Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-03 / 259. szám
NÉPÚJSÁG 1986. november 3., hétfő n gödör fogságában Ebbe az utcába se be, se ki. .. szétverve a ház oldala. .. — Ez megint egy „csúcs”, írtam a Rádaynak, ruccanjon le. Nézze meg ... — Akkor miért fordult hozzánk? — Mert nem akarom, hogy az egész ország rajtunk nevessen ... Végül is nem küldtem el a levelet. A magas, vékony fiatalember magabiztosnak és fel- háborodottnak látszik ... — Miről van szó, mondja! — Békéscsabán a Kulich Gyula utcában gázt kellene, hogy vezessenek. Hetek óta senkit sem látunk dolgozni. Nyakunkon a tél. Szenünk már nincs, gázunk még nincs. Koraszülött kislányomra bizony fűtenünk kell. így aztán maradt a zsákos megoldás, persze a hátamon viszem be, jobb híján. — Miért? Fuvaros nincs? — Hogyne lenne! Csak éppen az utcába nem lehet bemenni, végig ki van ásva... Gondolja csak el, ha kigyulladna egy ház, azt aztán tűzoltókocsi meg nem közelíti... És ha megbetegszik valaki, mire a mentőhöz kicipelik — nem is folytatom ... — Egyszóval szidja a Dé- gázt. De mi az a csúcs, amit az elején emlegetett? — Az egy vicc! Képzelje! Ahhoz, hogy bevezessék a gázt, fel kell tennünk kapun kívül egy 50 X 70 X 25-ös nyomásszabályozó ládát. Az még, hogy balesetveszélyes, mert könnyen beverheti valaki a fejét, és esztétikailag enyhén szólva városképromboló, hagyj án. De hogy felszerelhessük, szét kell vernünk a házat, vagy a 30 ezer forintos kerítésünket. Vihar egy láda körül A „vicc” mesélője Póta Mátyás. Felajánlja, hogy kivisz a helyszínre. Ahogy végigmegyünk az utcán, emberek szállingóznak ki a házakból. Amikor megtudják, honnan érkeztem, árad belőlük a panasz. — Legtöbben arra számítottunk, hogy gázunk lesz, ezért nem hozattunk szenet. Most már nem is tudunk, mert ahogy látja, nem lehet kocsival bejönni. Nyoma sincs annak, hogy itt rövid időn belül gázzal fűthetünk — mondja Novák Mátyás. — A másik sérelmünk az, hogy megkaptuk ezeket a monstrum ládákat, tegyük ki az „ablakba”, azaz ki a kerítését vágja szét, ki a háza oldalát. Ezt a betonkerítést itt teljesen szét kellett szedni ahhoz, hogy betegyük a „díszládákat”. Ki fizeti meg a kárunkat? * * * Erdei Rezsőt, a Dégáz üzemegységvezetőjét hivatalában kerestem meg. Miután telefonon jeleztem jövetelem célját, felkészülve várt. Kevésbé kollégája, akivel nem tudtam egyről a kettőre jutni — pedig ő vezeti a munkálatokat. Az üzemegység- vezető igyekezett reális képet adni munkájukról, ami nem is olyan egyszerű, mint ahogy mi gázfogyasztók hisszük. Torlódnak a tennivalók, és túl sokan hátráltatják abban, hogy a felvállaltaknak maradéktalanul eleget tudjanak tenni. — Kérdezem először is, miért nem szabadítják ki a Kulich Gyula utcaiakat a gödörfogságból? — Ez idáig nem voltak meg a feltételek. Pontosabban a házakba vezető gödröket, amibe a csövet fektetjük, nem mindenütt ásták ki. Ha hozzákezdhetünk, két-három nap alatt befejezzük az ottani feladatainkat. — Mi a véleménye a városképet romboló és baleset- veszélyes gáznyomásszabályozó mérőszekrényekről? — Elsősorban nem városképi szempontból kiemelt településközpontokra terveztük. — Annak a helynek ön szerint nem fontos esztétikusnak lenni, ami a központtól 15 percnyire található? — Nem erről van szó. A régi módszer elavult. Ez az új megoldás biztonságtechnikai előnyökkel rendelkezik, ami talán mindennél fontosabb. Gondolok arra például, hogy a készülék a lakás zárt teréből a szabadba kerül, és így a gázömlés nem okozhat robbanást. Arról nem is beszélve, hogy a téli időszakban mind a fogyasztó, mind a gázszolgáltató részéről biztonsággal kezelhető. A gázmérő leolvasása, a nyomásszabályozó és a gázmérő üzemzavarának elhárítása a fogyasztó távollétében is megtörténhet. — Bocsásson meg, úgy tudom, és ebben meg is erősítettek, hogy a megyei tanács nem engedélyezte ezeknek a szekrényeknek a felszerelését, amiknek ráadásul az eredeti tervek szerint a kapun belül lett volna a helyük. — Valóban, egy esztétiku- sabb, időtállóbb műanyag szekrény beépítésében állapodtunk meg a tanáccsal. Persze, ahol a lemezszekrényeket már felszerelték, azok maradnak. Ha viszont valaki nem tudja jól elhelyezni a mérőszekrényt, akkor hagyományosan, az udvarban is beszerelhető. — Ellentmondást látok. Vagy mindenkinél biztonságos az új technológia, vagy senkinél! ■— Hosszabb időbe kerül, amíg mindenütt bevezethetjük. Mindig vannak, akik az újtól idegenkednek. Én úgy gondolom, aki gázzal szeretne fűteni, és biztonságos körülmények között, annál nem az a legfontosabb, hogy a szekrény a kerítésen vagy a ház falán van elhelyezve. * * * Lehet, hogy igaz. De abban már korántsem vagyok biztos, hogy ezt az új technológiát országosan is elfogadták. Kérem! Ha nem muszáj, ne csúfítsuk el környezetünket! Béla Vali Nagyobb segítség a katonai pályára irányításban A napokban tartotta meg első ülését a pályára irányító koordinációs bizottság a megyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokságon Békéscsabán. Ezen Paluska Pál alezredes, parancsnokhelyettes köszöntötte a megjelenteket, majd ismertette e testület létrehozásának célját és feladatát. Ezután Dudás Sándor főhadnagy vitaindító előadásában részletesen is szólt azokról az okokról, amelyek a honvédelmi miniszteri intézkedés alapján a bizottság megalakítását indokolták. Amint mondotta, az utánpótlás fejlettebb rendszerét kell megteremteni a Magyar Néphadsereg számára. Ez kifejezésre jut abban is, hogy tervszerűség, a katonai pálya követelményeinek reálisabb értelmezése jellemezze a honvédelmi szervező és nevelő munkát a jövőben. A bizottság segítse elő, hogy minél több jó képességű tanuló jelentkezzen a katonai kollégiumokba, illetve főiskolákra. Ezért nemcsak a fiatalokat, hanem a pedagógusokat és a szülőket is szükséges alaposan tájékoztatni a „toborzáson”. A vitaindító után következtek a kérdések, válaszok és hozzászólások, amelyekben egyértelműen megfogalmazódott a cél: a minőségi követelmények előtérbe helyezése mellett • hatékony módszerek alkalmazására, körültekintő, eredményes munkára kell törekedni a társadalmi szervek, az úttörő- és KISZ-szervezetek, továbbá az oktatási intézmények, a munkahelyek és nem utolsósorban a szülők közötti kapcsolattartásban, —y —n Lóárverés Lovas nemzet a magyar — tartja a mondás. Mindezt igazolta pénteken a mezőhegyes! lóárverés. A kombinát központjában 51 ügető, Nónius, sport- és munkalovat vezettek fel, s közülük 13 derék négylábú gazdát is cserélt. Az aukcióra az ország legtávolabbi zugából Is jöttek kupecek, tenyésztők, sportolók, sportvezetők, no és természetesen a kíváncsiskodók. Az árverés előtt egy órán át katalógus alapján az istállóban mustrálhatták a kíváncsiskodók az értékesítésre kerülő állományt. Volt közöttük a 10 hónapos csikótól kezdve a legszebb leánykorban lévőig minden korosztály. A legfiatalabb az idei születésű Gerovina, a legidősebb a 19 esztendős Légipapnő. A legalacsonyabb kikiáltási árral egy fiatal csikó — 15 ezer forintért —, Gyopár kenuit kalapács alá, a legnagyobb árat — 250 ezer forintot — a hatesztendős Rózsaszálért kérték. Gyors egymás után vezették fel a paripákat, egynémely érdeklődő mérőcentivel ugrott a ringbe, mérte a jószág magasságát, vizsgálta a fogait, lábait. A négyesztendős Rumbánál a fél fogathajtó válogatott keret is ringbe szállt: Bálint Mihály fogatába keresnek egy 112 centiméter magas lovat, S amíg tanakodtak, Széplaki Pál, a Budapesti Honvéd lovasedzője megvette az orruk előtt. — szekeres — Fotó: Gál Edit
