Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-30 / 256. szám
1986. október 30., csütörtiik Idl jÜUkTllt} Biológiai szennyvíztisztítómű Békéscsabán M egyénk legnagyobb környezetvédelmi beruházásának átadása történik ezekben a napokban Békéscsabán. A Békés Megyei Beruházási Vállalat megbízásából 1982-ben a Kisréten kezdték meg felépíteni a megyeszékhely szennyvizének biológiai szűrését végző tisztítóművet. Az építésen két generálkivitelező dolgozott: a debreceni központú Keviép és a Lajosmizsei Víz- gépészeti Vállalat. Jelenleg napi 18 ezer .köbméter a város szennyvízmennyisége, a tisztítómű teljes beüzemelése után — 28 ezer köbméter szűrésére, regenerálására lesz képes. Az elmúlt héten fejezték be a technológiai szerelést, amit gép- iizempróbák követtek. Ekkor még tiszta vízzel járatták a berendezéseket, és most elérkezett a műszaki átadás ideje is. Amennyiben mindent rendben találnak, úgy az egy esztendeig tartó próbaüzem következik. A következő hónapokban esetleg felmerülő apró hiányosságok, hibák kiküszöbölése után — a tervek szerint 1987 őszén- koratelén — már teljes kapacitással működhet e<z a korszerű szennyvíztisztítómű. A tervek szerint tisztább víz hagyja majd el a telepet, és kerül az Élővíz-csatornába, mint a Körösök vize. A beruházás jelentős lépés a környezetvédelmi mintamegye feltételeinek megteremtéséhez. ... v Fazekas László képriportja Alma a fa alatt Híres szarvasi állatorvosok Az igazság fénye aligha kopott meg a gyakori ismételgetésektől. Sokadszor foglalkozunk a házak menti gyümölcsösökben uralkodó állapotokról. Vas megye falvaiban temérdek hullott almát lehet látni a fák alatt. Esze ágában sincs senkinek összeszedni és befuvarozni valamelyik átvevőhelyre. Mert egyszerűen nem fizető- dik ki. Márpedig manapság az emberek nagyon is megnézik, hogy mibe érdemes energiát fektetni. Ez például ■5— az áfész felvásárlótelepe- ín 1,50-et fizetnek a hullott alma kilójáért — nem éri meg. így megy veszendőbe csak a mi tájunkon évente sok vagonnyi alma. Nyáron Ausztriában jártam, az egyik burgenlandi kisfaluban vendéglátóm remekül hűtött, ízes almaszörppel kínált. Honnét? — kérdeztem házigazdámat. — A pinkafői feldolgozó- üzemből. Oda viszi a környékről minden kertészgazda a hullott almát, öt kilóért kap egy liter szörpöt, ott a helyszínen, azonnal. Álltam és hallgattam, és hazagondoltam. .. (Vas Népe) Jövőre lesz kétszáz éves a magyar állatorvosi oktatás. Lyon, D’Alfort, Koppenhága, Drezda, Hannover és Bécs mögé ekkor „sorakozott fel” Pest. Az ünnepi esztendőben várhatóan impozáns megemlékezéseket tartanak egykori tudósokról, professzorokról és az Alma Materről. Az „előestén” talán nem haszontalan megemlíteni, hogy 1787. július 7—8-án Szarvason járt és meglátogatta az itteni Gyakorlati és Szorgalmatossági Intézetet dr. Tolnay Sándor orvosprofesszor, az Állatgyógyászati Intézet megbízott igazgatója. Elkísérte őt útjára a berlini Sick és a drezdai Fentzl professzor. Tapasztalatszerzésre jöttek ez alkalommal Pestről, mert Tessedik intézetében ekkor már állategészségügyi oktatás is folyt, később oly neves tanárokkal, mint Zolnay és Bretschnei- der. E helyütt négy kiváló elődről kívánok megemlékezni, akik a nagy idők sodrában összesen 140 évet dolgoztak Szarvason, s ezt az időt még két, ma is élő állatorvos megtoldotta kilencven évvel. Az állatorvosi hivatás mindig szervesen összefüggött a társadalmi viszonyok meghatározta mezőgazdasági szerkezettel. így 1772-ben lépett életbe az urbárium, melynek értelmében a jobbágy birtokába vehette azt a földet, amelyen már addig is verejtékesen dolgozott, 1847-ben pedig — legalábbis Szarvason — övé lett tulajdonjogilag is. 1868—1909 a nagy parcellázások ideje. Ekkor alakult ki a nagy Békés vármegyei és ezen belül a szarvasi tanyavilág. Ennek megfelelően voltak uradalmi, praktizáló és hatósági •állatorvosok. Szenes Eleknek 1851-ben írták alá a kitűnő állatorvosi oklevelét. A szarvasi Mit- rovszky és a csabacsüdi Kö- nigswarter uradalmakban dolgozott 1891-ig úgy is mint gazdaságvezető, úgy is mint állatorvos. Majorságokat épített és azokat benépesítette állatokkal. Jó híre Bécsig eljutott. Társadalmi munkát végzett a Békés Megyei Szarvasmarha-tenyésztő Egyesületben, ahol nem kisebb személyekkel értekezett, mint Eötvös József, Trefort Ágoston, Apponyi Albert és az állatorvosokra két békéscsabai Bajcsy meg a szomszédos Saly. Kristóffy János 1880—1930 között szolgálta a községet úgy is, mint az első hatósági, úgy is, mint gyakorlóállatorvos. ö építette a ma is üzemelő vágóhidat, és alakíttatta ki a vásártereket. Ekkor létesültek a közlegelők, s ekkor terebélyesedett a nagy szarvasi tanyavilág, ahol maga végezte az állat- tenyésztés irányítását. Segített „megformálni” az országos hírű „szarvasi Nóniusz lovat”. A maga módján küzdött az állatjárványok ellen, (Ekkor még pusztított a keleti marhavész, és a lépfene, a kilencvenes években pedig Amerikából megérkezett a sertéspestis, s milliószámra szedte áldozatát.) Jó munkáját bizonyítja, hogy’ nevét a legutóbbi időkig utca őrizte Szarvason. Déri Ármin is közel ötven esztendőn át (1912—1958) dolgozott. Volt uradalmi, községi és gyakorló állatorvos. Nagy lószakértő hírében állt. Irányította a lótenyésztést. Az egész Tiszántúlon ismerték, minden országos vásáron megjelent. Orlow szürkéi húzták, Kölber-hintó- ján Gyuláig járva — mindig versenyezve a szarvasi vicinálissal —, az uraságo- kat. Korai halála szakította félbe dr. Kovács András sokat ígérő állatorvosi karrierjét, ki így csupán húsz évet (1954—1974) dolgozhatott Szarvas mezőgazdaságában. Pedig odaadó munkát végzett a baromfikolera mint fertőző betegség okainak és terjedésének feltárásában, a libainfluenza felfedezésében, és a felszámolásához használt szérum kipróbálásában. A mezőgazdaság kollektivizálásakor Déri és dr. Val- kovszky Mihály kollégákkal raktuk le a nagyüzemi állategészségügy alapjait. Együtt tuberkulinoztuk az első ötven tehenet, együtt malleineztük (takonykór- vizsgálat) az első ötven lovat. együtt oltogattuk az első sertésfalkát, az első juh- nyájat, jártuk és vérvételeztük az első baromfiállományokat az egykori primitív „gazdaistállókban”, amelyek — a kövesúttól kilométerekre — akkor már az állami gazdaságok és a termelőszövetkezeti csoportok tulajdonába kerültek. Tartózkodó és türelmes emberek voltunk. Ami ezután következett, az már a jelen! Néhány hétköznapi, gyakorló, szarvasi állatorvos dióhéjban vázolt élete talán példa lehet a közel kétszáz Békés megyei állatorvosnak a „bicentenárium” évében, de a későbbiekben is a megyénkbe érkező ifjú állatorvosoknak. Mint ahogy intelem az egykori Gyakorlati és Szorgalmatossági Intézet — ma múzeum. — homlokzatán olvasható, 1791-ben latinul oda vésett mondat is: „Ez az Intézet száműzi a haza iskoláiból a restséget.” Hogy hat névtelen gyakorló állatorvos összesen majd negyed ezredévet munkálkodott egy községben, a múltban nem volt ritkaság. Hisz oly nagyon lehetőség v sem volt vándorolgatni, az állásokban válogatni. Ha valakinek sikerült bedolgoznia magát, hát maradt. S ameddig bírta a fecskendői és a szikét, csinálta. Gyalogszerrel, lovas kocsin, később kerékpáron. Ezért is ismerte szűkebb pátriáját — az embereket, a házakat és a tanyákat, a szokásokat, a természeti adottságokat, a környezetet, az állatokat, az állattenyésztést és a növény- termesztést — úgy, mint a tenyerét. Az aszálytól, az elemi károktól, az állatjár- ványoktól legalább úgy rettegett, mint a gazda. A szezonban, nyáron egy napot sem lazíthatott, hiszen ott volt sarkában a „konkurencia”. Az idősebbeket a fiatal, a kezdőt a megélhetés ösztökélte munkára. Ha letelepedésekor az első ellési bénulásos tehenek felálltak, a kólikás lovak meggyógyultak, sikei'esen tudta megoldani a nehézelléseket a lónál és a marhánál, akkor maradt, ha nem, akkor mehetett tovább. Ha tudott hová, mert a fiaskó szárnyakon járt, de a siker csak csigalassúsággal lépegetett. Sok gyakorló állatorvos mögött volt az országban fél évszázados életmű, s közülük a legtöbb névtelen maradt. De akadtak szép számmal olyanok is, kiknek nevét — haláluk után — utca, ház örökítette meg, mint Szarvason Kristóffy Jánosét, Cegléden pedig Horváth Józsefét. Dr. Dotnán Imre ny. állatorvos i
