Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-07 / 263. szám
NÉPÚJSÁG T 1986. november 7., péntek o SZÜLŐFÖLDÜNK Helységneveink nyomában Magyarbánhegyes, Hagybánhegyes A magyarbánhegyesi ABC Fotó: Szőke Margit A helységnév Hegyes eleme a régi nyelvemlékekben található hegyes (hegy) szóval hozható összefüggésbe. A Bán névelem Bán nevű birtokosra, vagy báni méltóságot viselő személyre utal. A Magyar előtag a lakosság nemzetiségét jelzi. Nagybán- hegyes nevében a Nagy névelem a település méreteire utal. (A községet régi okmányok Tótbánhegyesként említették. A Tót előtag a lakosság nemzetiségére utal.) A valaha Arad vármegyéhez tartozó Magyarbánhegyes és Nagybánhegyes helyén a múlt század közepén puszta volt, 192 lakossal. Magyarbánhegyest 1984. január 1-én 2854-en lakták, Nagybánhegyest pedig 1682- en. II magyarországi bányászat emlékei A bányászat az egyik legrégibb mesterség, a történelem során a gazdasági prosperálás, a jólét egyik feltétele, biztosítéka. A bányászszakma ismert volt a honfoglaló magyarok előtt is. akik tovább művelték a hazánk területén talált bányákat, az itt telepedett idegen szakemberek segítségével. Középkori királyaink szorgalmazták az új bányák nyitását és művelését, kiváltságok adományozásával védték és ösztönözték a magyarországi bányászatot. IV. Béla 1245-ben kiadott — Selmeci bányajogként ismert — törvénykönyve az elsők közé tartozott Európában. Bányavidékeink gazdagsága és a korszerű művelés eredményeképpen a 14-15. században Magyarország (külföldön „kincses Hungáriaként” emlegették) az európai arany negyven, az ezüst harminc százalékát adta. A mohácsi csatát követően (1526) az ország három részre szakadása és a 150 évig tartó török megszállás, valamint az „Újvilágból” Európába áramló „olcsó” arany megrendítették művelési gondokkal küszködő bányászatunk helyzetét. A kitermelt mennyiség terén hátraszorultunk ugyan, ennek ellenére bányaművelésünk minősége az élvonalban maradt. A történelmi Magyarország északi részén, a Garam-völgyi bányák műszaki színvonala ismert volt egész Európában. VI. Henrik angol, XI. Lajos francia király és III. Iván orosz cár Magyarországról kért bányászokat, szakembereket. Elismerően nyilatkozott bányáink technikai színvonaláról C. Ag- rikola. Paracelsus, Newton és Montesquieu. Selmecbánya nevéhez fűződik a világ első bányabeli robbantása 1627-ben. 1722-ben Újbányán alkalmazták a kontinensen először a tűzgépet, ez inspirálta Wattot a gőzgép megalkotására. Selmec környékén építette meg Mi- koviny Sámuel 1729-től 1740-ig víztárolóit és csatornarendszerét, mely 7 millió köbméter víz tárolásával egyedülálló teljesítmény volt, bravúros megoldása a bányavíz kiemelésének. Itt alkotta szivattyúit Hell József Károly, sí itt gyártot- ták-alkalmazták a világon először a sodronykötelet. A Központi (Országos) Bányászati Múzeum épületét (a volt Esterházy-palota Sopron centrumában) 1955- ben adta át a város a magyar bányászatnak múzeum létesítésére. Bányászati témájú helytörténeti gyűjtemények már az első világháború előtt is voltak, például Selmecbányán, Körmöcbányán, Rozsnyón, Nagybányán és Zalatnán. Központi gyűjtemény azonban mindaddig nem volt, s ennek létrejöttét * jelentős bányavidékeink elvesztése csak hátráltatta. 1955-ben határozta el a Magyar Tudományos Akadémia Bányászati Főbizottsága egy központi bányászati múzeum létesítését, melynek feladata a magyarországi bányászat múltbeli • emlékeinek összegyűjtése, tudományos feldolgozása és bemutatása. A két évvei később Sopronban megnyílt bányászati múzeum állandó kiállításain megismerkedhetnek a látogatók a bányászat műszaki fejlődésével az őskortól napjainkig; megtekinthetik az ásványokat, kőzeteket, bányatermékeket, a kőolaj-, földgáz- és vízbányászatot; A bányászat a képzőművészetben és az iparművészetben és A magyar pénzverés története című kiállításokat is. A múzeum épületének egy része már a 16. században is állt. (Az egyik ajtó fölött az 1541-es évszám olvasható.) A források szerint „Városi ház” néven a városkapitány lakóházául szolgált. 1752-ben herceg Esterházy Pál vette meg (a szomszéd épület már a családé volt). A homlokzatok egvségesítését kisebb átépítéssel, felújítással lehetett csak megoldani. A munkák eredményeként az utcai homlokzat — mint egyemeletes barokk palota — a 18. század közepének ízlését tükrözi. Az udvar megőrizte a 17. századi architektúráját a kétszintes, körülfutó árkádos folyosóval. Szemerey Tamás— Borbély József Szovjet gyártmányú fejtőgép az Oroszlányi Szénbányákban (MTI-fOtó — KS) Kecskemét ’86 őszén Kecskemét és vidéke már a népvándorlás korában lakott hely volt, a XIII. század végétől város, mely napjainkban műemlékekben gazdag. A centrumban magasodik a Lechner Ödön által épített magyar jellegű szecessziós városi tanácsháza, a volt Ferences templom, a gót stílusú református templom, s nem utolsósorban a világhírű Kodály-intézet. Az utóbbi években megszépült, megfiatalodott a történelmi belváros, korunk építészete igazodik az előző korok stílusához, hangulatához. A kirándulóknak kellemes sétát kínál gazdag látnivalóival Kecskemét központja. Fotó: Szekeres András
