Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-22 / 275. szám
1986. november 22., szombat o SZÜLŐFÖLDÜNK Helységneveink nyomában Medgyesegyháza A település nevének eredeti alakja Medgyes lehetett, ami valószínűleg a meggy főnévből származott. Ehhez az eredeti alakhoz társult az -egyháza utótag, feltételezhetően akkor, amikor a falu elpusztult, és csak templomának a romja maradt meg. A múlt század közepén — Medgyesbodzáshoz hasonlóan — még puszta volt a helyén. Az akkor Arad vármegyéhez tartozó pusztáról Fényes Elek Magyarország ge- ographiai szótárában (megjelent 1851-ben) a következő olvasható: „Róna határa igen jó gabonát termő, s fekete homokkal vegyes földe van. Kiterjed 10 295 holdra, mely- lyek haszonbérbe adatnak, de dohánykertészek is vannak rátelepítve, összesen 82, lé- lekszámszerint 345-en r. kath. magyarok." A századvégi lexikonok még mindig pusztaként jegyzik, de már arról is említést tesznek, hogy három gőzmalma van. Medgyesegyháza népessége 1984. január 1-én 4730 fő volt. Medgyesegyházán született többek között Banner József (1926. augusztus 21-én) tanár, néprajzkutató, a Békés megyei németség életmódjának és múltjának vizsgálója, valamint Juhász Ferencné, Szeverényi Erzsébet (1928. augusztus 12-én) irodalom- történész, az egyik legismertebb Bródy Sándor-monog- ráfia szerzője. Fotó: Szőke Margit Megyénk első nyomdája Bizonyára történelmi okokban gyökerezik, hogy Békés megyében igen későn — csak a múlt század derekán — kezdte meg működését az első nyomda, amit Szarvason alapított az odavaló születésű Réthy Lipót 1846 vagy ’47-ben. A dátum azért kétséges, mert mindkét időpontra vannak adatok; a lexikonok az előbbit említik, de akár így, akár úgy volt, egy biztos: azonnal az ország szellemi életébe kapcsolódott, majd a szabadságharc idején szinte napra készen együtt élt, dolgozott az eseményekkel. Miért pont Szarvason? Hogy erre felelhessünk, újabb kérdésre van szükség: ki is volt Réthy Lipót? Gyermeke annak a bécsi kereskedőnek — Schlotterbeck Kristófnak —, aki a múlt század elején Szarvason telepedett le, s Lipót nevű fia már ott is született 1817. október 22-én. A fiú a mező- berényi gimnáziumban folytatott tanulmányait az apa halála miatt félbehagyja, és Pestre megy nyomdászinasnak. Majd mint segéd, a kor szokása szerint külföldre veszi az útját, a vándorévek után pedig a pesti Länderer nyomdában dolgozik, ahol munkáját végezve műveltségét is gyarapítja. Pesten „nyomdaállítási” engedélyt kér és kap 1846- ban, s ezzel tér vissza Szarvasra, annak dacára, hogy a szülei ekkor már nem élnek. Munkájához viszont fogékony környezetet talál, mert a Mezőberényből áttelepített evangélikus gimnázium kiváló tanárai — Vajda Péter, Petz Gyula, Greguss Ágost stb. — 'már pezsgő szellemi életet teremtettek. Másképp nem is képzelhető el, hogy az első kiadványok közt jelent meg a Cid, Greguss fordításában, s Rousseau Emil című műművéből egy részlet, Hitvallomása egy papnak címmel; az akkor még Bloch Mór néven író Ballagitól a gimnázium rövid története és jelene, továbbá Haán Lajos Énekes könyve. Együtt az eseményekkel Több mint egy éve működik már a nyomda, amikor a sftbadságharc megindul, s vele halad az akkor már ismertté vált nyomdász. Szinte beleveti magát az események ismertetésébe, ontja a röplapokat és népies kiadványokat, melyeknek 1848— 49-es jegyzékét Balóné Mike Ágnes közli A szarvasi Réthy Nyomda története című munkájában. A legelső Az angyalkúti csata, melyben debreceni veres pántlikás önkéntesek és Békés megyei nemzetőrök is vívtak; majd a Dinasztiaellenes dal, aztán a Dal: Mint talpra magyar; A hazaáruló Lamberg grófnak csúfos halála September 28-án, 1848. A Felszólítás az országos felkelés ügyében; a Harczja magyar, a Honfi dal; a Hősi dal; a Pest visszavétele és Budavár ostroma... És így tovább, a harcra buzdító daloktól a csaták leírásáig, az összes erdélyi hadjárattól az isaszegi, a szenttamási és a szolnoki csatáig. Ha végignézzük a kiadványok sorát, csupán a szabadságharccal kapcsolatosak száma 1848-ban 24 magyar és 5 szlovák nyelvű, 1849- ben 9, illetve 2. Mintha a nyomdának egy külön politikai biztosa és haditudósítója működött volna. A legtöbb név nélkül vagy álnéven jelent meg, a valódi szerző, Greguss Ágost, s feltehetően még Mojsisovics Sámuel városi főbíró, aki szintén Réthy baráti köréhez tartozott. S közben itt készültek a városok és a megye hivatalos plakátjai is, tehát minden erejét megfeszítve dolgozik a kis nyomda, s ez az anyagiakra is értendő, ugyanis egyre gyűltek Réthy adósságai. a bukás után A szomorú események gyorsan peregtek. Greguss a világosi fegyverletétel után — mint annyian — bújdosik, Réthyt pedig letartóztatják. Ügyében több tanút kihallgatnak a nagyváradi törvényszéken, s bár a tanúk mentségére nyilatkoznak, a tények — a nyomdatermékek — alapján fél esztendőre elítélik. Kiszabadulása után, a nyomda második időszakának első éveit általános köz- művelődési tevékenység jellemzi. Kiadja többek közt Ballagitól a Magyar példabeszédek, közmondások, szójárások gyűjteményét, s Mo- litórisztól a Számtani példákat, melyeket tanítványai számára összeírt... Tőle kerül ki az Ábécé magyar fiú- és leányiskolák számára, debreczeni formára, valamint több munka az egyház és az iskola kapcsolatáról. Később, főleg az 1853—54 —55-ös években az álmoskönyvek, tündérmesék szaporodnak el, sőt, a korabeli közönség ízlésének megfelelően ponyvaregények is napvilágot látnak. Például A szép Karolina mint ezredes, vagy a nemes gondolkodású kalmárné; meg a Leírása azon rémítő gyilkolásnak, mely Poroszországban, Frauenberg nevű városban az ottani Püspökön és ennek öreg házi gazdasszonyán 1853-ik évi Január hó 3-án elkövettetett. Lakodalmi tanácsadónak nevezhetnénk az ugyancsak hosszú című füzetet: Vűfények kötelessége, melly az illyen hivatalokban for- golódók kedvéért különféle írásokból és szokássá vált ártatlan mulatságokból ösz- veszedetett. • Aztán a nyomdát 1856- ban Gyulára telepítette át, majd két év múlva Aradra. Vass Márta Hz esztergomi bazilika Az esztergomi Várhegyen a korábban itt állt XI. századi Szent Adalbert templom helyén 1822-ben kezdték építeni a mai székesegyházat. Tervezőművésze Kühnel Pál volt, aki Packh János részvételével lényegében mai formájában dolgozta ki az épület terveit. Kühnel halála után Packh folytatta az építkezéseket, majd Hild József fejezte be; 1856. augusztus 31-én szentelték fel a templomot, a homlokzati előcsarnok azonban csak 1869- ben készült el. A klasszicista stílusú, kupolás, hatalmas épület, amely jellegzetesen uralkodik nemcsak az esztergomi városképen, de messziről látható tájékozódási pont a távolabbi környéken is. Magyarország legnagyobb temploma. Hosz- sza 118 méter, nyugati homlokzatának szélessége 40, oldalfalainak magassága 34 méter; a kupola gömbje az altemplom padlójától 100 méter magasságban van, koszorújának átmérője 53,5. belső magassága 71,5 méter; a kupolaboltozatot 24 darab 19 méter magas oszlop tartja: az épülethez lazán kapcsolt, kétoldalt elhelyezett harangtornyok magassága 57 méter; a főbejárat timpanonját nyolc, 22 méter magas korinthoszi oszlop tartja. Fotó: Pénzes Ferenc Árpád-kori templom Telekgerendás határában Telekgerendás határában 1963-ban egy mélyszántás alkalmával cserépdarabok, falmaradványok kerültek a felszínre. Annak rendje, módja szerint jelezték is, mit találtak. Tábori György, majd Kovalovszki Júlia régész ki is ment a helyszínre. Megállapították, hogy egy templom volt ezen a helyen, melynek jól látszottak hosz- szanti falai. A megyei topográfiában, a volt békési járás feltérképezésénél a Telekgerendás 8-as lelőhely elnevezést kapta a terület. A tényleges feltárás jó három hete indult, Szatmári Imre régész irányításával. A felszínen késő középkori — de Árpád-kori cserepeket is — találtak. Hamar ráleltek a templom helyére, s az ásás közben kiderült, nem is egy, két templom volt itt valamikor. Az első kicsi, szokványos templomocska, döngölt agyagalapra épült. Falait felhasználták az új építésénél. Ennek méretei, alapozási technikája azt bizonyítják, az Árpád-kor idején húzták fel falait. Két csontvázgödröt és harminc sírt sikerült eddig feltárni, ám a mellékletek nem segítettek a keltezésben. Az egykori település — Kétsoprony — csupán oklevelekből azonosítható. 1458- ban említik először, a temp- lom papjáról pedig egyetlen, 1552-ben keltezett dokumentum szól. Fotó: Gál Edit
