Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-31 / 307. szám

NÉPÚJSÁG 1986. december 31., szerda o Végső búcsú Páger Antaltól Családtagjai, barátai, pá­lyatársai és tisztelői kísérték utolsó útjára Páger Antal. Kossuth-díjas, kiváló mű­vészt kedden a Farkasréti temetőben. Ravatalánál — ahol mű­vésztársai álltak díszőrséget — a Művelődési Minisztéri­um, a fővárosi tanács, a Magyar Színházművészeti Szövetség és a Vígszínház társulata nevében Hegedűs D. Géza Jászai-díjas színmű­vész búcsúzott Páger Antal­tól. Ismét ránk szakadt a gyász a Vígszínházban, amelynek közössége most legidősebb családtagját vesztette el — mondta. Páger Antal a ma­gyar színházművészet óriása volt, olyan színész, aki az arisztokratától a parasztig minden rendű és rangú em­bert abszolút hittel tudott megjeleníteni. Abszolút szí­nész volt, mert tudta: egyet­len igazság van, az élet igazsága. Szerette a tehetséges fia­talokat, figyelte pályájukat, sorsukat, segítette őket, rá­juk testálta a színészmester­ség szigorú, tiszta hitét. A sírnál Szilágyi Tibor Jászai-díjas, érdemes mű­vész Páger Antal utolsó sze­repének — Mrozek Tangó­jában Eugéniuszt játszotta — utolsó mondataival vett bú­csút a magyar színházmű­vészet nagy öregjétől. Létszámcsökkentés és termelésbővítés A munkaszervezés korsze­rűsítése révén ötszázzal csökkentették a létszámot az idén a Bábolnai Mezőgazda- sági Kombinátban. Vala­mennyi üzemegységben fe­lülbírálták a teljesítménye­ket, s ennek függvényében vontak össze, illetve szün­tettek meg munkaköröket. Azok számára, akiknek az átszervezés következtében munkakörük megszűnt, de egvébként teljesítményükkel elégedettek voltak, új mun­kahelyet kerestek a környé­ken lévő üzemekben. Akik­nek a munkájában kifogásol­ni valót találtak, nem kap­tak ilyen segítséget a kombi­náttól. A körültekintő eljá­rásra bizonyság, hogy az el­bocsátott dolgozók közül senki sem fordult panasszal az érdekképviseleti szervek­hez. A munkarend és a munka­fegyelem megszilárdításába a Korábbinál nagyobb mér­tékben vonták be a szocia­lista brigádokat: rájuk bíz­ták a tagjaik munkájának értékelését, s úgy döntöttek, hogy a közösségek kezdemé­nyezhetik a fegyelemsértők, a rosszul dolgozók elbocsátá­sát. A Bábolnai Kombinát az alacsonyabb létszámmal is túlteljesítette idei tervét, sőt bővítette tevékenységét. Üzembe helyeztek például egy fehérjét előállító gyá­rat, ahol a baromfifeldolgo­zás közben keletkező mel­lékterméket hasznosítják. Építettek egy tyúkhúspároló üzemet is, amelyből külföldi megrendelésre előfőzött ba­romfihúst szállítanak. Győri üzemükben az egy műszakos termelésről novemberben át­tértek a két műszakra, az ehhez szükséges többletlét­számot munkaerő-átcsoporto­sítással biztosították. A kombinát a tavalyinál ma­gasabb termelési értéket ál­lított elő, a tervezettnél töb­bet exportált és kimagasló nyereséget ért el. Tegnap 10 órakor Békéscsaba központjában egy percre megállt a forgalom, amikor is Vándor Pál, a Körös Volán Vállalat igazgatója és dr. Horváth Ferenc, a Magyar Autó­klub Békés Megyei Szervezetének elnöke, a legnagyobb me­gyei közúti fuvarozó cég és a magónautósok nevében meg­köszönte egész éves munkájukat a közlekedési rendőröknek. Ez alkalomból Gurcsó Gábor rendőr őrmesternek és Tóth László rendőr főtörzsőrmesternek ajándékot nyújtottak át. Fotó: Pásztor Ferenc Újévi szonáta a z ablakban könyökölve várom az új évet. Édes mustot kóstolgatva, békes­séggel és megbocsátással a szívem­ben nézem az óriási hópelyheket, a park­ban az élelem után kutató varjakat. Viha­ros szél törtet a házak között. Menjetek, száguldjatok csak, vigyétek a fáradtságo­mat, a gyötrő gondolatokat, pihenni sze­retnék, örülni a jónak, amíg lehet. A ko­rongon Mozart Esz-dúr szonátája forog. A muzsika betölti a szobát, a sztereó- felvételen a budapesti vonósok játszanak. Jó lenne kitárni ajtót, ablakot, száguldjon, ringatózzon a zene a panelrengetegben, az emberi lelkeket simogatva. Gyerekség, tu­dom, de mikor szép és felemelő! Mondani kellene valamit a kutyáját sé­táltató fehér hajú nénikének, az utcán hancúrozó, kipirult arcú gyerekeknek, a tű­sarkú csizmában billegő hölgyeknek, az ak­tatáskával rohangáló férfiaknak, a tömött szatyrokat cipelő mosolytalan öreganyóknak. Valami szózatot kellene intézni mindenki­hez a kitárt ablakon, az összes vonós­hangszeren. Figyeljetek emberek a muzsi­kára! Valamilyen dallamnak, ritmusnak és szépségnek jelen kell lenni a sorsotokban, egyfajta jóságnak a hétköznapjaitokban, a munkátokban éppúgy, mint odahaza a csa­ládi fészekben, még akkor is, ha olykor fulladoztok a terhek alatt, enélkül semmit sem ér az életetek és meghal bennetek a jóra mozdulás. Hiába fetrengtek éjszaka teli gyomorral az ágyatokban, a kispárna csücskét harapdálva, a rossz közérzetért a hatalmat kárhoztatva. Pedig csak túlságo­san sok volt az elfogyasztott töltött ká­poszta. Nem tárom ki az ajtót, ablakot, könyök­lők tovább. Kinn cudar hideg van, mínusz tíz fok, a fák ágai megcsontosodtak. Kü­lönben is, vége a szonátának. A rádióban híreket mondanak. Megszokott, nyugodt mondatok a pápai szózatról, az újabb liba­noni merényletről, az iraki repülőgép katasztrófájáról, a spanyolhoni baszkok robbantásairól. A karácsonyfán meggyúj- tom a gyertyákat, a sápadt fényben csil­lognak az aranysújtások. Itt Európa köze­pén béke van. Az ünnepi asztaloknál meg­indul a terefere, a hírek (rémhírek?) cse­réje. Januártól új világ kezdődik kicsi ha­zánkban. Leváltások, előléptetések. Űi sza­bályozók, rendeletek, intézkedések. A rend­ről, a fegyelemről, a szervezésről, az alko­holizmus visszaszorításáról. Kiforrt az új bor, félve nyúlok a pohár után, nehogy ki­billenjek a belső egyensúlyomból. A hon­atyák is ezt fejtegették az Országgyűlés­ben. Nem köntörfalaztak a fizetési mérle­günkről, őszintén feltárták belső bajainkat. Labilis egyensúlyunk okát már nemcsak a külső nehézségekkel magyarázták. Senki sem mondta, hogy majd valaki csodát tesz, mert nincsenek csodák. Amit nekem kell tennem, azt nem csinálja más helyettem. Persze, nyíltan beszéltek arról is: 1987- ben is lesz áremelés, a bérek kifizetésével pedig csínján kell bánni. Csak éppen a küzdelemről, a napi szolgálatról tudunk keveset. A kisebb-nagyobb közösségekben sokat mesélhetnének arról: miként születik az élet harmóniája, hogy micsoda küzde­lem az! Bíbelődni a holt