Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-13 / 267. szám
1 ^ 1H ■] 1 1986. november 13.. csütörtök o Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak A szövetkezeti mozgalom veteránja Szikár termetű, napbarnított arcú, határozott fellépésű, 75. életévét meghazudto- lóan fiatalos, tettrekész ember Demeter János, a szarvasi áfész igazgatóságának tagja, a szövetkezeti mozgalom veteránja. Tagja a városi pártbizottságnak, titkára a városi Medosz- szervezetnek. Üdülőkertjét maga műveli, zöldséget, gyümölcsöt termel népes családjának. — Honnan e hatalmas munkabírás, János bácsi — kérdezem. — Gyerekkoromban kényszerből „álltam be a sorba”, később véremmé vált a munka. A tétlenség talán megnyomorítana. Tanyán születtem és nevelkedtem, négygyermekes, föld nélküli szegényparaszt családban. Apám megjárta az I. világháborút, 1924-ben meghalt. Ott maradtunk árván. Anyám soha többé nem ment férjhez, nekünk szentelte életét. Mi pedig igyekeztünk segíteni neki. A tanyasi iskolában jóformán csak télen jártam, ősszel-tavasszal kis- kanász voltam. Lelkes Pál tanyasi tanítónak köszönhetem, hogy az elemi iskola hat osztályát elvégezhettem. Kiváló pedagógus volt. Rendszeresen látogatta a szülőket, ismerte minden család gondját-baját és segített. Ahogy gyarapodott az erőm, elszegődtem cselédnek. részesaratónak, cséplőmunkásnak, napszámosnak. — A munkásmozgalommal hol, mikor találkozott? — A jobb kereset reményében beálltam vándorkubikosnak. Felszerelésünk: talicska, csákány, ásó, lapát, bogrács, szalonna, krumpli, száraztészta és vöröshagyma. A rendkívül nehéz fizikai munka után magunk főztük szerény vacsoránkat. Dolgoztunk az ország minden táján, összejöttem end- rődi és csongrádi kubikosokkal. Nagyszerű emberek voltak. Sokat tanultam tőlük. Olvastuk a Népszavát, ők nagyon tájékozottak voltak a világ dolgában. Sokat beszéltünk arról, hogyan lehetne kiharcolni a szegényparaszt családoknak nagyobb darab kenyeret, megbecsülést, sőt: kapják meg az ősi jusst, a földet. így lettem szervezett munkás. Jövőre, lesz fél évszázada, hogy beléptem a földmunkás-szakszervezetbe, a párttagságom kelte: 1939. A német megszállás Koppánymonostoron ért. Biztosak voltunk a szovjetek győzelmében, siettünk haza, hogy szervezzük a pártot, a szakszervezetet, megindítsuk a harcot a földosztásért. Történelmi okmányok „vallanak” arról, hogy 1945 január végén — amikor küldöttség utazott a földosztás ügyében Debrecenbe az Ideiglenes Nemzeti Kormányhoz, ezernél több aláírással a szarvasiak memorandumát Demeter János vitte el. Ö lett a földigénylő bizottság ügyintézője, később a titkára. — Nem lehet leírni azt az örömöt, amikor több száz nincstelen család földhöz jutott. Jómagam öt holdat kaptam, ezen kezdtem gazdálkodni. 1945 decemberében megalakítottuk — 45 agrárproletár társammal — a helyi földművesszövetkezetet. Ügyvezető elnökké engem választottak. Átvettünk többek között 250 hold legelőt, 80 hold rizsföldet, két cséplőgép-garnitúrát és két traktort. A gépek rossz állapotban voltak, de kijavítottuk. 1946 tavaszán kézzel elvetettük a rizst, ugyancsak kézzel learattuk, majd elcsépeltük. Jó termés volt, 700 mázsát takarítottunk be. A rizs volt a gazdálkodás anyagi bázisa. Az újonnan földhöz juttatott gazdáknak csekély térítésért felszántottuk a földjüket, vetőmaggal és egyéb áruval segítettük őket. Még ebben az esztendőben megnyílt az első vegyesboltunk és nagy gondot fordítottunk — az adott lehetőségeken belül — a lakosság áruellátására. Oly jól gazdálkodtunk, hogy bankba is tettünk a pénzünkből, hogy a leg- fontosabbakra fedezetünk legyen. Később újabb 50 holddal gyarapítottuk a rizstelepet. a kiöregedett földeken pedig zöldségtermesztésre rendezkedtünk be. Jelentős helyet foglaltunk el a lakosság életének vérkeringésében. — Mégis elhagyta Szarvast. — Nem önszántamból. 1950-ben Ráckevéié küldtek tanfolyamra és onnan Békéscsabára kerültem a Mészövhöz személyzetisnek. Vissza- vágytam Szarvasra, az ÖKI- ből mentem nyugdíjba, mint személyzetis, de a szövetkezeti mozgalomhoz egy pillanatra sem maradtam hűtlen. Nemcsak a tagságomat tartottam fenn, hanem segítettem munkájukban gazdag tapasztalataim alapján. Nyitott szemmel járok, bírálok, javaslatokat teszek ma is. Bosszant, hogy az áruellátás akadozik. Azelőtt nemcsak szombaton tartottunk nyitva egész nap, hanem vasárnap délelőtt is. Nem kívánom vissza azt a hajszás időt, de a helyi lakosság és az egyre gyarapodó turisták érdekében meg kellene oldani, hogy az alapvető élelmiszerekből vasárnap délelőtt is vásárolhassanak. Különböző szabályzókra hivatkoznak, de szerintem a fogyasztó érdeke a legfontosabb. Kifogásolom azt is. hogy elöregedett a tagság. Nem jönnek közénk a fiatalok. Manapság mindenki az érdekeltség iránt érdeklődik. Mit tudunk nyújtani? A vásárlási visszatérítés minimális, a célrészjegyet beruházásra használhatjuk. Viszont a tag bármikor kiveheti. Ha egy nagyobb összeget már elköltöttünk és váratlanul kéri a tag, bizony nem kis meglepetés az áfész számára. Megújulásra, reformokra van szükség, ebben sok segítséget várok a Szövosz X. kongresszusától. — Mit tesz a nyugdíjas a nyugdíjasokért? — A pártbizottságon, az áfésznél, a Medosz-ban mindig elmondom észrevételeimet, javaslataimat. Jól ismerem gondjaikat, bajaikat, a legrászorulóbbaknak, ahol csak lehet, kiverekszek némi segélyt. A Medosz városi szervezete hetenként kétszer nyitva tart. Biliárdasztal, sakk, dominó és egyéb társasjáték várja az idős embereket. Kellemes órákat töltenek itt, elmondják egymásnak — és nekem is — örömeiket, fájdalmaikat. Ahol lehet, segítek. Mi a feleségemmel öt gyermeket neveltünk. Hogy milyen nehéz volt, arról ne beszéljünk. Mindegyik szakmát tanult. Jó állásban dolgoznak Szarvason, Szegeden és Békéscsabán. Ha csak arra gondolok, hogy az unokáim szépen berendezett lakásban, jó környezetben nevelkednek, már megérte a fáradtságot. De úgy érzem, az én munkám ennél sokkal több ... Ary Róza ERRŐL ÍRTUNK... Sikeres ősz a Szeghalmi Sárréti Tsz-ben. Az idei ősz, bár néhány napra megállította a mezőgazdasági munkák folyamatos végzését, a Szeghalmi Sárréti Tsz-ben nem okozott különösebb gondot. Ezt bizonyítja az is, hogy most, november első felében minden jelentős munkafolyamat befejeződött, illetve a végéhez közeledik. Optimális időben, kifogástalan magágyba került az őszi búza magja, több mint 2400 hektáron. Ezzel a munkával egyébként október 29-re végeztek a szövetkezetben. Csaknem ezer hektáron aratták le a napraforgót, mely a tervezett 12 mázsa átlagterméssel szemben 15,4 mázsa lett. A másik legfontosabb ipari növénye a szövetkezetnek a szójabab, melynek termésátlaga elmaradt a korábbi évek átlagától, elsősorban az aszályos időjárás miatt. Ebből a növényből 540 hektáron 6,5 mázsa átlagot ért el a tsz. Jól sikerült a maglucema- termesztés: 425 hektáron 750 mázsa, többnyire fokos vetőmagot sikerült betakarítani. Ütemesen halad az őszi szántás is, melyből 150 hektár van hátra. A szövetkezet saját erőből, mintegy ezer hektáron végzett mélylazf- tást, mely a2 elkövetkező évek termesztésbiztonsági tényezője lehet, megfelelő technológia párosításával. (Békés Megyei Népújság. 1976. november 10.) A szakma ifjú mesterei. Három szakma fiatal dolgozói mérték össze az elmúlt héten ügyességüket, elméleti tudásukat Békéscsabán, a tégla- és cserépipari vállalat művelődési házában. Esztergályosok. lakatosok és villanyszerelők vizsgáztak mun- kevédelmi jellegű kérdésekből, a téglaipari gépek használatáról, és szakmai, elméleti felkészültségükről is számot adtak. Gyakorlati tudásukat egy-egy munkadarab elkészítésével bizonyították. A huszonkét résztvevő közül ketten érdemelték ki a Szakma Ifjú Mestere kitüntető címet, egy pedig a Kiváló Ifjú Szakmunkás címet. A tégla- és cserépipari vállalat külön órabéremeléssel is jutalmazta a kitűnő fiatal szakmunkásokat. A jól sikerült versenyt ezentúl minden esztendőben megrendezi a vállalat. (Békés Megyei Népújság, 1976. november 12.) Iskolabüfé Békéscsabán. A békéscsabai Sebes György Közgazdasági Szakközépiskolában a közelmúltban büfét nyitottak. A Békéscsaba és Vidéke Áfész kezelésében működő kis üzlethelyiségben többek között iskolatejet, péksüteményt, iskolaszereket árusítanak. Érdekessége a büfének, hogy tevékenységét úgynevezett iskolaszövetkezet szervezi. A diákok minimális összeggel léptek be a szövetkezetbe, ahol maguk gazdálkodnak, alakítják ki az áruválasztékot. A nyereség egy részét is megkapják, melyből egy év alatt visszatérül a tagsági díj. A kereskedelmi osztályok tanulói itt szereznek majd gyakorlati tapasztalatokat későbbi munkájukhoz. (Békés Megyei Népújság, 1976. november 4.) 11 minőség ma a legfontosabb n Kner és a Világbank Lehet-e versenyképes az a termék, aminek átázik a csomagolása, s nem védi az árut, sőt nem is igazán gusztusos a formája, a külső megjelenése. De mindezért vajon elmarasztalható-e az a nyomda, amely húszéves technológiával küzd a talponmaradásért. A piac pedig kíméletlen, nincs megállás, s alulmarad, aki lemarad. Gazdasági helyzetünk azonban csak a szűkös lehetőségek legoptimálisabb kiaknázásával nyújthat módot, no és a nemzetközi pénzügyi szervezet, a Világbank segítségévet abban, hogy az élvonalhoz a műszaki- technikai színvonal tekintetében felzárkózzunk. A Kner Nyomda is újabb beruházásba fog, hogy a növekvő keresletet olcsó, higiénikus, praktikus és színvonalas csomagolással kielégíthesse, hazai színeink előre-, többre jutásában reménykedve. A nemzetközi pénzügyi szervezet, a Világbank minden korrekció, módosítás nélkül elfogadta a Békés megyei Kner Nyomda hitel- pályázatát. Egyetértve azzal az alapvető céllal, hogy a honi nyomdászatban, így Békésben is a 20-25 éves műszaki-technikai színvonalat a jelenleg legkorszerűbbre kell emelni. — Ezzel azonban nem küszöbölhető ki a magyar gazdaságra oly jellemző ciklikusság, mert ezt követően ismét nem lesz tíz, netán több évig arra fejlesztési forrás, hogy a folyamatosan elhasználódott berendezések helyébe újak lépjenek — fejezi ki aggodalmát Balogh Miklós, a Kner Nyomda vezérigazgató-helyettese. Azzal viszont, ami ma beruházási lehetőségként adott, a legjobban kell élni. Ez attól függ, milyen a rálátás a szakmára, és mi a kínálat. — Szeptember közepén aláírtuk a szerződést a Világbank képviselőivel, s nemrég a Magyar Nemzeti Bank is áldását adta az üzletre, kiírtuk és elbíráltuk a tendereket — összegzi egy- mondatban a legfontosabb információt dr. Gömöri Ist- vánné gazdasági igazgató. Öt tenderről folytak szakmai viták a videófilmek, a tapasztalati adatok segítségével. s a vállalati döntés megszületett, év végéig elkészül az értékelés. Érvényesülnie kell annak az alapkövetelménynek, miszerint a legjobb adottságokkal rendelkező és legolcsóbb, de még világszínvonalú technika kerüljön a nyomda üzemcsarnokaiba. ' — Mély- és ofszet nyomógépeket, formakészítő, doboz-, illetve címkefeldolgozó-be- rendezéseket választhatnak a japán, az amerikai, nyugatnémet és a svájci kínálatból. Az első gépek jövő évtől érkeznek. A csomagolás- fejlesztés tart még 1988-ban és áthúzódik egy kicsit 1989- re is. Szerencsés a helyzetünk annyiban — magyarázza a vezérigazgató-helyettes, hogy nem kell építeni, csupán a régi gépek helyébe állítani a legmodernebbeket. Így aztán nemsokára eleget tehetnek a legcsavarosabb agyú termékgyártók igényeinek is, hiszen a lézervezérlésű technika, a számítógépek jelenléte rendkívüli módon megkönnyíti a tervezők dolgát, s a gépek elkészítik a legbonyolultabb formát is. A megrendeléstől nem kell két-négy hónapnak eltelnie egy újfajta csomagolóanyag elkészültéig, a késztermék az ötlettől a megvalósulásig akár napokra, hetekre csökkenthető — ha tudja a megrendelő, hogy mit akar. Nem a termelés megduplázására készülnek, hanem egy minőségében új tennék gyártására. Azért a modern technika hozza magával a több teljesítményt is. hiszen 18 százalékkal nagyobb mennyiségű dobozt állítanak majd elő a beruházást követő harmadik évben. — A Világbank igen jónak ítélte a vállalat adósságszolgálati, likviditási képességét, elegendőnek tartotta a saját és idegen — beruházásba bevonható — anyagiak arányát. Mindezek a mutatók a mi esetünkben meghaladták a pénzügyi szervezet által előírtakat. Kedvezően ítélték tyieg a hitelkéi'elmünket. A számok embere, dr. Gömöri Istvánná még sorolja az adatokat. Azt, hogy a hiteleket teljes egészében 1998-ig fizeti vissza a vállalat, ugyanakkor a termelés teljes felfutására már 1992-ben számíthatnak. — Aligha feledkezhet meg a vállalat arról, hogy a magasabb technikához értő szakemberek kellenek. Erről miként gondoskodtak? — A szakmunkások aránya 50 százalékos a nyomdában — érvel adatokkal Gömöri né. A felsőfokú végzettségűek elegendően vannak a feladathoz. Folyik a szakemberek képzése a Tevan Andor Nyomdaipari Szakközépiskolában. Emellett a gépek munkába állítását külföldi szakemberek végzik, és a betanítás is az ő dolguk. Igényeljük a külföldi tapasztalatokat is, szakemberek utaznak ki tanulni. S a harmadik lehetőség is adott, a kért videóanyagok segítségével folyik a tanítás-tanulás megszervezése. Számadó Julianna Egy kis statisztika A hazai nyomdaipar legnagyobbja a Kner. A hazai termelés 11 százalékát adja, s az iparban dolgozók 8 százalékát foglalkoztatja. Az előállított dobozok közül minden harmadikon felfedezhető a Kner-embléma, s hasonló nagyságrendben így van ez a címkék esetében is. Ez a hazai teljes termelésből 900 millió dobozt és 35 milliárd címkét jelent. Az utóbbi tíz esztendőben csaknem megtízszereződött a csomagolóanyag-előállítás. Akkor 2 ezer 527 tonnát, tavaly 20 ezer 95 tonnát készítettek. A beruházásra 390 millió devizahitelt vettek fel, az MNB adott 23 millió forintot, s a három évi előtakaré- kosság, nyereségvisszafogás eredményeként a vállalat rendelkezik 137 millió forinttal. Az első teljes termelés éve: 1992., az előállított doboz és címke mennyisége 18 százalékkal több, mint jelenleg. —ó —a A mezőgazdaság gépet próbáló munkája most a szántás. A száraz talaj sok eketörés okozója a Kétsopronyi Rákóczi Tsz-ben is. Ennek ellenére az őszi raélyszántási tervnek megfelelően halad ez a munka: á 2600 hektáros terület háromnegyed részét már felszántották Fotó: Fazekas László
