Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-01 / 282. szám
0 1986. december 1., hétfő Változatok a hangoskodásra fa. új takarmányozás eredménye Kiegyensúlyozott a tejtermelés Alaptermészetemnél fogva, semmi bajom a szokatlan dolgokkal. Még a feltűnő és harsány emberekkel is elvagyok úgy-ahogy; ameddig érdekesek, egyéniek — és nem bántanak...! Hangos világban élünk. Nincs mese, így kell megszoknunk. Viszont: ahol nekem csend és nyugalom jár — azt megkövetelem és követelje meg más is! Megkövetem mindenekelőtt a „kígyósi diákok” azon körét, akik- színházban nem szokták zavarni az előadást. A múlt héten, egyik írásomban felületes utalást tettem az Űri muri békéscsabai előadásán, úgymond, ordasul viselkedőkre. Mivel az interjú egy színésznőről szólt, elsősorban az ő játékának szerettem volna adózni. Az előadás tetszhetett volna, de egyszerűen nem tudtam figyelni a csillapodni nem akaró szövegeléstől, a szo- tyolapattogástól (amelynek héjából, műesőnek szórtak is alá) és a darab tartalmával lehetőleg ellentétes röhögésektől. A színészportré egy utalásában — csillapodni nem tudó indulatomban — minősítettem oly bántó szóval a kígyósi diákok viselkedését. Jóllehet a nevezettek — utánajárásom szerint — éppen- hogy zömmel nem „odavaló- siak”, ti. Kígyósra. (Szabad- kígyósi szakmunkásképzősökről volt szó.) Viszont színházba sem! A kígyósiak tehát, mint megtudtam, jófajta színházlátogatók, jogos volt bejelentett sértettségük. Ezek tisztázása után, a kérdés csak az, hogy szegény jó Sinkovits művész úr nevezetes esete óta, végre mikor leszünk már védettek a színházi csürheségitől (a mozikról most ne is essék szó!)í 1 Vajon, a tanárok is ilyen tehetetlenek már,' mint mi, a tűrő nézők?! Vagy csak az a megoldás, hogy a színész abbahagyja? Szerintem, ki lehetne vezetni az ilyeneket, minden feltűnés nélkül. De én hatásosabbat is mondanék. Nem vagyok a megszégyenítő pedagógia híve, ám ha rajtam állna, a felvonás végén fel kísértetném a sötétség „hőseit” a színpadra. hogy az ügyelő bemutathassa őket a fényben is. Többé nem csinálnák a balhét — szentigaz! Azért, hiszek abban,* hogy vannak szelídebb megoldások is, mondjuk az érdeklődés felkeltése, a színházi magatartáskultúrára való felkészítés. Az egy teljesen más kérdés hogy jó-e az előadás vagy sem. A bérletrendszer garantál-e valami jelesb igényességet, és minőséget is a színházi előadásokon? Mindenesetre az ilyenekhez hasonló skandal- lumok semmiféle érdembeli kritikát nem jelentenek, legfeljebb magukról a diákokról és tanáraik nevelőmunkájáról. És nem utolsósorban; az ilyen esetek fájdalmas látleletek a kultúra mindennapi megbecsültségé- ről. v A vonatfülkében egy csinos, huszonéves lány ül rajtam kívül. Egyszer csak három arab srác vágódik be. Heves taglejtésekkel és hangosan beszélnek, nyelvükön. Mintha levegőt sem vennének, egyfolytában. Idegesít a kisebbség, és a lármaterror. Erővel próbálok olvasmányomba menekülni. Bizony, van egy kis szorongásom — annyi mindent olvas manapság az ember! A lány kötőtűjét, mint potenciális védőfegyvert forgatja. A geszti- kulációból lehet tudni, hogy mikor van szó rólam. Ám érthetően a hölgy köti le fő érdeklődésüket. Nem kötekednek, csak évődnek. Közösen kihajtunk egy darazsat a fülkéből. Ettől kissé megenyhül a légkör. A lány leszáll. Magunk maradunk, összenézéseinkből kevés jelét láthatják oldódásomnak. Egyszer az egyik nagyot tesz: egy marék földimogyoróval kínál, nyitott könyvemen, mint tálcán. Jópofa, szelídítő gesztusa sikerrel jár, mert egyszeriben elillan minden ellenérzésem, és érdekelni kezd a három fickó. Mintha vonásaik is átrajzolódnának. Angolul kezdünk beszélgetni. Nemzeti jellegű társalgásuk nemzetközivé, európaivá idomul. Az egyiptomi műszaki egyetemistákat értelmes s nagyon barátságos embereknek ismertem meg végül. Csak előítéleteimtől kellett megválnom — egy marék mogyoróért... Azért, ettől az esettől sem lesznek rokonszenvesebbek a fülbevalósok, a Keletinél rajzó hangosak. Falusi autóbuszjáraton behúzott nyakkal hallgat mindenki egy idősödő korú cigányasszonyt. Valami családi ügyben perelt a kettővel hátrébb ülő katonaruhás fiatalemberrel. Feltehetően hozzátartozója. Ö maga, egy páros ülést birtokolt, mögötte, a szintén hozzátartozó idősebb férfi is uralt egyet. Így a buszsaroglyában egy külön szektort foglaltak el. A sok szitokkal teljes szózat pedig, minél többen hallgatták, annál szenvedélyesebb, acsar- góbb lett. Ezúttal is, valamiféle el- nyomottságérzés támadt bennem, ahogyan körbenéztem a feszengő, kényszeredetten elhúzódó utastársakon. Tisztelem az etnikum saját megnyilvánulásait, szokásait, de van úgy, hogy nem kellenek a látványos bemutatók belőlük. Bizony nem kevésszer voltam tanúja hasonló kellemetlenkedésnek. Bár hangdinamikai kisebbségben, de rendszerint vagyunk ott többen is, ilyen esetekben. Szólni kéne hát nekik! És ha valaki merné, akkor a többieknek nem kellene elhúzódnia, azzal, hogy hál’ istennek, megvan a sárkányölő „Lancelot”, mossuk kezeinket. És általában is, mindig csak egvüttes fellépéssel védhet- jük meg magunkat a nyilvános atrocitásokkal szemben. Magam is helyzetbe kerültem, pár nap múlva. Én lettem a hangoskodó... A minap, jámboran várván helyi járatos buszomra, egy düledező részeg landol előttem. Harminc centiről a képembe bámul, és galagyol. Megelőzően kamasz lányokat sápasztott el sorban, megfélemlítés módszerével. Én mindig is irtóztam a kiabálástól. Inkább elszenvedtem, ha velem tették, akik megtehették. Sikerült is megőriznem többnyire emberi méltóságomat, fölényemet. Mintha a bennszorult gőzök törtek volna fel egyszerre; a képembe vicsorgó pofa agresszivitása egy pillanat alatt felrobbantotta türelmemet. Akkorát kiáltottam rá és úgy elküldtem a „Kanári-szigetekre”, hogy még most is ott üdül, ' ha megfogadta... A hatás elemi és megsemmisítő volt. Rájöttem a helyzet pszichológiai kulcsára. Zuboly is, amikor félt a szentivánéji erdőben —hangosan énekelt. Ki kellene próbálni, a hangos szó hogyan véd a rosszhiszemű utcai fenyegetésekkel szemben! Gyengék, kiáltsatok! Ti lesztek az erősebbek ! ! ! Pleskonics András Rizstermesztési mérleg Jú volt a minőség Ebben az évben jó eredményt értek el a hazai rizstermesztő gazdaságok a Nádudvari Kukorica- és Iparinövény-termelési Együttműködés keretében. A több mint 11 ezer hektáron termesztett rizs átlagosan csaknem 40 mázsát hozott hektáronként. Jó volt a termés minősége is. Az idei rizstermesztés mérlegét megvonva a szakemberek megállapították, hogy a telepek műszaki állapotának javulásával. a korszerűbb technológia bevezetésével egyre inkább csökken az időjárás meghatározó szerepe. Különösen érvényes ez a nyolcvanas évek eleje óta, amikor megkezdték a rizstermesztés feltételeinek gyors ütemű javítását. Nagy teljesítményű, lézerrel vezérelt talajvízszintező gépeket állítottak munkába, s az elmúlt években a hazai rizstermő területeknek mintegy a háromnegyedét felújították. Ennek eredményeként mindenütt egyenletes a vízborítás, ha nagy a magassága, gyorsan el lehet vezetni, ha kevés a víz, hamar tudják pótolni. A KITE-gazdaságok 1986- ban 3000 hektáron végeztek rizstelepépítést. illetve -karbantartást, s a kedvező időjárás lehetővé tette, hogy a szokottnál rövidebb idő alatt betakarítsák a termést. A jövő évre nézve biztató, hogy az ideihez hasonló nagyságú rizsterület felszántása a rendszerközpont szakembereinek irányításával már csaknem teljes egészében megtörtént. Az üzemek többségében elvégezték az alapműtrágyázást is, és meghúzták, vagy jelenleg készítik a téli csapadék elvezetéséhez szükséges barázdákat. A Szarvasi Állami Tangazdaság örménykúti kerületében az 1954-ben épített régi, hagyományos szarvasmarhatelepen jelenleg 270 tehén található. A gazdaság örménykúti kerületében másfél évvel ezelőtt kezdték meg a Békés Megyei Gabonafor- galmi és Malomipari Vállalattól kapott búzacsíra etetését. A megyében ők az elsők és egyedüliek ennek az új takarmánynak a hasznosításában. Kolompár Györgym a SZÁT örménykúti kerületigazgatója a következőket módja az új takarmányról. — Azért döntöttünk úgy másfél évvel ezelőtt, hogy megpróbálkozunk a búzacsírával, mivel korábban gondot okozott nekünk az állomány téli takarmányellátása. Elsősorban a fehérje biztosítása jelentett problémát. Most a másfél év távlatában úgy ítéljük meg, hogy kedvező hatása volt a búzacsíra etetésének. Egész esztendőben kapják ezt a takarmányt a tehenek, de nyáron, mivel jelentős a zöldtakarmány mennyisége, csak fél adagot adunk a búzacsírából. A szakemberek előtt közismert hogy télen relatív foszforhiány jelentkezik. Az új takarmány javítja a kalcium-foszfor arányt, jó étrendi hatású. Kovács Ferenc állattenyésztési ágazatvezető hozzáteszi : — Nálunk 13 évvel ezelőtt kezdődött a magyar tarka A Mogürt Külkereskedelmi Vállalat a napokban szerződést kötött a jugoszláv Zastavaimpex céggel járműipari termékek jövő évi kölcsönös szállításáról. A megállapodás alapján a jugoszláv partner 1987-ben 4300 gépkocsit szállít Magyarországra, ellentételként a állomány keresztezése hols- teinfrízzel, azóta már a harmadik, negyedik generáció termel, s jelentősen emelkedett a tejtermelés. Tavaly 5860 liter tejet fejtünk egy tehéntől. Az idén várhatóan sikerül elérni a 6200 litert. Ebben a többletben a búzacsíra mellett jelentős szerepet játszott a gondos, szakszerű szaporodásbiológiai munka és az sem közömbös, hogy sikerült javítani a tömegtakarmányok minőségét. Ebben az esztendőben jó minőségű lucernaszénát és ku- koricaszilázst tudtunk adni az állatoknak. A búzacsíra, úgy érezzük, stabilizálta a korábban igen ingadozó szaporodásbiológiai helyzetet. Érdekes azt is megfigyelni, hogy korábban a téli tejtermelés 30—35 százalékkal volt alacsonyabb, mint a nyári időszaké, az idén az ingadozás csak 20—25 százalék körüli. A két szakembertől még azt is megtudtuk, hogy a téli takarmányabrak adagjában 15 százalékkal részesül a búzacsíra. Az istállóátlag az elmúlt év őszi időszakában 13,8 liter volt, « jelenleg meghaladja a 15 litert. Távolabbi tervük, hogy a több mint 30 . éves régi telepet bővíteni fogják. A korszerű, új technológia alkalmazása mellett 600 tehenet tudnak majd elhelyezni a telepen. Csökken ezáltal a kézimunka-igény és hatékonyabbá válik a termelés. V. L. Ganz-MÁVAG-tól dízelmozdonyokat, valamint más iparvállalatoktól különféle gépkocsialkatrészeket vásárolnak. Ez utóbbiakat egy korábban kötött kooperációs megállapodás alapján gyártják a Zastava személygépkocsikhoz. Zastavákért Ganz-mozdonyok Fönt és lent Gedeon bácsi fogta a cuc- cát és lesétált az emeletről a földszintre. Igaz, nem nagy meggyőződéssel, de mást aligha tehetett. Pörölt, morgolódott a maga módján, elvégre ő a nők bálványa, jó néhány esztendeje dicsérik a kezét. Mert Gedeon bácsi női fodrász, méghozzá a megyeszékhely legnagyobb szolgáltatóházában. Csattogtatja is mérgesen az ollóját. Mostanában nemcsak a lányok, asszonyok haját borzolja, hanem a saját idegeit is. Az emeleten ugyanis sokkal jobban érezte magát. A tágas teremben még táncra is perdülhetett volna, ha az ideje engedi. Ott fent Jucika sem panaszkodott a zsúfoltságra, az áporodott levegőre. Most aztán hallgathatja a szóáradatot. Micsoda dolog így elfuserálni valamit! — dohog a fülébe. Még ilyet, áruba bocsátották az emeletet, még jó, hogy a tükröket nem adták el. A szeme szikrákat szór, mint Charlie robbanó temperamentumú, szépséges, szőke hajsörényes angyalának a buli kezdetén. Gedeon bácsi régi motoros a szakmában, nemegyszer ott volt az országos versenyen, ahonnan díjakat is hozott. Hallgatta a felszólalókat a Hotel Duna Intercontinentalban, a fodrászok kongresszusán. Vágta a hölgyek haját hosszúra és félhosszúra, Sassoon technikával és anélkül. Alakított rövid, fiús diszkófrizurákat, dauerozott, festett, készített gyönggyel, strasszal, szalagokkal díszített, féloldalra csapott kontyot, melírozott és satírozott. Mindig a munkájának élt, nem is tagadja, hogy bosszantja ez az állapot. A szomszédos kozmetikusrészleggel sem elégedettek a vendégek. Kicsi a helyiség, a délutáni csúcsforgalmat már képtelenek normális körülmények között lebonyolítani, pedig az úgynevezett 'bioszaunára, tehát a gépi fogyasztásra már nem is vállalkoznak. Végül is kimondhatjuk: ha átmenetileg is, de romlott a szolgáltatás színvonala. Furcsa, ellentmondásos helyzet ez, ha arra gondolunk, hogy elsősorban a hatvanas évek közepe táján vált igazán közüggyé a fogyasztási szolgáltatás. Az elmaradások pótlása, az ellátás belső tényezőinek arányos fejlesztése érdekében a hetvenes évtized első felében megkezdték a szolgáltatások tervszerű fejlesztését. Azokban az években új létesítmények százai, korszerű szolgáltató nagy- és kisüzemek, szalonok, szervizek, szolgáltatóházak épültek. Az eredményeket hazai és külföldi elismerések követték. Az állam tíz év alatt 20 milliárd forintot áldozott a szolgáltatás fejlesztésére. Az 1969-es kormányhatározat méltán vált népszerűvé, amelynek jótékony hatása ma is érződik. Érdeme egyebek között az, hogy a benne foglalt feladatok kötelező ereje kikényszerítette: az illetékesek tanulják meg ezt a nem könnyű szakmát. Persze, az embereket mindenekelőtt az érdekli: hogyan elégíti ki ténylegesen a személyes igényeiket. Ha ebből a szompontból vizsgáljuk a fogyasztási szolgáltatásokat, akkor már kedvezőtlenebb a kép. Nem vált mindenütt általánossá, hogy a szolgáltató szervezetek udvarias kiszolgálást, jó minőséget nyújtsanak, munkájuk ébresszen bizalmat, és erősítsék az emberek jó közérzetét, elégedettségét. Ma már azt is világosan látni kell: a fejlesztéshez nyújtott jelentős állami támogatás irányának, helyének kényszerű központi meghatározása, az állandó külső segítségnyújtás elkényelmesítette a szolgáltató szervezeteket, nem törekedtek eléggé kapcsolataik javítására, elhanyagolták a hatékonyság növelését is. Ugyanakkor az alacsonyan tartott hatósági árak és velük összefüggésben a nem megfelelő gazdasági érdekeltség szintén korlátozta az eredményesebb működést. Ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy a felépített szolgáltatóházak, javítószervizek nagy része nincs kellően kihasználva, nem alakult ki a szolgáltatók piaci versenye. Mára egyértelműen bebizonyosodott: a szolgáltatások szervezeti és érdekeltségi rendszere továbbfejlesztésre szorul. Elérkezett az ideje annak, hogy elköszönjünk a túlközpontosított szolgáltató szervezetektől, amelyek ugyan annak idején teljesítették feladataikat, de a természetes piaci viszonyok kibontakozását, a kisebb kollektívák kezdeményezőkészségét már akaratlanul is akadályozzák. Jellemző példa: az állami és a szövetkezeti szervezetek 10 évig adómentesen, különböző kedvezményeket élvezve dolgoznak, a hetvenes évek végére mégis romlott a szolgáltatások színvonala. Jó, akkor kapjanak megint állami segítséget, mert anélkül nem tudnak megélni. A fodrászszövetkezetek már el is jutottak idáig, holott háromszor annyit kérnek a munkájukért, mint korábban. Ez az óhaj természetesen aligha teljesíthető. Csak a gyors, rugalmas alkalmazkodóképesség segíthet. Gedeon bácsi is elballagott a szövetkezet központjába, és bekopogott a főnökökhöz. Ha már lesétáltatták a földszintre, legalább tudja, hogy hányadán áll. Megnyugtatták: ne idegeskedjen, ezután is meglesz a betevő falatja, még a takarékba is jut belőle. De azt is. tudnia kell, hogy nehéz helyzetbe került a szövetkezet. Nincs központi támogatás, évente mindössze 1,4 millió forint adókedvezményt kapnak. Ha nem lenne a címfestő részleg, a használt ruhákat értékesítő bolthálózat, bizony becsukhatnák a kapukat. Az átalánydíjas elszámolási rendszer bevezetése, meghonosítása hozott valamit a konyhára: a dolgozók jobban érdekeltek a takarékosabb anyagfelhasználásban, a költségekkel azonban így is nagy bajok vannak. Iratkö- tegeket tettek elébe és bizonygatták: a Tanácsköztársaság útján levő fodrászat és kozmetika veszteséges. Itt vannak a tavalyi számok. Az árbevétel 12 millió forint volt, a költség pedig csaknem 14 millió. A ráfizetés egészen pontosan: 1 millió 749 ezer forint. Tenni kellett valamit! Eladták az émeleti részt a megyei tá- nácsnak. A földszint átalakítása több mint egymillió forintjukba került, a női fodrászat és a kozmetika együtt 157 négyzetméteren fogadja a vendégeket. Ez lényegesen kevesebb a réginél, de az előírásoknak megfelel, hiszen az egészségügyi hatóság kiadta az engedélyt. Hozzátették: az mégiscsak luxus, hogy 500 négyzetméteren néhány ember dolgozzon. Csak az elfogyasztott villanyáramért és gázért 36 ezer forintot fizettek havonta. Most ez a szám alig 9 ezer forint. A kozmetikai szalont is bővítik, előreláthatólag 1987 tavaszán. Ekkor kiköltözik a szolgáltatóházból a használt ruhák boltja, mert átadják a Petőfi utcában az újabb üzletházat, ahol fodrászat és női mérték utáni szabóság kap helyet. Ugyanakkor az autóbusz-állomás aluljárójában vettek mintegy 80 négyzet- méter alapterületű helyiséget, ahol szintén női és férfifodrászat, valamint kozmetikai szalon lesz. Nem, nem vesznek fel újabb dolgozókat, a fodrászokat, a kozmetikusokat a nagy szolgáltatóházból toborozzák, hogy több legyen a hely a vendégeknek. Gedeon bácsi megköszönte az értékes felvilágosítást. Örömmel vette tudomásul, hogy nem is olyan bonyolult ez a közgazdaságtan. Kinn az utcán a görbe botját a járda szélének támasztotta, és felnézett a hatalmas irodaépületre. Itt aztán vannak néhányan, gondolta, és azonnal az eszébe jutott a kongresszusi vendég hozzászólása. A szolgáltatói árak magukban foglalják az ágazatban működő, indokolatlanul nagy irányító és adminisztratív apparátus költségeit — mondotta. Mindez rontja a szakemberek és a vendégek kapcsolatát... Hirtelen belényilallt: Jucika kettőre bejelentkezett. Lesz miről mesélnie! Seres Sándor
