Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-04 / 285. szám

1986. december 4., csütörtök »UslUVTiTcj Uszonyos utánpótlás OB Pap Péter és Felek Rita érmei Kecskeméten rendezték meg a közelmúltben az uszo­nyos és búvárúszók serdülő és ifjúsági országos bajnok­ságát, amelyen szép ered­ményeket értek el az MHSZ Gyulai Kövizig Könnyűbúvár Klub sportolói. A háromna­pos versenyre 14 klub küld­te el legjobbjait, akik telje­sítették a szintidőket, így mintegy 130 fiatal lépett rajt­kőre, köztük négy gyulai fiú és négy leány. , Már az első napon Pap Péter a 25 m-es búvárúszás­ban — újraúszás után — megszerezte a bajnoki cí­met és a 200 m-es uszonyos­úszásban is ezüstérmes lett. Az ifjúsági leány 4 x 200 m- es váltó, valamint a 4 x 100 m-es serdülőfiú-váltó nagy csata után állhatott a do­bogó harmadik fokára. A folytatásban a 100 m-es tá­vok szerepeltek. Az uszonyos úszásban a 100 m-es távon Pap Péter nagy fölénnyel szerezte második bajnoksá­gát és Felek Rita nagyot ja­vítva eddigi legjobbján, har­madikként úszott be. A 100 m-es búvárúszásban már a rajtnál eldőlt a verseny, miután Pap egy testhossz előnyt adott ellenfelének, amit már nem tudott ledol­gozni, így nem sikerült a triplázás, mint két eszten­dővel korábban, a gyermek ob-n. Eredményei alapján azon­ban 1987-re meghívást ka­pott az ifjúsági válogatott keretbe, így Szabó Jenő mel­lett egy újabb gyulai spor­toló előtt nyílik lehetőség, hogy nemzetközi szinten is bizonyítson. A gyulaiak eredményei. If­júsági leány. Búvár. 50 m: 5. Felek 21,47. Uszonyos. 100 m: 3. Felek 50,02. 200 m: 5. Schriffert 1:53,96. 400 m: 4. Felek 4:05,3, 6. Schriffert 4:08,7. 4 x100 m és 4 x200m váltó: 3. Gyula (Locskai, Krizsán, Schriffert, Felek), 3:30,0 és 7:56,03. Serdülő fiúk. Búvár. 25 m: 1. Pap 9,4. 100 m: 2. Pap 49,17. Uszonyos: 100 m: 1. Pap 46,5. 200 m: 2. Pap 1:47,3. 4x100 m váltó: 3. Gyula (Baráth, Óvári, Kosa, Pap) 3:32,2. A két gyulai érmes: Felek Rita és Pap Péter Fotó: Béla Ottó SPORT SPORT SPORT SPORT Diáksport Békéscsabán, a 9. sz. iskolá­ban rendezték meg az úttörő- olimpia asztalitenisz-verseny körzeti döntőjét, abol 46 fiatal állt rajthoz. A rendezvényen érthetően kimagasló teljesít­ményt azok nyújtottak, akik sportegyesületbe leigazoltak. El­sősorban az Előre Spartacus és a konzervgyár sportolói vívtak magas színvonalú mérkőzéseket. A körzeti verseny legfiatalabb résztvevője és győztese a 4. osz­tályos Békési Andrea volt. A győztesek éá helyezettek. Fi­úk, 7—8. osztályosok: 1. Békési Endre (3. sz. is.), 2. Kraszkó (2. sz. isk.), 3. Szpevár (Szabó Pál Téri Isk.), 4. Farkas (2. sz. isk.). 5—6. osztályosok: j. Lipták Gá­bor (4—8. sz. isk.), 2. Sándor (2. sz. isk.). 3. Vozár (újkigyósi isk.), 4. Matulai (9. sz. isk.). Leányok, 7—8. osztályosok: 1. Llker Krisztina (9. sz. isk.). 2. Papp (2. sz. isk.), 3. Nagy (5—6. sz. isk.). 4. Csele (1. sz. isk.). 5—6. osztályosok: l. Békési And­rea (Szabó Pál Téri Isk.). 2. Ko- cziha (5—6. sz. isk.), 3. Unya- tinszki (József A. isk.), 4. Kri­zsán (1. sz. isk.). * * * A megyei serdülő és ifjúsági le­ány röplabdabajnokság őszi vég­eredménye: Serdülők: 1. T.-gerendás 2. Sarkadi K. 3. Gyomaendrőd 4. Sarkadi 1. sz. I. 5. Gy. Román G. 6. Bcs. Előre Sp. 7. Bcs. Ütép. Szk. 8. Gyomaendrőd II. Ifjúságiak: 1. T.-gerendás 2. Gyomaendrőd 3. Bcs. E. Sp. I. 4. Sarkadi K. 5. Bcs. Ütép. Szk, 6. Bcs. E. Sp. II. 7 7 - 21: 0 14 7 6 1 18: 3 13 752 13:13 ll 7 4 3 14:11 11 725 11:13 10 7 2 5 8:i5 9 7 2 5 7:16 9 7-7 0:21 7 5 5 - 15: 0 10 5 4 1 12: 5 9 5 3 2 9: 7 8 523 7:9 7 5 1 4 5:14 6 5 - 5 2:15 5 A Súlyemelés A Békési Városi Tanács mű­velődési és sportosztálya és a Békési Start SE szakosztálya a közelmúltban rendezte meg a Békés Kupa területi minősítő súlyemelőversenyt. A viadalon hat egyesület 60 súlyemelője lé­pett dobogóra. A terület leg­jobbjai közül sokan a korosz­tályos OB-n és az NB II. csb közeli időpontja miatt igazoltan távol maradtak. Mindettől füg­getlenül a jó eredményekben nem volt hiány. Három felnőtt sportoló. Zsíros, Marton (Bé­késcsaba) és Ulviczki (Szolnok) I. osztályú szintet, három után­pótlás korú versenyző. Farkas, Molnár (Békéscsaba) és Szalma (Szeged) aranyjelvényes szintet emelt. A békésiek legjobb eredményét Zsibrita ezüstjelvé­nyes szintje jelentette. A győztesek és a Békés me­gyeiek eredményei. Felnőttek. 67.5 kg: í. Zsíros (Bcs. Előre Sp.) 275 (122,5+172,5). 2. Szabó (Bcs. Előre Sp.) 235 (110+125). 75 kg: Márta (Kisújszállás) 237.5 (107,5+130). 82,5 kg: Mar­ton (Bcs. Előre Sp.) 315 (142.5+ 172.5). 90 kg: Ocskó (SZVSE) 257.5 (107,5+150). 110 kg: Szabol­csi (Kisújszállás) 300 (135+1G5). +110 kg: Ulviczki (Szolnok) 300 (165+195). Junior B-korcsoport: 52. kg: Bállá (Kisújszállás) 165 (70+95). 50 kg: Zsibrita (Békés) 105 (85+100). 75 kg: Farkas (Bcs. Előre Sp.) 260 (115+145). Ifjúságiak. 56 kg: Varga (Bcs. Előre Sp.) 135 (60+75). 67.5 kg: Szabó (Kisújszállás) 200 (90+110), 2. Zsíros (Bcs. Előre Sp.) 152,5 (67,5+85). 75 kg: Csató (Békés) 215 (95+120). 82,5 kg: Szőke (Szeol-Délép) 197,5 (87.5+110). Serdülők. 56 kg: Papdi (Szeol- Délép) 105 (432 pont). 60 kg: Molnár (Bcs. Előre Sp.) 172.5 (845), 3. Vác I. (Békés) 145 (588). 71 kg: Rácz (Bcs. Előre Sp.) 150 (481). 75 kg: Trenyik (Bcs. Elő­re Sp.) 145 (446). 82,5 kg: Szen­ti (SZVSE) 160 (453). Ottörö I. kcs. 40 kg: 1. Kása (Kisújszállás) 440 pont, 2. Lévai (Bcs. Előre Sp.) 280. 44 kg: Hajdú (Szeol-Délép) 422. 48 kg; Simon (Kisújszállás) 476. 52 kg: Kása (Kisújszálás) 404. 60 kg: Metz (Mcs.ElőreSp.) 317. 71 kg: Tobai (Bcs. Előre Sp.) 100. Úttörő II. kcs. 40 kg: Dohá­nyos (Bcs. Előre Sp.) 248 pont. 44 kg: Tyukodi (Kisújszállás) 254. 3. Kónya I. (Bcs. Előre Sp.) 230. 48 kg: Szabó (Kisúj­szállás) 269, 2. Botos (Bcs. Elő­re Sp.) 250. 3. Baji (Békés) 177. 52 kg: Kónya G. (Bcs. Előre Sp.) 200. 71 kg: Kónya F. (Bcs. Előre Sp.) 195. +75 kg: Molnár (Bcs. Előre Sp.) 212. * * * A Magyar Súlyemelő-szövet­ség Szombathelyen rendezte meg az országos úttörő és ser­dülő súlyemelő-bajnokságot. A Békési Start SE súlyemelő­szakosztálya két úttörő és két serdülő sportolóval volt érde­kelt. Az úttörők vetélkedésében Püski Bálint nagyszerű ver­senyzéssel legjobb teljesítmé­nyét 12,5 kilogrammal túl­szárnyalta. A 60 kg-os súlycso­portban 152,5 (67,5+95) kg-maL 656 pontos eredménnyel a KSI-s Pál Tamás mögött, mindössze 3 ponttal elmaradva, az előkelő 2. helyet szerezte meg. A 64 kg-os súlycsoportban Balogh Ákos 137.5 (60+47,5) kg-mal. 504 ponttal, 7. lett. A serdülők mezőnyében Vácz József listavezetőként, nyerési esélyekkel, sajnos, 20 dekával átesett a 48 kg-os súlyhatá­ron, így csak az 57 