Békés Megyei Népújság, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-15 / 269. szám
NÉPÚJSÁG 198R. november 15., szombat Megkezdődött a fogyasztási szövetkezetek X. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) szó arról, hogy együtt viseljék döntéseik kockázatát és arányosan részesüljenek az összefogás előnyeiből. Az alapítók tőkeérdekeltsége a legtöbb társulásban jelenleg még kicsi, és nem vonták be eléggé a tagok pénzét a fejlesztési elképzelések megvalósításához. A Szövosz elnöke végül kifejezte meggyőződését, hogy a szövetkezeti kollektívák az elkövetkező időszakban képesek lesznek a további megújulásra, amihez az érdekképviseleti szervek minden támogatást megadnak. A kongresszus ezután meghallgatta a felügyelő- és a mandátum vizsgáló bizottság beszámolóját. Németh Károly köszöntötte a küldötteket és átadta az MSZMP Központi Bizottsága, valamint Kádár János személyes üdvözletét, jókívánságait. Ezután arról szólt, hogy a párt nagyra értékeli a magyar szövetkezeti mozgalom, benne a fogyasztási szövetkezetek munkáját, társadalmunk elismeri és igényli hasznos tevékenységüket. Eredményeik méltán váltanak ki megbecsülést a nemzetközi szövetkezeti mozgalom nagy családjában is. Hangsúlyozta: a szövetkezetek szervesen beilleszkedtek az ország társadalmi és gazdasági életébe. Fontos szerepet töltenek be a lakosság áruellátásában, az életszínvonal-politika megvalósításában, a közösségi gondolkodás és magatartás, továbbá az emberi kapcsolatok alakításában. A hárommilliós tagság, amelyet a meggyőződés és az anyagi érdekeltség köt a mozgalomhoz, nagy társadalmi erőt képvisel. A szövetkezetek a jövőben is abban a biztos tudatban tevékenykedhetnek, hogy a párt sző vetkezet politikája tartós elemekre épül, és továbbra is biztos politikai alapot nyújt a munkához és az élet által megkövetelt változtatások végrehajtásához. — Felelős gondolkodásra vall — mondotta —. ami itt a tanácskozáson hangot kapott, hogy tudniillik sem a kereskedelmi, gazdálkodási módszerekben, sem pedig a szövetkezeti önkormányzat gyakorlásában nem szabad megrekedni azon a ponton, ahová eddig sikerült eljutni. Még jobban felszínre kell hozni a szövetkezésben testet öltő érdekekét, és kihasználni a szövetkezés evőjét, lehetőségeit azért, hogy a szövetkezetek még sokoldalúbban szolgálhassák a tagság és a társadalom érdekeit. Minden területen alkalmazkodni kell a változó és szigorú feltételekhez; ez. csakis úgy érhető el, ha javul a szövetkezeti levékenyA beszámoló és a szóbeli kiegészítés felett nyitott vitában szót kért Robert Beasley, a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének vezérigazgatója, aki elismeréssel szólt a magyar szövetkezeti mozgalom részvételéről a szövetség munkájában. Kiemelte, hogy a nemzetközi szervezet jól hasznosítja egyebek között a szövetke- zetépítés magyarországi tapasztalatait. Szólt arról, hogy fokozni kell a szövetkezetek versenyképességét, fel kell tárni a szakmai munka tartalékait azért, hogy a szövetkezetek tevékenysége az eddiginél is hatékonyabb legyen. A vitában felszólalt Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese. ség minősége. Ennek elsősorban a kulturált kereskedelmi munkában és a szolgáltatások megbízhatóbbá tételében kell megmutatkoznia. Ebben is legyen verseny a szövetkezetek között és más szektorokkal is — mutatott rá. — Ám el kell kerülni, hogy a nyereség növelésének alapja az árfelhaj- tás legyen, újabb eredményeket a tisztes haszon, a vevőkör bővülése, az alapvető cikkek állandó és megfelelő kínálata, továbbá az áruválaszték gazdagítása hozhat. — Napjainkban és hosz- szabb