Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-29 / 255. szám
1986. október 29., szerda f ImBF V 'í nr v F i&Á ■ Ülünk a kemencepadkán... Csütörtök délután a csabai nemzetiségi klubházban garancia lehet a nyelvművelésre, a szókincs gyarapítására. Talán egyszer, később, egy jól működő olvasókörről is beszámolhatunk, ha itt járunk. Türelem és kitartás kérdése ez is. 8 A nagy sürgés-forgásban megszakadnak gondolataim. Erre mondják: „helycserés támadás”. A gyerekek sze- delőzködnek, pakkjaikat hátukra, kezükbe veszik, s indulnak. Idősebb emberek veszik át a terepet, a szlovák klub tagjai „kóstolgató- ra” készülnek. Havonta kétszer készítenek itt tájjellegű ételeket, ezzel is felelevenítve, tovább éltetve a csabai szlovák hagyományokat ... Folytatnám meditáláso- mat, ám ekkor egy tányér sztrapacskát tesznek elém, brinzával ízesítve, s jószívvel kínálnak. Nem tudok ellenállni a szíves vendéglátásnak (s az ínycsiklandozó illatoknak), nekilátok hát. Közben elhatározom, otthon is kísérletet teszek, hátha sikerül hasonlót készíteni. Molnár Béláné és Mázán Mihályné készséggel elmagyarázzák, miként készítik4*» mennyei eledelt... Lám! Egy délután, s máris továbbadtak valamit a szlovákság hajdan volt hétköznapjaiból. S mennyi ilyen rendezvényük volt már ... Például szlovák aranylakodalom. Kolarovszki Jáno- séknái száz mázsa kukoricát fosztott meg ősszel a társaság. Kivájt tökkel ijesztgetve egymást — gyertyát tettek bele —, s keresve a piros szemű kukoricákat, mert aki régen olyat talált, elmehetett aludni. Akadt is szerencsés nem egy, ám nyugovóra mégsem tért senki, hisz jólesett el- dalolgatni a harmonikaszó mellett... De lesz itt disznótor és Luca-napi megemlékezés, még közös karácsony is ... Mert a klubházban . arra a feladatra is vállalkoztak, hogy ideszoktassák a környéken élő, zömében idős embereket, hogy megszabadítsák őket magányuktól. Ez eddig csak félig-meddig sikerült,' hiszen még mindig sokan vannak, akiket nem sikerült beédesgetni. Pedig itt mindig meleg van, mindig akad egy csésze tea, amely mellett el lehet beszélgetni ... Ám jó példát is Fáradt vagyok. Rohantam a nemzetiségi klubházig, de nem sikerült behoznom a késést. Tíz perce megkezdte foglalkozását a gyermekek díszítőművészeti szakköre, s most itt ácsorgók az ajtóban, keresek egy üres széket, hiába ... Azt már régen tudom, hogy helyhiánynyal küszködnek a nagyobb rendezvényeken, de hogy a gyerekek is ilyen szívesen járnak ide! Ezt nem hittem volna... A kemence padkáján iskolatáskák, halomra. Óvatosan odábbteszek kettőt — te jó ég. de nehezek (!) —, aztán végre leülök. S nézem a gyerekeket. Egy időben az ifjúsági házban működött ez a szakkör, ám itt, ebben a városképi jelentőségű épületben —, mely magán hordozza a múlt' század szlovák építészetének sajátosságait — még a hímzett virágok is szebben pompáznak... Nagy Gabi lekéste az autóbuszt, s csak a foglalkozás vége feié ért ide. De eljött hogy szóljon, nem mondott le a szakkörről. Még a cipőjét is levetette, mielőtt belépett, s most fázósan toporog, eképp megadva a tiszteletet a kulturált környezetnek, s az itt folyó munkának ... Igen. Ezek a gyerekek megtanulják tisztelni a múltat, a népi hagyományokat. S mi más a fáradozások célja, ha nem ez? Mert kár lenne veszendőbe hagyni értékeinket: népi építészetünk, díszítőművészeti és egyéb hagyományainkat ... Mert sokféle közösség megfordult itt azóta, mióta az elmúlt év februárjában megnyitották Békéscsabán a nemzetiségi klubházat. A szép tervek, elképzelések — melyekről akkoriban írtunk — testet öltöttek. S most, hogy itt kuporgok a kemence padkáján. jut időm arra is, hogy számba vegyem, mi minden történt e falak között a megnyitó óta ... Mert a város közművelődéséből — már bizonyítottan — jelentős szerepet vállalt ■ magára a klubház. & Az első és talán legfontosabb feladat volt a város Szlovák anyanyelvű lakosságának kulturális igényeit kielégíteni. A szlovák klub tagjait hetente egyszer kötött programmal várják — nemsokára egy ilyennek lehetek tanúja —, s egyre merészebben bontogatja szárnyait a szlovák pávakör is. ók a törzsközönség a szlovák és magyar filmek vetítésekor. Havonta kétszer rendeznek ilyen programot, ám remény van rá. hogy videolejátszót is kap a ház a közeljövőben, s akkor hetente lesz videomozi. Néhány, kimondottan a szlovák értelmiségieknek rendezett sikeres programmal is dicsekedhet a klubház, s az itt dolgozók nagy örömére a fiatalok s a gyerekek is ideszoktak már. Hetente egy gyerekcsoport mindig eljön. Azok az iskolák. óvodák, ahol szlovákul tanítják a gyerekeket, igénybe veszik az itt felkínált lehetőségeket. Olvasókört is indítottak volna, ám a nyelvi nehézségek — úgy tűnik — egyelőre még gátolják a rendszeres könyvtárhasználatot... Ám ami késik, nem múlik: a ház léte, a nyelv rendszeres használata már Elkészült a sztrapacska, a mennyei eledel találunk bőven, hisz Makkai néni nemrég egy hivatalos papírral állított be — segítenének-e kitölteni —, mások szlovák leveleiket hozzák, mert nem tudnak megbirkózni a szavakkal. Szívesen használják a telefont is — mégiscsak jobb itt várakozni mint a postán. Hálából az itt töltött kellemes órákért családi ereklyéket — köcsögöt, szőttest, ki mit — hoznak be, hadd szépüljenek, csinosodjanak a szobák. 8 A sztrapacskán túl./ vagyunk, ám senki nem áll fel, hogy hazainduljon, sőt... Vidám társalgás kezdődik, amiből én — szégyen, nem szégyen — egy szót sem értek. Csendben eloldalgok, s azzal vigasztalom magam, úgyis beszélnem kell még István Annával, a klubház vezetőjével. A könyvtárban találom meg, éppen leltárt készít azokról a tárgyakról, amelyeket Budapesten állítanak ki a közeljövőben. — A klubház otthont ad a népművészet, elsősorban a textilművesség iránt érdeklődőknek — magyarázza —, s itt nemcsak, és nem elsősorban a gyermek díszítőművészeti szakkörre gondolok. S már sorolja is e terület eredményeit. Rendszeressé váltak a szövőtanfolyamok; a megyei textiles stúdió is beváltotta a hozzá fűzött reményeket; a népiszabás-tan- folyamból már csak két foglalkozás van hátra, s ha nem is a népművészettel kapcsolatos, de mindenképp ízlés- fejlesztő, a kötőszakkör, melyet ugyancsak sikerrel hirdettek meg. — Egyáltalán nem mondhatom, hogy magunkra hagynának minket. Az országos vérkeringésbe olyan rendezvényekkel kapcsolódhatunk be, mint amilyenre a közeljövőben, Oroszlányba kaptam meghívást. Ezen a művelődési otthoni értekezleten nemzetiségi téma szerepel ... Annak idején tartottam egy kicsit attól, hogy mi a Megyei Művelődési Központ klubháza legyünk. Nos, ez az együttműködés is szerencsésnek bizonyult... A ház aktívahálózata leépült, folytatja István Anna, majd elémtéve a vendégkönyvet, arról beszél, milyen sok, lelkes támogatója van a szlovák nemzetiség ügyének. — Rájuk bármikor számíthatok, csakúgy, mint azokra, akik rendszeres vendégeink. Ezek az emberek kérés nélkül kiszedik a kertből a muskátlit, ha az idő úgy diktálja. Ha látogatók jönnek, úgy segítenek, mintha ők lennének a vendéglátók. Orvos Jani bácsi szinte naponta megjelenik, sepre- getni, gondozni a kertet... Soroljam még? Ezek az apró szívességek mind, mind azt bizonyítják, otthonuknak tekintik a klubházat... Természetesen elégedett még nem vagyok, érzem, vannak itt kiaknázatlan lehetőségek. 8 Vége ennek a csütörtök délutánnak. Bátortalanul mormolok egy „dovigyen- ját”, megköszönöm a szíves vendéglátást, és indulok. A kapunál kis híján orra bukók, olyan magasról kell lelépnem a járdára. Igen, az ominózus lépcső ... Melyet lebontottak a felújítás során, s azóta sem pótoltak! Hogy Gyerekek a klubházban. Felső képünk: István Annának mindenkihez van egy-egy kedves szava Fotó: Szőke Margit Mint a diák, aki jól felkészült a feleletre, próbálom összegezni eddigi tapasztalataimat. Ahogy elbeszélem, mi mindent láttam, hallottam, az itt töltött idő alatt, magam is meglepődöm munkájuk sokrétűségén. Pedig a havonta váltott kiállításokról, az ilyen-olyan kirándulásokról még nem is beszéltünk. Az országban egyedülálló ez a nemzetiségi klubház. Hogy győzik, így, egyedül a munkát? — motoszkált bennem a kérdés itt-tartózkodá- som kezdete óta, s most felteszem, hisz ki mástól kaphatnék választ, ha nem a ház munkájának irányítójától? nem jutott hamarabb eszembe István Anna intő szava: „vigyázzak!” Mert ilyen apróbb, ám annál bosszantóbb hibák még most is akadnak a ház körül. Hogy a szabadkéményen szökik a meleg; hogy a földön a téglaburkolat egy centis rései nemcsak a vendéget, de cipője sarkát is marasztalják... De ne legyünk ünneprontók, habár a hiányos lépcső leküzdése nem kis feladat az ide járó idős embereknek. Hogy mégis megpróbálkoznak vele, akár bizonyítékképpen is felfogható: — Érdemes eljönni ebbe a klubházba! Nagy Ágnes