kg-os súly­csoportban indulhatott. Helyette Hégely Ferenc sérült térddel a tesztversenyben, a 30 m-es sík­futást kihagyva, mindjárt 50 pontos hátrányba került. Am nagyszerű versenyzéssel, végül 142,5 (65+74,5) kg-mal, 855 pont­tal aranyjelvényes szintet telje­sített és bronzérmes lett. Az 52 kg-os súlycsoportban Vácz János 142,5 (62,5+80) kg-mal, 757 ponttal 7. lett, és elérte ő is az aranyjelvényes szintet. Start Kupa-teniszverseny Síbörze A Megyei Művelődési Köz­pontban december 13-án, szom­baton, 10—13 óra között sfbörzét rendeznek, amelynek során zajlik a téli sportfelszerelések vására, használt téli sporteszkö­zök csereberéje, ugyanakkor az utazási irodák programaján­lataival ismerkedhetnek meg. szaktanácsot kapnak a téli sportok kedvelői és videóról megismétlik a „Telesi” adásait. A Békés Megyei TSO tenisz­szakszövetsége és a békési Start Sportszergyártó és Fémipari Szövetkezet jövőre is kiírta a Start Kupa nyílt, fedett pályás férfi páros teniszverseny-soro­zatát. A négyfordulós verseny első felvonását 1987. január 10., 11-én rendezik Nagyszénáson, a folytatásban február 7—8-án Sarkadon, majd március 7—8-án Békésen találkoznak a tenisze­zők, s a záró körre Mezőbe- rényben kerül sor, március 38— 29-én. Ezúttal is értékes dijat nyerhetnek a párosok, Mind a négy versenyen egye­nes kiesési rendszerben folyik a játék. A győztes pár fordulón­ként 25 pontot kap, de két pont illeti azt is, aki egyáltalán rajt­hoz áll. Megtörtént a kiemelés is, amelynek sorrendje: Vágréti— Kelemen, Svecz A.—dr. Keme- csei, dr. Albel—dr. Vincze A., Kocsis—Molnár, Hajdú—Sarkadi. dr. Müller—Darida, Ozsgyán— Viszokai, Kenyeres—Vincze B. O Miben állt Szepesi „vezetésképtelensége”? — Többek panaszolják, hogy nem állt a sarkára Mezey ellen. Mikor is? Akkor — mondja Csáki is, Terpit'kó is —, amikor Mezey az MLSZ elnökségének szemébe mondta, hogy ott senki nem ért a labdarúgáshoz Zalka András ki­vételével. Hogy mindannyian dilettánsok. Szepesi György nem kérte ki ezt az MLSZ nevében. Nem utasította rendre Mezeyt. Nem vitte kenyértörésre. — Hát igen. — Nem tu­dom, hogy gyönge volt-e Szepesi ebben az esetben vagy ép­pen erős? — Szepesi „bűne” volt továbbá az is, hogy Me­zey terrorizálhatta a sajtót. Hogy Knézi Jenő és Pintér Ist­ván lehettek a „házi” újságírói. — Szepesi nem csapott az asztalra? Ha egy szövetségi kapitány sikereket ér el, a si­ker igazol. Szepesi naiv? Szepesinek fogalma sincs, hogy itt „bun­da” történt? Hogy ezt a meccset „eladták a hollandok­nak?” — Szállonganak a pletykák. Kinek áll érdekében ezt híresztelni? Híresztelik-e egyáltalán? Létezhet az, hogy az Austria Wien csapatában küzdő Nyilasi kész- akarvá hagyjon ki egy óriási helyzetet úgy, hogy fölé dur­rant? Hát nem. Akkor már inkább oda se megy... De a híresztelés világában minden lehetséges, östreicher Emilé a labda, még akkor is, ha Végh Antal kérdőre vonhat: hogy engedhettem, hogy ez az ember megszólaljon a könyvemben?! Ki ez az ember?! „DON EMILIO” VITATOTT ELŐÉLETE Csibészek és úriemberek? Tisztelt östreicher Emil, úgy is mint Don Emilio: ön most 1986. október 12-én itt van ismét Magyarországon, mi­közben tömegek olvassák Végh Antal könyvét a mexikói kudarcról, melyben sommás (noha csak kijelentésszerű) vé­leményt mond önről az író, amelyet kérdésként vet föl: „Hogyan engedhettek be egy ilyen embert (mint ön — ki­emelés tőlem) egy magyar csapat öltözőjébe? De még mi­előtt rákérdeznék arra a mexikói öltözőre, hadd kérdezzem meg: — Hogyan került ön egyáltalán a futballöltözőkbe? — Győrben születtem. Ott érettségiztem, noha megbuk­tam, ezt kár volna letagadnom. A fociból azonban nem vizsgázhattam rosszul, mert hamarosan ott találtam ma­gam a Győri ETO háza táján, s természetesen az öltözőjé­ben. 1949-ben „átigazoltam” a Honvédbe. Na nem focistá­nak: gazdasági vezető, majd szakosztályvezető lettem. — De hogy került ki... a Honvéd öltözőjéből? — Köszönöm! A célzást megértettem. Hogy kerültem ki Nyugatra? Ugyanúgy, ahogy a Honvéd csapata. Velük együtt. 1956-ban ugyanis a Bilbaónak kellett volna Buda­pestre jönnie elsőnek Európa Kupa-mérkőzésre, amit meg­akadályoztak a „sajnálatos események” — így aztán meg­cserélve a sorrendet, a Honvéd utazott Bilbaóba. — Mikor? — Október 23-a után. — Mennyivel? — November 4-e előtt. — Engedéllyel? — Magától Vas Zoltántól kaptuk a papírt. Bécsben azon­ban ... — Ne siessünk, Don Emilio. Mielőtt rákérdeznék arra, hogy önt vitték-e magukkal a játékosok, vagy ön vitte ki a csapatot — hadd kérdezzem meg: milyen volt a kapcso­lata akkoriban a Honvéddel, azaz a Honvéd játékosaival? — Kapcsolatom? Én a Honvéddal éltem. A legjobb bará- • tóm Bozsik Cucu volt. Talán elhiszi nekem, hogy úgy tör­tént: amikor a haláláról értesültem, veszni hagytam az ar­gentínai világbajnokságra megváltott repülőjegyemet, a szállodai szobát, amely már le volt foglalva. Budapestre utaztam Bozsik temetésére. Nem kapcsolat volt: több an­nál. A játékosokat a saját gyermekeimnek tekintettem: sze­gény Kocsist, Czibort, Puskást és a többieket is. Mert nem­csak magyar, francia, angol nyelv létezik, van futballnyelv Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak is. Aki pedig ezt a nyelvet nem beszéli, abból soha nem lesz jó vezető. Ha Czibor kicsivel többet ivott, én elmentem érte akár éjjel kettőkor is, azt mondtam: Zoli, te nekem akarsz bajt okozni? — Nem vitatkoztam vele, nem vesze­kedtem, hanem csak: tönkre akarsz tenni? — Nézek rá. Néz rám. Hallgat. Aztán azt mondja: igyunk meg még egy fröccsöt, jó? Jó. De aztán haza! — Haza. — Igen, hát ezek kis dolgok látszólag, de én ott tanultam a nyelvet, vele, kö­zöttük. Mondjam, hogy Bozsikkal laktam? — Hogy került vele egy lakásba? . — Nem volt lakásom ugyanis. Végh Antal talán megbo­csátja nekem, hogy még a szekrényébe is „bejárásom volt” — mert ha külföldi túrára ment el, rám bízta, hogy mikor mennyit juttatok a pénzéből a szüleinek. Nagy játékos volt. Zsenije a labdarúgásnak. Mit tegyek, ha ez fogott meg. Ö különben szótlan ember volt. A Honvéd-üdülőtől gyalog tettük meg az utat a lakásáig nemegyszer, és én ezeken a sétákon el tudtam vele fogadtatni, hogy nagy focista, de bi­zonyos szempontból fejlődnie kell. Tanácsaimat el tudta fo­gadni. A nemzetközi tornákon pedig úgy tudott viselkedni, hogy mindenkiben szimpátiát teremtett maga iránt. — Nem festi ön lé túl szépnek a múltat? — Dehogynem! Ebben teljesen igaza van. Lehet, hogy szebbnek látom. .— Csibészek voltak! — De mennyire! — Mennyire? — Kairóba játszottak. A meccs után a szállodában a szaúdi uralkodó fia egy igen előkelő lokálba hívott meg bennünket vacsorára. A királyfiú — talán már „vacsora után” lehetett? —, gyönyörű szőke nővel — kifizette a va­csorát. Elment. Én magam is taxit rendeltem. Kocsis elho­zott egy hölgyet. Tudott valami keveset magyarul. Azt mondta, ismeri a fiúkat. Ezek úriemberek. Hát ha úriembe­rek — gondoltam —, akkor nincs semmi baj. Nyugodt vol­tam, mert tudtam, hogy a szállodába a hölgyet nem tudják felvinni. Mire a taxit kifizettem — eltűntek. Kocsis mégis felvitte. Tíz perc múlva azonban hallom, hogy kitesznek valakit a folyosóra. Hallom Czibor hangját: „Te fasiszta! Te a szegény magyaroktól akarsz tíz fontot kérni?” Kény­telen voltam belekarolni a hölgybe és levinni. Mondtam is neki; ilyen értelemben ezek nem is olyan nagyon úriembe­rek. Verés nem volt?-— kérdeztem. — Azt mondta: nem. —• Mondtam: megúszta. — Volt még ilyen? Csak nem azért a fél dollárért? — Koppenhágában akkoriban jegyre volt az alkohol. Ná­lunk van barack. Ülünk az asztalnál. Iszogatunk. A szem­ben levő asztalnál csinos nő ül. Megkínáljuk. Elfogadja. A nő fölmegy az emeletre. Czibor utána. Czibor kopog. Két­méteres svéd férfi jön ki, hogy mit ugrál? Mit kopog?! Czibor megfogja és lecsúsztatja az emeletről. Rendőrség. Ki volt az? Mondom a rendőrnek: kérem, itt nem volt sen­ki! Erre kilép a Czibor a szakadt ingében. Igenis ő volt! — Hát nem úriemberek? Az igazság az, hogy csibészek voltak természetesen. Nem kispapok és ministránsgyerekek. Fut­ballisták voltak. Csibészek voltak, de tudták, hogy mikor hogy kell felkészülni. — A vámosakra is? — Ez öv alatti ütés, de állom. Nagyon szomorú volt az, hogy rá volt kényszerítve a Honvéd csapata a csempészés­re. De hogy milyen „csibészek” voltak? — Soha, soha ne­kem nem engedték meg a játékosok, hogy még csak három pár nejlonharisnyával is többet hozzak, mint amennyit sza­bad volt behozni. Azt mdndták, ha „mi” elhozzuk, nekünk semmi bajunk nem lesz. Utána odaadjuk neked, Emil bá­csi. ök vigyáztak arra, hogy vámügyben soha ne lehessen belém kötni. — Micsoda cinizmus így premizálni valakit, hogy állami jóváhagyással csalhat?! Ki találta ezt ki először? — Kis csempészés mindig meg volt engedve. A nagy csem­pészések a 6—2 után kezdődtek. A futballista nem buta em­ber. Pláne, mikor Lóránt is a csapatban volt. Amikor a vámnál virágcsokorral várják a futballistákat, tudják, hogy most minden meg van engedve (6—3). A szomorú csak az volt, hogy a legkisebb rossz eredmény után jöttek a lebu­kások. Akkor Grosicsnál valami harisnyát mindjárt talál­tak. El is tiltották ezért Grosicsot 1955-ben. Ha megfizették volna őket, a csempészés eszük ágában se lett volna. — Szegények voltak? — Egy egyiptomi túrán magas, nagydarab játékosok el­len kellett kiállni. Kalmár Jenő edző félt, hogy nehéz meccs lesz. Azt mondja: gyerekek! Adunk gólprémiumot. Fél dol­lár gólonként. Amikor már 4—0 volt, le kellett hozni a Puskást, Bozsikot, Kocsist, nehogy annyi gólt rúgjanak, hogy ne tudjuk kifizetni. így is 7—1 lett a javunkra. — Mikor történt ez? — 1955-ben. (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Árpást Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: Hl. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon : 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesftőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom