Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-04 / 234. szám
1986. október 4., szombat o Békési Egyetértés Tsz, Szabó Sámuelné, a háztáji ágazat könyvelője: Háztáji cirokvágás a megye déli rcazéu Fotó: Gál Edit az idén is azt vetettünk. Hát hogy megéri-e? Talán csak annyiból, hogy, az ember egybe kap vissza egy nagyobb összeget — sorolta a -fiatalasszony. — Sok vele a munka? — Olyan jó másfél hónapi munkát ad. Kapálni kell, to- likapázni, aztán itt a vágás, napszámosok segítenek 40 forint órabérért. A beműve- lésért a tsz-nek 5 ezer forintot kell fizetni, a lehú- zatás is 600 forint, és oda megint kell napszámosokat fogadni, ha magunk nem győzzük. Egyébként az időjárástól meg a táblától is függ, mennyit fizet a termés. Ez a mienk most elég rossz. Akinek jól sikerült, olyan 35—40 ezer forintot kap, de ők rr\ondták el, hogy a területükön mindig kukorica terem, évente 25 pnázsa. Emellett csirkét nevelnek, 3 ezer 200 darabra szerződtek a tszszel, - évente 5-6 rotációban. A legutóbbi szállítmány nem nagyon sikerült, egy kiló 43 deka volt a darabonkénti átlagsúly, és a haszon, amit munkadíj formájában megkaptak, 5 és fél ezer forint. A Tótkomlósi Viharsarok Tsz-ben Molnár Jánossal, a háztáji bizottság elnökével beszélgettünk. A tsz-ben ösz- szesen 700 hektár a háztáji, ebből 500 hektáron terem úgynevezett intenzív növény, zömmel seprűcirok, prita- minpaprika, uborka, maghagyma, gyógynövény és kö— Nálunk néhányan mákot, cirkot vetettek, de a többség hibrid kukoricával és árukukoricával foglalkozik. Többen ezt is, azt is vettettünk, az én háztájim fele is hibrid, a többi meg árukukorica, hiszen kell a jószágnak a takarmány. Még nem tudjuk, hogyan sikerült az idén a hibrid, csak any- nyit, hogy a tavalyinál jobban, de .hát öntöztünk, ami persze plitsz költség. Egyébként rengeteg a munka vele, meg az idegeskedés. Tavaly 5 és fél ezer forint volt tiszta haszon, az idén kö- ■’ rülbelül a duplájára számítunk. A jószágtartáson belül nálunk a sertés a tömegesebb, a városban, belterületen leginkább ezzel tudnak foglalkozni. A háztáji és kisgazdaságokból a tsz-en keresztül az idén 14 ezer hízót adnak le, míg tavaly, pontosan emlékszem, 18 ezer 741-et. Most azt tapasztaljuk, hogy sokan leadják a kocát is, úgy néz ki, kevés malac lesz jövőre, azt hiszem. a takarmánykilátások miatt. Sajnos drága a táp, a takarmány, a felvásárlási árak pedig nem tartanak ezzel lépést. (Tóth) ménymag, a többi kukorica. A tsz művelési költség fejében előkészíti a talajt, vet, gyomirtást végez, és részt vállal a betakarításból, a tag feladata pedig a vegyszeres gyomirtás után a területet tisztán tartani. A kömény „most kezd divatba jönni”, a termés az idén közepes, egy hold várhatóan 30 —36 ezer forintot hoz, de ebből le kell vonni 8 ezer forint művelési költséget. Maghagymából 30—40 ezer forint bevétel várható holdanként, a gyógynövény viszont ebben az évben nem sikerült. Ami a jószágtartást illeti, szarvasmarha- és sertéshizlalással foglalkoznak ezen a vidéken. A tsz-tagok és a kistermelők a szerződések szerint ebben az évben 170 hízó marhát és csaknem 5 ezer hízó sertést értékesítenek a tsz-en keresztül, megfelezve a nagyüzemi felárat. Takarmányról a tsz gondoskodik. S ha már a takarmánynál tartunk: nem növeli a jószágtartási kedvet, hogy a jószágtartók tapasztalata szerint a hízófelvásárlási ár és a takarmányár nincs arányban, így legfeljebb nagyobb állomány mellett éri meg a sertéstartás. A Medgyesegyházi Haladás Tsz-ben, a háztáji területen Tóth Bálintnéék cirkot termeltek. Ottjártunkkor éppen nagy munkában voltak, a cirkot vágták a nagyközség határában. — Van, aki cirokkal foglalkozik, van, aki kukoricát vettetett, más dinnyét, mogyorót, szóval ki így, ki úgy. Nekünk tavaly is cirok volt. ebből le kell számítani az említett kiadásokat. Az idén egyébként állítólag azok jártak jól, akik dinnyét termeltek a háztájiban. Molnárék. Molnár Attila és családja Medgyesbodzá- son az Egyetértés Tsz-től kap háztájit, három főre körülbelül 2 és fél egységnyi területet. A feleséget és a nagylányt találtuk otthon. fl háztáji háza táján Lassan elérkezik a számvetés ideje a háztájiban is. Vajon e kisgazdaságokban mi újság, mit hoz az idei esztendő, segít-e, és ha igen, miben segít a termelőszövetkezet? No és végül, ami a legfontosabb: megéri-e? Ezekkel a kérdésekkel kerestünk fel a héten két tsz-ta- got és két termelőszövetkezetet. Érdekegyeztető fórum Az állásfoglalást tett követte A legelső, alakuló fórumon abban állapodtak meg a tagok, az érdekképviseleti szervek, a tömegszervezeti és az államapparátusbeli képviselők, hogy a munkaidőalap védelme érdekében felhívják a hivatalok, intézmények. szolgáltatók figyelmét arra, hogy nyitva tartásukkal és ügyfélfogadási idejük meghosszabbításával szolgálják a népgazdaság céljait, védjük közösen a munkaidőt. Az eredmény: hétfő általános ügyintézői nappá lép elő, s mellette a csütörtöki bevásárlónaphoz igazodik néhány szolgáltató intézmény a nyújtott munkaidővel. Ennek részletes ismertetésére a közeli napokban a Békés Megyei Népújságban is mód nyílik. De nézzük, milyen területeken érdemes még közösen gondolkodni a fórum tagjainak. A munkaerő-kínálat és -kereslet éppen ilyen nagyon fontos témakör. Állásfoglalás mégsem született a kérdésben, ugyanis az 1987-re érvényes szabályozás határozza majd meg a döntés végrehajtását segítő módszereket. Készülni erre azonban 1986-ban is lehet. Olyan módon, hogy felmérjük, hol tartunk most e kérdés ismeretében, reálisan ítéljük-e meg a megyében dolgozó vállalatok munkaerő-szükségletét. Általában a munkáltatók és megyei, illetve helyi tanácsok munkaügyi osztályainak kapcsolata jó, de nem fegyelmezettek a vállalatok az adatközlésben. Jó munkamódszerrel, hatékonyan dolgozik a munkaerő-szolgálati iroda, a tapasztalatszerzés szerint Békéscsabán és a városkörnyéken. A fórum tagjai javasolták. hogy hozzák létre megyénkben a munkaerő- börzét. Ennek első lépcsője lehet a munkaügyekkel foglalkozó tanácsi és vállalati dolgozók alapos tájékoztatása, megnyerése a feladatnak. Ezután következhetne a börze feltételrendszerének a kidolgozása, a kereslet-kínálat összehangolása. Akkor talán nem fordulna elő, hogy a Gyomaendrődi Á. G._ ban az ágazat megszűnésével a felszabadult munkaerő a szélrózsa minden irányában keresett munkát, holott Dévaványán közel ekkora nagyságrendű, hasonló jellegű munkára kerestek dolgozókat. Sajnos, nem mindennapi még az a gyakorlat. hogy a tanács felé jelzett felszabaduló munkaerőt az apparátus a kereslet ismeretében kiközvetíti. Amellett, hogy nincs kialakult vállalati munkaerőgazdálkodás, van arra példa, hogy a munkaerő-csoportosítás megvalósul a gyárkapun belül, de élnek ezzel a lehetőséggel a vállalatok, tsz-ek, feldolgozó üzemek egymás között is. Ennek mind szélesebb körű terjesztésére is alkaimat kínál a munkaerőbörze. Éppen időszerű a bértömeg-gazdálkodás szorgalmazása, megvalósulására. Erős erre a gazdasági kényszer, mert megszüntethető általa a vattaemberek magas száma a vállalatoknál. Egyik fórumtag azt sürgette, hogy ezzel egy időben a kötelező foglalkoztatási listát is meg kell szüntetni, lépjen érvénybe a feladatra szükséges és elegendő munkaerő egységes elve. Az érdekegyeztető fórum abban foglalt állást, hogy a legközelebbi, januári ülésén az addigra megjelenő új keresetszabályozás ismeretében határozzák meg az állásfoglalás tartalmát és a végrehajtás módját, formáját. A következő fórum feladatául szabták azt is. hogy a megye közép- és hosszú távú szociálpolitikai elveiről, a jövőben kialakítandó gyakorlati elképzelésekről egyeztessék érdekeiket a megye gazdasági fejlődésének hasznára. — Számadó — n békésszentandrási duzzasztómű fél évszázada A vízfolyások medrébe épített gátak vagy gátrendszerek a vízszintet megemelik, • téhát vízlépcsőt hoznak létre?" Az ilyen vízépítészeti alkotásokat rendszerint három célból hozzák létre, hogy -az eredeti vízszintnél magasabban fekvő területe-, két csatornákon keresztül ellássák vízzel, vízi energiát termeljenek és hajózási mélységet biztosítsanak. Ezek közül vagy csak az egyiket, vagy mindhármat hasznosítják. A világon számos duzzasztóművet építet? tek. A mieink közül említésre érdemes a két tiszai és á békésszentandrási. A békésszentandrási építél se éppen 50 esztendeje, 1936Í október 4-én tett kapavágás? sál vette kezdetét és a munkálatok 1942-ben fejeződtek be véglegesen. Ez volt a Kö- rös-csatornázás második létesítménye. Ezzel az igen jelentős vízépítészeti alkotással kezdődtek meg a Tiszántúl öntözési munkálatai. Elsősorban vízmérnökeinknek köszönhető, hogy a mezőgazdasági szakemberek, de a közvélemény is már a század elején kezdett ráébredni, hogy az Alföld mostoha éghajlati viszonyai megkövetelik a belterjes gazdálkodáshoz az öntözést. E szakkérdés mérnöke dr. Trümmer Árpád (1884— 1965) volt, akinek munkássága a -vízgazdálkodás minden ágára kiterjedt, beleértve a hajózást, a belvíz- rendezést, az ipari vízhasznosítást, az ivóvízellátást, sőt, a vízjog egyes kérdéseit is. Már 1922-ben foglalkozott az Alföld öntözési -kérdéseinek tudományos és közgazdasági kérdéseivel, és további hasznos munkáival segítette a szikes talajok javítását. A Tiszántúl öntözése című munkája pedig, ami ötven éve jelent meg, alapja lett az ország általános öntözési rendszerét jogi és szakmai' keretbe foglalód 1937. évi XX. törvénycikknek. Trümmer Árpád elévülhetetlen érdeme, hogy az öntözés jelentőségét megértette a mezőgazdasági szakemberekkel és a kormányhatóságokkal. Tulajdonképpen azt is neki köszönhetjük, hogy 1937-ben a kormány felállította az Országos Öntözési Hivatalt és ezzel a vízgazdálkodás szakmai képviseletet kapott. A magyar öntözési ügyek élharcosaként tiszteljük tehát Trümmer Árpádot, aki az öntözés országos jelentőségét korán felismerte, és alkotó mérnöki munkásságával öntözési rendszerünket idejekorán megvalósította. Bátyai Jenő Diszkósok tábora Csabán flz építőtáborok tapasztalatai Kicsit a hajánál fogva előrángatottnak tűnik ez a — címben is jelzett — ösz- szetétel. Tábort rendezni úttörőknek, az idősebb korosztályok tagjai közül egy- egy kedvtelés, hobbi „bolondjainak”. s nem utolsósorban képzőművész, népi iparművész amatőröknek szoktak ... S legfőképpen az időpont a fontosi: a nyári hónapokban... De ne húzzuk-vonjuk tovább: az országban harmadikként ezen a héten Békéscsabán, a Lencsési úti KISZ-táborban — az Országos Szórakoztatózenei Központ a megyei KlSZ-bizott- ság és az SZMT támogatásával — megrendezték a körzet lemezlovasainak alap- és továbbképző, egyhetes, bentlakásos táborát. A megnyitó előtt hónapokkal már összeállt a program: aki ismeri, szereti ezt a műfajt, annak szuperlatí- vuszokban megfogalmazható élvezetességgel. A szakma (bár ezt sokan vitatják, de a gyakorlókat, s legfőképpen a közönséget egyáltalán nem zavarja!) legjelesebb képviselői jelentkeztek oktatónak, vezetőnek, éa majd félszázan Békésből, a környező megyékből, és páran az ország távolabbi vidékeiről „neveztek” ... Végül is a szeptember 29-i megnyitón ötvenötén voltak. Kategóriás és „limés” (lemezlovas ideiglenesen — vagyis 12 hónapra szóló — működési engedéllyel rendelkezők) profik, eddig jósz££ével illegálisan diszkózgatók és mindenre naivul rácsodálkozó tizenéves kezdők — együtt. Lehet vita arról, hogy szakma-e a diszkózás: a lényeg az, van, rendíthetetlenül él. Mert a közönség kívánja, akarja és — üzletet jelent. A fenntartónak (újabban szinte csak vendéglátóipari egységeknek) és persze magának a disz- kósnak. Mesés havi jövedelmekről suttognak a magukat beavatottnak tartók. Ha valaki végignéz ezen a „jellemző statisztikai átlagot” jelentő társaságon, meggyőződhet arról: a nagyközönség képzelete az, amely nem ismer határokat... De ez csak közjáték! A csabai tábornak több, má- sabb, fontosabb a szándéka, célja. Például az. hogy aki részt vesz a kurzusokon, az itt is vizsgázhat. Megújíthatja liméjét, illetve szerezhet ilyet. A pénteki vizsgára a jelenlevők háromnegyede jelentkezett. Ha leszámítjuk a gyakorlatilag „életfogytiglani” kategóriásokat, akkor néhány kivételtől eltekintve majd’ mindenki... Fotóriporter kolléganőmmel a hét középső napján jártunk a táborban. Délelőtt tíz órakor Gazdag György budapesti disc jockey kezdte a napi penzumot az alkalmazott (pontosabban: az alkalmazható) műszaki berendezésekről. Elsősorban a hangtechnikai készülékekről (magnók, hangládák, hangfalak), illetve azok alkalmazásának mikéntjéről beszélt. E sorok íróját is magávai ragadta közvetlenségével, ismeretterjesztő stílusával, szerény előadásmódjával. De a hallgatóságot is. Akik persze ebbői is „vizsgára kötelezettek” voltak pénteken ... Majd munka- és balesetvédelmi előadás következett. A szünetben (isi) ki lehetett próbálni azt a „mindentudó” diszkós- pultot, amelyet a rendezők szállítottak Békéscsabára. S a teljességhez tartozik: ilyen készüléket nemhogy a közönség, de egy diszkó* is nagyon ritkán láthat... A tábor résztvevőinek kezében ott lehetett látni az OSZK által kiadott, minden vonatkozásban hiányt pótló Disco-Info című szakfolyóirat ez évi második számát. A színes poszterekkel és egy magnókazettával (!) illusztrált kiadványban nemcsak a topos szóló és együttessztárokról írott életrajzok és diszkográfiák szerepelnek, hanem helyet kapnak ebben a lapban az éppen aktuális művelődéspolitikai cikkek is... Különben a tábor egyik vezetője Hölzer Tamás, az OSZK közművelődési előadója, a Disco-Info szerkesztője volt. Megyénk egyik országos dobogós helye: a felmérések szerint száz körüli számú lemezlovas működik, dolgozik itt. Köztudott az is, hogy a szórakozóhelyeken, művelődési házakban, más helyeken szinte nap mint nap megtartott diszkókon alapvetően vezető szerepet játszó lemezlovasra milyen nagy felelősség hárul. De gyorsan tegyük hozzá: a legtöbb esetben ezzel maguk sincsenek tiszában. Nos. ezért is jó, hogy ezt a tábort megrendezték. Ha nem is mindent, de egy-két dolgot talán egyszerűbbé, köny- nyebbé tesz — élvezetesebbé, tartalmasabbá, amit „csak” szórakozásnak nevezünk ... (nemesi) Fotó: Gál Edit A Békés megyei középiskolások a megyehatárokon belül ez év nyarán nyolc építőtáborban dolgoztak. Valamennyi táborban kukori- cacímerezés volt a munkájuk. A megye határain túl diákjaink két építőtáborban ugyancsak mezőgazdasági munkát végeztek. Ezenkívül Balatonfüreden környezetvédelmi táborban, Siófokon pedig vendéglátóipari táborban ismerkedhettek a rendszeres munka ízével. A fentieken kívül hetvenen Lengyelországban, hatvanan pedig Bulgáriában vehettek részt építőtáborban. Az építőtáborok tapasztalatairól Nyíri Irén. a békéscsabai pedagógus ágazati KISZ-bizottság titkára, a megyei KISZ-bi- zottság építőtábor-szervezője mondja a következőket: — Annak ellenére, hogy a szokatlan időjárás miatt az építőtáborok július 1. helyett már június közepétől elkezdték a munkát, a diákok jó munkát végeztek. Egy kivétel volt, amikor is az egyik táblát a vetőmagfelügyelőség kivágatta a rossz címerezés miatt. Az 1825 építőtáborozó Békés megyei diák 3 millió 858 ezer forint jutalmat kapott munkájáért. Az átlagos 11 napos turnusokat véve, ez fejenként 2100 forintot jelent. A diákok 31 ezer 300 forintot gyűjtöttek össze a nicaraguai szakmunkásképző iskola javára, és csaknem 70 ezer forintot utaltak át az iskolai KISZ-bizottságoknak. — Hogyan értékelhetjük a táborok szabadidős-programjait? — Megyei költségvetésből összesen 28 programot szerveztünk a különbőzé címerező táborokban. A táborok üzemeltetői, illetve a táborozó diákok felajánlásaiból 69 ezer forintot költöttek különböző szabadidős-programokra. Rendre jól sikerült kirándulásokról, vetélkedőkről, sportversenyekről és kulturális rendezvényekről tudunk. — A táborvezetők figyel- tek-e arra, hogy a diákok ne dolgozzanak többet a megengedettnél ? — A megkötött szerződések napi 7 órás munkára szóltak. A hétórás átlag a címerezés jellegéből adódóan a tizenegy napos ciklusra értendő. Tudniillik előfordulhatott, hogy az egyik nap délelőtt és délután is dolgozni kellett a diákoknak, de ilyenkor az utána következő napon csak 3-4 órát voltak kint a földeken. Egyébként sokszor előfordult, hogy a diákok szorgalmazták a pluszmunkát. Kérték a tábor vezetőit, hogy a nagyobb kereset érdekében a szokásosnál többet dolgozhassanak- L. S.