távon is kiemelt jelentősége van annak, hogy a szövetkezeti demokrácia, az önkormányzat messzemenően érvényesüljön a mozgalomban, s még jobban -hassa át a szövetkezetek belső életét és működését. Az elv mindig az legyen, hogy a fontos kérdésekben a tagságé, a választott képviseleteké a döntő szó. Németh Károly ezután arról szólt, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa által meghatározott célok az országgyűlési és a tanácsi választásokon,' a tömegszervezetek kongresszusain és más társadalmi fórumokon is elnyerték a tömegek támogatását. Ezt a kinyilvánított egységet a gyakorlatban is érvényesíteni kell, a vezetés, a munka minden szintjén. Ebben az esetben képesek lesnünk megbirkózni a feladatokkal, fokozatosan ki tudjuk elégíteni a jogos társadalmi igényeket.' — Nehéz körülmények között dolgozunk, ezt mindannyian tudjuk és naponta érzékeljük. Több területen sikerült előrelépni, ám a fejlődés mértéke, üteme nem kielégítő. A kongresszusi program megvalósulása a lehetségesnél lassabban halad. A gazdasági fejlődést még nem tudtuk megélénkíteni, és új ötéves tervünk indítása is a vártnál gyengébben sikerült. Az idei év teljesítményei nem érik el a tervezettet, a munkában tehát van pótolnivaló. Nem szabad bizonytalankodni, tétovázni, és mindenért a nemzetközi gazdasági feltételeket és az időjárást okolni. Igaz, hogy gazdasági nehézségeiknek számos, rajtunk kívül álló oka is van, de az irányításban és a végrehajtásban jócskán fellelhető hibákért, figyelmetlenségekért csak magunknak tehetünk szemrehányást. — Közvéleményünket is foglalkoztatja, hogy el tudjuk-e érni a magunk elé tűzött célokat olyan viszonyok között, amikor a gazdaság- fejlesztés külső feltételei számunkra nem kedvezőek. Az anyagi és a szellemi feltételek megvannak ahhoz, hogy jobb színvonalon, hatékonyabban dolgozzunk, és ellensúlyozzuk a külső kedvezőtlen körülményeket. Ez a vezetés és a végrehajtás minden szintjén, valamennyi területen kritikus és önkritikus szemléletmódot, helytállást, határozott cselekvést és jobb munkát igényel. A döntések előkészítésének hiányosságait, a végrehajtás és az ellenőrzés lazaságait és következetlenségeit, a szervezetlenséget minden vonalon meg kell szüntetni, mert ez hátráltatja a helyes célok elérését, kárt okoz a kollektíváknak és az országnak. — A XIII. kongresszus határozatainak megfelelően lendületet kell adnunk a szocialista építőmunkának. Minden területen, a szövetkezetekben is az a fő feladat, hogv elérjük a VII. ötéves tervben kitűzött célokat. Élénkíteni kell a gazdasági fejlődést, meg kell teremteni a feltételeket a gazdasági egyensúly javításához, az életszínvonal emeléséhez. A gazdaságirányítási rendszer fejlesztése és a műszaki haladás gyorsítása is ezt a célt szolgálja. A főtitkárhelyettes szólt arról, hogy társadalmi, gazdasági céljaink eléréséhez, nincs más út, mint a munka javítása, az anyagi és a szellemi erőforrások ésszerű, takarékos felhasználása, örvendetes, hogy növekszik azoknak a vállalatoknak, szövetkezeteknek a köre, amelyek ezt felismerik és a gyakorlatban érvényesítik. Azok előtt a vállalatok, szövetkezetek, gazdálkodó egységek előtt kell szabadabbá tenni a fejlődés útját, amelyek a jó minőségű, versenyképes termékek gyártását gyorsan tudják növelni. Elkerülhetetlen, hogy a veszteségesen gazdálkodók ügyében is hozzálássunk a konkrét cselekvéshez; tegyük gazdaságossá, amelyiket lehet, ám szüntessük meg a nem gazdaságos, a nemzeti jövedelmet fogyasztó tevékenységet. Az életképes területekre kell átirányítanunk a munkaerőt és az eszközöket. A fejlesztésben differenciálásra van szükség, annak kell szabad utat biztosítani, ami hasznos az országnak. A tudomány és a műszaki haladás eredményeit főként ott kell alkalmazni, ahol gyors megtérülésre lehet számítani. Elengedhetetlen, hogy figyelmünket a főmunkaidőben végzett tevékenységre, a hatékony, színvonalas munkára összpontosítsuk. Ehhez az is szükséges, hogy a teljesítmények közötti különbség a jövedelmekben kifejeződjék. Az MSZMP főtitkárhelyettese szólt az emberi tényezők napjainkban különösen megnövekedett szerepéről. Hangsúlyozta: a dolgozók többsége a rend, a fegyelmezett, becsületes munka híve. Ezért is kell határozottan fellépni — ha szükséges, a törvény szigorával is — a társadalomnak kárt okozó fegyelmezetlenség, lazaság, élősdiség, a korrupció és mindenfajta tisztességtelen jövedelemszerzés ellen. Nem elég csak felháborodni a visszásságok láttán, felelős és cselekvő magatartásra és kézzelfogható intézkedéseket kell tenniük azoknak, akiknek ez beosztásuknál, feladatkörüknél fogva kötelessége. Németh Károly végezetül kifejezte meggyőződését, hogy a fogyasztási szövetkezetek — jól hasznosítva gazdag tapasztalataikat és erőforrásaikat — a jövőben is részesei lesznek a szövetkezeti mozgalom fejlesztésének és töretlen lendülettel veszik ki részüket az ország előtt álló feladatok megvalósításából is. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter elismeréssel szólt a kistelepüléseken levő szövetkezeti bolthálózat rekonstrukciós programjának eredményeiről. Bejelentette: a következő években, állami segítséggel, lesz lehetőség arra, hogy a még felújításra váró mintegy 1200 üzletet felújítsák, ezzel egyúttal javítják a környék népességmegtartó képességét is. Ez a program, mint hangsúlyozta, nem csupán az áfészek ügye, sokat tehet a megvalósítás gyorsításáért a helyi tanács, a termelőszövetkezet, nemkülönben a nagykereskedelmi vállalatok hálózata is. Beszámolt arról, hogy a kereskedelem a jövőben az eddiginél jobban kíván építeni a hazai ipar és a mezőgazdaság termékstruktúrájára, ám anélkül, hogy csökkenne az importnak a választék bővítésében és — egyúttal — a hazai ipar ösztönzésében betöltött szerepe. Ez utóbbival kapcsolatban beszélt arról is, hogy az áfészek meghatározóbb szerepet vállalhatnak a termelés közvetlen szervezéséből, és, amint azt el is határozták, saját termelőkapacitásaik kiépítésével is javíthatják az ellátást. Bővíteni és ösztönözni kell egyebek között az áruházi és kisha- tármenti szövetkezeti árucsere kereteit. További lehetőséget kínál a fogyasztási szövetkezetek számára is a szocialista országok szerveződő vegyesvállalatainak tevékenységébe való bekapcsolódás, A küldöttek ezután három szekcióban tanácskoztak. A kongresszus ma fejezi be munkáját. Hétfőtől: Sorshelyzetek Hétfőtől újabb sorozatot indítunk lapunk 4-5. oldalán. A Magyar Rádióban szeptemberben Sorshelyzetek eímmel sugárzott visszaemlékezésekből közlünk néhányat. Már jó egy hónapja véget ért — mint megtudtuk, csak időlegesen, mert decemberben újabb beszélgetésekkel folytatódik és fejeződik be — a rádiós sorozat, mégis, mind több olvasónk kéri, szerezzük meg és közöljük a legérdekesebb visszaemlékezéseket. Mint ismeretes, hallatlanul izgalmas kort, az 1948—1963 közötti időszakot — vagyis jobbára az úgynevezett ötvenes éveket — ölelte fel az adás. Politikusok és más közéleti személyiségek nyilatkoztak meg a rádióban, olyanok, akik végigélték az idézett korszakot. Történetük, örömeik, csalódásaik, vívódásaik — nem keveseknél —, szenvedéseik hű lenyomata annak az időszaknak, amelyről még most, három-négy évtized távolából is hézagosak az ismereteink. Pedig sokan élnek még az akkori politika formálói, és a történtek egyszerű tanúi közül. Róluk írta Vámos György a rádiós sorozat műsorajánlásában: „Sokan személyes emlékeikkel birkóznak magukban: jól tettem-e, azt tettem-e, amit kellett, vagy helyesebb lett volna másként cselekednem? Nagyjából ugyanezeket a kérdéseket felteszik a fiatalabb generációk is, csak más hangsúlyokkal, már az utókor jogán. Egyre több a válasz: először a politika végezte az elszámolást, majd az irodalom és a filmművészet tartott tükröt a maga eszközrendszerével. újabban számos memoár jelent meg és a történettudomány megannyi elemzése.” Nagy lélegzetű vállalkozás közepén jelentkezünk a Magyar Rádiótól átvett visszaemlékezésekkel. Mert nemcsak hogy folytatódik újabb beszélgetésekkel az adás, hanem kötetbe gyűjtve meg is jelenik. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában Sorshelyzetek címmel (Emlékezések az ötvenes évekre alcímmel) a jövő hónap elején kerül az üzletekbe a könyv. Szerkesztője ugyanaz a Vámos György, a rádió szerkesztőségi titkára, aki a sorozatot szerkesztette. és akinek a visszaemlékezések mostani közlését is köszönhetjük. A hétfőn kezdődő Sorshelyzetek összefoglaló címmel jelzett sorozatunkban a Grósz Károllyal, Marosán Györggyel és Benke Valériával folytatott rádiós beszélgetések szerkesztett szövegét olvashatják. „Ezrek élén feltűntek széles vállai” Münnich Ferenc a Fejér megyei Seregélyes községben született 1886. november 16- án. Édesapja állatorvos volt. Gyermek- és diákévei azonban inkább az akkori Észak- Magyarországhoz és Erdélyhez fűzik. A munkácsy gimnáziumban érettségizett, majd Eperjesen a jogakadémia hallgatója. Tanulmányait Kolozsvárott fejezte be. mint jogi doktor. Az egyetemi évek után katona volt Miskolcon, tartalékos tisztként szerelt le, és rövid ideig ügyvédjelöltként dolgozott. Az I. világháború kitörése után az orosz frontra került. 1915 őszén fogságba esett, és a szibériai tomszki hadifogolytábor lakója lett. Itt rövidesen egyik szervezője az antimilitarista-szocialista tisztek csoportjának. 1916- ban érkezett ide Kun Béla is, s ez fordulatot jelentett a csoport és Münnich tevékenységében. Mozgalmuk ettől kezdve határozott szocialista osztályharcos irányt vett. 1917 májusában Münnich Ferenc belépett a bolsevik pártba. 1917 végén résztvevője Tomszkban a szovjethatalom megteremtésének. Szervezője a tomszki Vörös Gárdának, majd mint az internacionalista zászlóalj, illetve ezred parancsnoka, részt vett a Vörös Hadsereg oldalán a fehérgárdista erők elleni szibériai harcokban. 1918 októberében Moszkvába hívták, majd több társával együtt Magyarországra indult. 1918 november végén érkezett haza. Aktívan részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártja befolyásának növeléséért, és a szervezet kiépítéséért folytatott küzdelemben. Főleg a hadseregben végzett agitációs és propagandamunkája volt eredményes. 1919 februárjában a többi kommunista vezetővel együtt letartóztatták és bebörtönözték. A fogház kapuit számára is az 1919. március 21-én győzött proletárforradalom nyitotta ki. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején először a Hadügyi Népbiztosság to- borzó osztályán dolgozott, majd tagja lett a Vörös őrség Kollégiumának. Április közepén már a román fronton találjuk a 6. hadosztály politikai megbízottjaként. Május—júniusban részt vesz a Vörös Hadsereg sikeres északi hadjáratában, a salgótarjáni és kassai harcokban. A Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása után — az egykori eperjesi diák — annak hadügyi népbiztosa lesz. A proletárállam végnapjaiban Münnich Ferencet a tiszai fronton ismét a románok elleni harcok irányításában találjuk. A tanácshatalom megdöntése után az ö útja is az emigráció. Becsben a KMP újjászervezésén fáradozik. 1920-ban azonban már Csehszlovákiában, elsősorban Kárpát-Ukrajnában segít a Csehszlovák Kommunista Párt megszervezésében. 1922. és 1936. között a Szovjetunióban él. és ott a gazdasági építőmunkában tevékenykedik. mint az ásványolajipart ellenőrző bizottság elnöke. Közvetlenül nem vesz részt a KMP munkájában. de a Moszkvában megjelenő Sarló és Kalapács szerkesztő bizottságának tagja. 1936 őszén a spanyol szabadságharc védelmére elsők között sietett Spanyolországba. Otto Flatter néven a 12. nemzetközi brigád, amelynek parancsnoka a legendás hírű Lukács tábornok, azaz Zalka Máté, helyettes parancsnoka lett. Később a 15. spanyol hadosztály vezérkari főnöke, majd az ebrói fronton a (német—osztrák— skandináv internacionalistákból) álló 11. nemzetközi brigád parancsnoka. Száz éve született Münnich Ferenc A spanyol szabadságharc leverése után a franciaországi verneti internálótáborba került, ahonnét 1940-ben a szovjet kormány közbenjárására szabadult. Visszatért Moszkvába, ahol rövid ideig még folytatta félbehagyott békés gazdasági munkáját. A nagy honvédő háború kezdetén már a szovjet hadseregben találjuk. Tevékenysége most is rendkívül változatos. Kezdetben partizánkiképzésben részesül, 1942 nyarán a sztálingrádi fronton harcol. 1942 novemberétől — hadigazdasági feladatok mellett — megbízták a szovjet rádió magyar nyelvű adásainak irányításával. Huszonhat évi emigráció után 1945 szeptemberében tért haza Magyarországra. Először Pécsre került, ahol Baranya megye főispánjaként tevékenykedett. Fél évvel később már a fővárosban van. a Budapesti Rendőr-főkapitányság parancsnoka. A háborút követően a főváros közbiztonságának, politikai rendjének megteremtésében, a népi rendőrség megszervezésében elévülhetetlenek érdemei. Határozottsága, igazságérzete, spanyolos volta miatt Rákosiék — a személyi kultusz kibontakozása idején — nem jó szemmel nézték itthoni munkáját. . . Nemzetközi tapasztalatait respektálva azért külföldre küldték. Követként, nagykövetként dolgozott 1950. és 1956. között. Először Helsinkiben, majd Szófiában. 1953. és 1956. között pedig Moszkvában képviselte a Magyar Népköztársaságot. 1956 őszén nevezték ki Belgrádba követnek, ahonnét azonban hazaszólították a magyarországi ellenforradalmi események. 1956. október végén, november elején egyik kezdeményezője az ellenforradalmi erőkkel való leszámolásnak, a kibontakozásnak és a szocialista megújulásnak. Kádár János oldalán meghatározó szerepe volt a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány létrehozásában. Az MSZMP Intézőbizottságának, Központi. illetve Politikai Bizottságának is tagja volt. Egyidejűleg a kormány elnökhelyettese. egyben a fegyveres erők minisztere. „Amikor világos lett, hogy cselekedni kell. az elsők között ott volt Münnich elvtárs, és a nagyon nehéz helyzetben bebizonyította, hogy ő nem változik, hogy az ő élete azé az eszméé, amelyre oly régen felesküdött. . . —" mondotta róla Kádár elvtárs. 1958 januárjában Münnich Ferencet a kormány elnökévé választották, s ezt a magas tisztet 1961-ig töltötte be. Ezt követően 1965-ig államminiszterként dolgozott. A magvar munkásmozgalom „viharos” éveket megélt — ahogy vázlatos visszaemlékezésében is írja — nagy öregje 1967-ben halt meg. A magyar és a nemzetközi munkásmozgalom szempontjából is páratlanul változatos és gazdag életutat sok magas kitüntetés mellett két Lenin-rend is „honorálta”. Dr, Pintér István Németh Károly beszéde