Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-06 / 262. szám

1986. november 6., csütörtök Hová lett a lendület? Mérleg és szintjelzés a színjátszók kerékasztalánál Mozgalmas pillanat a Fcling-színpad Übü-játékából Fotó: Kovács Erzsébet A legutóbbi, 1983-as me­gyei színjátszó-közgyűlésen fellendülőben levőnek érté­kelték az amatőr színjátszás helyzetét. Amikor szomba­ton, november 1-én dél­előtt,. a színjátszók kerekasz- tal-beszélgetésén ezt felidéz­te Fabulya Lászlóné, a Me­gyei Művelődési Központ munkatársa, mozgolódás és a megjegyzések jelezték, hogy mára ez korántsem érvényes egyértelműen. 15 színjátszó-rendező jött el a Megyei Művelődési Köz­pontba, az idei találkozásra. Zömmel azok az arcok vol­tak itt a megyéből, akiket évek óta mindig ott látunk a színjátszórendezvényeken; vagyis a hűségesek, úgy is szokás mondani: a mozga­lom megszállottjai. Peda­gógusok. Aldozók? Valószínűleg senki sem tartja túlzásnak, ha úgy fo­galmazunk, hogy az amatőr színjátszás ma az áldozói- ból él, az önfeláldozókból. Ahol van: legalább egy ál- dozatvállaló lélek — (1.). aki meg tud szervezni és együtt tud tartani egy kö­zösséget (2.), vonzóvá tudja tenni a közös programot és a munkát (3.), és tartósan tud­ja biztosítani az anyagi ér­dekeltséget helyettesítő szel­lemi és emberi-érzelmi mo­tivációkat (4.), és mindeze­ket a belső feltételeket meg­teremtve, el tudja fogadtat­ni a fenntartókkal, illetve a közönséggel is a produktu­mot (5.), aki nevelni és ké­pezni- is tudja játszóit (6.). valmint, aki bizonyos művé­szi színvonalat tud garantál­ni felkészültségével (7.) —. annak van esélye arra. hogy munkája értéket termő, örö­met hozó és tartós lesz. A tagolatlan, hétmérföldes mondat mutatja, hogy mi­lyen sok tényezőn múlik a színjátszás „megélhetése". A gyakorlat pedig azt mu­tatja, hogy mindezek a sú­lyok általában egy emberre nehézkednek: a rendezőre. Neki, a szervezéstől az elő­adásig, minden elméleti és gyakorlati követelménynek meg kell felelnie, többnyire egyedül! Ha bírja: jönnek a társak, ha nem: elmaradnak, elapad a színjátszás. Más a helyzet az iskolában. Itt a működés feltételei jobbára adottak. Inkább a munka szakmai, pedagógiai értéke, hasznosulása lehet kérdéses. A mai értelmezés szerint, a színjátszás hangsúlyai át­tevődnek a produkciógyár­tásról az önismereti alapok­ra épülő, nyitott, játékos for­mákra. Az ilyen értelmű szakmai orientálásban, a fel­készítésben és a továbbkép­zésben tud jelentős segítsé­get nyújtani a Megyei Mű­velődési Központ azoknak, akik élnek a lehetőségek­kel. Mérleg A múlt hét végi kerékasz­talnál a résztvevők száma­dást kaptak az elmúlt egy év eseményeiről és stú­diumairól. A területi szín­játszófesztivál, három szom­széd megye (Békés, Csong- rád és Szolnok) reprezenta­tív felvonulása, rangos, or­szágos zsűri előtt. A megyei színjátszótalálkozó legutóbb Gyulán volt, jövő március elején pedig Sarkadon ke­rül megrendezésre. A ta­lálkozás nem versenyszerű, közvetlen és bensőséges al­kalma a hagyományos szín- játszó-juniális Nagykamará­son. Ez, utóbb már kétna­possá nőtte ki magát, és or­szágosan is jegyzett gyakor­lattá vált. A megyei színjátszótábo­rok is egyre eredményeseb­bek. Kialakult egy állandó irányító szakmai team, és megfelelő helyszínt találtak a zavartalan munkának Bé- kés-Tarhoson. A legutóbbi tábor izgalmas, új tapaszta­latokat hozott, egy szocioló­giai táborral közös munka alapján. Jövőre ennek a kapcsolatnak a szellemében terveznek egy „szociodrá- ma”-tábort, július végén. Az előző tanév folyamán jó néhány módszertani to­vábbképzést rendeztek a pe­dagógusoknak. A pedagógiai intézet éá a megyei és városi tanács támogatásával a me­gyében több helyen tartottak bemutatókat kreatív-játék- foglalkozásokból. Sikeres volt a megye középiskolás taná­rainak szervezett „Dramati- kus nevelés az iskolában" című módszertani nap. A kerekasztalt megelőző napon kezdődött el az a to­vábbképzési sorozat, ame­lyet a Békéscsabai Városi Tanács V. B. művelődési osztálya, a pedagógiai inté­zet és az MMK hirdetett meg a dramatikus pedagógia témaköreiben, általános is­kolai tanároknak. Az első nagy sikerű foglalkozást Debreczeni Tibor, az Orszá­gos Közművelődési Központ módszertani intézetének osz­tályvezetője tartotta, aki a megye színjátszóképzésében, évekre visszamenőleg is el­évülhetetlen érdemeket szer­zett már. Rajta kívül több, országosan elismert szakem­ber tartja a tanfolyam elő­adásait. A kurzus nyáron, egy tíznapos táborral zárul. Ennek végeztével a résztve­vők oklevelet kapnak, és gyarapíthatják a még min­dig eléggé gyermekcipőben járó pedagógiai terület ér­tőinek számát. Szintjelzés Ahogyan ár. Cs. Tóth Já­nos, a megyei tanács műve­lődési osztályának főelőadó­ja értékelte, nem kevés a felkínált találkozási és to­vábbképzési lehetőség, de van lehetőség a továbblé­pésre is, a bemutatkozás, a megmérettetés fórumait bő­vítendő. Felmerült a gondo­lat, hogy bemutatószínházat kellene alapítani a megye- székhelyen. Itt a megye ama­tőrszínpadjai időszakonként bemutatkozhatnának a szak­mai nyilvánosság előtt. Erre a Békés Megyei Kiszöv Gyo­pár klubja látszik alkalmas helyszínnek, ahol eddig is eredményes színjátszómű­hely működött. Lehetőség mutatkozik arra, hogy a Bé­kés Megyei Tanács művelő­désügyi osztálya a tervezett, évi 8-10 bemutatóra hozzá­járuljon a vendégszereplő együttesek költségeihez, az útiköltség térítésével. ör­vendetes a bátorító és ser­kentő gesztus; bizonyos, hogy a megye színjátszására serkentően hat majd az új fórum. A szombati kerékasztalon beszámolók hangzottak el az országos színjátszótalálkozók és -továbbképzések tapasz­talatairól, és ismertették a következő évad várható eredményeit. A hozzászólók elmondták, hogy az úttörő kulturális seregszemléken a zsűritagok szakmai felké­szültsége nem mindig meg­felelő. Több értékes ötlet született a következő szín- játszó-juniálisra is. Ezután közösen megnéztek néhány videofelvételt a résztvevők a megye színjátszócsoportjai­nak munkájáról. Az egész napos program lezárásaként a békéscsabai Féling-színpad a Gyopár klubban bemutat­ta az „Übü-Live” című játé­kát, amely megfelelő tanul­mány lehetett minden részt­vevőnek, a színjátszás új­szerű formáinak, játékos le­hetőségeinek tanulmányozá­sában. Egy kis fizika Az együttlét benyomásai alapján úgy tűnik, hogy a „régiekben” és az újabb né- hányakban továbbra is megvan az említett lendület, ám, mintha az „erőáttételek - kel” lenne a hiba. Helyes irányú tereléseket kellene ta­lálni, és segíteni a „felhajtó­erők” könnyebb áramlását! Hajtóenergiák közlésével, és a terek nyitásával... P. A. HANGSZÓRÓ Evekig a rádió volt az élettársam. Hűségben, tartalmas barátságban éltünk. Én sem csaltam meg öt, ő se engem.., Könyvék feljártak ugyan hozzánk, de soha, semmi fél­tékenység! Tudtunk figyelni egymásra. Aztán jött a har­madik. Az izgató, a színes démon, a csalfa médium — a tévé. Azóta őt kell figyelni, azóta nem lehet egy dologra összpontosítani, azóta nincs nagy érzés, átlényegülés. Fel­színes és esetleges a „házasságunk”. Könyvékre is ritkán jut idő. Azért, ahogy öregszünk, néha csak összebújunk és kikapcsolunk mindent és mindenkit, és úgy, mint ré­gen — boldogok vagyunk; magunk. * * * Halottak napja előtti péntek éjjelen (is) későn tértem nyugovóra. Rájöttem, nem is rossz a baglyoknak, feltéve, ha tudják fogni az Éjszakai bagoly című rádióműsor­csemegét. A mindig izgalmas kíváncsiságé Zeley László ezúttal dr. Nyiri Tamás teológus professzorral beszélge­tett a mindenszentek körüli régi és mai kultuszról, ere­deti és érdekes, élő kérdéseket felvillantva. A rádiós „vi­gília” igen választékos, mai soulmuzsikával folytatódott. (Az angol „lélek” szóval megnevezett néger zene jól illett az előző témához és az esti hangulathoz.) Ezt követően egy kis lágy funky-rock zenétől lazulhatott „ideg, s velő”. Már ágyban hallgattam azt a riportot, amelyben elhanya­golt tehetségű táncdalénekeseket szólaltattak meg. A pá­ratlan hangú Túri Lajos elevenbe vágó szavait még hal­lottam, de az Amadeus című ismert popsláger feldolgo­zása után, kellemesen elaludtam — uram bocsá’. Színesek és színvonalasak ezek az éjjeli műsorok, az a baj, hogy hajnal felé egyre jobbak — szinte sajnálom, hogy nem vagyok éjjeli portás.. . Evergeen Mindenféle zenét szeretek hallgatni. A legjobb műso­roknak a zenés válogatásokat tartom. (Népszerű dalla­mok. Slágermúzeum, Művészlemezek, stb.) Azt szeretem bennük, hogy finom színkeveréssel és illesztéssel rendez­nek sorba zenéket, anélkül, hogy agyoncsapnák egyikkel a másikat, mint azt gyakran látjuk-halljuk ismért tévé­műsorunkban. Salánki Hédi örvendetes visszatérése friss szellemet hozott újra a zenei műsorokba. Ezúttal, Sze- berényi Vera Örökzöld dallamok című műsorát hallgat­tam, nagy tetszéssel. Igazi, zene-népszerűsítő szándék érez­hető a szerkesztésben. A rendezői elv, nem az egymásnak idegen zenék ütköztetése, kontrasztja, hanem az átveze­tés, a zenei gondolatok kapcsolódása, vagy az érzelmek finom társítása, továbbszövése. A mottó, Lehár Arany és ezüst keringője nyitja a sort és végig a szerelemről, lágy hangolásban: Piaf himnusza, Acker Bük holdezüstös kla­rinétja, Lanza selymes melankóliája, Ella és Satchmo de­rűs gyengédsége, a Brotherhood of Man cukros-cuppogós negédje után tiszta és határozott lezárás a Mozart-induló. Sokszor nem is tudjuk, mit fütyülünk, dúdolunk nap­közben. Azért is jók ezek a válogatások, mert, ha oda­figyelünk, újra megjegyezhetjük a jeles szerzőket és elő­adókat, akik ennyit legalább megérdemelnek. Egy régi szerelem A zene, amelyet nem lehet csak úgy általában szeretni, csak azzal, „mi lényege”: nagy aktivitással és szenvedély- lyel. Ez a dzsessz. Az a műfaj, aminek mindig szélesedik a tábora, mégsem lesz soha közkedvelt zene. Egyre több tormája, keveredése ismert. Ma már alapvetően nem stí­lusai. korszakai alakulnak ki, hanem egy-egy előadó ha­tároz meg egy korszakot, vagy irányzatot. Elég nehéz át­fogó képet kapni a műfaj helyzetéről, összképéről. A népszerűsítésben komoly szerepet vállalt a rádió. Európai szinten gazdag a kínálat dzsesszprogramokban. Kiss Imre, az orgonaművészből lett zenei szerkesztő szé­les választékot kínál, a legújabb külföldi és hazai felvéte­lektől, az archív lemezekig. Nagy érdeme a rádiónak, hogy rendezvényein az utóbbi évtizedek világnagyságainak jó részét személyesen is megismerhette a hazai közönség. Ezen a héten — megszámoltam — mintegy tizenegy órás tisztán dzsesszanyagot sugároz a rádió. Azt sosem értem meg teljesen, hogy miért az éjszakai rádiózók részesülnek elsősorban a dzsesszben? Az viszont határozott kifogá­som, hogy elmaradnak a történeti sorozatok és a mai dzsesszt, rendszeresen áttekintő műsorok. Az Örökzöld dzsesszmelódiák keddi, kora délutáni válogatásai is kel­lemesebbek voltak, mint az utóbbi összedobált, vagy egy anyagból leforgatott Dzsesszmelódiák műsorok. Érdekes volt ezen a héten a kiváló klarinétos, bigband-vezető, V/oody Herman ötvenéves jubileumi koncertje, de nem tanultunk belőle úgy, mint amikor a csokorba szedett örökzöldeket több változatban ízlelgethettük meg, hasonlít­hattuk össze. (pleskonics) „fl múzeumba az emberek kikapcsolódni járnak” Mi tagadás, magam is be­leestem abba a felnőtteknél tapasztalható hibába, amely- lyel rendre lebecsüljük a kisgyermekek tájékozottsá­gát. Ügy véltem, hogy láto­gatásomkor, a Békéscsabai József Attila Lakótelepi Ál­talános Iskola 3. b-s napkö­zis csoportjánál, csak csacska válaszokat kaphatok arra a kérdésemre; mit tudnak a gyerekek a múzeumok vilá­gáról ? Vélekedésemre alaposan rácáfoltak a gyerekek, pe­dig mint a Munkácsy Mi­hály Múzeum ifjú múzeum­baráti körének tagjai, még előtte álltak az első foglal­kozásnak. A napközis cso­port vezetője, Schroff Ká­rolyné, aki megszervezte ezt a kapcsolatot a múzeummal, maga is elcsodálkozott a talpraesett válaszokon. A legbátrabb Szűcs Pista volt, aki régészettel szeretne foglalkozni. Így képzeli a múzeumi munkát: — Régi tárgyakat kutatnak ott, amik az őskorból származnak, az­tán kifényesítik őket. Aztán, mikor nem lehet ásni, télen meg „kikapcsolódnak” a ré­gészek. De van még a mú­zeumban más is — toldotta meg Pisti kérés nélkül a mondandóját. — Lehet régi állatokat látni, amik már kipusztultak. Vannak régi fegyverek is... A múzeumba pedig az emberek kikapcso­lódni járnak. Az apró termetű Melis Jancsi szintén járt már a Munkácsy Mihály Múzeum­ban. Hogy ő mit jegyzett meg? „Vannak festmények, foglalkoznak népművészetek­kel, meg olyan szerekkel, amikkel a régi emberek dol­goztak.” Vatai Tünde a kitömött madarakat említette, azt is tudva, hogy nem ott „csinál­ják” őket. Szerinte vannak kagylók, tojások, csigák, ré­gi fényképek és népművé­szet is. Kórodi Robi majd kiesett a pádból, illetve a kisasztal mellől, úgy jelentkezett. — Nemrég Várkonyi tanár bá­csi kiállítása is ott volt a múzeumban! ö nálunk tanít! — vágta ki a rezet. Tóth Gyula, mint ifjú múzeumba­rát, majd „régi” állatokkal, rovarokkal szeretne foglal­kozni. öt az őskori állatok és a kövek érdeklik. A lakásnapköziben tett rö­vid látogatás során kiderült, hogy sok gyerek a szüleivel, az iskolával már járt a mú­zeumban. Az érdeklődés fel­keltése tehát megtörtént. Most már csak pontosítani, szélesíteni kell az ismerete­ket. Hogy ez hogyan törté­nik majd, arról Kovács Gá­bort, a múzeum közművelő­dési osztályvezetőjét kérdez­tük. — Évekkel ezelőtt a Bé­késcsabai 1-es Számú Álta­lános Iskolával kezdődött ez a kapcsolat. Pedagógiai kí­sérletként indították a kör­nyezetvédelem-fakultáció ke­retében. Akkor dolgoztuk ki közösen az ifjú múzeumba­rátok köre programját. A foglalkozások egy része az iskolában, más része a mú­zeumban folyt. így megis­merkedhettek a gyerekek Békéscsaba történetével, a környék természetvédelmi te­rületeivel, jeles napjainkkal, népszokásainkkal, a város műemlékeivel, szobraival, hí­res embereivel. — Nem sok ez egy kicsit a kilencéves gyerekeknek? — Nem ám! Olyan kép­zett, sok ismerettel bíró gye­rekekkel találkozhattunk a foglalkozások során, hogy magam is meglepődtem — mondta Kovács Gábor. — Természetesen mi is igye­keztünk a koruknak megfe­lelően átadni az új ismere­teket. Sok filmet, diaképet vetítettünk, hogy képszerűen magyarázhassunk. A program során jártunk a régészeti raktárban, ott megtanulták a gyerekek, hogy a feltárástól a kiállí­tásig milyen utat jár be egy lelet. Szétnéztünk a népraj­zi raktárban, aztán botanikai kérdésekkel is foglalkoztak a gyerekek. Végül az éves programot egy kirándulás­sal szoktuk zárni Vésztő- Mágorra, amely mint védett terület és régészeti bemuta­tóhely alkalmas az ismere­tek élményszerű összegzésé­re. Ezt a programot évente meghirdeti a közművelődési osztály, de a megvalósítás­ból a múzeum minden osz­tálya részt vállal. A József Attila iskolából most két csoport' is jelentkezett, .akik­kel kéthetente találkozunk majd péntekenként. Az éves program novembertől máju­sig tart, s magam is úgy vé­lem, hasznos kiegészítője lesz a napköziamunkának. * * * Korábbi tapasztalatok alap­ján kidolgozott, kikristályo­sított, gazdag program várja tehát az ifjú múzeumbaráto­kat. És ki tudja, a ma még apró gyere­kekből ki jegyzi el magát e tanulmányok, ismerkedés ré­vén egész életre a muzeoló­gusi munkával? Mert azért erre is érdemes figyelni. B. Sajti Emese

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom