Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-01 / 282. szám

NÉPÚJSÁG 1986. december 1- hétfő A képviselő egy napja Hz átcsoportosítás nem munkanélküliség Interjú Rúzsa lúzsef kandidátussal — No, mi van az én ügyemmel, Karcsi? — kérdi a hajlott hátú, ősz hajú pa­rasztbácsi, és megáll az aj­tóban. — Üljön ide, Miska bá­tyám, mindjárt mondom, mit intéztem — válaszol a kérdezett, aki otthonosan mozog a Kondorosi Községi Tanács elnöki szobájában is. Mravik Mihály kezében szo­rongatja kalapját, úgy hall­gatja, hogyan is áll az ő ügye; Karcsi, vagyis Ancsin Károly, a 4-es számú válasz­tókerület országgyűlési kép­viselője pedig türelmesen, érthetően tájékoztatja ügy­felét. Miután Mravik Mihály el­köszön tőlünk, Ancsin Ká­rollyal beszélgetünk, aki mindenre nyíltan válaszol, és kerüli a hivatalnoki kife­jezéseket. — Ma, november 25-én reggel 8-kor kezdtem a fo­gadónapomat itt, 10-kor in­dulok Kétsopronyba, délután 1-től pedig már otthon, Csőr­Kinek mond ma már vala­mit William. McKinley, az Amerikai Egyesült Államok 25. elnökének neve? Pedig lenne miért emlékeznünk rá. Ö búcsúztatta az elnöki szék­ben a XIX. századot, és kö­szöntötte a huszadikat, ame­lyet a korabeli lapok „Ame­rika évszázada”-ként haran­goztak be. ő volt az, aki hivatalos külpolitikai doktrí­nává emelte a ,,Manifest Destiny” — a „sors rendelé­se” — elvét, mely M. Bor­den szerint azt sugallta, hogy „az Egyesült Államok­nak kötelessége, nem csupán kívánsága, hogy terjeszked­jen”. S végül érdekes McKin­ley elnök személye azért is, mert sorsa — 1901-ben, 58 évesen meggyilkolták — elő­revetítette a század erkölcsi viszonyainak gyökeres meg­változását. Nos, az Államok 25. elnö­kének hivatalba lépésével kezdődik Bányász Rezső Századunk Amerikája című könyve, s a történet napja­inkban, Reagan, a 40. elnök országlásának utolsó éveiben végződik. Jóllehet, az évszá­zadból még több mint egy évtized van hátra, mégis, majdnem teljes bizonyos­sággal megállapítható, hogy az „Amerika évszázada” nagy jelszóból csak a sokkal visszafogottabb és egészen más jelentésű, a könyv cí­méül is választott kijelentés­nek — Századunk Amerikája — van értelme és realitása. Legalábbis ezt lehet kiol­vasni Bányász Rezső munká­jából. A szerzőnek — aki pályáját újságíróként kezdte, de volt diplomata (többek között az ENSZ-ben is), je­lenleg pedig a kormány Tá­jékoztatási Hivatalának el­nöke, kormányszóvivő — ez a negyedik Amerikával fog­lalkozó könyve. A rendkívül érdekfeszítő, az elnökök és környezetükben dolgozók életútjának felvázolását sem mellőző könyv részletesen szól az Amerikai Egyesült Államok politikájának, ezen belül főleg kül- és katona- politikájának, valamint a Szovjetunióhoz való viszo­nyának változásáról. Ponto­sabban a változatlanságáról, vagyis, hogy e közel évszá­zad alatt — néhány rövid periódustól, így például a német fasizmus elleni fellé­péstől eltekintve — az ame­rikai politika semmit sem változott. Vagyis a doktrínák változhattak, az elnöki kije­lentések is — attól függően, hogy melyik milyerí színészi képességgel rendelkezett, és hogy milyen beszédíró appa­rátus állt mögötte — de a lényeg nem: a század első elnöke, McKinley által a po­litika rangjára emelt prog­ram, a nagyhatalmi tudat ébren tartása, az erő fenn­tartása és demonstrálása, va­lamint a terjeszkedés szán­déka. Az, amit az Egyesült Ál­lamok 26., e századi második váson várom a falubelieket. Holnap megyek Gerendásra, Telekgerendásra, és Újkí­gyósra. — Mióta képviseli az itt élő embereket? — 1985-ben kaptam ezt a nagyon megtisztelő felada­tot. Örülök, hogy az embe­rek bíznak bennem, és igyekszem megfelelni ennek. Főállásban traktoros vagyok a téeszben, ezt a munkát sem lehet félgőzzel csinálni. Helyt kell állnom a munka­helyemen, becsülettel kell eljárnom a választóim ügyeiben, és a családomat sem szeretném elhanyagol­ni. Időközben megérkezik a következő kondorosi válasz­tó, a 77 éves Lúcsik János. Bizalommal mondja el az őt foglalkoztató dolgokat: miért drágább vidéken a villany, mint a fővárosban; és még mindig téma az alacsony nyugdíj. Öröm hallani Jani bácsi egyszerű, természetes hasonlatait: elnöke, Theodore Roosevelt ekként fogalmazott meg: „Szelíd szavakkal szóljatok, de mindig vigyetek maga­tokkal egy nagy botot”. S a furkósbot azóta is ott van, az amerikai politika kamrá­jában a falnak támasztva, s csak alkalomra vár. Alkalom pedig — legalábbis szerintük — volt bőven. Ki hinné pél­dául, hogy Nicaragua miatt már a század elején is fájt az amerikaiak feje, s hogy a következő szavak nem Ro­nald Reagantól, a mostani el­nöktől, hanem Howard Táji­tól, a 27. elnöktől származ­nak, 1912 decemberéből: „Szeretném különösképpen felhívni a figyelmet a jelen­legi nicaraguai eseményekre: úgy hiszem, hogy azokat a szörnyű eseményeket, ame­lyek az elmúlt év nyarán lezajlott forradalom alatt történtek — az értelmetlen emberveszteségek, a tulaj­donban okozott pusztulás, védtelen városok bombázása, nők és gyermekek megölése és megsebesítése, a harcok­ban részt nem vevők meg- kínzása anyagi előnyök ki­csikarása végett, emberek ezreinek szenvedése — meg lehetett volna előzni, ha a külügyminisztériumnak... lehetővé tették volna, hogy az azóta már kifejlesztett po­litikáját megvalósítsa. Ennek lényege: bátorítani pénzügyi segítség nyújtását a gyenge közép-amerikai államoknak, azzal a fő céllal, hogy el­kerülhessék éppen az efféle forradalmakat.. Az idézetből is látszik: az — ... beszélni kell ezekről a bajokról, mert különben elsikkadnak. A diófalevél­nek is megvan a maga illa­ta, de ha megdörzsöljük, jobban érződik — ilyen stí­lusban zajlik a beszélgetés. Pontosan 10 órakor elindu­lunk Ancsin Károllyal Két- sopronyba, ahol a községi tanács elnöke vár. Vele be­szélgetjük végig az ide szánt másfél órát, mert ügyfél nem érkezik. Ha nincs problémá­juk az embereknek, nem jönnek; pedig a jóról is be lehetne számolni. Ebéd után Csorváson va­gyunk, ahol Ancsin Károly otthon van, hiszen családjá­val együtt itt él. Huszár Ist­ván üldögél a tanács folyo­sóján, és várja, hogy előad­hassa félelmetesen bonyo­lult, hosszú ideje húzódó ügyét. A reklámszatyornyi hivatalos papírt a képviselő lelkiismeretesen átnézi, az­tán úgy dönt, hogy inkább szakembertől kér tanácsot. Huszár István nyugodtan tá­vozik, hiszen tudja, jó ke­zekbe került az ügye. Gajdács Emese ellenség (a forradalom) és az azzal szembeni fellépés módja (a beavatkozás) sem­mit sem változott. Ugyanaz volt háromnegyed évszázad­dal ezelőtt, mint most. Történelmi regény, esszé és igényes politikatudomá­nyi mű egyszerre a Száza­dunk Amerikája. Érdekes ol­vasmány. Akik ismerik a kontinensnyi ország történel­mét és politikáját, azoknak — gazdag irodalomjegyzéké­vel — korrekt összefoglalás és nagyszerű kézikönyv. Akik nem ismerik, azoknak pedig valóságos tankönyv — út a politikához, és az ame­rikai valóság megismerésé­hez. A kötet — melyet a deb­receni Alföldi Nyomdában nyomtak és a Zrínyi Katonai Könyv- és Lapkiadó adta ki — rekordgyorsasággal került a piacra. Manapság kevés olyan könyvvel talál­kozni, amelyben a megjele­nést megelőző 4-5 hónap eseményeiről is olvashatunk. Itt ez történt, s hirtelen nem is tudjuk, a szerzőt vagy a nyomdát illeti ezért elisme­rés. Mindenesetre örüljünk annak, hogy egy igazán idő­szerű könyvet vehetünk a kezünkbe. A kézirat lezárá­sa, a nyomdai műveletek megkezdése óta mindössze egy — az amerikaiaknak is ‘fontos — világpolitikai ese­mény történt: a reykjavíki csúcs. De a könyvben vázolt Amerika-képen, sajnos, ez sem változtatott semmit. Árpási Zoltán Fél évtizeddel ezelőtt a munkaügyi kérdésekkel ke­vesebbet foglalkoztak, mint manapság. De aztán egyre többet és többet beszéltünk róla és ma a bér- és mun­kaügy a közéletünk egyik slágertémájává vált. Vajon a következő években is ekko­ra figyelem összpontosul a munkaügyre — kérdeztük dr. Rózsa József kandidátust, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetőjét. — Évtizedünkben valóban a korábbinál lényegesen töb­bet foglalkoztunk — illetve foglalkozunk napjainkban is — a munkaügyi kérdésekkel. Mögöttünk van egy rendelet- dömping, ami már önmagá­ban is magyarázat a felfo­kozott érdeklődésre. A ren­deletek gyártása a közeljö­vőben befejeződik, de a munkaügyi kérdések, véle­ményem szerint, hosszú idő­re napirenden lesznek. Még sokat vitatkozunk a képzési, továbbképzési ügyekről, a szakképzett munkaerővel va­ló gazdálkodásról, a terme­lékenységről, a technikai ha­ladás emberi oldaláról, a teljes és a mainál hatéko­nyabb foglalkoztatásról. — Szinte már közhelynek számít, hogy hazánkban a fizetésekben nem tükröződ­nek megfelelően a különböző szintű végzettségekből eredő különbségek. Az elmúlt év­tizedekben a diplomások és a szakmunkások bére foko­zatosan közelebb került egy­máshoz. Meddig tart ez a kedvezőtlen tendencia? — A tudást, a szakkép­zettséget nem fizetjük meg. Ez azonban átmeneti hely­zet, stratégiailag a különb­ségeknek nőniük kell. A vál­lalatokat a piaci helyzet kényszeríti arra, hogy a szaktudást megfizessék. Hi­szen enélkül nem hajthatnak végre termékszerkezet-vál­tást, nem fokozhatják ex­portjukat, nem növelhetik nyereségüket. A mai helyzet kialakulását sokan félrema­gyarázzák. A termelésünk éveken keresztül alig-alig nőtt, vagy stagnált, aminek törvényszerű következménye Az 1985. június 27-én ala­kult Békéscsabai Városvédő és Városszépítő Egyesület szombaton délelőtt tartotta közgyűlését a városi tanács dísztermében. A megnyitó után dr. Sonkoly Kálmán, az egyesület elnöke számolt be az eddigi munkáról. Az egyesület főbb céljai a város védésén, szépítésén túl a történelmi értékek megőr­zése, a haladó hagyományok ápolása, a természeti értékek gyarapítása, a városlakók ha­za- és városszeretetének fej­lesztése. Feladatul tűzték ki a városszépítő, -tisztelő erők összefogását, s azt — többek között —, hogy a város fej­lesztését, szépítését célzó ter­vek vitájában részt vesznek, s az elfogadott elképzelése­ket propagálják a lakosság körében, elősegítik azok meg­valósítását. Három munkabizottságot alakítottak. Az építészeti és művészeti munkabizottság ez év januárjában alakult meg. Tagjai közül többen - részt vettek a város fejlesztésére, szépítésére irányuló elképze­lések és tervek véleménye­zésében, társadalmi vitájá­ban. Bekapcsolódtak a város környezetvédelmi operatív bizottságának munkájába. Részt vettek a Bartók Béla úti és Kazinczy utcai közép­magas paneles házak hom­lokzati rekonstrukciójához fűződő színezési tervek kon­zultálásában. A munkabi­zottság két ízben is megvi­tatta, s véleményezte a Ta­nácsköztársaság út sétálóut­az egyenlősítés. Hiszen az a kérdés került előtérbe, hogy milyen fizetésből lehet meg­élni, és nem az, miként ja­víthatnánk a differenciáló­dást Ha nőnek a reálbérek, azaz, ha nő a gazdaság tel­jesítőképessége, akkor ismét napirendre kell tűzzük ezt a kérdést. — Véleménye szerint ez a ,ha” mikor következhet be? — Úgy gondolom, hogyha a gazdaságunk az évtized vé­gére rááll a mainál dinami­kusabb növekedési pályára. — Az elhelyezkedési és át­képzési támogatást napjain-, kig hányán vették igénybe? — Tavaly ötezren, idén pedig — év végéig — mint­egy tízezren részesülnek át­képzési támogatásban. Az élet rákényszeríti a vállala­tokat. hogy éljenek ezzel a lehetőséggel. Sajnos, ma sem ismerik sokan ezt a rende­letet, ami azt is jelenti, hogy még nem számít minden egyes fillér a vállalatoknak. — 1990-ig hozzávetőlegesen milyen kört érinthet az át­képzési támogatás? — Ha minden igaz, mint­egy százezer embert kell át­képzési támogatásban ré­szesíteni. A rendelet jó, megfelelő kereteket teremt ehhez. Megítélésem szerint ez a szám nem okozhat fe­szültségeket. Igaz, hogy a munkáltatóktól nem szoktuk meg, hogy elbocsátanak em­bereket vagy átképeztetnek. Persze ez egy olyan folya­mat, amihez idő kell. Sze­mélyes egzisztenciákat érint, ezért a vállalatoknak, intéz­ményeknek és az érdekelt szerveknek a személyes sor­sokat is mérlegelve, felelős­séggel kell dönteni. — Nem fél attól, hogy ez a szám több lesz, mint száz­ezer? — Nem, véleményem sze­rint inkább kevesebbre szá­míthatunk. Ha százötven­vagy mondjuk kettőszázezer lenne, akkor az egyben azt is jelentené, hogy gazdasági­lag jelentős lépéseket ten­cai szakaszára elkészített ta­nulmányterveket. A környezetvédő munka- bizottság 1986-ban mej^iir- dette a „Virágos Békéscsa­báért” mozgalmat, mely né­hány kerületben lelkes kö­vetőkre talált. Általában ez a bizottság a föld, a levegő, a víz tisztaságának védel­mét, az élővilág megóvását, a táj- és természetvédelmet tekinti fő feladatának. A helytörténeti szakbizott­ság célul tűzte ki, hogy a város történelmi és népha­gyományait felkutatja, ösz- szegyűjti, s kiadvány(ok) for­májában közzéteszi. Ennek érdekében felkutatták a hely- történettel foglalkozókat, másrészt azokat, akik érdek­lődnek e témák iránt. Dr. Sonkoly Kálmán így fejezte be beszámolóját: ,A városban folyó ipari és te­lepülésfejlesztés felvet más problémákat és gondokat is. Ilyen a város arculatát meg­határozó beépítési mód: ho­gyan történik a városköz­pont rekonstrukciója, hogyan valósul meg az új lakó tele­llek kialakítása? A fentiek­kel szoros kapcsolatban áll a közlekedés új igényeinek megfelelő kialakítása is. Fel­vet mindez további esztéti­kai és környezetvédelmi problémákat is. Ezek termé­szetesen lényegesen befolyá­solják a lakosság közérzetét, hangulatát — meg kell val­lanunk sokszor negatív irányban is •—, így ezekkel a gondokkal okvetlenül töb­bet kell foglalkoznunk. S ezek megoldásában — úgy nénk előre. A felszabaduló munkaerővel — a több nem­zeti jövedelemmel — bővít- hetnénk a különböző szol­gáltatások körét, tehát még ilyen nagyságrend esetén sem kellene tartanunk or­szágos méretekben foglalkoz­tatási gondoktól. — Ha már a foglalkozta­tási gondoknál tartunk, a munkanélküliség kifejezés ma ismét közszájon forog. Sokan tartanak attól, hogy előbb-utóbb valóság lesz be­lőle. — Magyarországon az is­mert demográfiai helyzet mi­att évről évre kevesebben vagyunk. Ez a folyamat az előrejelzések szerint az év­század végéig sem változik meg. Ha a gazdaságunk di­namizálódik, akkor munka­helyek teremtődnek. Munka- nélküliségtől tehát nem kell tartanunk, az átcsoportosítás nem munkanélküliség. — Az újonnan munkába álló fiatalok találnak-e ma­guknak munkát? — A fiatalok elhelyezke­dése a következő években sem jelent társadalmi mére­tekben problémát. De az ok­tatásnak fel kell rá készülni, hogy a pályakezdők pálya- korrekcióját lehetővé tegye. A mainál gyakoribb lesz a pályaelhagyás, a végzés utá­ni átképzés. — Az előttünk álló évek­ben a munkaügyi kérdések­ben a politika vagy a gaz­daság mondja ki a végső szót? — A munkaügyi kérdések elsősorban gazdasági kérdé­sek lesznek, amit a politika igyekszik integrálni társa­dalmi, gazdasági célkitűzé­seinkhez. — Nem veszélyeztetik-e a munkaerő-átcsoportosítások a demokratizmus növelésére tett erőfeszítéseinket? — Hosszú távon nem. Az új irányítási formák, mjnt például a vállalati tanácsok egyebek mellett éppen ezt hivatottak megakadályozni. Természetesen idő kell, hogy ezek megtalálják a maguk működési mechanizmusát, betöltsék feladatukat, ki­szűrjék a parciális érdeke­ket és az egyéni érdeket a vállalatinak rendeljék alá. — Megítélése szerint hol tartunk a munkaidőalap vé­delmével? — Sokat beszélünk róla, de fele annyit sem teszünk az érdekében. érezzük — sokat segíthetünk. Ezért a Békéscsabai Város­védő és Városszépítő Egye­sület várja minden városát szerető és becsülő lakos csat­lakozását és önzetlen, segí­tőkész munkáját!” Az egyesület jövő évi ter­vét Kiss Imre titkár ismer­tette. Hangsúlyozta, a jövő évi munkaprogramot úgy ál­lították össze, hogy a meg­kezdett munkáknál fenntart­ják a folyamatosságot, és csak olyan újabb célok meg­valósítását tűzik ki, melyek reálisak, s nem haladják meg lehetőségeiket. Sokan szóltak hozzá a be­számolóhoz, a tájékoztató­hoz s a tervhez. Dr. Ábra­hám Béla, a városi pártbi­zottság első titkára arról szólt, hogy a városi pártbi­zottság figyelemmel kíséri az egyesület tevékenységét, s továbbra is támogatja mun­kájukat. Kulcsár Edit, a vá­rosi KISZ-bizottság első tit­kára szintén arról biztosítot­ta a tagságot, hogy a fiata­lok segítik, támogatják az epvesület tevékenységét A további hozzászólások­ban a temetők állapotáról, az iskolák neveiről, az ut­cák elnevezéséről, a II. világ­háborúban elhunytakról, il­letve a róluk való méltó megemlékezésről volt szó. A közgyűlésen részt vett dr. Csáky Csaba, a Város- és Községvédő és -Szépítő Egyesületek Szövetsége tit­kára is. aki elismeréssel be­szélt a békéscsabai városvé­dők eddigi tevékenységéről P. F. Könyv a furkósbot-politikáról A békéscsabai városvédők közgyűlése

Next

/
Oldalképek
Tartalom