Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-01 / 258. szám

1986. november 1., szombat o Cukorrépa-betakarítási tanácskozás és bemutató Mezőhegyesen Az IKR, a ROAG Consult és a Mezőhegyesi Mezőgaz­dasági Kombinát közös szer­vezésében a napokban Me­zőhegyesen megtartott cu­korrépa-termesztési tapaszta­latcsere iránt nagy érdeklő­dés mutatkozott. A tanácskozást Andó Fe­renc, a Mezőhegyesi Mező- gazdasági Kombinát vezér- igazgatója nyitotta meg, üd­vözölte a meghívottakat, kö­zöttük Jürgen Horst Rich­ter!, a Stoll-cég kereskedel­mi igazgatóját, Nádas Róber­tét, a Kleine cég magyaror­szági képviselőjét, a ROAG Consult cég képviseletében Roland Schlichthabert, vala­mint az IKR részéről Tóth László termelési igazgatót és Antos Gábor fejlesztési fő­mérnököt. Juhász Gyula, az IKR iparinövény-ágazatának ve­zetője tartott előadást a cu­korrépa-termesztés technoló­giájának legfontosabb kérdé­seiről. Ezután dr. Szüle Zsolt, a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem docense a betakarítógépek fejlődésének történetét, irányát tekintette át, kiemelte az adapteres be­takarítás jelentőségét. Jürgen Horst Richter be­mutatta a Stoll-cég tolt rendszerű, 6 soros MRG—6 típusú betakarítóadapterét, amely — elmondása szerint — a legjobb munkát végzi még a száraz és felázott ta­lajon is. A gépbemutató első gépe a sokak által jól ismert ön­járó Herriáu AM6 betakarí­tógép volt, amely ez alka­lommal is jól vizsgázott. Lát­hatták a Herriau fejező, il­letve kiszedő-rendrakó adap­tert Fiat 180—90 erőgépre szerelve. Hátránya e gép­nek, hogy a gépkezelő fi­gyelmét megosztja és hosz- szadalmas a traktor átszere­lése más munkaműveletre. A Kleine KR 6 fejező-ki- szedő-rendrakó adapter Fiat 180—90 hátsó három pontjá­ra van függesztve. Üzem közben a hátrahajtó szerke­zettel felszerelt traktor az adaptert maga előtt tolja. Újdonságnak számított a Stoll MRG 6 betakarító adapter Mercedes MB 1500 Tracra szerelve. A gép a traktor hátsó három pontjá­ra van felfüggesztve. A fel­függesztés felső pontján hid- roakkumulátor van beépítve, aminek segítségével az adap­ter kerekei nem hordozzák a gép teljes súlyát, hanem en­nek egy része átkerül a trak­tor hajtótengelyére. A Stoll- és Kleine-adap- terek elnyerték a jelenlevő szakemberek tetszését. V. L. Arany-e az Aranykalász Dévaványán? öt év alatt 100 millió fo­rinttal növelték a termelést a Dévaványai Aranykalász Tsz-ben. A VI. ötéves terv nyitó évében 114 milliós ter­melési értéket állítottak elő, a záró évben pedig 214 mil­liót. Azon a területen, ahol gazdálkodnak, ez igazán szép, kiemelkedő eredmény­nek számít. Mivel magya­rázzák ezeket az igen jelen­tős termelési sikereket? A minőségi munkára ösztönző bérezési rendszerükkel, amely tisztán és félreérthe­tetlenül a munkateljesítmé­nyek növelésére progresz- szíven ösztönöz. Merész vállalkozásnak tűnt annak idején, amikor Dévaványán a megyében el­sőként szakítottak a koráb­bi,1'1 nem a teljesítményhez kapcsolódó bérezési formá­val. Nem találtak itt ki sem­mit azon túl, hogy meglevő bérlehetőségeiket a többlet­eredmény elérésének szolgá­latába állították. Nem hasz­náltak fel nagyobb bértö­meget, mint korábban, de a szövetkezet tudni akarta, ki miért veszi fel a fizetését, s a felvett munkabér mögött milyen teljesítmény mutat­ható ki, s ezzel a teljesít­ménnyel hogyan erősödött a közös. Szigorú elveket fogalmaz­tak új bérszabályzatukba, melyek egyaránt magukba foglalták a biztosított ter­melési feltételekből várható teljesítményt, de ez fordít­va is megfogalmazásra ke­rült. Ez a fordítva szó a va­lami miatt eredménytelen munka fogalmát takarja, különböző szankciókkal, az alapbér fegalmába tartozó külön juttatások megvoná­sával, vagy a prémium csök­kentésével, kifizetésének megtagadásával. A munkabér kifizetésével összefüggő vezetői szubjek­tív döntéseket kizárták. A szövetkezet bérszabályzatá­ban ugyanis minden tsz-tag és vezető név szerint szere­pel, mi a feladata, mit kell tennie ahhoz, hogy az alap­bér felvételére jogosult le­gyen. A prémiumszabályzat­ban pedig a tervezett és a terven felüli nyereségből való részesedés mértékét határozták meg, felsorolva, külön taglalva minden ter­mesztett növényfajt. te­nyésztett állatfajt, gépesítési munkát és ipari ágazatot. Az a tény, hogy öt év alatt kereken 100 millió fo­rinttal növelték termelésü­ket, sokat mond ugyan, de ennek súlyát tulajdonképpen a nyereség tömegének ala­kulása adja. Ez mutatja, hogy milyen hatékonyan dolgoztak. Nincs mit szé­gyenkezniük, hiszen az 1981. évi 11 milliós nyereséget 1985-re 26 millióra növel­ték. Ez az esztendő pedig újabb, eddig Dévaványán soha le nem írt termelési ér­téket (200 millió) és 30 mil­lió forint körüli nyereséget csillantott meg. A jól vég­zett munka tehát a célratö­rő jövedelemtermelési tö­rekvésüket most már tartós­sá tette, korábbi álmaik, szövetkezettel kapcsolatos elképzeléseik beteljesültek. Pedig órájuk is ugyanaz a nap sütött, mint máshova, ők sem kaptak több csapa­dékot, mint mások, de ők elsőnek próbáltak alkalmaz­kodni a változó körülmé­nyekhez, saját eszközeik ra­cionálisabb felhasználásá­val. Az eredmény: az aszá­lyos időjárás és a felgyor­sult központi elvonások el­lenére rövid történelme so­rán a legjobb, a legkiemel­kedőbb év zárására készül­nek Dévaványán, a valójá­ban is szó szerint értendő, aranyat termő Aranykalász Tsz-ben. D. K. Sok volt az ocsú — jogos a búcsú Aki távol él a mezőgazdaságtól, az a fű­szerekkel gyakorta úgy van, mint az egy­szeri ember a tévébemondókkal: utóbbiak­ról hihető, hogy alul íróasztalban végződ­nek, a fűszerekről meg elképzelhető, hogy pici zacskókban vagy formás üvegcsékben teremnek. De tegyük félre a tréfát, mert a Kardosa Egyetértés Tsz-t enélkül is megtréfálta az egyik tsz-tag, ha az ilyen akciót lehet egy­általán tréfának nevezni. A fűszerekről annyit mindenki sejt (ha másból nem, árukból), hogy munkaigényes növények. A köményben tizenegyféle gyommag is előfordulhat, s tetemes mennyiségű por piszkíthatja. A kardosi tsz egyik tagjának, Varga Györgynek a köményében ponit ennyiféle gyommagot leltek rostáláskor, köztük — a lencsebotrányból már hírhedtté vált — mérgező csattanó maszlagot. Ez önmagá­ban még nem égbe kiáltó, az viszont már kellemetlen, és a tagság indulatát alaposan felkorbácsolta, hogy a kömény egy részét bekeverték a rostált és részben exportra készülő tsz-köménybe. Így aztán rostálhat­ták újra az egészet. Varga György 1200 négyszögöl bérelt földön termelt köményt. Egyszer megros- táltatta a magot, mielőtt azonban a máso­dik rostálásra is sor került, azt mondta, haza viszi szárítani. Ami meglepő, és tel­jesen érthetetlen: a rostáiéból hazavitte az ocsút is, és állítása szerint Szarvason borította szemétbe. Amikor a magtárba beszállítot­ta a köményét, a tsz-kömény már átesett a minőségellenőrzésen. Varga köményével elkezdték egalizálni — 40 kilóig kiegészí­teni — a tsz-zsákokat, s egy idő után rá­jöttek, hogy a zsákok tetején még viszony­lag tiszta a mag, mélyebben viszont tele van porral és gyommaggal. Ezután átvizsgálták Varga még be nem kevert 240 kiló köményét. Harminc kiló ocsút és tíz kiló port találtak benne. (Nem árt tudni, hogy a köményben még egy százalék idegen anyag sem megengedett!) Varga Györgyöt fegyelmivel kizárták a tsz-ből. Lánya — aki belső ellenőrként dol­gozott az Egyetértésben — és veje — a tsz-háztáji agronómusa volt — egyaránt úgy érezték, a tagok bizalmát már sosem nyerhetnék vissza, ezért felmondtak. Kár értük. Bebizonyosodott, hogy nem tudtak semmiről A tsz-elnök, miután részletesen ismer­tette az ügyet, nem tagadja, sajnálja a családtagok kiválását. Különösen az asz- szonyt dicsérte. Gyorsagyú, sokoldalúan használható ember. Varga György viszont nemigen siet el­ismerni, hogy hibázott. Nem fogadja el a rostálás jegyzőkönyvét. Szerinte képtelen­ség az a 40 kiló ocsú és por. Az 57 éves férfi arra hivatkozik, hogy vele eddig még semmi gond nem volt, fegyelmit sosem ka­pott. A tsz vezetőségének ebben is más a vé­leménye. Szerintük nem Vargán múlt, hogy eddig üres maradt a fegyelmi lapja. Az elnök fejből sorolja a már elévült és a közelmúltban megúszott „necces ügyeket”. Most azonban nincs pardon. Mert Var­ga, ha elmegy az ocsú, 4-5 ezer forintot nyer jogosulatlanul a köményen. Az újra- rostálás viszont már eddig is 11 és fél ezerbe került. Ha pedig belekerült volna az ocsú a többi köménybe is... no, arra gondolni se mer a tsz vezetése. Mert ak­kor már csak Hamupipőke galambjai se­gíthettek volna. (ungár) Lányhalból fiúkat, avagy a haltenyésztés forradalmasítása Szarvason Fura egy ország a miénk! Legalábbis haltenyésztési és halászati ügyekben. Egyre- másra mennek tönkre hal­gazdaságaink, és ezzel arány­ban évről évre csökken a fe­hérjékben gazdag halhús fo­gyasztása. Táplálkozási kul­túránk látja kárát a hova­tovább széles körben elter­jedt nézetnek: nincs tenge­rünk, így hát halászatunk sem számottevő. Akár ha nyomatékot adhatna e véle­ménynek az, hogy az alap­ismereteket meghaladó, fel­sőfokú tudásért is más or­szágokba kell utazniuk a le­endő halászati szakemberek­nek. (Csak a pontosság ked­véért : halászati szakmérnö­kök képzésére már van vál­lalkozó — s ez is fura — még véletlenül sem a keszt­helyi, az egyetlen tóparti ag­ráregyetem.) Közben az ENSZ Élelmezésügyi Világ- szervezetének, a FAO-nak a támogatásával világszerte el­ismert halkutatási központtá fejlődött a Szarvasi Halte­nyésztési Kutató Intézet. Szakemberei járják a vilá­got, és majd minden földré­szen megfordulva részt vesz­nek haletetők telepítésében. Legutóbb Brazíliában, Irak­ban, Iránban, Pakisztánban, Egyiptomban, Görögország­ban, tehát a legkülönbözőbb éghajlati viszonyok és talaj­adottságok között- De ide is jönnek szakemberek minden­honnan, rövidebb-hosszabb időre, hegy tanfolyamokon és tapasztalásaik útján va­lamit meglessenek Szarvason. Hát ezért fura ország a miénk! Mert a halra, ponto­sabban a halászatra nem nagy figyelmet fordító gaz­daságunk mellett felnőhetett a meleg vizű halak mester­séges szaporításában és te­nyésztésében nemzetközi rangot szerzett szarvasi ku­tatóbázis. Ilmi igaz és ami nem A város határában sze­mérmesen félrefordult, sze­rény kis tábla jelzi, merre is kell keresni a szűkebb- tágabb hazánkban rövidített nevén ismert intézetet, a Hakit. Akár jelkép is le­hetne ez a közúttól s város­tól való félrehúzódottság — bárhol legyen egy kutatóin­tézet, ha nem ligetes, csen­des, jó levegőjű környezet­ben, a holtág mellett — mert lassan, és néha nem is pon­tosan jönnek onnan a hírek a nem szakmai berkekbe. Legutóbb például génsebé­szeti kutatásokról lehetett hallani. S bár ebből csak annyi igaz, hogy — megfe­lelő műszerezettség híján — egyelőre a tervezés és a na­gyobb beruházást nem igénylő kísérletezgetés szint­jén tartanak, mégis van mi­ért Szarvasra figyelni. Gene­tikai eredményeik, a ginoge- netikai úton előállított hib­ridjeik forradalmasíthatják a haltenyésztést és a halhús­termelést. De nézzük az előzménye­ket. A kutatóintézet egyik alapvető feladata a halne­mesítés. Genetikai úton olyan fajták előállítása, ame­lyek a jelenlegi nagyüzemi termelési körülmények kö­zött növekedésben és hús­minőségben a mostaniaknál jobb eredményt produkál­nak. Az 1962 óta folyó ne­mesítő munkával — mely döntően a tógazdaságok leg­fontosabb halfajára, a ponty­ra irányult — elért eredmé­nyeik állják az összehason­lítást a mezőgazdaság más ágazatainak genetikai sike­reivel. Két államilag elis­mert hibrid pontyuk, a Szarvasi 215-ös tükrös ponty és a Szarvasi P 31-es pikke­lyes ponty teljesítménye 20 —25 százalékkal meghaladja a többi, köztenyésztésben le­vő fajta termelőképességét. Az intézetnek kiterjedt kap­csolata van a termelőgazda­ságokkal, és így a kutatási eredmények közvetlenül és rövid úton hasznosulnak. Jó tenyészállatokkal látják el a nagyüzemeket, mentesítve azokat a tenyésztői szelek­ciós munka terhe és bizony­talansága alól­Nincs megállás Miközben az ország halas­tavaiban tenyésztett pontyok 70—80 százaléka szarvasi hibrid, a Haki kutatói már a genetika új, magasabb szintű útjait járják. Dr. Ba­kos János genetikai és ter­meléstechnológiai főosztály- vezető és munkatársai —kö­zöttük öt kutató — az Eöt­vös Loránd Tudományegye­tem magatartástechnikai la­boratóriumával és a százha­lombattai temperáltvizű hal­szaporító gazdasággal együtt­működve kidolgozták a gino- genezises nemesítés nagy­üzemi módszereit. Abból indultak ki, hogy a fajtajavítás legcélravezetőbb módja a hibridizáció. A ke­resztezéssel előállított hibri­dekben heterózishatás érvé­nyesül, vagyis a szülői tu­lajdonságok az öröklődésben úgy kombinálódnak, hogy az új egyed értékmérő tulaj­donságai a szülőknél maga­sabb szintűek. A heterózis­hatás ugyanakkor annál na­gyobb, minél beltenyésztet- tebbek a szülői vonalnak. (Általában rokon párosításá­val jutnak hozzá beltenyész­tett utódokhoz.) Beltenyész­tett pontyok és más halak előállítása hosszadalmas, mert az egyik generációtól a másikig öt év telik el. Nagy teljesítményű állato­kat, tehát látványos és biz­tos sikert csak a folyamat felgyorsításával, a belte- nyésztettség fokának rövid idő alatti megsokszorozásá­val lehet elérni. A ginogene- zis erre alkalmas. Ginogenezis, a genetika csodája A ginogenezis lényege: a hímivarsejtek örökítő anya­gát, a kromoszómákban levő géneket magas radiöaktiv- sugárral inaktiválják, és ez­zel a spermával termékenyí­tik meg a petesejteket. Hatá­sára olyan utódok jönnek létre, amelyek az anyai kro­moszómák egyesülésével ke­letkeznek. Ezek a ginogene- tikus egyedek nőstények, és olyan magas a beltenyész- tettségük, amilyet csak a testvérek tizenkétszeri páro­sításával (vagyis a halaknál hatvan év alatt) lehetne el­érni. A keresztezéshez a nősté­nyek átszexálásával nyernek hímeket. A ginogenetikus úton előállított nőstényekkel korai életszakaszukban me- thyltestosteron nevű hím ne­mi hormont etetnek, és így azok hímekké alakulnak át- Ezeknek a hímeknek és a szintén magas beltenyésztett- ségű nőstényeknek a keresz­tezésével előállított hibrid pontyok termelékenysége 30 —40 százalékkal is megha­ladhatja a köztenyésztésben levő fajtákét. Maga a ginogenezis nem ismeretlen a biológiában. Valamikor a század elején fedezték fel. De a halaknál, nagyüzemi körülmények kö­zött itt Szarvason alkalmaz­ták először. És nem ered­ménytelenül. A mintegy hu­szonkét hektárnyi vízfelületű kísérleti területen a kezdeti adatok biztatóak. Ám amíg halászati vizein­ket ezek az új ginogenetikus fajták uralhatják, addig még évek telhetnek el. Hiszen ezek az attraktívnak is ne­vezhető, genetikai úton elő­állított szülői egyedek többet tudnak mint elődeik, de — ha nem is fizikai értelem­ben — sérülékenyebbek. Az új fajta állami elismerése pedig mindig hosszadalmas. Az eredmények, a különle­ges fajtatulajdonságok több­szörös tapasztalatai igazolá­sa nem megy egyik napról a másikra. A szarvasi sikert tehát még ne kiabáljuk el! De figyeljünk oda, és szá­moljunk: a legkevesebb, harminc százalékos termelé­kenységnövekedés is forra­dalmasíthatja a hazai halte­nyésztést. S talán a világét is! Árpási Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom