Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-10 / 264. szám

1986. november 10., hétfő NÉPÚJSÁG Díszszemle, felvonulás Moszkvában TELEX • BUENOS AIRES Raul Alfonsin argentin köztársasági elnök hivatalá­ban fogadta a Buenos Aires­ben tartózkodó Aczél Györ­gyöt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját. Aczél György átadta az argentin államfőnek Losonczi Pál sze­mélyes üzenetét. A szívélyes légkörű megbeszélésen átte­kintették a magyar—argentin kapcsolatok, az együttműkö­dés bővítésének lehetőségeit, valamint a nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseit. A ta­lálkozón jelen volt Klein Márton, hazánk Buenos Aires-i nagykövete. • WASHINGTON Az Egyesült Államok még e héten hadrendbe állít egy újabb, manőverező robotre­pülőgépek indítására alkal­mas hadászati bombázó gé­pet. Ezzel Washington tuda­tosan megszegi a hadászati támadó fegyverek korlátozá­sáról még 1979-ben megkö­tött, de amerikai részről sohasem ratifikált SALT II. szerződést, mivel több hadá­szati bombázót alakít át nukleáris fegyverrel felsze­relt robotrepülőgépek indí­tására, mint amennyit a szerződés engedélyez. Ezt a The Wáshington Post jelen­tette vasárnap. • KAIRÓ Az egyiptomi kormány megbukott. Tizennégy havi és láthatólag sikertelen gaz­dasági működés után vasár­nap Hoszni Mubarak elnök egy levélváltásban értésre adta; hogy elégedetlen a dr. Ali Lutfi közgazdászprofesz- szor vezette kormány tizen­négy havi tevékenységével. Mubarak az 56 éves dr. Atef Szidki közgazdászt kér­te fel kormányalakításra. Szidki, a francia becsület- rend lovagja, a párizsi egye­temen szerzett pénzügyi és közgazdasági képesítést. A kormányalakítási tár­gyalások már vasárnap meg­kezdődtek, abból a célból, hogy a kabinet a parlament — a népi gyűlés — kedden kezdődő új ülésszakán be­mutatkozhasson. • LUANDA A dél-afrikai hadsereg egységei, amelyek a múlt héten 300 kilométeres mély­ségben behatoltak Angola területére, előrenyomulást kísérelték meg Virea, Shian- ge és Kaama felé, ám az angolai népi felszabadító hadsereg déli irányban visz- szaszorította a támadókat — jelentette az ANGOP angolai hírügynökség. Katonai díszszemlét és fel­vonulást tartottak pénteken Moszkvában, a nagy októberi szocialista forradalom 69. év­fordulóján. A díszszemlét megelőzően, majd a dolgo­zók felvonulása idején a te­levízió, a rádió felidézte a 45 évvel ezelőtti, 1941. évi díszszemlét, amikor a szo­katlanul hideg november 7- én a katonák egyenesen a frontra mentek a térről, A The New York Times vasárnapi jelentése szerint George Shultz amerikai kül­ügyminiszter esetleg lemond tisztéről annak nyomán, hogy korábbi tiltakozása el­lenére az Egyesült Államok titokban fegyvereket szállí­tott Iránnak, s ezt még előle is eltitkolták. A lap úgy ér­tesült, hogy a titkos alkudo­zást a Fehér Ház teljes ti­tokban tartotta mind Shultz, mind Weinberger hadügymi­niszter előtt, s ezúttal a Központi Hírszerző Hivatal, a CIA sem vett részt a ma­nőverekben — azt teljesen a nemzetbiztonsági tanács apparátusa intézte. A Fehér Ház teljes nyilat­kozattilalmat rendelt el a vezető kormánytisztviselők részére az ügyről. Shultz hogy megütközzenek a Moszkva ellen támadó fa­siszta csapatokkal. Néhány másodperccel tíz óra előtt az emberek lelkes tapsa, forró üdvözlése kö­zepette jelent meg Lenin mauzóleumának dísztribün­jén Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, továb­bá az SZKP és a szovjet ál­lam többi vezetője. A mau­azonban közvetve hangot adott ellenvéleményének. Ezen túlmenően az ameri­kai kormányzat korábban ki­jelentette, hogy nem biztosít fegyvereket az irak—iráni háború egyik résztvevőjének sem. A napvilágra került adatok szerint azonban az amerikai kormányzat hozzá­járult nagy mennyiségű ame­rikai fegyver, illetve katonai jelentőségű pótalkatrész szállításához annak fejében, hogy az állítólag iráni befo­lyás alatt álló szélsőséges li­banoni szervezetek bocsássák szabadon a fogságukban lé­vő amerikai túszokat. Az amerikai lapok úgy értékelik az ügyet, mint a Reagan-kormány „szavahi­hetőségi válságának” újabb állomását. zóleum melletti tribünöket a Szovjetunióba érkezett ven­dégek,. a diplomáciai képvi­seletek tagjai és a Moszkvá­ban dolgozó újságírók töl­tötték meg. A képen az SZKP Köz­ponti Bizottságának tagjai Mihail Gorbacsov főtitkárral az élen a Lenin-mauzóleum mellvédjén fogadják a felvo­nulók köszöntését. II2. blokk próbaüzeme Csernobilban Megkezdte próbaüzemét a csernobili atomerőmű 2. számú energiablokkja — jelentette va­sárnapi számának címoldalán a Pravda. Az 1. blokkot kéthetes próba­üzem után le kellett állítani korrekciók elvégzése céljából. A megtett erőfeszítéseknek kö­szönhetően a turbinaegység is­mét működik. A 2. blokkot az üzemmód megsértése nélkül állították le. Igaz viszont, hogy a szerencsét­lenség színhelyéről radioaktivi­tás került be. A helyiségek gondos mentesítése, amiben sorkatonák is részt vettek, le­hetővé tette az alapvető felújí­tási munkák elvégzését — mon­dotta a reaktorüzem vezetője. Az egyik alapvető feladat a re­aktor, valamint az energiablokk megbízhatóságának növelése volt. Nagy figyelmet fordítottak az egyes kapcsolódási pontok hid­raulikus próbáira és az elhasz­nált tüzelőanyag elszállítására. A tüzelőanyag-kazetták cseréje nélkül a 2. blokkot nem volt szabad beindítani. A szükséges csere után a blokkot szinkron­ba hozták. VITORLÁSHAJÓVAL AUSZTRÁLIÁBA Ausztráliába 1788-ban 1350 angol fegyencet és kivándo­roltat küldtek. Ezt az évet jelölték ki, mint az ausztrá­liai föderáció megalapítását. Jonathan King, a melbourni egyetem történelemtanára nem mindennapos vállalko­zással akarja a jubileumi ünnepségeket gazdagítani. Háromszor megkerülte a föl­det, amíg sikerült neki 11 olyan vitorláshajót találni, amelyek a XVIII. század vé­gén közlekedtek a .tengere­ken és óceánokon. King egyik őse egy ilyen hajón volt tiszt. A vitorláshajók 1987. május 13-án indulnak el a 19 200 kilométeres uta­zásra, Poremouth angol ki­kötőből, és 1988. június 26- án, a 200 éves jubileum nap­ján fognak megérkezni Syd- ney-be, a Botany Bay-öböl- be. A részvételi díj az uta­zásra 31 ezer 500 dollár. ÚJRA EMLÉKEZIK — HAZATÉRT Alekszandr Kozlov, aki a második világháborúban har­colt, 42 év után csak most tért vissza falujába. A harc­téren súlyosan megsebesült, és hosszú évekig eszméletle­nül feküdt egy kórházban. Nemrég visszanyerte emlé­kezőtehetségét, és eszébe ju­tott faluja neve. Kozlov most 70 éves, és újra találkozott bátyjával. NEM FAGYUNK MEG A jövő század ’30-as évei­ben az atmoszféra szennye­ződése miatt a földön a hő­mérséklet 1,5—4,5 fokkal emelkedhet. Ennek nagy ha­tása lehetne a mezőgazda­ságra, a föld vízrajzára, és a jéghegyek olvadására. Ezt hangsúlyozták az ENSZ öko­lógiai programjának és a Vi­lág Meteorológiai Szerveze­tének együttes ülésén, ame­lyet október 9-től 15-ig tar­tottak meg az osztrák Vil- lachban. Azt is leszögezték, hogy ha a légkör szennyező­dését nem sikerül csökken­teni a jövő század első felé­ben, akkor a tengerek és az óceánok szintje 20—140 cen­timéterrel megnövekedhet, ami nagyon veszélyeztetné a partokon élő lakosságot. NÖVEKSZIK AZ ÖNGYILKOSOK SZAMA FRANCIAORSZÁGBAN Az elmúlt 14 évben Fran­ciaországban évről évre nö­vekszik az öngyilkosok szá­ma. 1972-ben 8300-an, 1983- ban 12 ezren, tavaly pedig 14 ezren vetettek véget éle­tüknek. Az öngyilkosságok száma leginkább a 15 és 24 év közötti fiatalok! körében növekszik. Ebben a korosz­tályban az öngyilkosok szá­ma az elmúlt húsz évben megkétszereződött. A fiúk és a fiatalemberek körében gyakoribb az öngyilkosság, mint a lányok között. ÁLLANDÓ ÜRLABORATÓRIUM TERVE Washingtonban bejelen­tették, hogy két amerikai cég együttműködésben elké­szít egy állandó űrlaborató­riumot. A laboratprium első alkotóelemeit 1990-ben he­lyezik föld körüli pályára, űrrepülőgépek segítségével. Az űrlaboratórium belső tere mintegy 900 köbméter lesz, és lehetőséget nyújt arra, hogy a tudósok gravitációs erőtől mentes közegben vé­gezzék kutatásaikat és kísér­leteiket. Terv szerint a 300 kilométer magasságú pályán keringő űrállomást — amo­lyan orbitális kikötőként — asztronautafelszerelések és alkatrészek tárolására is fel­használják majd. ŰJ SZER A FÉRFIAK STERILIZÁLÁSÁRA Rövidesen világszerte meg­kezdik annak az amerikai hormonkeverékeket tartal­mazó szernek az ellenőrzé­sét, amely a jérjiaknál ideig­lenes sterilitást idéz elő. A kórházi ellenőrzések során megállapítást nyert, hogy ez a hormonkeverék, amelyet injekcióval juttatnak be a szervezetbe, megállította, il­letve nagymértékben csök­kentette a spermium kelet­kezését. Az ellenőrzések leg­később jövő év januárjában kezdődnek. A széles körű alkalmazására azonban leg­alább még négy-öt évet kell várni. Shultz ellenvéleménye Titkos fegyverszállítások Iránnak? a %IEH3EHCKAJIÜPABM- i olvastuk V. Sztyenkln: Látta Lenint* A Gurkin házaspár élete egész nemzedékünk élő tör­ténelme. A férj 1985 decem­berében töltötte be a 90. évet. Felesége valamivel fia­talabb. A Volodarskij utcá­ban lakik ez a két szikár, életvidám, tudni vágyó em­ber. Hajlott korukra való tekintet nélkül mindketten érdeklődnek a világ dolgai iránt. Rendszeresen olvasnak újságot, hallgatják a rádiót és nézik a televíziót. Nem mulasztják el kedvenc prog­ramjukat, a Jelenkor és Mi történt a világban? c. adást. Nyikoláj Zaharovics és Vera Akimova egy fiú és két lánygyermeket nevelt fel. Viktor, aki politikai munkás volt a határőrségnél, most nyugállományú alezredes. Anna egy tudományos ku­tatóintézetben dolgozik, An- tonyina pedig orvos. Négy unoka, három fiú — és két leány dédunoka van a csa­ládban. Több mint húsz éve isme­rem Gurkinékat, akik a pol­gárháború eseményeiről már beszéltek nekem. No meg a kollektivizálásról, amelynek idején a falvakban az osz­tályharc különösen éles jel­leget öltött. Meséltek még a nagy honvédő háború bor­zalmas éveiről. Ezeknek a történeteknek egy-egy rész­lete bekerült a könyveimbe is. Egyszer Ny. Z. Gurkin, ez a Penza megyei egykori vö­röskatona, a polgárháború­ról, valamint arról beszélt nekem, „hogyan űzték ki Kolcsakot, az ellenség főve­zérét Omszkból”. Majd hirtelen kijelentette: — De hiszen én láttam Vlagyimir Iljics Lenint is... — Mikor és hogyan volt ez? — érdeklődtem. — Hogyan? — kérdezett vissza Nyikoláj Zaharovics, és szemében öröm csillant fel. A veterán elbeszélése mély benyomást tett rám, amire jól visszaemlékezem. Meg­próbálom az ő szavaival el­mondani a történetet. — Ez úgy volt — kezdte mosolyogva és kényelmesen helyet foglalva az idős em­ber —, hogy 1917-ben Orá- nienbaumban teljesítettem szolgálatot, ahol katonai raktárakat őriztünk bajtár­saimmal. Február 24-én egy­ségünket átvezényelték Pé- tervárra, és az egyik mozi épületében szállásoltak el bennünket. A név már nem jut eszembe, de azt tudom, hogy az ablakok a Bárszein utcára néztek. Az előcsar­nokban rendezkedtünk be, ott ahol korábban emeletes padokat helyeztek el. Ágyak nem voltak, és ezért tarisz­nyánkat raktuk a fejünk alá párna helyett. A nézőtéren ebédlőt rendeztünk be. — Néhány napig semmit sem csináltunk. De úgy érez­tük, hogy fontos események következnek. Február 27-én a nép vörös zászlókkal kivo­nult az utcákra, ahol forra­dalmi dalokat kezdett éne­kelni. Egységünk alakzatba fejlődve elindult a Mars­mezőre. Egy magas emel­vényre hol az egyik, hol a másik szónok lépett fel, és különböző dolgokról beszél­tek. Egyesek kiálltak a for­radalom mellett, míg mások ellenezték. Körülbelül há­rom órát töltöttünk ott el, azután visszatértünk szállás­helyünkre. Nyikoláj Zaharovics arca kipirul az izgalomtól. Azt kérte, halkítsuk le a tv-t, majd tovább folytatta. — Azután az autóműhe­lyek őrzésével bíztak meg bennünket. Ezeket a Mihaj- lov-lovardában rendezték be. Nekünk csak pisztolyaink voltak. Aztán észrevettük: az épület ablakai mellett pus­kákkal felfegyverzett kato­nák álltak, a bejáratnál pe­dig géppuskákat helyeztek el. Azt mondták, hogy vala­milyen fontos gyűlés lesz. Jól emlékszem, ez április közepén volt. Ügy dél körül a lovardában megjelent egy csaknem ötven emberből ál­ló csoport — katonák, mat­rózok és civilek, összehívtak bennünket, és tudomásunkra hozták, hogy Lenin elvtárs fog beszélni. Az emelvényre felment egy középtermetű, zömök ember. Sportsapkát tartott a bal kezében. Az első sorban álltam, és így jól láttam Vlagyimir Iljicset. Miről beszélt akkor, erre már nem tudok visszaemlé­kezni, de két mondata mé­lyen emlékezetembe véső­dött: — „Elvtársak, katonák — mondotta Iljics felénk fordulva — őrizzétek meg a fegyvert, amelyre akkor lesz szükség, amikor a burzsoázia hatalmát megdöntjük!” Be­szédét pedig ezzel a jelszó­val fejezte be: — „Békét a kunyhóknak, háborút a pa­loták ellen!" Nyikoláj Zaharovics 1919 júniusában az alakulatával a nyugati frontra ment, Lvov környékére; azután pedig Szibériába vezényel­ték, hogy harcoljon Kolcsak hívei ellen. Amikor a pol­gárháború befejeződött, visz- szatért Klejmenovka faluba, Penza megyébe. A kemény katonai szolgálat segített ne­ki abban, hogy az akkori bo­nyolult és ellentmondásos események között eligazod­jon. Gurkinék az elsők kö­zött léptek be a kolhozba, azután üzemi munkára jár­tak, ahogy ezt abban az idő­ben mondták. A városnak szüksége volt erős munkás­kezekre: megindult az ország iparosítása. Nyikoláj Zaha­rovics sokáig a kerékpár­gyárban dolgozott, azután pedig egy építkezésen. Nos, nemrég töltötte be a 90. életévét... Unokáinak, dédunokáinak van miről mesélni. Olykor az emberek elcsodálkoznak azon, ho­gyan képes megőrizni ő és felesége a szellemi és lelki frissességet. — Nem tudom — feleli kissé elbizonytalanodva Nyi­koláj Zaharovics, amikor er­ről kérdezik. Ám a gyerme­keik, akik szintén nyugdíja­sok, ismerik a „titkot”: édes­apjuk és édesanyjuk becsü­letesen dolgozva éltek egész életükben. Nyikoláj Zaharo­vics sosem dohányzott és az alkoholt sem vitte túlzásba. Ugyanakkor mindig kiegyen­súlyozott jelleme, vidám és nyugodt alaptermészete volt. Minden feladatot lelkiisme­retesen oldott meg, nem kapkodott és rendszeresen szeretett énekelni. Bizonyára ebben különbö­zik tőle Vera Akimova, mert ő állandóan tesz-vesz, és mindig foglalkozik valami­vel. Sőt, erejéhez képest ma is házi munkát végez, ebé­det főz és a lakásban rendet tesz. Jó egészséget és hosszú életet kívánunk mindkettő­jüknek! Fordította: Bukovinszky István • Rövidített szövés

Next

/
Oldalképek
Tartalom