Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-20 / 273. szám
ISHsidJEfiTcl 1986. november 20., csütörtök V» Szavazzon az év újságírójára! Kedves Olvasó! Minden bizonnyal önnek is van kedvenc újágírója. Olyan szerző, akinek írásaira az átlagosnál nagyobb figyelmet fordít, s akinek nevére, vagy az általa feldolgozott témákra jobban emlékszik, mint másokéra. Most, a magyar sajtó napjához közeledve, keressük az év legnépszerűbb Békés megyei újságíróját. Segítsen eldönteni, melyik munkatársunkat, illetve melyik munkatársunk írásait ismerik és szeretik a legtöbben. Kérjük, szavazzon az újságíró nevének, vagy neve betűjelének (szignójának), esetleg egy-egy emlékezetes cikk címének, vagy az írás jellemző mondanivalójának feltüntetésével. Javaslatát lehetőleg nyílt levelezőlapon küldje be szerkesztőségünk címére (5601 Békéscsaba, pf. 111.) legkésőbb december 3-ig. A lap címoldalára irja rá: Az év újságírója. A legtöbb szavazatot elért újságírót a sajtónapon ötezer forint pénzjutalomban részesíti a szerkesztőség. Azok között az olvasóink között pedig, akik az év újságírójára adták voksaikat, három darab egyéves Népújság-előfizetést sorsolunk ki. Barátságturizmus A napokban érkezett visz- sza a Szovjetunióból az idei utolsó barátságvonat, amelynek munkásőr utasai Moszkva nevezetességeivel, a baráti szocialista ország népének életével, eredményeivel ismerkedtek. Hazánkban egyre népszerűbb a barátságturizmus, s mint a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnál elmondták: az MSZBT szervezésében évente már több mint háromezren látogatnak el a szomszédos országba. Az utasok elsősorban a magyar— szovjet barátság ápolásában élenjárók, valamint az MSZBT mintegy 1900 tagcsoportjának képviselői, de megtalálhatók közöttük a társadalmi és tömegszervezetek aktivistái is. Súlyos ítélet fegyveres támadásért Szembesítésen Farkas Barnabás és Kontó János Fegyveres bűnözők ügyében ült össze és ítélkezett tegnap, szerdán a Battonyai Bíróság dr. Bauer Péter, vezette tanácsa. A nyilvános tárgyaláson az augusztusi fürjesi fegyveres támadás két elkövetője ült a vádlottak padján, a bíróság megidézett és kihallgatott 11 tanút. Mint ismeretes, az ügy elsőrendű vádlottja a többszörösen büntetett Farkas Barnabás (24 éves segédmunkás, Battonya-Tompapuszta, Hámán Kató út 19. szám alatti lakos) és a másodrendű vádlott, az ugyancsak büntetett előéletű Rontó János (21 éves, alkalmi munkás, Battonya-Toimpapuszta, Gorkij u. 24. szám alatti lakos) augusztus 14-én 23 óra tájban fegyverrel behatolt egy fürjesi tanyába, itt feltörtek egy személygépkocsit, a lakókat megfenyegették, a család egyik tagját fegyverrel arra kényszerítették, hogy autóval vigye őket az általuk megadott helyre. De kezdjük az elején. A két fiatalember unokatestvér. Az elsőrendű vádlott 8 osztályt végzett, különböző vagyon elleni bűncselekmények miatt összesen 5 év és 4 hónapi szabadságvesztést kapott, legutolsó büntetéséből ez év április 19-én szabadult, A másodrendű vádlott 6 osztályt járt, segédmunkás, ő sem először került összeütközésbe a törvénnyel: jelenleg is 8 hónapi elzárását tölti maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés miatt. A 410 oldalas nyomozati anyagot és a két vádlott korábbi ügyeinek aktáját talán könnyebb lenne kilókban mérni. A terembe megbilincselve vezették a két fiatalembert, az elsőrendű vádlott farmeröltönyben, a másodrendű vádlott szürke rabruhában érkezett. Augusztus 10-én délután külön-külön, majd együtt italozott a két vádlott, ünnepelték Rontó János kislányának születését. Este egyik közös ismerősük lakásán pá- linkáztak tovább, majd hazafelé tartva úgy döntöttek, hogy az 57-es majorban lakó egyik erdésztől eltulajdonítják a Farkas által látott fegyvert. Odáig sem akartak gyalogolni, s mivel Rontó János édesapjának motorja üzemképtelenné vált, így eltulajdonítottak egy segédmotor-kerékpárt, amit Rontó vezetett. A kiszemelt helyen a lakattal lezárt garázsban állt az erdész Lada személy- gépkocsija, a hátsó ülésen egy dupla csövű sörétes, a csomagtartóban pedig egy golyós puskával. A garázst felfeszítették, majd magukhoz vették a garázsban talált 23 golyós és a 36 sörétes lőszert, továbbá három üveg italt. Az autót kitolták a garázsból, s nem messze a a háztól minden különösebb gond nélkül beindították, mert tulajdonosa benne hagyta az indítókulcsot. — Először kicsit csavarogni akartunk, csak útközben közölte velem Barnus — vagyis az elsőrendű vádlott —, hogy végre megvan a fegyver, amiről régen álmodik. Azt is mondta, egy volt rabtársával kigondolták, hogyan lehetne pénzhez jutni, meg aztán olyasmit is mondott, hogy az egyik, ügyében eljáró bírót akarja megkeresni, mert az elítélte... — vallotta Rontó János. Az autózás nem tartott sokáig, ugyanis Magyarbánhe- gyesen a szántáson elakadtak. Így másik kocsi után néztek. Augusztus 11-én hajnalban Bánhegyesen egy Trabantot „kötöttek” el, ám azzal sem jutottak messzire. — Elfelejtettem kinyitni a benzincsapot — emlékszik vissza a másodrendű vádlott. Még ezen a napon, röviddel éjfél előtt betörtek a magyarbánhegyesi 142-es italboltba, ahonnan magukkal vittek közel 2 éZer forint váltópénzt, bort, desz- szertet és csokoládét. Miközben a helyszínről távoztak, észrevették egy újabb személygépkocsit : az elefántfüleket az autón benyomták, ám azt beindítani nem tudták, hiába próbálkoztak vele. így aztán gyalog folytatták útjukat Békéscsabára. Napközben a fegyverekkel és a lopott holmikkal a kukoricásokban -húzódtak meg, ittak, éjjel pedig továbbmentek. így érkeztek el Békéscsabára. Augusztus 14-én hajnalban az egyik város széli ház bejáratánál álló 1500-as Ladát az autókulcsok egyikével Farkas Barnabás kinyitotta, a gyújtáskapcsolót rövidre zárva akarta elindítani a kocsit. — Barnus összeértette a drótokat, de csak 100 métert mentünk. A zajra felébredtek a szomszédok, az egyik ki is jött, de mielőtt még oda ért volna, mi elmentünk — magyarázza Rontó. Napközben a megyeszékhelyen élelmet vásároltak, s augusztus 14-én 23 óra tájban értek Fürjesre, a 535-ös számú tanyához. A tanya mellett lezárva találták az ott élők 1200-as Ladáját, annak ajtaját Farkasnak sikerült kinyitnia. Régi módszerükkel, a gyújtáskapcsoló szétszerelésével, a kábelek rövidre zárásával akartak elindulni. A zajra a tanya lakói felébredtek, a négytagú család kiment. Ekkor a vádlottak a náluk lévő fegyvereket a sértettekre fogták, valamennyi- üket beparancsolták az épületbe, majd közölték: őket Szolnok környékére kell elszállítani. A golyós fegyverrel a család 21 éves fiát arra kényszerítették, hogy vezessen, az otthon maradottakra pedig ráparancsoltak: ha 5 óra előtt értesítik a rendőrséget, akkor a fiút illetően problémák lesznek... A személygépkocsiban kevés volt az üzemanyag, ezért Békéscsabán tankoltak, és tovább indultak, miközben a gépkocsivezetőt fegyverrel sakkban tartották. — öt perccel éjfél előtt indultak, borzasztó volt az egész — válaszolja a bíró kérdésére a tanúként beidézett édesanya. Űtközben azután közölték a gépkocsivezetővel, hogy Ernőd községbe mennek, s közben erejük fitogtatására egyikük a levegőbe lőtt. Miután megérkeztek, a fiatalembert visszaengedték autójával. Vallomásuk ’ szerint kezet is fogtak, megköszönték neki a fuvart, és még adtak 150 forintot. Ernődön a két vádlott útjai elváltak; Rontó János augusztus 15-én a reggeli órákban önként jelentkezett a helyi körzeti megbízottnál, Farkas Barnabást még aznap délelőtt Mu- hinál, az egyik bányatónál elfogták. Vontatottan haladt a tárgyalás. Az elsőrendű vádlott sajátos védekezési módszert választott, olykor cinikusan válaszolt a bíró kérdéseire. „Elképzelhető..., talán..., nem tudom pontosan..., nem vagyok benne biztos..., nem emlékszem rá” — volt gyakran a válasza. Néhány alkalommal ellentmondásba keveredtek, ám a szembesítések során tisztázódott minden, kiderült a valóság. A kérdések között többször is elhangzott: „Kié volt a vezető szerep?” Ezt a megtiszteltetést mindegyik a másiknak akarja átengedni. Igazából csak most vannak tisztában cselekményük súlyával.. A" bíróság 8 vádpontban mondta ki bűnösnek a két vádlottat. Az elsőrendű vádlottra, Farkas Barnabásra hat év három hónap, fegyházban letöltendő büntetést szabtak ki, s hat évre eltiltották a közügyek gyakorlásától, egyben a bíróság elrendelte kényszergyógykezelését. Rontó Jánost, a másodrendű vádlottat a bíróság 3 év 8 hónap börtönbüntetésre ítélte, s 4 évre eltiltotta a köz- ügyek gyakorlásától. A két vádlott és védőik enyhítésért fellebbeztek. — szekeres — (Folytatás az 1. oldalról) — Én lennék az a „részeg” művezető — mutatkozik be Nagy Jánosné. Az én kálváriám azzal kezdődött, hogy a laboratóriumban dolgoztam, s kellett ott a helyem valakinek, mert az igazgató különféle módokon rá akart beszélni, hogy menjek ki a termelésbe. Pedig éppen akkoriban végeztem el az élelmiszeripari főiskolán a higiénikus szakot, hogy jobban értsem a dolgom. Jött a kinevezés, hogy én vagyok az éjszakás művezető. Hiába tiltakoztam, nem volt más választásom. Dolgoztam. „Süttettem két bejglit” De kínáltam még néhány alkalmat a „kicsináláshoz”. Süttettem családi ünnepre magamnak két bejglit. A boltban kifizettem, a portára tettem be, hogy műszak végén majd felnyalábolom és hazaviszem. Ebből lett a balhé. Az igazgatónak ment a „füles”. Személyesen ment le a boltba, igazoltatta a boltosokkal, hogy kifizettem-e a mákosokat? Óriási balhé — és persze szállt a kósza hír — lopott a művezető. Ki védett meg engem? Senki! Csupán a blokk a bizonyosság. hogy tisztességes és lehetséges úton jutottam a termékhez — meséli szomorúan a művezető. — Nehogy azt higgye, hogy ezzel vége mindennek! Én ekkor már hosszú ideje borzasztó lelki válságban éltem, mégsem éreztem, hogy mennem kell az üzemből. Maradtam, mert a családom is támogatott abban, hogy mindennap eljöjjek dolgozni, és legyen kenyér a városban. Hanem amikor „nem mi”, hanem a törvényességi felügyelet kimondta, hogy érvénytelen a választás, valaki az én nevemet használva felhívta a megyei tanács mezőgazdasági osztályát, és különféle mocskolódások hagyják el a kolléganő száját. Éz már túl sok volt, de a végső elszámolásnál, az utolsó gyűlésen, amikor újraválasztották a vállalati küldötteket, a megyei fanács illetékese felismerte az egyik hozzászóló hangjában a telefonálót. Tudja, az egyéni kálváriám nem érdekes, az nekem okoz legfeljebb gondot. Csupán az itt kialakult helyzet érzékeltetésére lehetnek ékes példák ezek az esetek. „Judáspénz” — Április hónapban több alkalommal rossz élesztőt kaptunk, sokáig állt a termék a raktárakban, szikkad- tan került a boltba a kenyér, amit kifogásolt a vásárló. A városi tanács lakossági bejelentések alapján kereste a felelősöket. öt embert citált az igazgató a tanácsra; közülük hárman nem is dolgoztak abban az időben, amikor a termék készült. Őket elengedték, de én meg egy kollégám fegyelmit kantunk — meséli Pintér Zoltán művezető. Az igazgató ott a tanácsnál ránk mutatott: itt vannak a tettesek! Én akkor megfogadtam, elmegyek a vállalattól. A konzervgyárban megvolt a helyem, de figyelmeztettek, hogy az igazgató felhívta a konzervgyárat. így már sajnos bélyeggel a hátamon, nem mehettem el. Máskor?! Osztottuk az órabéreket. Tízfillérig. A munkacsoportok, a műszakok maguk között számolgatták az érdemek és a szűkös lehetőségek szerint az emeléseket. Felvittük a főkönyvelőnek, ö este tízkor megjött a műszakba az szb-tiitkárral és teljesen át kellett dolgozni az egészet, mintha az emberek egymásközt nem lettek volna illetékesek élni a korábban rájuk ruházott joggal. És záporoznak a történetek: Ki kinek kovászol? — Dömény Dezső 1982. szeptember 15-ig a Bartók Béla úti pékségben üzemvezető volt; elviselhetetlen magatartásával, a munkához való viszonyával alkalmatlanná vált a vezetésre. Le- züllesztette az üzemet, s maga az igazgató határozott úgy, hogy mennie kell az üzem éléről! Majd nyugdíjasként az igazgató jobb keze, rendész lett — mesélik beszélgetőtársaim, s folytatják a történetet: — Senki sem értette a dolgot. Majd csak amikor a végelszámolás folyt, derült ki, hogy Dezső miért ilyen hithű muzulmán, pedig korábban de sokat állt szemben a vezetőivel! Kéthavonként hosszabbították meg a szerződését, ha nem úgy tette rendész dolgát, ahogyan az az igazgatónak tetszett, csavartak egy kicsit a nyakán. „II pártvezetöség álláspontja” — Aztán 1985 második felétől az emberek folyton csak azt kérdezték, hogy mikor lesz ennek vége. Én mindig azt mondtam, emberek, ne bántsuk az igazgatót, nem szakmabeli, az lehet a baj. De nem tűrt ellentmondást! Egy esetben szerette volna, ha az őáltala idehozott kolléganő lesz a KISZ-titkár, ám a tagság nem szavazta meg. ö meg naponta járt a városi KISZ- bizottságra, hogy ezt a jelöltet támogassák. Aztán az idén már nem bírtuk tovább ! A pártvezetőségnek az volt az álláspontja, hogy ebben már a városi pártbizottság segítségét kell kérni, hogy végre csak a munkával, a termeléssel lehessen foglalkozni! Az emberek féltek egymás között beszélgetni, mert ma én, holnap te szenveded el a letaglózást, a nyakadba varrt fegyelmit, mert a Júdás-pénz sok embert elcsábíthat. — Ezzel egy időben érkezett a törvényességi felügyelet, amely kimutatta, hogy az ötven küldöttből 24 megválasztása törvénytelen volt, vagyis végső soron Szabó Lászlót nem a törvény rendelkezései szerint emelték az igazgatói székbe. Olyan gazdasági igazgatót nevezett ki, akinek nincs meg a poszthoz az elegendő szakmai végzettsége. Összeférhetetlen munkakörben dolgozott Dömény Dezső és felesége. A vizsgálat során az itt dolgozók maguktól jöttek és mondták, mert már annyiszor mondották volna... — ismétli már csak önmagának is Mészáros Gábor párttitkár. — Én ma is azt mondom — fogalmaz Nagyné művezető —, hogy az igazgató úgy másfél éve változott meg. Sok minden történt egyszerre. Kraszkó Endréné szak- szervezeti titkárrá választása, az új vállalatirányítási formára való áttérés, a sok átszervezés és a személyi változások felkavarták az álló vizet. — Az irodán dolgozók közül többen 600—1000 forint fizetésemelést kaptak. Az igazgató a sikeres választás után a volt szb-titkár, a főkönyvelő havi fizetését 3000 forinttal emelte. Az üzemben meg tíz fillérekért harcoltak a munkások! Az emberek már évek óta nem bírálhatták az igazgatót, mert a kritikát nem fogadta el, helytelen döntésekről meggyőzni nem lehetett. Az a szomorú igazság, hogy magnó működött a vezetőségi ülésekerr* — az igazgató megítélése szerint — a modern vezetés eszközeként. Egymás elleni névtelen levelekkel ostromolták a tanács illetékes osztályát. Ki az igazgató ellen emelt vádat, hogy kegyeltje van, annak mindent lehet és az irányítja a vállalatot, ki pedig azért fogott tollat, mert — biztatásra — az igazgató eredményeit méltatta — öszszegez a pártvezetőség titkára. „Bukott igazgató” Mi hát az igazság? A szakemberek úgy ítélik meg, s az eltelt évek alatt bebizonyosodott, hogy az évekkel ezelőtt végrehajtott beruházás idején nem a legmodernebb technikát építették be ebbe a gyárba. A termelőeszközök kiválasztásában zömében egyedül döntött az igazgató. (Ezt a legutóbbi párttaggyűlés is megállapította.) Szakmai ismeretek híján nem érvényesült a termelés magas színvonalú megszervezésének alapkövetelménye. A gépek, berendezések nem bírják a terhelést, folyton rosszak, két év alatt alaposan elhasználódtak. Ennél korszerűbb berendezésekre is elég lett volna okosabb tervezéssel, mélyrehatóbb szakmai megfontolással az elköltött 56 millió forint. — Visszaszorították az italozást! — mondják az igazgató pártfogói. Igen ám, csakhogy hasonló módszerekkel, mint Nagyné ügyében. Az egyik legjobb vállalati eredményt érték el 1985- ben, majd az igazán kiemelkedőt 1986-ban — szól a következő ellenérv. De mindezt olyan termékszerkezet-váltással, ami nem állt másból, mint a komlós és a magasabb árú kenyerek arányának növeléséből, s a 7,60- as termékek erőteljes visszaszorításából! S az eltelt évek alatt nem fejlesztettek érdemben a péksütemények palettáján. Ugyanakkor a műszaki berendezések, állaga leromlott, a szállító géppark 40 százaléka nullára íródott. Bukott igazgató? Erről ő maga sem gondolhat mást. Az azonban bizonyos, hogy maga tette magát azzá. Nem járt nyitott szemmel. Olyan emberekkel vette magát körül akik — nem érdektelenül — őt erősítették, miközben a maguk pecsenyéjét sütögették. Mert hogyan magyarázható másként: Szabó László ma sem érti, miben vétett, miben kellene önkritikát gyakorolnia. Beszélgetésünk kurtán-furcsán zajlott le: — Hogyan érzi, miben hibázott? — Amiben kellett, én elismertem a hibát, de itt én egy „koncepciós per” áldozata vagyok. Hihetetlen ez: 1986-ban. Kész forgatókönyv alapján bánt el velem a pártalapszervezet. — Megírom az egészet, önt hallgatom meg először! — Nem aktuális, s ebben egyeztünk meg a felsőbb pártszervekkel is — tért ki előlem. — Halló! Városi pártbizottság? Szeretném a Békéscsabai Sütőipari Vállalatnál készült jegyzőkönyvet elolvasni, hogy tájékozottabban írhassak. — Átküldőm — válaszolt a témával foglalkozó munkatárs. — Köszönöm. * * * A Békéscsabai Sütőipari Vállalatnál a hónapok óta tartó interregnum tegnap megszűnt. Üj igazgatót választottak. Az 1985 nyarán törvénysértő módon megválasztott vezetőséget és igazgatót az 1986 júliusában megtartott törvényességi felügyeleti vizsgálat nyomán felmentették. Az 1986. október 2-án kiírt pályázatra hatan jelentkeztek, közülük négyen jutottak el a küldött- gyűlés elé, amely két jelöltet vett fel a szavazólistára: Árendás Bélát, a vállalat főmérnökét, valamint Kmel- lár Bélát, a gyomaendrődi vállalat üzemvezetőjét. Az első menetben nem született döntés, a másodikban igen: Árendás Béla kapta a szavazatok kétharmadát, így ő lett a vállalat új igazgatója. Számadó Julianna
