Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-28 / 280. szám

1986. november 28., péntek o IZHilufcfiM Vállalkozni kell! Amerikába exportálni nemcsak érdekes, de érdemes is? A Mcdgycsbodzási Egyetértés Termelőszövetkezetben dolgo­zik Fodor László traktoros. Mint mondták róla, azon keve­sek közé tartozik, aki évek óta a vetéstől az aratásig, szán­tásig mindent vállal és megcsinál. Most a mezőgazdasági munkák befejeztével a gépműhelyben dolgozik, Fiat trak­tort javít Fotó: Szőke Margit Gyümölcsfakínálat, 1986 A Gyulai Húskombinát vezérigazgatójánál, Zám Andrásnál nagy a forgalom. Alig egy perce munkatársai­val fejezett be egy megbe­szélést. aztán engem fogad, hiszen már napokkal előtte bejelentkeztem hozzá. A kér­dések és válaszok végére nem érünk, mert időközben megérkezik az amerikai ve­vő és a Terimpex üzletkö­tője. Az alkalom szülte lehető­ség, hogy olvasóinkkal együtt megtudhatjuk, mi érdekünk nekünk betörni, piacot talál­ni az amerikai féltekén, s hogy érdemes-e egy ekkora országnak, mint Amerika, egy kis nemzettel üzletet kötni ? — Éppen egy éve, hogy tárgyalunk erről — bocsátja előre Dékány Ferenc, a vál­lalat termelési igazgatója. — Milyen a mi felkészült­ségünk az exportálásra az Önök megítélése szerint? — Az amerikai vevők igé­nyesek, de állíthatom, hogy a magyarországi vállalatok a feldolgozás világszínvonalán állnak. Ezt megállapíthatta az amerikai mezőgazdasági minisztérium is, így részünk­ről megvan a tárgyalási készség — kezdte a beszél­getést Charles Lawner, az amerikai Universal Fooda képviselője. — Az itteni folyamatszer­vezés is megfelel, de hogy csupán egy eltérést, egy más követelményt mondjak: az anyagmozgatás csak fedett pályán történhet. Komolyab­bak a higiéniai követelmé­nyek, pontosabban, eltérnek attól, mint amit itt a Közös Piac megkövetelt, összessé­gében a magyar vállalat, ne­vezetesen a Gyulai Húskom­binát 90-95 százalékban meg­cializmus hibáit akarják ki­javítani. Reakciós ellenforra­dalmi jelszavakkal, sőt a terrorcselekmények idején már fasiszta és más jelszavak­kal léptek föl. A munkások körében a tisztánlátás olyan értelemben nehezebb volt, hogy akadtak nem kis szám­ban munkások, akiket főleg a nemzeti demagógia még hosszabb ideig fogva tartott. De azért a munkásosztály körében sem arról volt szó, hogy a tőkés rend visszaállí­tását munkástömegekkel le­hetett volna követeltetni, vagy ezzel igazolni. A pa­rasztságnál ä Mindszenty- beszéd jelentett egy ilyen vízválasztót. — Nevezetesen?-j Az a beszéd november 3-án este félreérthetetlenné tette, hogy a magát győztes­nek hivő ellenforradalom olyan rendszerváltozást akar, amely a régi tulajdont visz- szaállítaná. tehát a régi földtulajdont is. Ez nagyon széles tömegek közvetlen ér­dekeit is érintette. Tehát a pártnak a biza­lom megnyeréséért az első lenesei, hogy úgy mondjam, a szövetségi politika síkján tétettek meg. Egy újfajta szövetségi politikát kellett kialakítani. — Mi volt ennek a ■ szö­vetségi politikának az alap- elve? — A korábbi politikai ve­zetés hibái közt. az általáno­san hibás gazdaságpolitikán belül különösen hibás volt az agrárpolitika. Siettetni akarván az ország szocialis­ta átalakulását, erőltetett szövetkezetesítést, tehát a termelőszövetkezetek erősza­kos szervezését hajtották végre. A parasztságnak a felel az amerikai fél igényei­nek, ezért mind a két fél úgy ítélte meg, érdemes fog­lalkozni az üzlet gondolatá­val — érvel Pető János, a Terimpex, hazai külkereske­delmi vállalat üzletkötője. — Lesz ebből üzlet? — Nagyon jó a kérdés — fűzi hozzá Charles Lawner —. ugyanis annak ellenére, hogy 1987 áprilisáig befejez­zük a piackutatást, és a visz- szajelzések kedvezőek, nem biztos az üzlet, mert vala­melyik fél időközben meg­gondolhatja. De azon dolgo­zunk, hogy alkalmazkodni tudjunk egymás feltételeihez. — Milyen termékek esnek az érdekelt körbe? — Háromféle területen kétféle termékcsoport jöhet számításba. Az egyik ter­mékcsoport a farmerkolbász, amelyet már élvezettel fo­gyasztanak az amerikai vá­sárlók, ami nem biztos, hogy Magyarországról kerül a piacra, de a magyaroktól is vásárolunk ilyen árut — szögezi le Charles Lawner. A másik területen a célunk: a csabai kolbász és a ma­gyaros ízek megismertetése, elfogadtatása a vevőkkel. — A háromféle terület pe­dig — teszi hozzá Pető Já­nos —, jól működik, kiter­jedt Amerikában a csomag­küldő-hálózat. Ebbe remek kiegészítés, jó termék lehet­ne a magyar áru. Jelentős a magyar piac, s a harmadik igényszféra az ottani külön­féle népességek ízlésvilágá­nak megfelelni, például Texasban a farmerkolbász- szal. — Mik lehetnek a megfe­lelés akadályai a gyártó üzem részéről? — Kellenek kiegészítő gé­•szövetkezetekbe terelését olyan módszerekkel, eszkö­zökkel kívánták elősegíteni, mint a súlyos beszolgáltatás és adóterhek vagy egyéb olyan, az egyéni gazdálko­dást nehezítő intézkedések­kel, amelyekkel nem segítet­ték a szövetkezeti fejlődést, hanem súlyosan ártottak a mezőgazdasági termelésnek és az ellátásnak. A parasz­tokat ért zaklatások, a gaz­dálkodási feltételeik meg­romlása az ország paraszt­ságának egészében okozott gondokat és gyengítette a bi­zalmat. Ennek ellenére nem a szocialista rendszer iránt váltak bizalmatlanná, ahogy ez bebizonyosodott 1956 no­vemberében vagy 1957 ele­jén. A párt politikájának — a lenini elveknek megfele­lően — fontos része, hogy a munkásosztály és a pa­rasztság szövetsége képezze a hatalom gyakorlásának az alapját, a szocialista társa­dalom szilárd társadalmi bá­zisát. A munkás-paraszt szö­vetségnek nagyon súlyos megsértése volt az, amit az előbbiekben jeleztem, és en­nek korrekcióját az új ve­zetés azonnal, az első pilla­natokban megkezdte. — Mi módon? — A begyűjtést eltöröl­tük, a mezőgazdasági termé­kek árával és szerződésköté­sekkel, tehát közgazdasági, gazdasági ráhatással töre­kedtünk a mezőgazdasági termelést és a városi lakos­ság ellátását megoldani. — De a parasztgazdaságok akkor még megmaradtak nagyrészt egyéni gazdasá­goknak. Hiszen a termelő- szövetkezetek egy része, mi­után kényszerből született, 1956-ban fölbomlott. pék a higiénia területén. De amit erre költünk, arra ké­sőbb egyébként is kiadásunk lenne. Áldozunk a követel­mények szerinti technológiai, szervezési követelmények teljesítésére, de az megtérül, ha az üzletkötés, a szállítás, a kereslet el is marad, mert más területeken ugyanezek a termékek eladhatók. Világ­banki kölcsönből folytatjuk a piackutatást, ami 1987 áp­rilisában fejeződik be, de az üzlet megkötése ettől nem függ alapvetően. Ezek a kö­vetelmények magasabbak, mások, mint a Közös Piacéi, de nem teljesíthetetlenek — állapítja meg Zám András. — Ez a vállalkozás össze­függ azzal az önállósítási tö­rekvéssel, ami maga után hozta a tröszt megszűnését, és a vállalati önálló gazdál­kodást? — Még működött a tröszt, amikor elkezdtük a közös munkát, a vállalkozás maga erre, a korábban már meg­változott piaci megítélésre vezethető vissza. Vállalkozni kell, hogy a megtermelt áru­nak piaca legyen, s ezért e különféle — akár lehetetlen­nek tűnő — ötletekkel is foglalkozni kell. Ugyanis ma még nehéz nekünk 5 oz és 7 oz egyenkénti súlyú termé­ket gyártani, mert nincs eb­ben gyakorlatunk. Megpró­báljuk. S amiért próbálko­zunk, vállalkozunk, az az, hogy ezen a piacon nem sújt bennünket a lefölözés, a diszkrimináció. — Az üzletkötés mikorra várható? — Olyannyira hamarosan, hogy áprilisban értékeljük a piackutatás eredményét, s még az 1987-es esztendő el­ső felében szeretnénk elin­dítani az első szállítmányt. — Számadó — — Igen. A magyar pa­rasztságnak a többsége ak­kor nem kívánt szövetkeze­tekben dolgozni, és a meg­maradó szövetkezetek azt je­lezték és bizonyították, hogy egy szocialista perspektíva gondolatokban — hiszen ez akkor még inkább csak gon­dolatokat jelzett, elgondolá­sokat — már vert annyira gyökeret a magyar paraszt­ság körében, hogy sok szö­vetkezet együtt maradt. A mi első megnyilatkozásaink sem tagadták, hogy a pa­rasztságnak és az agrárter­melésnek a jövőjét a kollek­tív nagyüzemek jelentik majd, de a leghatározottab­ban állást foglaltunk amel­lett, hogy az egyéni gazdál­kodásban még vannak tar­talékok, a lakosság ellátása igényli a háborítatlan mű­ködésüket, ezért születtek politikai és gazdasági dönté­sek az egyéni gazdálkodás támogatására. — Igazolódott a gyakorlat­ban is, hogy volt tartalék az egyéni gazdaságokban? — Igazolódott, mert az első években megjavult vala­mennyire a mezőgazdasági termelés, őzen keresztül az ellátás is. — Miért vált akkor mégis szükségessé 1959-ben a me­zőgazdaság szocialista át­szervezése? — Mert a fordítottja is igazolódott, hogy tudniillik akkora tartaléka már nincs, amekkorát egy gyarapodó ország lakossága igényelhet­ne. Amikor az ellenforrada­lom után a gazdaság helyze­tét fölmértük, a reális kilá­tásokat tekintetbe véve úgy foglaltunk állást, hogy a ká­rok, veszteségek helyreállí­tásáig, ledolgozásáig életszín­vonal-emelésre nincs lehető­Szarvasi halászok Szarvason, a Haltenyészté­si Kutató Intézet kezelésében levő 38 hektáros vízfelületű holtág lehalászása befejező* dött. Az eredményeket érté­kelték. Az intézet vezetői és munkatársai megnyugvással állapíthatták meg; érdemes volt a halgazdálkodásra megkülönböztető figyelmet fordítaniuk. Eredményük: 80 tonna ponty és busa, vala­mint kéttonnányi olyan hal, amit ők maguk között csak egyszerűen szemét halnak mondanak, hiszen a kárász, a keszeg és a törpeharcsa el- szaporításáért semmit sem tesznek. Sőt, a nemes halak területegységre jutó számá­nak növelésével a szemét halak életterének csökkené­sét szeretnék elérni. Mindenesetre a 80 tonna ponty és busa erről a vi­szonylag kis területről el­gondolkoztatja az embert. A megye halgazdaságaiban 38 hektáros vízfelületről még csak megközelítő eredményt sem értek el. A miértre ille­ne magyarázatot adni, de nem az újságírónak, hanem az igényes vállalati vezetés­nek, ha egyáltalán a terme­lés felfuttatásához valami­lyen érdeke fűződik. Egy kérdést azonban Szarvason mégiscsak meg­kockáztattunk: a megye ha­lászattal foglalkozó gazdasá­gaiban ismerik-e az intézet eredményeit? Nem tudjuk, bennünket a megye halásza­ti gazdaságaiból még nem kerestek fel a kutatásban ei- ért eredményeink iránt ér­deklődve — hallottuk a la- konikus, választ. Ezek a tények azért is el­gondolkoztatóak, mert Bé­késben élünk, közel egymás­hoz, de attól még nagyon tá­vol, hogy megfogjuk egymás «ütöttünk és emlékezetem szerint ezt Kádár elvtárs nyíltan meg is mondta a Parlamentben 1957-ben. Mégis, amikor 1958 végén, 1959 elején számításba vet­tük, hogy milyen források állnak rendelkezésre, kitűnt, hogy az ipar fejlődése olyan, hogy adna módot egy talán nem nagy, de mégis észreve­hető életszínvonal-emelésre. Ügy emlékszem, hogy ami­kor ennek a tervét a köz­ponti gazdasági szervek el­kezdték kialakítani, a Sta­tisztikai Hivatal adott jel­zést a következőkről: min­den 100 forint béremelés mögött közel 50 forint, vagy esetleg annál több élelmi­szertöbbletnek kell állni. A magyar mezőgazdaság képte­len volt ilyen növekedést produkálni egyik évről a másikra, ezért tehát azzal kellett szembenézni, hogy ha az ipar teljesítőképessége megjavul, ha az általános népgazdasági eredmények alapján módunk volna, ak­kor is kockázatos olyan bér­emelést adni, amelynek az élelmiszer-fedezetét nem tud­juk megteremteni. '— Ez inflációhoz vezethe­tett volna? — Feltétlenül. Spekuláció­hoz, feketekereskedelemhez, inflációhoz. Nagy gazdasági zavarokhoz. — Tehát szükségszerűen kellett végrehajtani 1959— 1962 között a termelőszövet­kezetek megszervezését. Azt hiszem, nagyon élesen szem­be lehet állítani azokat a módszereket, amelyekkel 1959—1962 között a párt a tsz-eket szervezte, azokkal, amelyekkel a Rákosi-kor. szakban szervezték? (Folytatjuk) Már a múlt században em­lítést tettek, üzleti listákon szerepelt néhány Békés vár­megyebeli gyümölcsfakerté­szet. A legtöbb helyen a Me- zőhegyesi Ménesbirtokon üzemelő állami csemetefa-Ie- rakatról esik szó. A század- forduló táján már Orosházán is öregbítik a megye ter­mesztési munkájának hírne­vét. Aztán a mai ismereteink­kel kissé csodálkozunk, hogy Békés megyében hogyan ho­nosodott meg a csemetefa- termesztés, hiszen se a múlt, se a jelen században nem vált ez a térség meghatáro­zóvá a gyümölcstermesztés­ben. Ma pedig újra igen elő­kelő helyen emlegetik az eb­ben a térségben kialakult gyümölcsfaiskolák munkáját. Az országos igényeknek mintegy 10—15 százaléka ugyanis innen származik. Ha a gyümölcstermesztés­hez nem is igen kedvezőek az éghajlati viszonyok, cse­metéket azért jól lehet ne­velni, sőt, gazdaságosan is. Ez a magyarázata annak, hogy a kora tavaszon és az őszön is Békéscsabán 300 ezer, Orosházán 100 ezer, Kondoroson 100—150 ezer gyümölcsfacsemete várta a vásárlókat. Ennek a tetemes mennyiségnek egy része a megyei fogyasztók igényeit elégíti ki, mert a gyarapodó kiskertekbe, zártkertekbe sok-sok kisfa elkél. Mintegy 14 ezer hektár a zártkertek területe a megyében, s a nagyüzemek közül Füzes­gyarmaton, Dombegyházán, Kardoson, a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátban és Kamuton kell évről évre a frissítésről, az újratelepí­tésről gondoskodni. Nem kedvező jelenség, hogy az utóbbi időben megnőtt az oltványok ára, amit — a szakemberek tapasztalata szerint — az alanyok minő­ségével magyaráznak. Meg­növekedett a vírusmentes olt­ványok iránt az igény, s en­nek megfelelően a termesz­tés többe kerül, s ezáltal lett drágább a csemetefa. A GÖDÖLLŐI AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEM MEZŐGAZDASÁGI, GÉPÉSZÜZEMMÉRNÖKI FŐISKOLAI KARA (Mezőtúr, Petőfi tér 1.) 1986. december 1—7. közötti időben, valamint 1986. december 13-án és 20-án, szombati napokon, naponta 08-tól 16 óráig. nyíl! napokat szervez, melynek keretében a mezőgazdaság gépesítése szakirányában továbbtanulni szándékozó fiatalok számára tájékoztatást és bemutatót tart az intézményben folytatott oktatásról és annak tárgyi feltételeiről. Örömmel vesszük szüleikkel együtt érkező pályázók látogatását is. A szombati napokon látogatók és a távolról érkezők számára kedvezményes szállást biztosítunk. MINDEN ÉRDEKLŐDŐT SZÍVESEN LÁT A SZERVEZŐ BIZOTTSÁG kezét. —sík ség. Körülbelül két évre szá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom