Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-04 / 234. szám
NÉPÚJSÁG 1986. október 4., szombat o Verrasztó Gábor: Formabontás i. Egy formabontás alkalmával legalább a formát meg kellene bontanom, de hát a törvényszerűség gyakran csak papíron igaz. (Ez is papír! Pont jó helyre írok ilyeneket.) Vagyis ha jobban megvakarjuk a dolgok láthatatlan részét (ki volt az, aki másra gondolt?), kiderül, hogy ha a cím formabontás és én nem bontok formát, akkor az mégiscsak formabontás! Aki eddig eljutott az olvasásban, és még nem környékezte meg a szívinfarktus, annak bizonyára hosszú élete lesz. (Fél év garancia.) Hasonló megpróbáltatást kell még uralkodónőmnek (királylány) is elviselnie. Ez talán kívülállók számára (és ezt a kívül ülők is magukra vehetik) kissé szólamszerű, de a hatás így nem érzékelhető, csupán a lány mérheti le egy-egy levélostrom után, hogy milyen rezgésű hullámok irányították gondolataim (mert vannak). De még milyenek! Azt nem mondhatnám, hogy borbélyüzletet működtethetnék (mármint az élességük felhasználásával), viszont igen változatosak. II. Itt van előttem az asztalomon (és nézem). A lány fényképe. „Tizenhat négyzetcentiméterre korlátozott szerelem” (4X4; a matematikában járatlanok kedvéért). Igen. Kaptam tőle. Levélben jött, akár egy időzített levélbomba. (Robbant.) Talán mert sejtette, hogy már nem bírom tovább szépségének azonosítását szolgáló kép nélkül. (Persze azonnal azonosítottam a magamban hordott emlékfotóval: megegyezik. Különbség: a szín. A kép fekete-fehér. (Közismert jelöléssel: FF.) De az emlékeim egyfajta katalizátorként hatnak rá, mert ha sokáig (inkább: bizonyos ideig) nézek ki „a szemnek nevezett lükön”, színessé válik. Tudom, ez itt nem a banalitások első hazai fesztiválja (azt máshol rendezik), de nem is annak szántam, mert ez maga a megtestesült vibrációs színkijelzős emlékpark. (Azt hiszem, mégiscsak keressék elő és tegyék a nyelvük alá a szíverősítő tablettát.) A fentebb említett „természeti jelenséghez” mindössze két alkotóelem szükséges: 1. (azaz egy) darab FF fénykép, amely 1 (azaz egy) darab tündérszerű lányt ábrázol. És nem elhanyagolhatók a formabontott érzések - sem (nálam megtalálhatók minden mennyiségben, még az exportálás lehetőségét sem tartom lehetetlennek). III. Elképzelhető-e, hogy hat percnyi hangdokumentumba beleférjen egy lány minden szépsége? (Csak hangok alapján?) Elképzelhető. Azt hiszem, talán éppen ezért, javasolta, hogy: — Töröljük le az egészet. — Végül én győztem. És az elképzelhető-e, hogy ugyanaz a kislány leveleiben elküldi nekem a lelkét?- (Még inkább.) Részletekben, és én rakom össze egésszé. — Biztos, hogy még hallhatod a hangomat — írta egyszer. Vannak úgynevezett lélekemelő dolgok (ha jól vagyok informálva). És akkor miért ne lehetnének (l'ormabontóan) emelő lelkek. Bizonyítási kísérlet: a lány (Orsi) „lágyan lengő lányos lelke” felhasználásával minden levelével kiemel az üresség és a hiábavalóság karjaiból (buzgón ölelgetnének). A régi bélyegnyelv szerint (nem menekül meg senki, jönnek a bélyegek!) a fejjel lefelé ragasztott bélyeg jelentése: ne írj többet. Szerencsére a boríték felbontása előtt még nem kopogtat a szívgörcs (az ajtó hiánya miatt), ugyanis a lány általában díjjegyes borítékokat használ. IV. Valamelyik nap (nem tudom pontosan, elszáguldott) éppen a Linda-lemez szólt bennem (!), amikor nemesített gondolatok támadtak rám. Nem voltam felfegyverkezve, így megadtam magam. Vagyis: „ . . . amikor az ember önmaga, akkor tudja, hogy mi a teendő, ha kevésbé akar az lenni, ha viszont már nem az, akkor lehet akárki, és nincs tovább. Szerelemnek azt nevezik, ha az ember száműzetésbe vonul, és időnként küld egy képeslapot —Talán akad valaki, aki rájön, ki írta e sorokat (Beckett). Nem ebből eredően, de ezt követően másfajta impulzusok is értek. (Szintén Görbe Nóra-aláénekléssel.) Konkrétan arról van szó, hogy alvilági elemekkel akartam kapcsolatot létesíteni. Szerettem volna néhány szolid, megbízható, és „becsületes” emberrablót felfogadni. (Természetesen a lány elho- zatalára.) Bűnös gondolattervezetem mentségéül azt tudom felhozni, hogy változatlanul (nagyon) szeretném őt újra látni, de ez számomra más úton nem lehetséges. Persze, az ötlet nem került kivitelezésre (több tényező együttes szerepjátszása miatt). Vigasztalásul leáztattam a már korábban rabul ejtett ezerötszáz magyar és külföldi bélyeget (remélem, nem lesz belőle diplomáciai bonyodalom). V. Néhány héttel ezelőtt meglehetősen válságos állapotba kerültem, egyrészt királynőm maró hiánya, másrészt valami bacilus (nem mutatkozott be) látogatása miatt. Kénytelen vagyok beismerni, hogy gyógyulásomban közrejátszott egyik unokanővérem messziről cipelt gyógyszere (ideiglenesen nálunk tartózkodott). Ez az igazság. De ettől még nem lettem az igazság bajnoka. Mert abból elég egy kis. Említett unokanővérem tudósított e személy hol- és kilétéről. (Fedje homály, de a velejét hadd lássuk!) — MAXI KÖZJÁTÉK. — Cserépkályhánk össze- dűlőfélben volt, mestert kellett keresnünk — kezdte unokanővérem. (Továbbiakban: un.) — A mester nem habozott sokáig, és tudomásunkra hozta: ő az Igazság Bajnoka; a Nemzetközi Igazságszervezet elnöke; valamint már 1945-ben ráíratták az egész országot, és így természetesen mindenki tőle függ — folytatta un. — Továbbá közölte, hogy ő állapítja meg a munkabéreket; aki nem tetszik neki, azt pedig azonnal kivégezteti. Egyébként a számlája huszonöt soros, ebből tizenkét sor rangjai ismertetése, de hát ez csak látva érdekes. — MAXI KÖZJÁTÉK VÉGE. Sajnos, olyan pirula nem volt unokanővéremnél, amely a lányt idevarázsolta volna. VI. Most is a kislány sétálgat fejemben, hallom puha „lépted szavát”. (Remélem, nem túl szűk ott neki, nem szeretném, ha börtönben érezné magát.) Ja, persze. Honnan tudná, hogy „jelenése” van? Az más. Akkor bármire gondolhatok. Mégsem, hiszen már értesült róla, mi zajlik ott bent (fej és szív). Különvonat ment. (Külön levéllel és novellával — sajáttal.) A veszettség jeleit észleltem magamon az utolsó napokon (jé, ez rímel). De megjött a felmentő levél. És akkor megtudtam, hogy van egyetlen lány a Földnek nevezett bolygón, áki megért, és képes velem érezni. (Bocsánat — nem látta a kacsámat? —, de ezt szándékosan írtam ilyen csöpögésre, hogy minél többen megértsék.) Persze ez csak: ennyi. De vajon ki mondja meg, hogy mennyi az életfenntartó adag? (Aki kevesli, illetve kételkedik a dózis hatásában, azt összehozom az Igazság Bajnokával!) VII. Nem tudom, mennyi lehet az egy személyhez írt versek (művek) világrekordja, de gyanítom, hogy meg sem közelítem azt a bizonyos bűvös határt. (Mindeddig meg sem említettem, hogy ez a lány is májusban született. Pedig nagyon lényeges!) Talán nagyképű módon, érzéseim a fábiánsebes- tyéni gőzkitöréshez hasonlít- gattam a napokban. Bár, ha őszinte akarok lenni (nem tudom megtagadni önmagáin), be kell ismernem egy lényeges különbséget: rajtam nem volt kitörésgátló! Remélem, az eddigi több mint száz vers (Orsi-ciklus) nem okoz az ihletőjének sem maradandó károsodást. Bizakodásom alapja: — Verseid komolyan tetszettek — írta („gyöngybetűkkel papírra téve”). — KÖZJÁTÉK, szerénység ügyében. Míg az idő engedi, a lány által híressé tett erkélyen szoktam életemig törni cigarettával. Soha nem mulasztom el családom bent maradt tagjainak visszakiáltani a következőt: — Ha keresőnek valamelyik könyvkiadótól, az erkélyen vagyok! KÖZJÁTÉK VÉGE. — Már most szeretném leszögezni (mintegy végakaratként), hogy a Nobel- díjjal járó pénzt az utolsó dollárig a lányra hagyom. (Függöny, röhögés.) VIII. Formabontás. (Bontás nélküli forma.) Ki mondta, hogy a szerelem téli álmot alszik? Lehet, hogy senki (talán álom volt az álomban). De nem is engedném elaludni egy fél percre sem. Másfé] éve én sem alszom (talán mert olyan álomsze- rűek a vágyaim, és akkor már minek?). És egyébként is a legfantasztikusabb dolog ébren álmodni (nem tudom, mit szólna hozzá Freud). Ha még élne’ és bepillantást nyerhetne álmaimba, lehet, hogy átírná az életművét. (Mert formabontó álmaim vannak.) Megint magam elé helyeztem a szigorított biztonsággal őrzött kincstáram legféltettebb darabját (a lány fényképét). Minden zaj megszűnik. Kezdődik. „Most szemedbe nézek. Talán látod. talán érzed.” Képeink A közelmúltban nyílt meg Szarvason, az ifjúsági és úttörőház nagytermében Zsáky István festőművész és Zsáky Emi kiállítása. Zsáky István alkotói élményei a Körösök vidékéhez kötődnek. 1972 óta tagja a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának, számos önálló kiállítása volt már, többek között Budapesten is. Zsáky Emi Rudnay Gyulát és Winkler Lászlót tartja mesterének, grafikái orosházi, szarvasi és gyulai kiállításokon szerepeltek. A kiállított művek közül mutatunk be olvasóinknak néhányat. Ladányi Mihályra emlékezve Fohász Mielőtt kiöregszem, lázadozásaimból mivelhogy a fogatlan és szőrevesztett oroszlán nem kerül továbbtenyésztésre szeretnék elüvölteni hölgyeim és uraim egy hősi dalt az elégiák előtt az ősz előtt mikor lucskos cipőben morzsolgatva lábujjamat hálás szívvel ácsorgók a meleg előszobákban egy hősi dalt kiváló tisztelettel mert nem azért születtem hölgyeim lés uraim hogy lágy ősinyolcasokat sírjak a holdról amiktől elérzékenyülnek a hivatalokban a hivatalnokok egy hősi dalt mert a világ nincs kipárnázva eléggé hivatalnokokkal horpadások és repedések sebzik kezünket és vérünkből-gyúrt sárral mázoljuk be a repedéseket egy hősi dalt mert megrohadok a kiöregedett gépírólányok bepúderozott álmaitól a szivem oroszlán szeretne lenni nem házinyúl egy hősi dalt és jöhet a halál a temetési papírszalagokkal. Elégia Mögöttem összecsap az év, üvöltő számból a szavak nem szikrázriflk többé. Mit tudom én, milyen lesz az utókor! Néha utálom a tíz évvel fiatalabbakat: lehet, végül is röhögnek majd keserűségemen, énekemből a só feloldódik valami löttyben s nem mar senkit tse többé. Elmegy az én időm. Egyre gyakrabban vagyok egyedül. Utam nehéz volt, messziről kutyagoltam, leköpött földekről, aszott domboldalakról, ahol csak ábránd s .kutyatej virágzott, kár emlékezni rá. Elmegy az én időm, s akár a huszita-háborúk kardköszörűse: megvénülök konyhakések között, lázas, öreg dalokat fütyörészve. Zsáky Emi: Hegyek között Zsáky István: Falu