anyaggal, a tech­nológiai folyamatokkal, a buta kis hibák okozta lemaradással, a szervezetlenséggel. Igén, a legtöbb helyen tudják, hogy mit kellene csinálni, pontosan ismerik a jobbat, azzal is tisztában vannak, mi kellene hoz­zá. Nem mindig pénz! Az emberi kapcsola­tok fogaskerekébe került homokról van szó, amely fékezi az előrehaladást. Te nem azt akarod, amit én. Másként képzeled. Csak ötölsz és hatolsz, ahelyett, hogy elmagya­ráznád, mire gondolsz. Ha fent vagy, elvá­rod, hogy igazat adjanak neked, ha lent, azt mondod: intézzék az okosok. Pedig tu­dod: a mutogatással semmire sem lehet menni, mert vannak do!gok, amit rajtad kívül senki nem kép>es megoldani. És ha benne élnél a rimtusban, ha csak egyszer kinyitnád az ablakot, hallja mindenki, ho­gyan szól a te muzsikád, talán még fel is néznének rád, összeütnék a tenyerüket: ez igen! Állj meg kedves barátom! Aligha kezdő­dik a világ újra januárban. Nem könnyű az életünk, ez igaz. De ki kell egy kicsit józanodni. A nagyobb kereset a tényleges többletmunkát, eredményt honorálhatja. Ne dadogj, ha megkérdezi a főnököd: te még­is hogyan gondolod, mi a véleményed? Csöppet se csodálkozz, a látszateredmények­be csomagolt csúfos kudarcról hamar kide­rül, hogy ki a ludas, ki a tisztességtelen, kit. kell elmarasztalni. A nagyszájú, handa- bandázó emberekre is rászólnak: a lényeget mondd, öregem! Éppen ideje. C söndben, bizakodva várom az új esz­tendőt. Hótakaró kellene a vetésekre, mert kifagy a búza. örülni szeretnék a januárnak, a többi dolgos hónapioknak. A folytonosságnak. Arra esküszöm, hogy foly­tatni kell, csak egy kicsit jobban! Mi lenne, ha föladnánk? Ugye, képtelenség! Érdekes, a híreket régen befejezték, már Csajkovszkij ötödik szimfóniáia szól E1- lebbentem a függönyt, és szélesre tá­rom az ablakot. Szálljon a muzsika min­denkihez. .. Seres Sándor ) | fl malac is gazdára talált { Sylvia, Edvin, Báni — Orosházán ) Bizonyos, hogy a leghangulatosabb előszil vesztere azok­ig nak volt, akik tegnap este jegyet váltottak az orosházi ) . Petőfi Művelődési Központ délutáni és esti színházi elő- ( adására. A szolnoki Szigligeti Színház társulata a talán ) legismertebb nagyoperettet, Kálmán Imre halhatatlan ( Csárdáskirálynőjét hozta el Rátonyi Róbert vendég- } rendezésében. Kétszeres telt ház előtt lépett tehát a min- l dent feledtető deszkákra Sylvia (Egri Márta), Edvin I herceg (Harmath Albert), Bóni gróf (Szerémi Zoltán), a } szcretetre méltó Miska főpincér (Dobák Lajos kimagasló ( alakításában) és a többiek ... Persze, ezen az óévet bú- ) csúztató estén az sem zavart meg senkit, hogy a szín- ( padra képzelte a szerepeket hajdanán alakítókat (Ráto- ) nyi Róbert rendezése ezt is célozta): Honthy Hannát, La- ( tabár Kálmánt, Feleki Kamillt, Rátonyi Róbertét... I Aztán mindkét előadáson egy-egy malacot is kisorsol* \ tak. E sorok írója állíthatja, hogy a nevezett kevésbé C örült a megtisztelő procedúrának, mint ahogyan azt gon- ) dőlni lehet. A gyengébb idegzetűek kedvéért közhírré ( tesszük, hogy egyik szerencsés sem gondol belátható időn ) belül malacölésre... Aztán a felvonás közti szünetekben ( persze pezsgőzni is lehetett, amihez a vendéglátó műve- ) lődési ház társastáncosai ilyenkor is kellő kosztümökbe ' öltözve teremtették meg az igazi, már-már nem is elő-, I hanem valódi szilveszteri hangulatot! Ebből próbálunk 1 most önöknek, az olvasóknak valamennyit átadni a teg- í nap estén készült fotók segítségével. l.) | Gál Edit képösszeállítása ( Jelentősen nőtt hazánk idegenforgalma Kilenc és fél százalékkal nőtt az idén hazánk idegen- forgalma: a tizenegy hónap adatait összesítő gyorsmérleg szerint 46,8 millió alkalom­mal lépték át hazai és kül­földi utazók határainkat. Ez idő alatt mintegy 15,5 millió külföldi turista láto­gatott hazánkba, illetve uta­zott át országunkon. Túl­nyomó többségük — csak­nem 11 millió 700 ezer ven­dég — a szocialista orszá­gokból érkezett. A hagyomá­nyoknak megfelelően a leg­többen most is északi szom­szédunktól látogattak ha­zánkba, bár a csehszlovák beutazóforgalom valamelyest csökkent. Ugyancsak keve­sebben érkeztek Romániából. Ezzel szemben erőteljesen — 55, illetve 56 százalékkal — nőtt a jugoszláviai, valamint a lengyel utazók száma. Most első ízben ugrásszerű­en emelkedett a szovjet tu­ristaforgalom; a korábbinál mintegy 12 százalékkal több vendéget fogadtunk a Szov­jetunióból. Az NDK-ból mintegy kilenc százalékkal többen keresték fel hazán­kat, mint tavaly. Jelentősen nőtt a tőkés or­szágokból hazánkba látoga­tók száma; arányuk csak­nem eléri a teljes beutazó­forgalom negyedét. Minden eddiginél többen — 2,2 mil­lióan -L- jöttek Ausztriából, s egyre több francia, holland, illetve dán turista választja úticélként hazánkat. A for­galom május második felé­ben és június első heteiben tapasztalt megtorpanása éreztette hatását az NSZK- ból érkező turisták számá­nak alakulásában. Onnan csaknem 820 ezer belépőt re­gisztráltak, ami 4,4 százalék­kal marad el a tavalyitól. A legnagyobb mértékű a csök­kenés azonban a tengeren­túlról érkezők körében. Az Egyesült Államokból és Ka­nadából az óvilágba látogató turisták megfogyatkozása Európa-szerte tapasztalható volt. A hazánkat felkereső amerikaiak száma csaknem 30 százalékkal csökkent. A tapasztalatok szerint az év utolsó hónapjában jelen­tősen megnövekszik a forga­lom, ugyanis sok osztrák és NSZK-beli vendég búcsúztat­ja nálunk az óévet. Ennek megfelelően a teljes éves for­galom — az előrejelzések szerint — minden eddigit fe­lülmúlt: eléri a 48-49 millió határátlépést. A nagy forgalom gyors, kulturált lebonyolítása nagy feladatokat rótt a határőri­zeti szervekre. Különösen nagy terhek nehezedtek a határőrség tisztjeire és sor- állományú katonáira, vala­mint a vámszervekre a nyá­ri csúcsforgalmi idényben. A fejlesztések és az idő­szakos szervezeti változások eredményeként a határállo­mások magyar oldalán — az ismét szűknek bizonyult sop­roni és parassapusztai átke­lő kivételével — átlagosan harminc percnél kevesebb időt kellett várakozniuk az utazóknak. Nagyobb torlódá­sok csak a romániai határ­szakaszon, Nagylaknál és Bi- harkeresztesnél akadályozták a turistaforgalmat, s decem­ber első napjaiban egy-két órát kellett várakozniuk a külföldre készülőknek a he­gyeshalmi határátkelő oszt­rák oldalán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom