Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-30 / 306. szám

1986. december 30., kedd »h au raw SPORT SPORT SPORT Megtört a jég a Vasas ellen Békéscsabai Előre Spartacus-Vasas 21-20 (8-9) Női kézilabda MNÍK-mérkőzés, a 8 közé jutásért, visszavágó. Bé^ késcsaba, 200 néző, V.: Kovács, Halmai. Békéscsaba: THAISZNÉ — DOBÖNÉ 3, Kasik 1, Hegedüsné 2, HANKONE 5 (2), Bolla 1 (3), Mokosné 3. Csere: Tóth A. (kapus), Sebenné. Edző: Fellegvári Zol­tán. Vasas: RACZ M. — Horváth 2, Barna I. 5, PANCZEL 4 (1), György 3 (1), Hajdú T. 2, Antos 3. Csere: Kohlmann (kapus). Me­zei 1, Bényei. Edző: Hikáde István. Kiállítások: 2, ill. 10 perc. Hétméteresek: »fi, ill. 2,2. Az eredmény alakulása: 7. perc: 4—1, 24. perc: 7—7, 43. perc: 11— 15, 56. perc: 18—18, 59. perc: 19—20... Sok mozgásos játékkal el­húzott a hazai csapat, de elég volt egy négyperces megingás és Barna I. négy góljával fordítottak a fővá­rosiak. A második félidőben először úgy tűnt. könnyű Vasas-győzelem születik, de a hajrában mindinkább föl­jöttek a lila-fehérek, s a Vasas-cserék után Bolla ma­gára talált, 18—18-ra alakí­totta az eredményt. Végül a finisben frissebbeknek tűn­tek a vendéglátók ... majd másodpercekkel a lefújás előtt Dobóné góljával a győzelmet is kiharcolták. A békéscsabaiak több mint egy fél évtizedes NB I-es idő­szakuk alatt sem bajnoki, \sem kupamérkőzésen nem győztek a többszörös bajnok Vasas ellen — most úgy tűnik, megtört a jég. Igaz ez a győzelem nem jelentett továbbjutást mert a két mérkőzés alapján a piros­kékek léphettek tovább 51— 46-tar. * * * Jánoshalmán kétnapos kézilab­datornán vettek részt a Szeghal­mi Vígh Matild Általános Iskola leánykézilabdázói. Dr. Csuta La- josné testnevelő-tanárnő tanít­ványai a Sárbogárd együttese mögött a 2. helyen végeztek, megelőzve a Jánoshalma, a Sze­ged és a Soltvadkert együttese­it. A Hunyadi Kupán, melyen tíz csapat vetélkedett, a torna legjobb játékosa a szeghalmi La­dányi Erzsébet lett. Totónyeremények A Sportfogadási és Lottó­igazgatóság közlése szerint az 52. heti totónyeremények az illeték levonása után a következők: 13 plusz 1 talá- latos szelvény 3 darab, nye­reményük egyenként 1 213 599 forint; 13 találatos szelvény 5 darab, nyereményük egyen­ként 642 494 forint; 12 talá­latos szelvény 404 darab, nyereményük egyenként 8482 forint; 11 találatos szelvény 7474 darab, nyereményük egyenként 458 forint; 10 ta- láltos szelvény 41 567 darab, nyereményük egyenként 124 _ forint. Lipták György ifjúsági bajnok Lipták György, a Honvéd Szalvai SE tehetséges ver­senyzője, országos ifjúság! bajnok Debrecenben rendezték meg a cselgáncsozók országos ifjúsági bajnokságát. A Honvéd Szalvai SE öt sportolója vett részt a viadalon. A 83 kg-os súlycso­portban 16 induló között Lipták György, a Vásárhelyi Pál Szak- középiskola tanulója aranyérmes lett. Első mérkőzésén a szegedi Baranyit nagy küzdelemben — megérdemelten — győzte le. A Bp. Spartacus sportolóját. Sza­bót leszorítással, iponnal verte. A fináléba jutásért a kecskemé­ti Naggyal mérkőzött, ezt az aka­dályt is sikerrel vette. A döntő­ben a debreceni Hamar lett az ellenfele, aki ellen a szalvais versenyző még soha nem nyert. Az összecsapás első két percé­ben ismerkedtek egymással a versenyzők, nem sok esemény történt. Majd a csabai verseny­ző egy hátsó gánccsal földre vit­te ellenfelét és leszorította (ipon), — végül is nem várt, biztos csabai győzelem született. +83 kg (13): ... 5. Kiss L. Kiss- nek dobogós helyezés elérésére voltak reményei, de ez most nem sikerült. A Honvéd Szalvai SE cselgán- csozói Zakopánéban alapoztak. A húszas keret január 5-ig ha­zai környezetben folytatja a fel­készülést. a január 10-i idény­kezdésig. Gyám János, a H. Szalvai SE válogatott cselgáncsozója 20 na­pos mátraházi edzőtáborozáson vett részt, majd január 7—18 kö­zött egy szűkített kerettel Fran­ciaországba utazik. A dzsúdósok edzőtáborozáson vesznek részt, később több meghívásos verse­nyen is tatamira lépnek. A Dunavarsányi Petőfi SE kick box karate Kiss Lajos-em- lékversenyt rendezett a közel­múltban, Szigetszentmiklóson, amelyre 21 klub, csaknem 150 versenyzőjét delegálta. A pont­versenyben a Dunavarsányi Pe­tőfi SE és a Szeol-Délép mö­gött a 3. helyen kötött ki a Bé­késcsabai Lakótelepi SE csapa­ta. Egyéni eredményeik. Gyermek leány. 35 kg (5 induló): 1. <;si- csely Szilvia. 40 kg (9): 1. Hnn- kó Katalin. 45 kg (10): l. Pre- kop Beáta, 4. Gulyás. +45 kg (13): 2. Schaffer. Fiúk. 40 kg (8): 2. Kiss A. Totótippjeink 1. Ascoli—Brescia x 2 2. Avellino—Empoli 1 3. Como—Milan x 1 4. Fiorentina—Napoli 2 x 5. Juventus—Verona 1 6. Udinese—Torino x 2 7. Arezzo—Lanerossl 1 8. Bari—Catania 1 x 9. Cesena—Parma 1 10. Cremonese—Lecce 1 11. l>azio—Genoa 1 x 12. Modena—Cagliari 1 x 13. Pescara—Pisa x POTMÉRKÖZESEK 14. Sampdoria—Roma x 15. Taranto—Bologna x 16. Triestlna—Campobasso a » fl Népújság közvélemény-kutatása j ■ ■ ■ Ki volt Békés megye legjobb női sportolója 1986-ban? j M ' . ■. j - f í. _________________________________________:------ : 2_________________I ■ ■ 3 ._____________________________________________________ : ■ ■ ■ Ki volt Békés megye legjobb férfi sportolója 1986-ban? j ■ ■ í._________________________________________ : a_________________ I 3 .______________________________________________! ■ ■ Melyik volt Békés megye legeredményesebb csapata ■ 1986-ban? ■ ■ ■ i------------------------------------------------------------------------j A szavazó neve és pontos címe: — Ezt nyilatkozta? — Igen. Nézzél utána. Gyurit mindenki szerette a csapatban. „Vakon követtük”? Épp hogy nem vakon, de követtük, mert nyíltan, világosan és meggyőzően beszélt. Amit mondott, követni lehetett és hozta az eredményt. Örö­met. Sikerélményt és sok pénzt is hozott. Hát igenis, ha azt mondta volna, hogy gyerekek, vasárnap otthon bukfencezze-- tek kétezret, akkor mi otthon kétezret bukfenceztünk volna, mert hittünk benne. Most minden megfordult? — De miért nem beszélt a kudarcról? Miért hagyta, hogy mások beszéljenek? Olyanok is, akik nem voltak ott, akik annyira mégsem tudhatják? — Mert nem tud mit mondani. — A mai napig sem? — Nem. — Te se? — Én se. — Talán csak annyit, amit Szendrei nyilatkozott, abból annyit átveszek én is, hogy össze kellett volna hívni a társaságot Mexikó után. Mind a 22 vagy mind a 30 embert. Le kellett volna ülni öt-hat üveg borral. Elbeszélgetni. Be­rúgni. Talán a végén kijött volna valami... Volt egy csapat. Jó közösség volt... — De miért nem tette meg nektek, veletek Mezey? Miért nem magyarázta meg nektek, hogy „miért nem lettetek vi­lágbajnokok”? — Mondtam, hogy nem a magyarázat kellett volna, mert ö se tudja, csak talán jól berúgni. Mezey elbújt előlünk. Talán saját maga elől is. Nem tudom ... Emészti. És nem tudja megemészteni. — De mi az, amit azóta neked már sikerült megemészte­ni? — Azt, hogy a Gyuri három év alatt középszerű játékosok­ból csinált egy jó csapatot. Nem csupercsapatot, nem arany­csapatot, de csapatot. És mindenkit megvertünk, akit kellett. Utána lehet nézni a Népszabadságban. Persze lehet, hogy csak azért, hogy leplezzük: NB Il-es futballisták vagyunk. Olyan csapatot, ami előtte nagyon régen nem volt, és félő, hogy utána nagyon sokáig nem lesz. Jó volt vele dolgozni. Érdemes volt minden figyelemösszpontosítás. Erős edzés. Jó hangulat volt. Mindenki pontosan tudta, hogy mi a szerepe... — De hát — Mezey összeomlott a negyedik percben a két gól után. Ügy festik le: egy összetört ember ült a kispadon. Már nem nézte a pályát... mondjam tovább? — Ne mondd, mert mi, akik ismertük az arcát, tudjuk, hogy mindez nem igaz. Mezey nem volt drukker. Mezey szak­ember volt, aki elmondja, mit lát. Ez az igazság. Nem volt szurkoló. Ha gólt rúgtunk és a tévé az arcát mutatta, akár a brazilok ellen is, az arcáról senki nem olvashatta le, hogy örül a gólnak. Tudom, van, aki ezt nem szerette, hogy egy fapofa, aki még örülni se tud. De ez nem így van. Másként nézte a gólt. Másként a nem-gólt. A kapufát. Nem olvashat­ta le senki az arcáról, hogy mi történik a pályán. Tessék visszapergetni a videókat. Ilyesmit el lehet hitetni a jóindu­latú nézők millióival, de már meg ne haragudj — velünk nem. — Tudtátok, hogy a Kijev csapata fog ellenetek kiállni? — Persze hogy tudtuk. Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról? Válaszok Végh Antalnak — Tudom, hogy sok pénzbe kerülök — mondom a telefon­ba —, de az újságok! Az újságírók! Kint Mexikóban! Miért nem nyilatkoztatok? Miért tiltotta le Mezey? — Ez sem igaz. Ha volt időnk, nyilatkozhattunk és nyilat­koztunk is. Bárki, bármikor, bármire válaszolhatott. Volt rá lehetőség. — Mire nem volt lehetőség? — Bizonyítani. — Mit? — A bizonyíthatatlant... Nézd, ezt nyilván az elején kel­lett volna mondanom, de hát sejthetted, hogy én se tudok semmit erről a nulla-hatról mondani. Nem vagyok az igazság birtokában. Ha birtokában volnék, elmondanám. Néha úgy éreztem, az emberek jobban örültek volna, ha a Gyuri blöf­fölne valamit. Meg hát én azt tartom, hogy egy futballista ne dumáljon, hanem fusson. Aki kapott egy hatost, az fogja be a száját. Mi ott, abban a 90 percben leégtünk. Ez tény. És nemcsak a szurkoló előtt nem számít, de magam előtt se. hogy mi ilyen, meg olyan becsületesen készültünk. Ez a mi­nimum, naná, hogy rendesen készültünk. Nyerni kell, mi meg vesztettünk, és megalázó módon vesztettünk. Futballis­taként én be is fogom a számat, és próbálok hajtani, ahogy bírok, mert ez a foglalkozásom, ezért kapok pénzt, és így ér­zem jól magam. Csak itt most már mintha nem futballról volna csak szó... Na mindegy, nem akarok okoskodni... Arra vagy te itt... Én kicsit a kérdéseidtől reméltem vala­mit, te meg az én válaszaimtól... Azt tudod, hogy be fogsz fürödni a könyvvel? __ 777 — Mert az emberek már telítődtek evvel az egésszel. Any- nyi hazugság hangzott már el igazsággal keverve — hogy már nem érdekli őket, hogy mi történt, mert hogy nem tör­tént semmi olyan látványos, ami megnyugvást adna... Bár tudod, ha arra gondolok, hány meccset nyertünk úgy, hogy halvány dúnsztom nem volt, miért... Na jó, van még kérdé­sed? — Volna, de ... Hamarjában már-már szó szerint vetettem papírra a tá­volsági beszélgetést úgy, ahogyan még frissen rögzítette az emlékezetem. Ide csatolom Esterházy Péter cikkét a Képes Sport ez év június 11-i számából, ott ő „rögzítette frissen” a történteket. A futball... nem csak játék, hanem játék Esterházy Péter: EGY NEM LETEZO NAPLÓBÓL „Ez még kap fogni egy vajszí­nű árnyalatot.” Kormos István Jún. 3d lka Történt, ami történt, nem Ír­nám le én is, hogy kiktől és mennyit.. < Vagy inkább, jobb híján, legyünk férfiak, kard ki kard! — az oroszoktól és egy hatost! Más ez a másnap, ahogy a sláger mondja. Erre a reggelre kaptunk egy kis vajszínű ár­nyalatot. Most mindenki az eszét járatja, szentségei vagy sajnálkozik (vagy cikket ír), vérmérséklete szerint próbál magyarázatot találni, mi tör­tént, azt remélve, az segít. En se tudtam kire haragudni. (Hogy a gyerekeim meccs köz­ben impertinens módon levegőt vettek, majd titokban kifújták azt — nem említettem, termé­szetes, hogy elnyerték méltó büntetésüket. Azt hiszem, szép emlékük marad ez majd ap­jukról. „Es arra emlékszel, ahogy ott kivörösödve toporzé- kolt?” „Aha. Pedig csak há­romnál tartottak.”) Az a jó, ha van hibás. Akár mi magunk. De tegnap csak a kölyökre tud­tam üvölteni, mert arra gon­doltam ott, akkor a 4. percben, hogy ha csak a tizede van an­nak a dermedt rémületnek a já­tékosok szivében, mint az enyémben — akkor vége. -Vége is volt. Persze más Is kapott már pe­ches gólt. Harmadosztályú, kül­városi, volt futballistaként erről van tapasztalatom elég. En há­romig szoktam biztatni magun­kat. El is hittem, amit mond­tam, hogy hát gyerünk!, nincs még vége!, a szemetek! stb., stb., biztatólag. Három után már nehezebb a dolog, akkor már nagyon kell tudni, hogy tudunk focizni. „Legalább ne szórjanak meg!” Erre mondta Harmat (olykor centerhalf, aki­nek már két üveg pezsgővel tar­tozom, mindig megveszem, az­tán nélküle megisszuk, mert alkalom támad — jó félévem volt), szóval azt mondta: „De hát már meg vagyunk szórva.” Meg vagyunk szórva. Tegnap meccs közben elfogadtam, hogy ami történt, az „több a sok­nál”. Mert még Idő sem volt — nincs idő — rosszul játszani és az ellennek se jól, amikor már megvolt a kettő. Éljen! — mondták a csapatok, és már 2—0. Szóval, hogy ez valami fa­tális pech, amilyen egyszer van 100 évben, balsors, akit régen tép. Hm. * De ez a magyarázat nem esett jól. Sokan lehettek Így, sokan nem tudtak mit csinálni ma­gukkal akkor. Többen telefo­noztak este. Egy idegen elkül­dött az anyámba, ezt egy idő óta különösen szeretem. De ez még nem is volt olyan rossz, ő legalább talán megnyugodott. (Ezúton csókoltatom.) A bará­taimmal és ismerősökkel merev és lehetetlen telefonokat váltot­tunk. „Halló, hallasz?, mintha süket volna a kagyló, mit vá­laszoltál?, szerinted mi ez?!” — kajabáltak szegények. „A tele­fon jó, csak nem mondtam be­le semmit.” Csönd. „Hát. Ak­kor jó éjszakát.” „Jó éjszakát.” (Ezúton etc.) ** + Két orosz gól közt arra gon­doltam, hogy vajon segltene-e, ha imádkoznék. Gyerekkorom­ban sok ilyentéle ajánlatot tet­tem az Ornak. A hatástalansá­got azután annak tulajdonítot­tam, hogy túlságosan kicsi mél­tatlan dolgokban jártam közbe. Jó, ez komolytalan. Így tényleg nem lehet meccset nyerni. De talán a Játékosokon segít, gon­doltam, utána talán könnyeb­ben simák majd, úgyhogy imádkoztam értük közben egy kicsit. Most reggel mégiscsak azt gondolom, hogy én ugyan, gyerekek, elárultalak titeket a 4. percben, ott a fotelban (és erre csak másnap jöttem rá!), föladtam, de ti miért adtátok föl magatokat — miért nem tudtátok, hogy ti már másnap semmire nem jöhettek rá, ez csak a kibicek savanyú kivált­sága, nektek az a 90 perc — az a 86 — van, és semmi más! Ha kettő, akkor kettő, ha a 4. percben, akkor akkor — nincs más választásunk. A fene azt a falábú görög félisteneteket! Etc. — nagyon invenciózusan szidtam azokat, akiket szeretek. (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Árpást Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes : Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 21-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom