Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-06 / 287. szám

o 1986. december 6., szombat Magyar- amerikai bank Kádár János fogadta a bajor miniszterelnököt Kádár János, az MSZMP főtitkára, az Elnöki Tanács tag­ja péntek délelőtt a Parlamentben fogadta Franz Josef Strauss bajor miniszterelnököt, az NSZK-beli Keresztényszo­ciális Unió elnökét, aki magánlátogatáson tartózkodik ha­zánkban. Hz év újságírója: Sass Ervin Befejeződött az év újság­írójának kiválasztására kiírt szavazás. Az elmúlt hetek­ben több ezer postai levele­zőlap és" levél érkezett vala­melyik kollégánk nevével. Volt, aki csak röviden és tö­mören az általa legjobbnak tartott újságírót nevezte meg, mások cikkek címét is feltüntették, sőt volt olyan is, aki rövid indoklást is fű­zött a szavazatához. A legkedvesebb lapot idős Szamosi Mihálytól kaptuk Medgyesegyházáról. A kö­vetkezőket írta: k „A magyar sajtó napjához közeledve nehéz kéréssel és kérdéssel fordultak az olva­sókhoz: ki a legjobb újság­író? Gyümölcstermelő és gyümölcskedvelő, -szerető ember vagyok. Az almának sok fajtája van, és ha a ter­mészet és az ember munká­ja nyomán kifejlődik a ter­més, beérik, mindegyik faj­tának megtalálom az ízét, zamatát, a savát. Így va­gyok az újságírókkal, és az írásaikkal is. Mindegyikben találok valamit. Bocsánatot kérek a hasonlatosságért. Ezt a döntést a szerkesztő­ségre bízom." Szamosi Mihálynak nincs miért bocsánatot kérni. Pél­dája kedves, és mélyen em­beri. Olyan, amilyet minden, szakmáját szerető, munkáját szolgálatnak tekintő újságíró szívesen vesz. Szép sorait köszönjük. S bár magunk is el tudtuk volna dönteni, kit tartunk mi az idei esztendő legjobb újságírójának, még­is nagy érdeklődéssel vártuk és számoltuk a szavazatokat. Mindegyik munkatársunk ka­pott szavazatot, de a legtöb­ben Sass Ervin nevét jegyez­ték fel. A szerkesztőség minden tagja és a győztes nevében ezúton köszönjük olvasóink figyelmét és szavazatait. * * * A Sass Ervinre szavazók között — amint korábban jeleztük — három, egyéves Népújság-előfizetést sorsol­tunk ki. A szerencsés nyer­tesek : Hézsö Péterné, Kunágota, Rákóczi u. 57., Biró Gyuláné, Vésztő, Toldi u. 20. és Szabó Andor, Nagyszénás, Damja­nich u. 81. szám alatti lako­sok. Sikeresen beilleszkedett a hazai bankrendszerbe a Citibank Budapest Rt., me­lyet 1985 decemberében ho­zott létre az amerikai Citi­bank és a Magyar Központi Váltó- és Hitelbank Rt. 500 millió forintos alaptőkével. Robin M. Winchester, a Citibank Budapest vezér- igazgatója az MTI munka­társának elmondotta, hogy viszonylag gyorsan, komo­lyabb nehézség nélkül kezd­hette meg tevékenységét az első, vegyes vállalati formá­ban működő magyar--ame- rikai bank. Arra számítot­tak, hogy legalább fél évig eltart a működési feltételek kialakítása, de ehhez alig néhány hónapra volt csupán szükség. Annak ellenére, hogy a nyelvi nehézségek és a két országban alkalmazott eltérő banktechnika az indu­lásnál bizonyos gondot oko­zott, rövid idő alatt sikerült alkalmazkodni a magyaror­szági körülményekhez. Az új pénzintézet üzletköre foko­zatosan bővül, számos jelen­tős magyar vállalat tartozik már a bank partnerei közé. A Citibank a biztosítási, a transzferábilis rubeles és a magyar magánszemélyekkel bonyolított ügyletek kivé­telével bármilyen banki te­vékenységet folytathat. így egyaránt nyújthat forint- és konvertibilis devizahitele­ket. Kihelyezései alig egy esztendő alatt meghaladják a 6 milliárd forintot, a kihe­lyezhető tőke 60 százalékát. Koszta Rozália kiállítása Gyulán Az elegáns, leporellós kiál­lítási kalauz mindent el­mond, ami lényeges és jel­lemző Gyula város hűséges festőművészéről, Koszta Ro­záliáról. Három festmény reprodukciója és kétoldal- nyi. beszédes önéletírás és -vallomás. A többit csak a személyes találkozás élmé­nye adhatja meg. Három hó­napig tekinthetik meg az érdeklődők azt a kiállítást, amelyet tegnap. december 5-én nyitottak meg Gyulán, a Dürer teremben. Szép számmal jelentek meg bará­tok és tisztelők a megnyitó délutánján, kifejezve azt az érdeklődést és várakozást, amelyek a Koszta-festmé- nyekkel mindig kapcsolato­sak megyénkben. A tárlatot avató beszédé­ben dr. Árpási Zoltán, a Bé­kés Megyei Népújság fő- szerkesztője elsősorban a szülőföldjéhez ragaszkodó, és művészetét innen európaivá fogalmazó művészt köszön­tötte. Képei most is látha­tók Londonban és Kínában is. de Koszta „Rozó” számá­ra az az igazi esemény, ami­kor itthon mutathatja meg munkáit. A színek és a formák zárt nyugalma, benső tisztasága, egy rendezett világkép ve- tülete, minden egyes képen. Falak, fák, kerítések, em­beralakok, markáns kontú­rokkal — egy hasonlíthatat­lanul egységes, békével tel­jes festői világ alakzatai. Talán az a stabilis tartalmi váza, tartó ereje ezeknek a képeknek, amely zajos és kusza napjainkból oly sok­szor hiányzik. Ajánljuk a betörést mindenkinek, né­hány perc nyugalomra és békére — Koszta Rozália képeihez! (pleskonics) Koszta Rozália vendégei körében Fotó: Fazekas László Üzletek nyitva tartása Az élelmiszer-kereskedelem az év végi csúcsforgalomra áz üzletek nyitva tartási rendjének meghosszabbításá­val, rendkívüli nyitva tartá­si napok megszervezésével is felkészül. December 23-án, kedden az élelmiszerboltok, csarnokok és piacok legalább 19 óráig, á nagy üzletek 20—21 óráig tartanak nyitva. December 24-én, szerdán valamennyi élelmiszerbolt, csarnok és piac 14 óráig tart nyitva. December 25—26-án, csü­törtökön és pénteken csak a dohány-, édesség- és virág­boltok tartanak nyitva. A ki­jelölt vendéglátóhelyek mind­két napon árusítanak tejet, kenyeret és péksüteményt. December 30-án, kedden valamennyi élelmiszerbolt, csarnok és piac legalább 19 óráig nyitva tart, a nagyobb üzletek 20—21 órakor zárnak. December 31-én, szerdán az élelmiszerboltok, csarno­kok és piacok szombati nyit­va tartást alkalmaznak. 1987. január 1-én, csütör­tökön csak a dohány-, édes­ség- és viráéboltok nyitnak ki, de a kijelölt vendéglátó- helyek árusítanak tejet, ke­nyeret és péksüteményt. Január 2-án és 3-án, pén­teken és szombaton vala­mennyi kiskereskedelmi egy­ség a szokásos hétköznapi nyitva tartási rendje szerint üzemel. II sajtó ünnepén irta: Lakatos Ernő, az MSZMP KB osztályvezetője ■■ Ü nnepi nap a mai, még ha nem is jelzi piros betű a naptárban. Hat­vannyolc esztendővel ezelőtt, 1918. december 7-én jelent meg az első hazai kommunista orgánum, a Vörös Űjság. Ki­adását a nem sokkal előtte megalakult Kommunisták Magyarországi Pártjának Központi Bizottsága határozta el azzal a szándékkal, hogy az újság a magyar mun­kásosztályt a kizsákmányolás elleni harc­ra, a munkáshatalom kivívásán szervezze és mozgósítsa. Az első lapszám kinyomtatását az ese­mény egyik résztvevője, Vágó Béla így idézte f§l: „Óriási izgalom uralkodott kö­zöttünk a pincében. Egy új lap. Üj párt... Egyszerre a villannyal hajtott gép megáll. Az áram kimaradt. Kikapcsoltatták a szo-r ciáldemokraták és burzsoá szövetségeseik. László Jenő odafut a géphez, s kézzel hajtja. Kellner Sándor váltja fel, ő is hajt­ja a gépet. Mindannyian hajtottuk a gé­pet, amely lassan ejtegette a Vörös Űjság első számait.” Az újság első szerkesztői és szerzői kö­zött voltak Kun Béla, Rudas László, Ré­vai József és Szamuely Tibor. A lap pél­dányszáma rövidesen tízezerre emelkedett, a Tanácsköztársaság ideje alatt mindvégig meghatározó szerepe volt a tömegek tájé­koztatásában és mozgósításában, tettekre serkentésében. Az ellenforradalmi rendszer súlyos csa­pást mért a forradalmi sajtóra is. Vállal­juk és megőrizzük azok örökségét, akik a baloldal legális vagy illegális sajtójában, a bécsi vagy a moszkvai emigráció kiad­ványaiban a szocialista eszmék, a haladás hirdetői voltak a legkilátástalanabb, vész­terhes időkben is. Tiszteljük azokat, akik — a Népszavától az 1942-ben megjelent il­legális Szabad Népig — szószólói és bátor harcosai voltak a népfront eszméinek, az antifasiszta küzdelemnek, népünk szabad­ságának, hazánk függetlenségének. Emlé­kezünk mártírjainkra: Somogyi Béla, Ba­csó Béla, Bálint György, Rózsa Ferenc, Ságvári Endre és mások már nem érhet­ték meg a felszabadulás napját. Az azóta eltelt több mint négy évtized­ben a magyar sajtó népünk felemelkedé­sének, szocialista társadalmi rendünk fej­lődésének tevékeny részese lehetett. A szo­cialista sajtó, a tömegtájékoztatás minden eszköze sokban segítette építőmunkánk meggyorsítását, a társadalom- és művelő­déspolitikai feladatok végrehajtását. Hoz­zájárult a testvéri szocialista országokhoz fűződő kapcsolatok elmélyítéséhez. Tekin­télyes, rangos félként vett részt a békéért, a társadalmi haladásért folyó nemzetközi küzdelem, a békés egymás mellett élés gyakran bonyolult kérdéseinek megvilágí­tásában. A tájékoztatás eszközeinek valamelyike vagy éppen több formája is otthon van — kedves hozzátartozóként — minden ma­gyar családnál. A rádiózás elterjedése ha­zánkban csaknem teljesnek mondható, a becslések szerint — mert erre már csak ez a mérési lehetőség van — 6 millió rádió- készülék van a lakosság tulajdonában. Napjainkban mintegy hárommillió család­hoz jut el tv-műsor. A televízió a két fő- és körzeti adásaiban hetente már csaknem száz órán át sugároz műsort. Terjed a vá­rosi kábeltelevíziózás. Közel harminc he­lyen jelentkezik már rendszeresen a vá­rosi tv helyi stúdója. Az év végére egy­millió emberhez jut el városi kábelteleví­zió műsora, s ez a szám gyorsan növek­szik. A Magyar Rádió három központ; és öt regionális programját heti 540 órás mű­soridőben közvetíti. Jelenleg több mint 1700 időszaki lap je­lenik meg nálunk, ezek mintegy 1 milli­árd 500 millió példányban jutnak el az ol­vasókhoz. Nemcsak sajtónk szerkezetének, de egész társadalmunk demokratizmusának tükre az. hogy a oártlaookon kívül igen kere­settek a szakszervezetek lapjai, folyóiratai. Közkedveltek a Hazafias Népfront, a Kom­munista Ifjúsági Szövetség, valamint a Magyar Nők Országos Tanácsának kiadvá­nyai. Saját lapjuk van a Magyarországon élő nemzetiségiek szövetségeinek. Vala­mennyi egyház és felekezet is saját újsá­gokat jelentet meg. 'melyek — ideológiai különbségeink ellenére — hozzájárulnak a vallásos és nem vallásos emberek együtt­működésének továbbfejlesztéséhez. Az évtizedek során a központi és a me­gyei napilapok a legolvasottabb tömegla- Dokká váltak. Együttes példányszámuk meghaladja a napi hárommilliót. Vegyünk például egy átlagos megyei lapot, amely 80 —100 ezer példányban közvetíti a napi friss információkat, híreket — példány­számánál legalább háromszor több helyi olvasóhoz. Nemegyszer olyanokhoz, akik­nek a megyei napilap az egyetlen írott információforrás. A szocialista társadalom építése, a szo­cialista demokrácia fejlesztése, a népi­nemzeti egység, a közmegegyezés állandó erősítése magas színvonalú munkát köve­tel a televíziótól, a rádiótól, a sajtótól. En­nek szellemében országgyűlésünk ez év március 20-án törvényt alkotott a sajtó­ról, a tájékoztatásról. Ez a szocialista törvény szerves folyta­tása az 1848. évi első magyar sajtótör­vénynek. A Tanácsköztársaság valósította meg történelmünk során először a mun­kásosztály sajtójának szabadságát. A két világháború között — az ellenforradalom szolgálatába állítva a sajtót — már az 1914. évi sajtótörvénynek is számos ren­delkezését hatályon kívül helyezték, illet­ve többször is módosították, keményítet­ték, szigorították. A felszabadulást követően a sajtóval kapcsolatos jogszabályok a demokratikus, majd a szocialista átalakulás igényeit szol­gálták. A szocialista sajtószabadság elvét 1949. évi alkotmányunk is kinyilvánította. A Magyar Szocialista Munkáspárt, hosszú távú tájékoztatáspolitikájának megfelelően — felszámolva a sajtó területén is kiala­kult torzulásokat — 1957-től folyamatosan igyekszik megújítani a tömegtájékoztatás tartalmát és szervezeti kereteit. Ez a rö­vid történelmi áttekintés is illusztrálja, hogy az országgyűlés legjobb hagyomá­nyaink szellemében alkotta meg szocialis­ta sajtótörvényünket. Mi a sajtótörvény legfőbb jellemzője? A törvény a sajtó feladatát az állampolgá­roknak a tájékozódáshoz való jogához kap­csolva határozza meg. Ezzel egyidejűleg megfogalmazza a tájékoztatók jogát és fe­lelősségét is. Kifejeződik a törvényben, hogy a hazai és nemzetközi információkhoz jutást a nép, a lakosság természetes jogának tartjuk. Ennek érdekében a sajtóval szemben alap­vető követelmény, hogy hiteles képet nyújt­son hazánk politikai, gazdasági, tudomá­nyos és kulturális életéről. Adjon hírt a nemzetközi élet eseményeiről, segítse elő a különböző országok és népek jobb meg­ismerését, a kölcsönös megértést. Mutassa be a béke, a biztonság megóvása, valamint a társadalmi haladás érdekében kifejtett erőfeszítéseket. Nyilvánvaló, hogy a sajtó csak akkor tud megfelelni hivatásának, ha hozzájut a feladatai ellátásához szükséges informáci­ókhoz. Szükséges tehát, hogy az állami és társadalmi szervezetek, az -egyesületek, a vállalatok és intézmények folyamatosan tájékoztassák a közérdekű kérdésekről. Ki­indulópontunk az, hogy a tájékoztatás nem szívesség, nem valamiféle kegy gyakorlá­sa. S ez az újságírókra éppúgy vonatko­zik, mint az információt adókra. Nincsen olyan fontos kérdés — akár hazai dolgain­kat, akár a nemzetközi eseményekét ille­tően — amelyekről hallgatni kellene, vagy a késleltetett tájékoztatás indokolt lenne. Nem véletlen, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa is kiemelte a tájékoztatás fe­lelősségét, a hiteles, gyors, pontos infor­málás jelentőségét. Az elmúlt évtizedek­ben, években országépítíő politikánk hite­lét az is erősítette, hogy az MSZMP őszin­tén szólt — az eredmények megemlítése mellett — a problémákról, a mind nagyobb követelményekről is. Az őszinteség, a nyílt­ság bizalmat kelt az emberekben. A biza­lom pedig energiahordozó: a nyilvánosság az értékképző munka, a közéleti aktivitás, a szocialista demokrácia és a nemzeti egy­ség javításának egyik hajtóereje. A sajtód nak fontos szerepe van a közvélemény tükrözésében és formálásában. Nehezen be­szélhetünk jól tájékozott közvélemény nél­kül közmegegyezésről, nélküle elképzelhe­tetlen, hogy a társadalomba^ meglevő szándékok, erők egy irányba hassanak. Ez az önmagunkkal való szembenézés jel­lemezte pártunk Központi Bizottságának legutóbbi ülését is. A Központi Bizottság határozatának lényege az, hogy a népgaz­daságot — az irányítástól a végrehajtásig terjedően — a XIII. kongresszuson elha­tározott növekedési pályára állítsuk. Ez azt jelenti, hogy prioritást kell adnunk a szelektív élénkítésnek, az egyensúly erősí­tésének, az életszínvonal stabilitásától a társadalmi teljesítmények növeléséig. Ha­zánkban a legfontosabb feladat az elfoga­dott gazdaságpolitikai célok megvalósítá­sát szolgáló szemléleti és cselekvési egy­ség megteremtése, a társadalmi aktivitás ki bontakoztatása. A sajtó, a tömegtájékoztatás dolgozói­nak tennivalója, hogy mindennapi munkájukkal szolgálják társadalmi, gazdasági programunk végrehajtását, hogy a valóság hiteles, pontos bemutatásával, a szocializmus ügye iránti elkötelezettséggel a társadalmi haladásért, országépítő cél­jaink megvalósításáért munkálkodjanak. A nyomtatott és az elektronikus sajtó legnagyobb ünnepe, ha a lakosság egész évben olvassa az újságokat, nézi a televí­ziót, hallgatja a rádiót. A sajtó kötelessé­ge, hogy segítsen abban: azonosuljanak céljainkkal az emberek, s váljanak tuda­tos és cselekvő részeseivé társadalmunk jobbító formálásának. A magyar tömegtájékoztatás egységes, közös elhatározással ma szinte „ébresztőt” fúj. Hangsúlyozza: talpra, tettre emberek, munkára fel, magyarok! Sorsunk jobbítá­sa, magunk és szeretteink jobb sorsa, szebb, tartalmasabb élete azon múlik, növelni tudjuk-e az egyén, s rajta keresztül a tár­sadalom összteljesítményét. Hogy legyen mit elosztani a szocializmust építő népnek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom