Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-21 / 274. szám

1986. november 21., péntek

o

Igazgató nyugdíjban

ba, Nyugat-Európa más or- 1 szágaiba, meg a baráti államokba. Nagy szó ám ez! A sokat kritizált minőség élő nyugati exportra is megfelelt, itthon' pedig oly gyakran hallhattuk a kifogásokat, de csak egy darabig.

— Hogyhogy csak egy darabig?

— Amikor a kombinátban vágták a sertéseket, mi bementünk, tehát személyesen ott voltunk a minősítésnél. Puszta jelenlétünkben pontosabb munkát tapasztaltunk, és ez kg-onként gyakran 30-40 fillér többlet- bevételt is jelentett számunkra. Volt úgy, hogy nem mentünk, rájuk bíztuk. Amikor megkaptuk a számlát, láttuk, hogy mit veszítettünk.- Ebből aztán azt a következtetést vontuk le, hogy érdemes ott lennünk. Beosztottuk magunkat, és közülünk valaki mindig ügyelt, ha a mi jószágainkat vágták.

— Mi volt a titka a jó minőségű árunak?

— A lelkiismeretes munkát említeném elsőnek, de azért az is jelentős volt. ahogyan az együttműködést a gabonaiparral kialakítottuk. Nem fogadtuk el ta- karmányreceptúráikat. Nekünk más összetételű takarmány kellett, összeállítottuk, s ők vállalkoztak a gyártásra.

Társadalmi problémákra váltunk.

— Azért van az én életemben is néhány olyan gondolatkör, amely nem vezetett sikerélményhez. Sőt, amikor elmondtam a szövetkezeti öregekről való gondoskodással kapcsolatos nézetemet, gyorsan befejezték a velem folytatott beszélgetéseket. Azt mondták, hogy állami feladatot a mozgalom nem vállalhat magára. Hát kérdem én, az állam nem mi vagyunk?! És most újra megismétlem kérdésem: mi lesz azzal a sok szövetkezeti öreggel, aki életét a mozgalomban élte le. és ragaszkodik a faluhoz, nem akar a városba menni a fia vagy a lánya után? Magára marad. Hogy öreg napjaiban is megtalálja a falusi élet értelmét, örömét.

megnyugvását — továbbra .s vallom — szervezetten kellene róluk gondoskodnunk. Ehhez volt nagyon reális javaslatom. de ez nem talált kellő fogadtatásra. Pedig itt a környezetemben, ahol a tanácstagsággal kapcsolatos megbízatásomnak is eleget szeretnék tenni, 15-20 olyan idős ember él, mint akikről beszéltem. Ezeknek az embereknek nagyon kevés a nyugdíjuk, de azért is gondoskodni kellene róluk, mert az ’50-es években földjük mellett jószágaikkal és gazdasági szerszámaikkal, férfias erejükkel, kiállásukkal csatlakoztak a mozgalomhoz. Ök teremtették meg annak az alapját, amiben most élünk. A róluk való gondoskodást korunk kötelezettségének tartom, teljesen mindegy, hogy milyen formában, vagy keretek között. Szeretném, ha ezek az emberek éreznék a mi társadalmunk humanitásának emberi melegségét. Sajnos, körülöttük lassan hűlő levegőt érzek.

Jön postás, átad a feleségnek néhány dísztáviratot.

— Kik küldték? — kérdezte kíváncsi érdeklődéssel, ahogyan a férje elé tette.

— Ez Csorvásró] jött, Kovács János tsz-elnöktől. Lám, Zám András, a Gyulai Húskombinát vezérigazgatója is gratulál. Ez a harmadik pedig Bagi Jánostól, a Békésszentandrási Tessedik Tsz elnökétől érkezett. Valamennyien az Április 4. Érdemrendhez gratulálnak.

A vitrinből asztalra kerül a magas kitüntetés, melyet november 7-e alkalmával adományoztak Rózsa Dezsőnek élete munkássága elismeréséül. Ahogyan nézi a kitüntetést, könny szalad a szemébe, és fátyolossá vált hangon mondja:

— Amikor megkaptam a kitüntetés átvételére hívó levelet, a borítékról ítélve kisebb fajsúlyú elismerésre gondoltam. Csak amikor látom, hogy Április 4. Érdemrend, ráborultam a feleségem vállára, és férfiasán bevallom. szabályosan sírtam.

Dupsi Károly

Tótkomlósi otthonába

könnyű bejutni. Körzeti tanácstag, így ajtaja bárki előtt nyitva áll. Az utcára nyíló garázskapu és a kerítés frissen mázolva. A ház 1894-ben épült. A tetőt hódfarkú cserép fedi, a szobában festett mestergerenda, úgy. ahogy a helyi szokásnak megfelelően beépítették. A ház csaknem 100 éves és milyen jól bírja magát. Az udvaron is minden frissen mázolt.

— Mióta hazajöttem, mást sem csinálok, csak takarítok, festek, mázolok — törli le a kezére tapadt festéket Rózsa Dezső, a tótkomlósi Serköv nyugdíjas igazgatója. — Sok munka van ám itthon — folytatja —, amikor dolgozni jártam, mindig csak a legszükségesebbet végeztem el. Első volt a benti munka. Abból éltünk, így azután a feleségemre szakadt minden itthoni teendő. Ö pedig nem győzött mindenben eleget tenni, így a férfit igénylő munkák egy része mostanra húzódott. Csak azt nem tudom, hogyan férünk össze, mert hogy én is asszonysorsra jutottam — mondja tréfásan.

— Nem sokat vagy te itthon — szól közbe a felesége, aki éppen ebéd főzéshez készülődik. — Csak azt nem tudom, miért mondja, hogy nyugdíjba jön, amikor nincsen nap, hogy ne menjen be valamit megnézni, vagy a tanácshoz valamit intézni.

— Tudod — fordul felém — 44 év munkaviszonyomból a legtöbb időt, 34 évet a szövetkezeti mozgalomban töltöttem. Szerveztem a munkát, intéztem az emberek ügyes-bajos dolgát. Nehéz leállni, pedig le kell állni...

— Sajnálod, hogy abbahagytad?

— Igen is, meg nem is, de legfőképpen azt, hogy eljött a 60. év.

— Milyenek voltak az utóbbi évek?

amely új politikai koncepciót kezd érlelni, elindít valamit és nyilván szakítani fog azzal, ami az ellenforradalomhoz vezetett. A forradalmi központnak már a puszta léte tulajdonképpen orientált. Csak jóval utána jelennek meg a politikai jelszavak. Például ez is: „Aki nincs ellenünk, az velünk van”. A politikával foglalkozók számára ez nagyon világos és egyértelmű program volt. Ott aki el akart igazodni, az igazán eligazodott. Voltak sérelmek, meg lehettek gondok is, de aki a kibontakozást kereste, annak volt mihez vetnie a vállát.

— Az elkövetkezendő években te elég sok helyen dolgoztál.

— Túl sok helyen.

— Politikai főiskolát végeztél, voltál párttitkára a rádiónak, televíziónak, mint erről már szó esett, aztán voltál osztályvezető-helyettes a Központi Bizottságban, voltál Fejér megyei első titkár, aztán ismét a Központi Bizottság, ahol ágit. prop. osztályvezetőként dolgoztál. Maradva az időrendnél: ezt

követően Borsod megyében — a saját szülőföldeden — voltál első titkár, majd ismét Pest; a Budapesti Párt- bizottság első titkára. Most, hogy igy visszanézel, a saját életutadra, életpályádra, hogy ítéled meg, nagyon sodródó típus voltál? Ügy értem: az eseményekkel sodródó típus voltál, vagy nem?

— Körülbelül ’55 végéig. ’56 elejéig igen.

— S aztán?

— Aztán 1956 nyara, de főleg az ellenforradalom a politikai felfogásomat nagyon meghatározó módon befolyásolta, és számomra a politikai érettségnek, vagy beérlelódésnek a periódusa volt ez a szakasz. Mikor eldöntöttem, hogy a nyomdából — ahová ’56 után kerültem — visszamegyek párt— Nagyszerűek. A telep teljesítménye sok sikerélményt, örömet adott. Az utóbbi 5 évben négy kiváló címet nyertünk vonalban, ehhez jött a Minisztertanács Vörös Zászlója 1986-ban. Hát nem csodálatos? — lelkesedik. mint máskor any- nyiszor. — A csúcs felé haladtunk . . .

— És milyen teljesítmény várható ezután?

— A sertéstenyésztés felszálló ágban van. Elért eredményeinken a még lelkiismeretesebb munkával lehet csak javítani. Tehetséges, a munkához jói értő vezetőket, dolgozókat hagytam ott. Bízom bennük, megtalálják a jövedelmezőbb, a több és a jobb minőségű áru termelésének mozgatóit.

— Milyen termelési eredmények jellemezték a Serköv munkáját?

— A telep bábolnai és Lohmann tartástechnológiával 1460 tonna hízósertés előállítására épült. Innen évente mi 2000 tonnát meghaladó hízott sertést értékesítettünk! A telep kihasználtsága tehát nem volt rossz. A minőségre sem panaszkodhattunk. A Gyulai Húskombinát vágóvonalaira évente 10-12 ezer sertést szállítottunk 8-8 és féi ezret pedig élőexportra adtunk. Ebből jutott Franciaországmunkásnak, én attól az időszaktól kezdve nem mondhatom, hogy sodortak az események. Természetesen, mint minden embert, befolyásoltak az események, de igazán és attól az időszaktól tudom tudatosan, hogy mit akarok és miért aka,rom. És azt is kimondom, hogy attól az időszaktól — azoknak a tanulságoknak a hatására — alakult ki bennem néhány olyan politikai és erkölcsi norma, amelyhez én azóta is tartom magam.

— Politikai és erkölcsi norma?

— Igen.

— Mire gondolsz?

— Ezek nagyon egyszerű dolgok. Ami a politikait illeti. .. Mindenekelőtt arra, hogy tisztelni kell egymást, tisztelni kell mások véleményét. Arra, hogy az ember, „hivatalból díjátalányozva” nem lehet okos. Arra, hogy kölcsönösen formáljuk ezt a világot, és ez a párt nem a csalhatatlanoknak a gyülekezete, hanem olyan embereké, akik ugyan elkötelezetten dolgoznak, de hibázhatnak. És számomra itt lett világos, hogy nem az a nagy kérdés, hogy hibázik-e az ember, hanem, hogy van-e képessége felismerni a hibát. van-e bátorsága bevallani, és van-e ereje kijavítani? Gondolok arra is, munkásnak születni nem érdem, de nem is szégyen. Ez egy állapot. Ezzel nem szabad visszaélni. Ez elkötelezettséget jelent, de a szó tágabb értelmében jelenti az elkötelezettséget. Gondolok arra, hogy az osztályérdekeket úgy kell szolgálni, hogy ennek a népnek, ennek a társadalomnak az érdekeit szolgálja. Tehát ezek a politikai normák — és még sorolhatnék néhányat —, amelyek bennem társultak — ha úgy tetszik — erkölcsi normákkal. Például, hogy én soha nem mondok mást, mint amit gondolok. Társul ez

azzal a felfogással is, hogy engem véleményem kimondásában az soha nem gátolt, hogy egyéni sorsom miként alakul. Én ezt 1956-ban fogadtam meg, illetve az ’56 utáni események alapján. Tehát, ami nekem meggyőződéséin, és amiről úgy érzem, hogy most tennem kell, azt akkor is teszem, ha nekem személy szerint az nem lesz előnyös.

— Volt ilyen...

— Egynéhány, jó egynéhány. Néha még ma is van. Most nem a budapesti első titkár státuszára gondolok, hanem az utolsó tíz évre, amikor kemény viták voltak. vannak a politika alakulásáról. És ide tartozik az is, hogy én nem személyes haragból, vagy ellenszenvből mondok ellent valakinek, vagy nem rokonszenvből támogatok valakit. Tehát én senkihez nem tartozom, én a párthoz tartozom. Ezért néha nehéz is rajtam eligazodni. Mert nekem olyan barátom nincs, akivel én politikai irányzatokra szövetkeznék, vagy társulnék. Énnekem olyan ember sincs a látószögemben, akire azért haragudnék, mert velem ’ nem rokonszenvezik, vagy nem szimpatizál, miközben tudom, hogy elég sokan másképpen gondolkodnak, vagy sokan nem szeretnek. De hát erről is van egy régi felfogásom: engem nem szeretni kell. Én azért egyáltalán nem küszködök, hogy szeressenek. Azt talán elvárom, hogy becsüljenek a végzett munkám értékének megfelelően, és ezért én viszonzásul semmi mást nem tudok ajánlani, mint azt, hogy én is mindenkit becsülök a végzett munkája alapján. De azt senkinek nem ígérem, hogy szeretni fogom. Tehát bennem valahogy ezek letisztultak, és megpróbálok ennek szellemében élni, vállalva mindazt, ami ezzel együtt jár. Azt is, ami egy

politikus számára talán nem nagy előny vagy dicsőség, hogy ezzel a magatartásával alkalmat ad arra, hogy félremagyarázzák, vagy nem éppen hízelgő jelzőkkel illessék. És persze eközben, ezalatt a 20-30 év alatt sokszor hibáztam és tévedtem. Én minden hibámat vagy tévedésemet tulajdonképpen tudatosan követtem el. Nincs mentségem, egyetlen egy tévedésemre sincs mentségem. Nem is keresek mentségeket. Mert az nem mentség, hogy akkor úgy ítéltem meg a helyzetet. Ugyanis a történelem — hogy nagy szavakat használjak — nem a szándékot minősíti, hanem a teljesítményt és a tényeket. Tehát én nem adhatok magamnak, felmentést a tévedéseim alól, nem is adok magamnak, és nem is kérek felmentést senkitől. De azért megpróbáltam a dolgaimat úgy csinálni, hogyha a mérleg egyik serpenyőjébe bedobom az értékeket, és a másikba az elkövetett hibákat és gyöngeségeket, hát akkor a mérleg lehetőleg mégiscsak az értékek javára billenjék. Hogy ez mennyire sikerül, azt nehezen tudja az ember magáról kimondani és megállapítani...

— Most, az interjú végén eszembe jutott az az ismerősöm, akit a beszélgetésünk elején említettem. Tudod, aki megkérdezte tőlem, hogy ismerem-e a Grószt, és akinek ugye azt mondtam, hogy igen, valamelyest. Azt hiszem, hogy most már egy kicsikét jobban, mint valamelyest, és igen erősen remélem, hiszem, hogy ezek után az ismerősöm is egy kicsit már jobban ismeri „ezt a Grószt”... Köszönöm szépen.

— Én is köszönöm, és hálás vagyok a beszélgetésért.

Következik (hétfői lapszámunkban): Beszélgetés Marosán Györggyel.

A Füzesgyarmati Univerzál Ipari Szövetkezetben Lovas Sán- dorné ételhordót formáz Fotó: Szőke Margit

Korszerűsítések az állattenyésztésben

Az Orosházi Állami Gazdaság szarvasmarha-ágazatának idei első háromnegyed- évi tervteljesítése az előirányzottnak megfelelően alakult. A gazdaságban tavaly vezették be a tejminőség javítását szolgáló érdekeltségi rendszert, amely jól vizsgázott. Az idén a tavalyinál kedvezőbben alakult az első osztályú tej aránya.

A szabályozórendszer változásai kedvezően érintik az állattenyésztést, ezért döntöttek úgy a gazdaságban, hogy a VII. ötéves terv során csaknem 100 millió forintos fejlesztést valósítanak meg a szarvasmarha- és sertéságazatban. Jelenleg a szarvasmarha-ágazatban folyik az átfogó korszerűsítés. A beruházás kivitelezője: a gazdaság szakembergárdája ütem szerint dolgozik. Már áll a hat toldaléképület, valamint az új elletőistálló a telepen.

Saját kivitelezésben folytatódik az új fejőház, tejház, laboratórium épületkomplexum tervezése. Áz elképzelések szerint jövő áprilisban adják át technológiai szerelésre a Taurina szakembereinek, akik várhatóan 60 nap alatt szerelik be a modern fejőházi berendezéseket. Korszerű versenytárgyalás-győztes belga műszerek és berendezések kerülnek, a haza; vállalatok által gyártott kiegészítő berendezésekkel együtt beszerelésre. A teljes telepi átadás — folyamatos átállás mellett — várhatóan 1987 őszén lesz. A korszerű, ugyancsak tőkés telepi munkagépekkel felszerelt termelőegység méltó színhelye lehet a biotechnológiai forradalom (embriódarabolás, ivarzásindukálás stb.) küszöbén álló jövedelmező szarvasmarha-tenyésztésnek.

A sertéságazatban kedvező eredmények születtek az első félévben. A harmadik negyedévben néhány területen visszaesés jelentkezett, de a szakemberek véleménye szerint várhatóan teljesíteni tudják az éves tervben megfogalmazott célkitűzéseket. A gazdaság saját vágóhídjáról az idén 23 ezer hízót kíván adni a népgazdaságnak, ebből eddig már 20 ezer került vágottként értékesítésre. Most az a cél, hogy minél több állatot értékesítsenek levágva, mivel így nagyobb nyereséghez jutnak.

A sertéságazatban a tervidőszak második felétől olyan technológiai cserét hajtanak végre, amely fehérje- és abraktakarmány- megtakarítást eredményez, emellett lehetőséget ad a melléktermékek jobb hasznosítására, és hozzájárul az energiacsökkenéshez. Az orosháziak jól tudják, hogy a technológia váltása megköveteli a korábban alkalmazott, elavult munkamódszerek megváltoztatását is. Az új gondolkodásmód nem a mennyiségmutatók alakulását helyezi előtérbe, hanem az adott termelési folyamat nyereségelőállító-képességét vizsgálja. Támaszkodnak a program megvalósítása során a számítástechnikára, valamint igyekeznek javítani a munkafegyelmet.

V.L.

Műanyag termékek Orosházáról

Műanyagiparáról országosan is elismert Orosházi Dózsa Tsz-ben tovább bővítették a termelést. A műanyag fröccsöntést, mint termelési eljárást, elsők között kezdték. Állatjelző lapokat, úgynevezett krotáliákat készítettek. Az ország juhállományának jelzésére szolgáló krotáliákat. egyedül csak ők gyártják.

Üjabb piacot is kerestek az időközben megnövelt kapacitásnak. A Compack Kereskedelmi Vállalat részére újabban sószórókat készítenek, a Bakony Művek ke- rékpár-stopplámpákat rendelt tőlük. A kereskedelmi kapcsplatnak ezt az ágát továbbfejlesztették. A Bakony Művek által gyártott

gépjármű-gyújtógyertyák védőhüvelyét is Orosházán öntik. Évente már hatmillióra növelték az együttműködésből származó forgalmukat.

Műszeripari ágazatuk most van felfutóban. Érzékelő- kapcsolókat gyártanak. Ezeket gépsorokra szerelik, és az automatizálás egyik fontos műszereként tartják számon.

Benke Elek tsz-elnök még arról is beszámolt, hogy a szövetkezet jelentős szellemi erőket foglalkoztat az ipari ágazat működtetésére. Saját hatáskörben intézik a piackutatást. a gyártmányfejlesztést, a célszerszámok készítését és a gyártást. Csak piacra termelnek, éppen ezért gyakori a termékváltás. A változás azonban mind ez ideig az igényesebb termékek termelése irányába tolódott.

D. K.