Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-04 / 260. szám
1986, november 4., kedd MUNKARUHÁZAT DOMBEGYHÁZÁRÓL. A Dombegyházi Petőfi Tsz-ben nem okoz gondot a női munkaerő foglalkoztatása. Találtak megoldást 1982-ben, kooperációs varrodát létesítettek, ahol 70 lány és asszony dolgozik nap mint nap. Termékeik nagy része munkaruházat Fotó: Szőke Margit Fűszerpaprika-mérleg II legek éve Mezöberényben Négyen üljük körül az asztalt Mezöberényben. Ficzere János tsz-elnök, Muzslai János közgazdasági elnökhelyettes, Patay Istvánná főkönyvelő és e sorok írója. Egyetlen kérdésre keressük a választ: milyen év volt 1986. a szövetkezet történetében? — A legek éve volt — indítja a beszélgetést Muzslai János. Hirtelen mindenki rászögezi tekintetét, mire Ficzere János megszólal: — Nem mindenben. Patayné szerint: — A pozitív csúcsok csak vetett árnyékaikkal érthetők meg igazán. Befejeződött a fűszerpaprika szedése a szegedi tájkörzetben. A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat termeltetési osztályának legfrissebb összesítő adatai szerint a szárazság ellenére jó közepes termést takarítottak be. Az idei termés 12 000 tonnával haladja meg a tavalyit, és minősége felülmúlja a sokévi átlagot: az első osztályú áru aránya több mint 80 százalék. Az ösztönző rendelkezések, igy az átvételi árak emelése, valamint a termelés, a feldolgozás és az értékesítés összehangolása az erre a célra létrehozott gazdasági társaság révén, fokozták a termelési kedvet. Erről tanúskodik, hogy a paprika termőterülete a tájkörzetben az idén 30 százalékkal nagyobb volt a tavalyinál. Ez az 5000 hektár olyan optimális méretű terület, amelyen bármilyen természeti viszonyok között elegendő mennyiségű paprikát tudnak termelni, és amelyről idejében, veszteségmentesen tudják betakarítani a megtermelt árut. A kistermelők közül a tanyavilágban élők még követik a hagyományt: a paprikacsöveket hosszúkás necczsákokba rakva utóérlelik az udvari ágasokon, vagy a házak, gazdasági épületek ereszei alatt. Az ily módon szikkasztott, utóérlelt termésből lesz a legpirosabb, kitűnő minőségű őrlemény. Ezért magasabb átvételi árat is fizetnek érte. II békéscsabai baromfiipar dollárjai Az utóbbi időben teljesen felújították és egyben bővítették is a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalatot. Erre azért volt szükség, mert technológiai berendezései elhasználódtak, közművei a termelés kiszolgálásához kevésnek bizonyultak. Már egyes külföldi vásárlók is kritizálták a termékek minőségét és bizonyos feltételek teljesítéséhez kötötték a felkínált áru átvételét. Ebben az időszakban határozott a vállalat vezetése úgy, hogy a piacon maradás érdekében rekonstrukcióval összekötött termelésfejlesztésre vállalkoznak. A műszakiak elkészítették a terveket. Több évre programozták az elvégzendő munkát. Ennek keretében összesen 600 millió forintot fordítottak a gyárra, Teljes felújításra és bővítésre került a meglévő baromfifeldolgozó gépsor. A belső technológia új gépeinek alapvető részét holland cégektől vásárolták, de a vállalat műszaki gárdája is készített berendezéseket. Építettek egy új üzemrészt is a víziszárnyasok, elsősorban a májra hízott libák feldolgozására. A svédektől egy folyamatos fagyasztó berendezést vásároltak, és még sok mindenre vállalkoztak az üzem kompletté tétele során. Felújították és bővítették a belső üzemi közműveket, és egy teljesen új szociális épületet is emeltek — tájékoztatott Szilvásy Ferenc műszaki igazgatóhelyettes. A rekonstrukciót megelő- bő időszakban ez a vállalat évente 5-6 millió dollárt hozott az országnak, most pedig ez az év jelenti a csúcsot: 22-23 millió dollár bevételre számolnak. — sík Mélyebbre ásunk, lássuk a legeket. Az elnök megfigyelései szerint olyan kevés csapadék, mint az idén, még soha sem hullott a herényi határra. Az időjárás jóval 500 milliméter alatt teljesített. A csapadék eloszlása sem volt kiegyenlített, náluk csak akkor esett, amikor a növényzet még nagyon a földben volt. Azután egész nyáron a legértékesebb területek egyszer sem áztak meg. A búza mégis 5,4, a kukorica pedig 8 tonna körüli termést hozott. A napraforgó 2,7, a szója 2,3 tonnát termett. A cukorrépa 41 tonna gyökértermést ad 17 százalékos cukortartalommal. — Honnan ez a jó termés, csapadék nélkül? — Erre a kérdésre legjobban valamelyik szakemberünk tudna válaszolni — említi az elnök. Muzslai János szerint az évek óta tartó aszályban szakvezetőik megtalálták a szárazság ellenszerét. — Lehet az aszály ellen is sikeresen küzdeni — mondja a hangjában nem kis büszkeséggel. — A fejlett agrotechnikai eljárások alkalmazása és a talajerő-gazdálkodás, a talaj termőképességének növelése nálunk a bevált módszerek egyike. Mi sem hittük, hogy a kukorica egyetlen kiadós eső után is megtermelhető hektáronként 8 tonnás terméssel. Ahogyan én, mint számszaki ember megfigyeltem, amikor a gépesítésben dolgozók egy talajmunkát befejeztek, addig nem jöttek le a tábláról, amíg annak talaját nem zárták le valamilyen tömörítő- eszközzel. — Fogtuk a talajnedvességet, igaz, a gépesítés költségei nőttek, de ha nem ezt tesszük, vajon az előbb említett terméseredmények jöttek volna? — így az elnök. A főkönyvelő a 25 milliós nyereségtervre utal. — Valójában meglesz? Arcán olyan mosolyféle bujkál, de nagyon óvatos, mintha rejtené ezzel kapcsolatos meglátásait. Muzslai János biztatja is. — Mondd csak ki! — Hát olyan 30 millió körülit várunk, de ha a nyolcvanas évek szabályozóival számolnának el bennünket, ennek a kétszerese sem lenne meglepő. — Mi hozott legtöbbet ebbe a 30 millióba? — A rizs. Kétszázkét hektáron 5,4 tonna átlaggal. — Ilyen még nem volt — szól közbe az elnök. — Fel is buzdultunk, s ha máshol is úgy akarják, hogy tartósan termeljük meg az ország rizsszükségletét, és a rizstelep építésére támogatnak bennünket, akkor újabb 300 hektárt kapcsolunk be céljaink elérésére. — Ez már fejlesztési elképzelés, a 30 millió nyereség maradékára, mert ennek tekintélyes részét a szabályozó elvonja a berényiektöl. — De el ám — néz rosszallóan Muzslai János. — Tudjuk, halljuk, hogy a népgazdaság milyen gondokkal küszködik. Mi is küszködünk. Elöregedett a gépparkunk, folytatni kellene a meliorációt a Körösön túli területen, itt a jó minőségű földeken pedig az öntözést kellene megszerveznünk, hogy még több teremjen. Ez pedig pénz nélkül nem megy. Érdekeltségi alapjainkat most már annyira beszűkítették, hogy komoly gondjaink vannak. — Az emberek egy része, e nehéz időszak túlélésére félrehúzódott a termelő- munkától. Látják, hogy a szövetkezet semmilyen fejlesztésbe nem bocsátkozhat, hát a maga háztáji gazdaságát sem funkcionáltatja úgy, mint korábban — így az elnök —, pedig igazából most kellene egy lökésszerű termelésbeindítás és felfuttatás a háztájiban is, hogy az országnak legyen minél több áruja. Erről beszélünk a szövetkezet rendezvényei n^ és a mi példánkkal operálunk. A szövetkezet ugyanis a 8 ezer 400 hízóértékesítésen felül 1700-at hizlal és ad le a húskombinátnak. A háztájiban 2 ezerrel csökkentették a termelést, de nem tapasztalunk 10 tonnás kukorica- vásárlásokat sem, mint a korábbi években. — Ez a mélypont — mondja a főkönyvelő —, de nagyon bízunk abban, hogy okos szóval túljutunk a hullámvölgyön és Mezőberény- ben a termelés ismét a régi lesz. Dupsi Károly másnap, amikor a rádió időről időre ismételten közölte: Nagy Imre kormánya, amely megtisztította az utat a reakció, az ellenforradalom erői számára, szétesett és megszűnt létezni, a népi Magyarország szocialista erői pedig az általuk segítségül hívott szovjet csapatokkal együtt önfeláldozóan teljesítik azokat a feladatokat, amelyeket a forradalmi munkás-paraszt kormány elébük állított, akkor a Nyíljon ki a szem! című publicisztika arra utalt, hogy az új kormány jót akar. Programjában teljesíti mindazokat a követeléseket, amelyekért népünk bátran kiállt, amelyekért harcolt. Ez a kormány meg akarja szüntetni a vérontást, építeni akar, dolgozó népünket a helyes úton akarja tovább vezetni. Azt akarja, hogy boldogan, szabadon lélegezzen mindenki, hogy felszáradjanak a könnyek, hogy felejtsük el ezen idők borzalmait, hogy jólét legyen mindenki számára ebben a hazában. Nyíljon ki a szem, nézzen tárgyilagosan, tudatosan. Szükség van most erre mindenkinél, mindenhol. Térjen észre nemzetünk, álljon talpra egységesen. Fogjon össze mindenki, kommunista, pártonkívüli, munkás, paraszt. Az ellenforradalom fegyveres leküzdésének napjaiban a rádió szinte már a későbbi politikai alapelv, aki nincs ellenünk, az velünk van szellemében hívott fel a nemzeti egységre, összefogásra, a munka felvételére, az élet rendjének fokozatos helyreállítására. Megkezdődött a párt újjászervezése, a hatalomgyakorlás új módszere, a kétfrontos harc A velünk élő történelem c. tv-sorozat egyik epizódjának felvétele a szolnoki rádióstúdióban. Demcsák Katalinnal a szerkesztő, Radványi Dezső beszélget meghirdetésével, egy máig sikeres egyensúlytartó, igaz eszméket tiszta eszközökkel képviselő politika első lépéseinek egyértelmű és határozott kimunkálásával. Fellapozva a november 6-i műsorborítékot, íme néhány cím a napi adás egyre gazdagabb tartalmú anyagából: Jövőre is kenyér kell az országnak, Ne engedjük meg a spekulációt, üzérkedést!, Kommentár a kormányprogram 10. pontjához, a mező- gazdasági termelés fejlesztése, a kötelező beszolgáltatások megszüntetése. az egyéni dolgozó parasztok megsegítése tárgyában. Jelentés a postaforgalom beindulásáról, Kezdjük meg a munkát! — a Magyar Szabad Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsának felhívása, csatlakozva a Szakszervezeti Világszövetség Magyarország és az egész világ dolgozóihoz szóló felhívásához. A külföldi jelentések között fő helyen közlik a kormány segélyfelhívására érkezett válaszokat, a szocialista országok kormányaihoz intézett szöveg alján Kádár János ceruzával rögzített jól ismert aláírása. (Ez is szerepel majd a tv A velünk élő történelem c. 6 X 60 perces politikai dokumentumműsorának a szolnoki eseményeket feldolgozó 3. részében, a Kövér Gyulával, Demcsák Katalinnal, Szekeres Lászlóval és másokkal készített interjúrészietek mellett.) A belföldi hírek között egyre gyakoribb az olyan, mint amit a Duna— Tisza közéről jelentettek: „Kecskeméten megindult a munka, helyreállt a rend, a lakosság hangulata nyugodt, az üzletek nyitva vannak. Megindult az autóbusz-forgalom. A megye vezetői nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy a békés építőmunka előfeltételeit megteremtsék, a lakosság ellátását biztosítsák.” A kormány gyors, konkrét és határozott intézkedései nyomán (szinte óránként hangzott el egy-egy tárca vezetőjének „napiparancsa” a termelő munka feltételeinek megteremtésére, a gazdaság és a társadalom működőképességének biztosítására) a kibontakozó konszolidáció folyamatában vállalt fontos és nélkülözhetetlen feladatot az új forradalmi központ ideiglenes és átmeneti székhelyének számító Szolnokon a rádióstúdió. Amikor november 7-étől ismét megszólalhatott a budapesti Kossuth rádió a parlamenti szükségstúdióból, a szolnoki egy ideig Damjanich adó elnevezéssel folytatta napi egy órában a helyi műsorsugárzást, és a Magyar Rádió városi és közreműködő stúdiójaként folytatja ma is abban a szellemben és meggyőződésben, ahogy azt november 4-én megkezdte. Három évtizede rendkívüli helyzetben rendkívüli cselekvési lehetőséghez jutva tisztességgel teljesítette az új erők és idők szabta új követelményeket. A szolnoki rádiósok krédójában ezért is van kitüntetett helye Kádár János ENSZ-közgyűlésen elmondott szavainak: „Azember hibázhat, tévedhet is, de én úgy érzem, igaz ügyet szolgálok, és büszke vagyok rá, hogy a történelem egy súlyos órájában, hű társaimmal együtt, munkásosztályomért és sokat szenvedett magyar népemért kiállva ott voltam, ahol lennem kellett, és azt tettem, amit tennem kellett.” Pálréti Ágoston fl megújulás sodrásában Az utóbbi évek gazdasági körülménye mindig új pályára kényszerítette a Gyo- maendrődi Viharsarok Halászati Szövetkezetei. Kezdetben a folyami halászat adta a halászok kenyerét. Azután a tógazdaság fejlesztésével növelték haltermelő képességüket. Később a gombüzem, a csigák és kagylóhéjak feldolgozása bizonyult a halászatnál jobb jövedelmi forrásnak. A műanyagipar térhódítása azonban kiszorította őket a gombpiacról. És jött a konyhakész halhoz fűzött vérmes exportremény. Sok milliós beruházással halfeldolgozó üzemet építettek. Ment is az üzlet egy darabig, de ez a piac is beszűkült. Ebben az időben partnerre talált bennük a Békéscsabai Hűtőház. Receptúrájukra körösi halászlét készítettek. Belföldre, külföldre került az ízes csemege, a halfeldolgozó gépsorra pedig időközben pecsenyebaromfi került darabolás céljából. Az orosházi baromfifeldolgozónak csirkét daraboltak, csomagoltak. Ezt is abbahagyták, és most valami egészen új, a halászoktól szokatlanul eltérő profilt választottak. Nyúlfeldolgozásra tették alkalmassá az üzemet. Szerződésre léptek a Tszk^r-rel, és az általuk termeltetett nyúl feldolgozására vállalkoztak. Ez a profilváltás azért előnyös, mert elsősorban a megyei vágónyúl-ter- melés feldolgozására irányul a doílárelszámolásos piacokra. A korábbi hónapokban többen is elmarasztalóan vélekedtek a Tszker ilyen irányú nyitásáról. Ezzel a Vaskúti Bácska Tsz nyúlprivilé- giuma került veszélyes helyzetbe. Mert igaz, ami igaz, a Tszker kilónként többet ígér és fizet a vágónyúlért, mint a vaskúti tsz. Féltek is a termelői háttér átcsoportosulásától. Jó-e a megyének ez a vállalkozás? Feltétlen jó, mert versenyhelyzet alakult ki a két termeltető között. Ebben a versenyhelyzetben mintha a Tszker javára billent volna a mérleg, mert még mindig többet fizet a felvásárolt nyúl kilójáért, mint a Bácska tsz. Bár ez utóbbi is javított az árkondíción. A termelők mindenféleképpen jobban jártak, de a megye is jobban jár, hiszen a nyúl feldolgozva, és nem élve kerül ki a megyéből. Márpedig a feldolgozott nyúl értékesebb áru: munkát ad, és beruházott javainkat ezáltal is hasznosabbá tehetjük. De miért ne tennénk így, hiszen a megye gazdaságáról, az erősödésről, a fejlődésről van szó. A nyúlnak a termelő oldaláról tehát új, jó piaca ígérkezik a Tszker útján a gyomai halászok közbeiktatásával. Ez a ma ténykérdése. Helyeseljük, és minden tekintetben támogatjuk a vállalkozást — hangzott az egyik nagy fontosságú értekezleten —, mert a mi érdekeinket szolgálja. Reméljük, túljut a kezdeti nehézségeken, és a gyakorlatban is kiállja a próbát: nagyobb jövedelmet ad a termelőnek, a megye gazdaságának pedig rangot a külföldi piacon. D. K.
