Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-29 / 281. szám

1986. november 29., szombat

NÉPÚJSÁG

MOZI

Bumbo, az elefánt

Az igazán jó gyermekregény vagy -film az, amelyik a felnőttek tetszését is elnyeri. Talán, mert életünk végéig, ha észrevesszük, ha nem: az örök gyerek is

bennünk van, de lehet, hogy azért, mivel a valóban nyomot hagyó alkotás nem korhoz kötött. így marad társunk még öregségünkben is a kis Herceg, Nyilas Misi és Nemecsek, de még Mici Mackó is, s hozzájuk még hányat lehetne tenni, ha számba vennénk az egész világirodalmat, s a megfilmesített könyveket. A Mici Mackó meg éppen olyan, hogy mint olvasmányt, teljességében csak felnőtt fejjel élvezi az ember. De a kiváló rajzfilmek is éppúgy vonzzák a felnőttet, mint a gyerekeket.

A Bumbo, az elefánt, ha nem is éri el ezt a magaslatot, és nem olyan formában, mindenképpen megközelíti ezt a mércét. Nem véletlenül, hiszen az alapanyag a maga idejében híres orosz írótól, Kuprintól ered, az ő egyik novellája kel életre ebben a szovjet gyermekfilmben. A ma már nem felkapott író hamar ott hagyja a cári hadsereget, járja a vidéket, sokak élete kitárul előtte, s sok személyes tapasztalatot gyűjt. Előbb rakodómunkás, majd színész, cirkuszvezető, újságíró, megtudja mi a lent és a fent, s mintha szakmája lenne, úgy ismeri a lélek rejtelmeit. Sok esetben jobban, mint a századforduló orvosainak többsége. Tudja, hogy a bánat betegít — a film is erről szól —, s akár meg is lehet halni tőle. Ma ez már nem titok, csak a kórokozót nem bánatnak mondják, hanem lelki bajnak, de a lényeg ugyanaz: testi tünetekben jelentkezik. Ezek gyógyítása pedig csak akkor hatásos, ha az eredeti ok megszűnik. Kuprin szerint, ha újból boldog lesz az ember, ha újra tud örülni. Itt. erről mesél.

A divatos pétervári orvos három éve özvegy, kislánya esztendők óta beteg, csak ül. vagy fekszik a semmibe nézve érdektelenül, csont és bőr. Külföldi orvosok sem képesek meggyógyítani. Apját a véletlen ösz- szehozza az egyetemről kicsapott régi baráttal, aki a cirkuszban elefántápoló. és földhözragadt szegény. Titokban megvizsgálja a kislányt — közben mesél neki az elefántról —, majd kijelenti: a gyermeknek semmi baja, engedjék azt csinálni, amit akar, ami érdekli. A féltés és szigor ezt nem tűri, de végül csak megadja magát, mikor a felnőttek kedveskedése — a zsúr, az újabb játék — csődöt mond. S mint a mesében, teljesedik a gyermek kívánsága. még házhoz is hozzák az elefántot. A jég megtört, az első mosoly után jön a többi.

A mese jelképes, s rpint ilyen, tanulságos: csak a

maga módján tud boldog lenni az ember, hiábavaló mást ráerőszakolni, még a legjobb szándékkal is. Ezt példázza minden közvetlen utalás nélkül ez a film, amelyet Nagyezsda Kosero- va rendezett, sok beleérzés- sel és finomsággal kezelve a kétszálú történetet, a cirkusz és a polgári gazdagság világát. A színek is ezt szolgálják. ezt érzékeltetik. A cirkusz vörös és erős sárga. a lakás csupa pasztell. A kislány pedig mindig hófehérben Iálhatp. Vass Márta

fl jövő tanévre elkészül a belvárosi iskolq Békéscsabán

Fotó: Gát Edit

Az öröm oka: a békéscsabai, belvárosi általános iskola szeptemberi megnyitása, a megértésre, türelemre pedig a benépesítésével járó változásokhoz lesz szükség. Tekintve, hogy sok családot, szülőt és gyermeket érint ez a változás, a jobb tájékozódás érdekében kerekasztal-beszélgetésre hívtuk meg a városi tanács művelődési osztálya vezetőjét, dr. Virág Lászlót, a 2-es számú általános iskola igazgatóját, Bozó Dezsőt, a 3-as számú általános iskola igazgatóhelyettesét, Tury Sándornét és dr. Pataj Pált, a Szabó Pál Téri Általános Iskola igazgatóját. A beszélgetést természetesen dr. Ratkai lm- rénével, az épülő belvárosi iskola igazgatójával kezdtük.

Az épülő belvárosi iskola

— A Békéscsabai Városi Tanács tervosztálya és a Békés Megyei Állami Építőipari Vállalat szerint 1987. szeptember 1-én megkezdődhet a munka az oly rég várt általános iskolában.

— Igen, az első ütem, a tanügyi szárny elkészül a tanév elejére, a második ütem. a tornaterem és az uszoda pedig 1988. szeptember 1-re — mondja bizakodón dr. Ratkai Imréné. — A beruházás összes költsége 160 millió 924 ezer forint lesz. A berendezési tárgyakat, és az eszközöket időben megrendeltük. s hozzáláttunk a tervező-szervező munkához is.

— Ez utóbbi nem lesz könnyű feladat. ■ ■

— A tantestület kialakítása már jórészt megtörtént, a pedagógusok többsége más iskolákból kerül hozzánk. Az volt az elvünk — a művelődési osztállyal közösen —, hogy az osztályok lehetőség szerint osztályfőnökükkel, osztályvezető tanítójukkal vagy a gyerekek által jól ismert pedagógussal kerüljenek az új iskolába. Már az, induláskor benépesítjük egytől nyolc osztályig az intézményi, amely ének-zene és német nyelv szakosított tantervű lesz. Az iskola 24 tantermes, és távlatokban <»v'»'iramonként egy normál

és két tagozatos osztályra épül. Az induláskor négy első osztály, három második és harmadik osztály, négy negyedik; három ötödik, négy hetedik és egy. nyolcadik osztályunk lesz. Most a benépesítés előkészületei folynak, az érintett iskolákban december 1-én és 2-án tartják meg a szülői értekezletet. Ügy véljük, hogy a szülők meggyőzése nagyon fontos, ezért időben el kell kezdeni a párbeszédeket.

— Az iskola benépesítése különböző iskolák több osztályának a mozgatásával történik. Nagy feladat, hiszen érzelmi és egyéb okokból bizonyára lesz fenntartása a szülőknek és gyerekeknek. S talán még él az öt esztendővel ezelőtti körzethatár-módosítás emléke is...

— Most nem beszélhetünk

körzethatár-módosításról,

legfeljebb csak az elsősöknél — válaszol dr. Virágh László —, most átirányítások lesznek. Teljes osztályok mennek ái az új 'iskolába

osztályfőnökeikkel, ha erre nincs lehetőség, legalább olyan pedagógussal, aki magas óraszámban tanította őket. Hogy minél kisebb zökkenővel történjen az átcsoportosítás, az érintett iskolákban lehetőséget nyújtanak a cserére. Tehát ha valaki benne van az átirányított osztályban, de régi iskoláját nem akarja elhagyni, kereshet maga helyett vállalkozó személyt, akinek esetleg előnyösebb lenne az új iskolába átkerülni. Ezzel a lehetőséggel természetesen csak rövid ideig lehet élni, mert az idő sürget minket.

— A 2-es számú iskolának nagy könnyítést jelent az új iskola.

— Kétségkívül, mi örülünk neki, mert már tanítunk a főépületünkön kívül a Csaba, Luther, Lázár és a Jilemnicky utcai épületeinkben, de van egy tantermünk a szlovák iskolában is. Ügy vélem, a, két iskola közelsége miatt az átirányítás nem jelent sem a szülő, sem a gyerek számára gondot. Bővíthetjük a testnevelésen belül profilunkat, és lényegesen megjavulnak a létszámcsökkenéssel a feltételeink. így majd csak 28 osztályunk lesz a jelenlegi negyvennel szemben. Körzethatárunk is nagy területet fogott át, az Ör utcától a konzervgyárig, az új helyzettel ez is megváltozik. A nevelők — némi vita, feszültség után — elfogadták ezt a helyzetet, s végül huszonkét pedagógus megy át a belvárosi iskolába.

— A 3-as számú általános iskolától egy leendő negyedik, ötödik és hetedik osztály, valamint egy korrekciós csoport megy át. Okozott ez valamilyen gondot az iskolán belül?

— Már tartottunk szülői értekezletet, s a meghívott szülők közül csak hárman tiltakoztak az átirányítás ellen — válaszol Túry Sándornál — Kérésüknek eleget tettünk. A változás révén — hogy 18 helyett csak 15 osztályunk és 8 napközis csoportunk marad — megszüntethetjük a Bartók Béla úti épületünket. Visszatérve a szülőkre. Írásos nyilatkozat'

ban járultak hozzá az átirányításhoz. Természetesen, igyekeztünk figyelembe venni, hogy a belvárosi területen lakók menjenek az új iskolába, illetve a testvérek együttmaradására is figyeltünk. Ugyanakkor szükség lesz a december 1-i és 2-i szülői értekezleteinken a további jó együttműködésre, megértésre az érintett szülőkkel.

Megemlítem még — a József Attila-lakótelepről — hozzánk kerül majd egy leendő elsős osztály, akiknek, ha igény van rá, biztosítjuk a kíséretet és a gyülekezést, amíg szükséges.

— A legfeszítőbb gondokkal a Szabó Pál Téri Általános Iskola küszködik, ahol a 24 tantermes épületben 1346 gyerek tanul 49 osztályban és 35 napközis csoportban, s ezért évek óta két műszakban folyik az oktatónevelő munka.

— A helyzet még ma is az, hogy a feljövő osztályok létszáma több, mint a kilépő nyolcadikosoké. Ezért mentesít bennünket is az új iskola egy leendő 3., 4., 5. osztállyal. Ezáltal nem fog növekedni iskolánkban a váltakozás mértéke — állapítja meg dr. Pataj Pál. — Ezen túl mint azt Turyné kolléganő említette, a 3-as iskolába átkerül egy jövendő első osztályunk. így 4-5 osztályos évfolyamok alakulhatnak ki nálunk. Sok szülő örül a belvárosba történő átirányításnak, mert ott garantáltan nem fog váltakozó tanításban tanulni a gyerek. Az osztályok kiválogatásánál a testvéreken kívül a német tagozatra jelentkezést vettük még figyelembe. Nálunk is megoldódott a nevelők átcsoportosítása, a pedagógusok megértőek voltak.

Mindhárom iskolában hétfőn és kedden tartják meg az átcsoportosításban érdekelt szülők számára az értekezletet. A párbeszéd lehet viharos, kellemetlen színezetű, de egyet azért jó lenne átgondolni: vártuk ezt az iskolát, szükség volt rá. Most. hogy elkészül, azért örülni is szabad neki.

B. Sajti Emese

Sorshelyzetek

Beszélgetés Benke Valériával (4.)

Kiállítás a Szabá Pál téren

Békéscsabán, a Szabó Pál Téri Általános' Iskolában mutatta be legszebb hímzéseit a békési városi művelődési központ két szakköre, a Hunyadi szakkör és a Babilon sori körben működő kollektíva. A kiállítást az iskola aulájában nyitották meg. A megnyitón ott volt a két szakkör több tagja is, és elbeszélgettek az érdeklődőkkel. Az iskolában tervezik, hogy ebben a tanévben még több képzőművészeti tárlatot is rendeznek.

A tanulók körében nagy tetszést arattak a békési hímzések.

Fotó: Kovács Erzsébet

— Gondolom, hogy a régi idők erőszakos módszerei

— a koncepciótól a végrehajtás részletéig — eléggé ismertek. Az talán már a feledésbe merült, hogy elképzeléseinkben mit mérlegeltünk, miért és hogyan -döntöttünk, s végül milyen módszereket alkalmaztunk. A lenini elvek, tehát az önkéntesség és a fokozatosság elve azonnal és nagy súly- lyal kapott helyt az elgondolások kialakításában. Előbb még talán annyit, hogy a politikai életben, de még a párt életének rendezésében is fontos elvként ismertük fel és alkalmaztuk a két- frontos harcot. A pártban a két szélsőség, ha nem is tudott a tagság többségére kiterjedően befolyást szerezni

— hiszen a tagság éppen azért vált bénulttá, mert egyik szélsőséget sem tudta elfogadni a maga törekvései, a maga igépyei kifejeződésének —, de azért hagyott nyomokat. A szektás és dogmatikus politika a maga voluntarista elképzeléseivel, meg módszereinek látszólagos azonnali és gyors célravezető voltával is hagyott nyomokat, és a revizionizmus nyomai is megvoltak. Nem akarok persze minden vitát erőltetetten arra visszavezetni. hogy nálunk jobb- és baloldali elhajlások vagy elképzelések voltak, de azért ebben az esetben még nem erőltetett az ilyen típusú osztályozás. Az egyik, a régi politika híveinek köréből

• A riporter: Zelei zászló

származó álláspont az volt, hogy ha nem szorongatjuk meg adóval és a termelési feltételek gyengítésével az egyéni parasztságot, soha nem lesz szövetkezet. Bocsánatot kérek a durva kifejezésért, olyan házi használatim azt mondták: le kell ga- tyásítani a parasztokat. A másik szélsőség, félve a paraszti bizalmatlanságtól és attól, hogy esetleg újra visz- szaesik a termelés — az agrártermelés —f húzta, halasztotta és még a meglevő törekvéseknek sem próbált medret találni. Volt egy harmadik. amit nehéz bárhova besorolni, ez az úgynevezett ökonomista szemlélet.

— Ez mit jelent?

— Volt racionális magva, azon az alapon, hogy .a megfelelő eszközök és gazdasági erőforrások híján a társuló parasztok úgyse tudnak eredményes gazdálkodást folytatni, az pedig további hitelrontást jelentene a szövetkezeti eszmének. Ügy érveltek, hogy csak amikor olyan helyzetet tudunk teremteni, hogy a megfelelő műszaki és pénzügyi forrásokat rendelkezésére bocsáthatjuk az újonnan alakuló szövetkezeteknek, akkor próbáljuk nagyobb ütemben megvalósítani az átszervezést.

— Ebben kétségtelenül van racionális mag, hiszen az átszervezés folyamatosan, de valóban úgy ment végbe, hogy a mezőgazdaság ipari háttere, a gépesítés, nem volt biztosítva.

— Itt még nem is csak az iparról és ipari háttérről van. szó. Az első szövetkezetek még úgy gazdálkodtak, ahogyan az egyéni parcellán. Ugyanazokkal vagy majdnem ugyanazokkal az eszközökkel, hiszen maguk a szövetkezetek is vagyon- és munkaközösség lévén, a tagok birtokában levő földből, igásállatból és más, a mezőgazdasági termeléshez szükséges eszközökből álltak. A technológia is olyan volt ezekben a kicsi, általában 150—200 holdas szövetkezetekben, hogy éppen csak kijjebb tolták a határát egy jó középparaszti gazdaságnak. A vitához még hozzá tartozik, hogy ezzel a fölfogással szemben, miszerint le kell gatyásítani a parasztokat, különben nem mennek a szövetkezetekbe — a határozott és egyértelmű többség, a párt Központi Bizottsága azt az álláspontot képviselte, hogy ha mi ■ a szövetkezés perspektívájának azt látjuk, hogy azzal emelkedjék magasabb szintre a paraszti termelés, ennek következtében a paraszti élet- színvonal is, akkor okkal és joggal fogalmazhatjuk meg a társulás céljaként azt, hogy még a szegényparasztokat is fölemeli majd a szövetkezet az akkori középparasztok színvonalára. Ezt tekintettük célnak, és persze nem bukdácsolások és keservek nélkül, de a szövetkezetek többsége nagyon rövid idő alatt ezt a célt el is érte. A fokozatosságot kétféle értelemben értettük: úgynevezett alacsonyabb szintű szövetkezetek is jöjjenek létre — a tszcs rövidítése erre utal: termelőszövetkezeti csoport — és más fokozatok a termelőszövetkezetig, a másikat, ha úgy tetszik, időbeli fokozatosságként. Három év alatt zajlott le az átszervezés úgy, hogy a szövetkezet- szervezés, az erre irányuló agitáció mindig csak télen folyt. Tehát a kettős célt, hogy történjen meg a szocialista átszervezés, de ennek során ne csökkenjen a magyar mezőgazdaság termelése, olyan módon sikerült elérni, hogy az még nőtt is e három év alatt.

— Tehát a mezőgazdaság átszervezésével 1962-re lezárult egy korszak. A társadalom olyan konszolidált állapotba jutott, amikor át lehetett gondolni a múlt tanulságait. összefügg valahogy a kettő egymással vagy pedig nem? Véletlenül esett egybe?

— Azt hiszem, hogy véletlenül esett egybe. Ahhoz, hogy a volt koncepciós pereknek és törvénytelen eljárásoknak a felülvizsgálatához az ösz- szes szükséges — egyébként az ellenforradalom alatt szét is hányódott vagy el is veszett — dokumentumokat valahogy megpróbálják a megfelelő igazságszolgáltatási szervek előkeríteni, vagy pótolni, időre volt szükség. Az, hogy a Központi Bizottság 1962-ben foglalkozott ezzel és végleg lezárta ezeket az ügyeket, inkább annyit jelenteit, hogy hat év után sem hagyjuk feledésbe menni azt a tanulságot, amit a párt politikájának torzulásában a legsúlyosabbnak tartott hibák feltárása nyújtott.

— Ez nagy történelmi korszak és a mezőgazdaság szocialista átszervezése nagy

1 •*- -^Pij PML'i' jfíijiíBffgr1 " -3*V~_...1 í rJf f I ill 111 tiirM i,i íü r I uáí *T*m

.? Ai.;.t?f ^ 8 1*1 j S i . * q

v ' , .;• s r ‘ ^