Békés Megyei Népújság, 1986. december (41. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-20 / 299. szám

1986. december 20., szombat NÉPÚJSÁG CSALÁD - OTTHON Az én apukám... A gyerekek szeretnek> dicsekedni. Egyszer hallottam egy beszélgetést. Két kisfiú, olyan 5-6 évesek, kérkedtek az édes­apjukkal. Valahogy igy hangzott a beszél­getés: — Az én apukám nekem igazi vonatot vesz karácsonyra! — Az én apukám már tavaly vett nekem igazi vonatot, most igazi űrhajót kapok tőle. És folytatta az első: — De az én apukám az anyukámnak is nagy ajándékot vesz, és tudom is, hogy mit, de titok, és neked sem mondom el, nehogy visszamondd az anyukámnak. Kész volt a válasz: — Nálunk még az anyukám is vesz az apukámnak egy nagy titkot, de az olyan titkos, hogy még én sem tudhatom. átfűzzük. A zsinór mindkét végén kb. 10-15 cm hosszú szálat hagyunk. A testrész színes papírhenger, mely színben, mintában illő le­gyen a csomag alapszínéhez, de készülhet a csomagolópa­pír maradékjából is. Az egyszínű vagy halvány, pasztellárnyalatú, csíkos mintájú dobozokra azonban javasoljuk az élénk, tarka­mintás ruha alapanyagot. A ruhahengert a hátré­szen összeragasztjuk, a fel­ső, nyakszélhez kerülő oldal­részt nagyléptékű öltésekkel beráncoljuk, csillogó papír­ból cakkos szélű gallért ap- likálunk, és a fejből kilógó (áthúzott) zsinórral összedol­gozzuk. Filctoll vagy színes tus segítségével arcot, sze­met, szájat rajzolunk. A fej­tetőre, a ruha színéhez al­kalmazkodva, színes, vastag fonaldarabok felhasználásá­val hajat ragasztunk. P. V. mÚNDÉKÜUET Csomagolás Bizonyára mindenkiben él az emlék, hogy a szerény ajándék is jelenthet többet, ha szép, kedves, ötletes cso­magban kapjuk. A szépen, ötletesen csomagolt dobozok, csomagocskák értékét növel­hetjük, ha a csomagzáró masnihoz, szalagvégződéshez apró, alkalomhoz illő babát illesztünk. Munkamenet: a baba fej­része készülhet farsangi papírlabdából, melynek kö­zéprészét függesztő zsinórral Ez már sok volt az első gyereknek, és ki­vágta a nagyágyút: — Tudd meg, hogy az én apukám találta fel a tökmagot! Kész! Kiütéses győzelmet aratott. A má­sik sírva fakadt. Ennél nagyobbat már egyáltalán nem tudott mondani. De azért mégis megpróbálkozott valamivel: — Tudd meg, hogy Mikuláskor, amikor vártam a Télapót, alig tudtam elaludni, és akkor apukám odaült az ágyam szélére, és nem könyvből, hanem magától mesélt ne­kem arról, amikor ö volt olyan kisfiú mint én, és ő is várta a Mikulást, de az csak egy darab szenet tett a kipucolt cipőjébe. Ezután csend lett, elhallgattak mind a ketten. Ügy látszik, az még a nagy ajándé­koknál is ritkább dolog volt náluk, hogy az apuka este odaüljön az ágy szélére „magától” mesélni a kisfiának. Ez élmény maradt. Fenyőfa — tanácsok Legszebb családi ünne­pünk jelképe a karácsonyfa. Vásárlását ne hagyjuk az utolsó percre. Akkor se, ha van bőven belőle. Az elmúlt idényben tetemes mennyisé­gű fa maradt eladatlan. Hogy milyen lesz az idei el­látás, az mindig csak utó­lag derül ki. Vannak évek, amikor a lucfenyő olyan drá­ga, hogy a mérőléc szinte elő sem kerül az árusítás­nál. Milyen fát érdemes ven­ni? A lucfenyő a leggyako­ribb, de tűit a fekete fe­nyő sokkal tovább megőrzi a fűtött lakásban. A fa tar­tósságát növelhetjük azzal, ha a végéből levágunk né­hány centit, és a fát néhány napra 22—25 fokos vízbe ál­lítjuk, felszívatjuk. A díszítésig azonban min­denképpen hűvös helyen tartsuk, mert így később hul­latja a tűit. Az igen szép ezüstfenyő drága. Nemegy­szer árusítanak méregdrága, úgynevezett konténeres anyagot. Az árusítók fennen hirdetik, hogy tavasszal ki­ültetve a kertben megered. Sajnos az esetek túlnyomó többségében ez hiú ábránd, a vevőt többnyire csalódás éri. Ennek oka az, hogy a november-decemberben a zöldségeseknél árusított fe­nyő nem igazi konténeres anyag, hanem az ásóval ki­termelt, szabadgyökerű fe­nyőt utólag agyaglabdával veszik körül. így a kiszedés során sérült gyökerek rejtve maradnak a vásárló szeme elől. Ezért nincs sok esélyük ezeknek a fenyőknek a meg- eredésre. Azt se felejtsük el, hogy a késő ősszel megvásárolt, majd a lakásban telelt és alaposan kiszáradt fenyő- fácskát majd tavasszal ki­ültetve nem sok remény ma­rad a kihajtásra. Az örök­zöldek ültetésének legjobb ideje augusztus közepétől szeptember végéig tart. Tamás Enikő Itt az áj forgalmi bélyegsor! FllAJjÉl Az utóbbi hónapokban gyakran hallhattuk: a ko­rábbi évekhez viszonyítva nagyon kevés a bélyeg; a régi forgalmi sor már új ko­rában is joggal váltott ki esztétikai vitákat... S jön a karácsony, mit ragasszunk .az üdvözlőlapokra? A Magyar Posta kellőkép­pen időzítve, november 28- án jelentette meg a „Kasté­lyok” elnevezésű, hat darab­ból álló általános forgalmi bé­lyegsorozatát, amelyet Dudás László grafikusművész tervei alapján az Állami Nyomdá­ban többszínű ofszetnyomás­sal készítenek. A 2 forintos névértékű bélyeg a szécsényi Forgách-, a 3 forintos a ráckevei Savoyai-, a 4 forin­tos a körmendi Batthány-, az 5 forintos a nagycenki Széchenyi-, a 6> forintos a nagytétényi Rudnyánszky- és a 8 forintos a bükki Sza- páry-kastélyt ábrázolja. A bélyegek a kiadás napját követően visszavonásig bár­milyen postai küldemény bérmentesítésére korlátlanul felhasználhatóak. Két újabb kiadvány: Macskák — Natura Légúti megbetegedések Még a legnagyobb jóindu­lattal sem lehet azt monda­ni, hogy a hazánkban élő, például a hobbiállatok tar­tása és tenyésztése iránt ér­deklődők igényük szerint hozzájuthatnak a szakköny­vekhez. Az évenként megje­lentetett 1-2 kötet a kiadást követő pár hónap után szin­te megszerezhetetlen, s mi több: hamarosan a köz­könyvtárak polcairól is el­tűnik. .. S szakkönyvet nem­igen ad kölcsönbe senki sem... A kiadók — mint más szakterület esetében — hivatkoznak mindenre: kis belátással talán meg lehetne érteni indokaikat, noha ez mit sem változtat a „nincs”- en. Maradna — úgymond hé­zagpótlónak — a szakfolyó­irat. A kutya című lapon kí­vül nincs olyan, amely ezt a feladatot felvállalná. Az Ál­latvilág című havilap leg­feljebb csak próbálkozik; a benne közölt ilyen jellegű írások még figyelemfelkeltő- nek is haloványak... Ügy egy év óta a Búvár című lap is profilt váltott: a korábbi Mikrokörnyezet című rovat — amiért a legtöbben vásá­rolták a folyóiratot — eltűnt. Szinte ezzel egy időben je­lentkezett a Süni című ter­mészettudományos gyermek­magazin, amely így az egyetlen ilyen jellegű, szinte minden részterületet felvál­laló egyeduralkodóvá vált. Annak ellenére, hogy csak gyermekeknek íródik, így „szakmaisága” sem lehet minden igényt kielégítő. Ez utóbbi hiányosságot pi óbálja meg kipótolni a szerkesztőség azzal, hogy megindította zseb könyvsoro­zatát. A közeli napokban ke­rült az újságárusokhoz a harmadik kötet, Kis János Macskák című munkája. Tény, hogy ez a karcsú kis könyvecske eredendően azokhoz szól, akik rendel­keznek az alapvető biológiai és „macskaológiai” ismere­tekkel. Ahhoz azonban, hogy teljes értékű szakkönyvnek fogadjuk el a kötetet, nagyon szűkösnek és így foghíjas­nak tűnik a Macskák. Mindenképpen üdvözölhe­tő kezdeményezéssel állt elő a Mezőgazdasági Kiadó Vál­lalat, amikor megjelentette a — az előszó szerint első — Natura Könyvmagazint. A nagy alakú, pazar kivitelű, színes képekkel gazdagon il­lusztrált folyóirat küllemű kötet azoknak készült, akik a növény- és állatvilág ki- sebb-nagyobb, de egyértel­műen lenyűgöző csodái iránt érdeklődnek és lakásukban, otthonukban megkísérlik ezek közelebbi megismeré­sét. Negyvenkét cikket válo­gatott össze dr. Lányi György szerkesztő. Olvasha­tunk itt Patagónia és a Hor­tobágy, Afrika és a trópusi tengeröblök élővilágáról, a különleges déligyümölcsök és a Tillandsia bromélia- nemzetség tartásáról, szapo­rításáról, egy új akváriumi halról, az állatok párválasz­tásáról, a házikertek bioló­giai védelméről, egy „ház­őrző” gurámiról, az ebdivat­ról és néhány különleges macskafajról, ásványritkasá­gokról és gazdagodó hal­faunánkról, a bonsai-ról és élősködő „lakótársaink”-ról, a mesterséges endoszimbió- zisról és a sportnyulakról, a floráriumkészítés és -gondo­zás módozatairól, az ama­zonpapagájokról és néhány új kisemlősről, a szobai gombatermesztésről, és a majmok viselkedéstanáról, így, önmagában persze ép­pen a sokrétűségre törekvése miatt hiányos ez a kiadvány. Teljessé (? — inkább: telje­sebbé!) lehet, miután leg­alább tízegynéhány kötete megjelenik. Kísérletinek is felfogható az első Natura. Reméljük, a népes szerkesztőgárda mára második összeállításnál el­dönti: kikhez is kíván szól­ni. Mert az elsőben még mindez nagyon keveredett: a témával még csak ezután is­merkedőkhöz is, és a járta­sabb tenyésztőkhöz is akart szólni. Csupán egytől lehet tartani: túlságosan is drága ez a kiadvány ahhoz, hogy évi két-háromnál többet el­viselhessen a zsebünk. Más­részről: évente legalább hat­tíz számnak kellene megje­lennie ahhoz, hogy a szer­kesztők, a kiadó dicséretes szándéka valóra váljék... (N. L.) Sokéves tapasztalat, hogy a téli időjárás során meg­szaporodnak a légúti, több­nyire erősen fertőző megbe­tegedések. Ha ilyenkor az Országos Közegészségügyi Intézet az influenzavírust is kimutatja néhány tucat be­teg váladékából, akkor hiva­talosan is influenzajárvány­ról beszélünk. A szakemberek sem tud­nak magyarázatot adni ar­ra, hogy egyes járványok miért ősszel-télen, mások miért inkább tél végén, ko­ra tavasszal alakulnak ki. Igaz: ilyenkor az emberek több időt töltenek zárt he­lyiségekben, kevesebbet van­nak a friss levegőn, és ez kedvez a kórokozók terjedé­sének. Magyarázat lehet az is. hogy ilyenkor a szerve­zet ellenállóképessége gyen­gébb, mint például nyáron, amikor egészségesebben élünk, sok friss zöldséget, gyümölcsöt fogyasztunk. A betegség megelőzésében (akár influenzavírus okozza, akár egyéb felső légúti fer­tőzésről van szó) a vitami­nok fontos szerepet játsza­nak. C-vitamin hatására csökken a szervezet fogé­konysága a vírusfertőzések iránt. A jól, egészségesen, vitamindús ételekkel-italok- kal táplált szervezetnek erős az ellenállóképessége. A megelőzés másik fontos té­nyezője. hogy kerüljük a tö­meget. Az influenza ugyanis cseppfertőzéssel terjed. A betegség terjedését azok is akadályozhatnák, akik már megbetegedtek. Ilyenkor társadalmilag káros a „hős­ködés”: a köhögő, náthás ember fokozottan fertőzi a környezetét, munkatársait. A felső légúti (nem influ­enzás) megbetegedéseket éppen az különíti el — la­boratóriumi vizsgálat nélkül is — a „valódi” influenzá­tól. hogy utóbbinál az el- esettség, a tagfájdalmak do­minálnak, ugyanakkor nem feltétlenül náthás, hurutos beteg. Bár ma már van az influ­enzának ún. oki gyógyszere (azaz olyan vegyület, amely a vírusokat támadja), azon­ban olyan súlyos mellékha­tásokkal jár, hogy a gyó­gyászatban nem alkalmaz­zák. Ez gyakorlatilag azt je­lenti, hogy az influenza gyógykezelése kizárólag a tünetekre irányul: az orvos lázcsillapítót, esetleg fájda­lomcsillapítót, netán az orr nyálkahártyájának gyulladá­sát csökkentő gyógyszereket, orrcseppet rendel. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé: az ún. antibiotiku­mok (például a penicillinfé­lék, a Maripen, a Végacil- lin stb.) teljesen hatástala­nok az influenza vírusára; az antibiotikumszedés tehát csak akkor javallt, ha az or­vos olyan társfertőzések, szövődmények fellépésétől tart. amelyekre hatékony az antibiotikum. Ennek eldön­tése azonban nem lehet a laikus beteg dolga. Ha vi­szont orvosi rendeletre már szed antibiotikumot a beteg, akkor addig kell azt szed­nie, amíg az orvos rendelte (általában a láz megszűné­sét követően is 2 napig). Ha ugyanis korábban, a szub­jektív tünetek elmúlásakor, önkényesen abbahagyják az antibiotikum szedését, ezzel tág teret nyitnak a betegség kiújulásának, és olyan kór­okozók kialakulásának, ame­lyekre az ismételten adott antibiotikum már nem fog hatni. Dr. Kempler Kurt ÉTELRECEPT Karácsonyi ebéd CSIRKE RAGULE VÉS Egy kiló körüli csirkét fel­szeletelünk, s karikára vá­gott leveszöldséggel két és fél liter enyhén sózott víz­ben feltesszük főni. Mikor a csirke puha, kiszedjük, s ha kissé hűlt, kicsontozzuk, s apró darabokra vágjuk, a zúzát és a májat is. Aztán egy kis lábosban vajas rán­tást készítünk egy kanál liszttel, húslével fölenged­jük, picit főzzük és a leves­hez öntjük, s beleadjuk a húst is, egy késhegynyi borssal, s öt percig még főzzük. Tálaláskor egy to­jássárgáját, 1 deci tejfölt és egy kis vajat keverünk be­le, és sós vízben főtt apró galuskát. TOJÁS NORMANDI MÓDRA Mikor erősen forr az ece­tes, sós víz, beleütjük a to­jásokat, de csak annyira hagyjuk főni, hogy a sárgá­ja puha maradjon, aztán vigyázva hideg vízbe szed­jük, annan szitára rakjuk. Sűrű, vajas rántást készí­tünk, húslevessel felenged­jük, apróra vágott gombát adunk bele, sózzuk és forrni hagyjuk, majd egy tojás sárgáját, és kevés tejszínt habarunk bele, s egy picit még forraljuk, utána pár csepp konyak jön hozzá, és egy csipet cayenne (angol) bors. A kihűlt tojásokat egyenként a forró mártásba mártogatjuk, evőkanállal gyorsan lapos tálra szedjük. Ha a mártás meghűlt a to­jásokon. morzsába hemper- getjük, majd fölvert egész tojásba és ismét zsemle- morzsába, aztán forró zsír­ban hirtelen kisütjük. ALMÁS, TÖLTÖTT PULYKA Az egészen fiatal pulyka mell- és combbőrét kezünk­kel jól fellazítjuk, majd alatta — a rostokra merőle­gesen — felváltva vékony füstölt szalonnaszeletekkel és vékonyra szelt almával meg­tűzdeljük. A bőrt vissza­hajtjuk rá, megsózzuk, és vajjal bekenjük, majd a bel­sejét is megsózva, az alábbi töltelékkel megtöltjük és a nyílást összetűzzük. Tölte­lék: három finoman meghá­mozott zsemlét tejben meg­áztatunk, kicsavarjuk és egy tálban szétmorzsoljuk. Két egész tojást, az apróra vá­gott pulykamájat, egy cso­kor finomra vagdalt zöld­petrezselymet, sót, borsot és egy csöppnyi majoránnát te­szünk bele és jól összedol­gozzuk. Betöltés után a szárnyast zománcos tepsibe vagy nagy tűzálló tálra fektetjük és alufóliával jól betakarjuk. A forró sütőben annyi órát sütjük, ahány kilós a puly­ka, s időnként a saját levő­vel locsolgatjuk. Az elpárol­gó levet időnként kevés víz­zel pótoljuk. Végül a fóliát lebontva ropogósra sütjük. FRANCIA LEPÉNY 20 deka vajat, 30 deka lisztet, 8 deka darált diót, 10 deka porcukrot, 4 tojás sárgáját gyúrjunk össze, ta­karjuk le, és egy órai pi­hentetés után nyújtsuk ki fél centis vastagságúra, s tegyük tepsibe, és süssük aranysárgára. Ha kihűlt, rakjuk teli kimagozott és enyhén kicsavart befőtt cse­resznyével, és vonjuk be az alanti vaníliakrémmel. 7 to­jás sárgáját 20 deka cukor­ral kikeverünk, s egy liter tejet óvatosan hozzáadva, tűzön habverővel sűrűsödé­sig egy fél rúd vaníliával felverünk. Ha kihűlt, a cse­resznyét bevonjuk vele, meghintjük piskótamorzsá­val és 15 percre a takarék­ra vett sütőbe visszatesszük. Felszeletelve adjuk asztalra. Ha a kimagolt cseresznyét marasquino likőrrel meg­fröcsköljük, még finomabb. Vass Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom