Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-03 / 233. szám
NÉPÚJSÁG 1986. október 3., péntek Egy NEB-vizsgálat nyomában Mennyi a hiba Bélmegyeren? Tanácstalan vagyok. Az ellenőrzés ellentmondásaival küszködöm. Elvben ugyanis mindenki egyetért ennek fontosságával. Készségesen elismerik, hogy az ellenőrzés a termelési folyamattal közvetlen kapcsolatban van, ezért a vezetői munkától nem különülhet el, ellenkezőleg: annak szerves részévé kell válnia. Ugyanakkor több helyen a gazdálkodási rend, fegyelem és morál megsértéséről inkább hallgatnak. Megelégszenek a hiányosságok feltárásával, a tanulságok levonása, a felelősségre vonás rendszerint elmarad. Pedig a kiszélesedő demokrácia és önállóság nagyobb rendet, fegyelmet követel. Tény: aligha lehetünk elégedettek, hiszen a hibák száma nem csökken számottevően, kijavításuk vontatottan halad. A legutóbbi megállapítás szerint a vállalatoknak és a szövetkezeteknek csupán az egyharmada gazdálkodik szabályszerűen. D jelentés Nos, ezen lehet csodálkozni, bosszankodni, esetleg hitetlenkedni. Az viszont nyilvánvaló: a hiányosságok, gazdasági tartalmukat és hatásukat tekintve többletköltségeket, eredménycsökkenést, államibevétel-kiesést okoznak. Másrészt melegágya a tisztességtelen haszonszerzésnek, a jogtalan előnyök megszerzésének, a társadalmi tulajdon megrövidítésének. A megelőzésben kulcsszerepe van a vállalati, szövetkezeti, intézményi belső ellenőrzésnek. Csakhogy ez a szervezet sem áll mindenütt feladata magaslatán. Erről tanúskodik a békési Népi Ellenőrzési Bizottság jelentése. Öt szövetkezetben és egy intézményben vizsgálták meg a belső ellenőrzés működési feltételeit, hatékonyságát. A legnagyobb gondként említették, hogy a gyakorlatban nem mindegyik első számú vezető igényli az ellenőrzést. A hibák ismétlődnek. A népi ellenőrök arra is választ kerestek: miként segíti az ellenőrzés a gazdálko-^ Az agrárpolitikában a mezőgazdaság szocialista átalakítását ugyan célul tűzte ki a határozat, de egyrészt az ütem realitásokhoz mért csökkentését, másrészt az önkéntesség legszigorúbb betartását hangsúlyozta. Kifejtette, hogy az állam az egyéni parasztgazdaságokat is támogatja a termelés növelésében. A júliusi KV-ülés a miniszterelnök, Hegedűs András előadásában megvitatta és elfogadta a második ötéves terv irányelveit. Ezek már jobban számoltak a reális lehetőségekkel, tekintetbe vették a szakértői csoportok véleményét is, és mintegy 2-3 százalékkal alacsonyabb fejlődési ütemet szabtak meg, mint az eredeti. még a Rákosi-féle vezetés által vitára bocsátott tervezet. Fontos és valóban előremutató megállapítások voltak találhatók a gazdasági irányítás módszereire vonatkozóan is: a köz- pontosítás túlzásait fel kell számolni, a vállalati tervmutatók számát csökkenteni, nagyobb hatáskört biztosítani a vállalatok igazgatóinak. Szó volt az anyagi ösztönzés, az ár- és bér-, valamint a hitelrendszerfejlesztéséről. „Olyan mechanizmust kell kialakítani, amelynek segítségével az egyes dolgozók munkáját közvetlenül a népgazdasági terv céljai irányítják” — hangsúlyozta a beszámoló. A júliusi KV-határozatot egyetértéssel és megköny- nyebbüléssel fogadták a dást, a törvények, az előírások megtartását, a vezető munkáját. Vizsgálták többek között a pénzügyi fegyelmet, a vagyonvédelmet. A Békési Viharsarok Termelőszövetkezetben tapasztaltak nem derítették jókedvre a népi ellenőröket. Csak néhány meghökkentő szabálytalanság. A házipénztárban olykor több százezer forintot tartottak. a kifizetett pénzről több esetben elfelejettek bizonylatot adni. A magángépkocsik használatának elszámolásánál hiányzott a gazdaságos- sági számítás, és a Casco- igazolás, szabálytalan levonások és bevételezések követték egymást. Figyelemre méltó a szakemberek megállapítása, miszerint: „Ezekben az esetekben már nem beszélhetünk az ellenőrzés felületességéről, hanem a jogszabályok szándékos kijátszásáról, a rendelkezések meg nem tartásáról, amely a társadalmi tulajdon védelme szempontjából is kifogásolható." De menjünk tovább. Még súlyosabb hiányosságokat találtak a Bélmegyeri Üj Barázda Termelőszövetkezetben. Itt is a pénzügyi jogszabályok szándékos és durva megsértését kifogásolták. A házipénztárban folyamatosan több százezer forintot őriztek. A pénztárt azonban a pénztáros egyedül zárta, holott az ellenőrnek is ott kellett volna lennie. Nagy összegeket, ezertől 470 ezer forintig terjedő ellátmányt fizettek ki egyeseknek, közöttük olyanok is akadtak, akik még a korábban felvett pénzzel sem számoltak el. Soknak találták a 30, de még a 90 napot is meghaladó el nem számolt előleget, amely szintén több százezer forintra rúgott, A számvitel, a leltározás, a vagyonvédelem területén ugyancsak találtak hibákat, ugyanakkor az intézkedés többnyire elmaradt. Hz ankét Ennyi szabálytalanság hallatán az embernek rossz érzései támadnak. Elbizonytalanodik, fokozódik a tanácstalanság. Nem mintha párttagság nagy tömegei. A lakosságra is általában kedvezően hatott. Az első időkben még a Nagy Imre köré csoportosult jobboldali ellenzék is — némi fenntartással — kénytelen volt helyes irányú kezdeménynek elismerni a határozatot. A kifejezetten ellenséges, bur- zsoá-restaurációs elemek, akik főleg a Szabad Európából és más uszító külföldi forrásokból kapták a muníciót propagandájukhoz, is kissé csendesebbek lettek. De ez az állapot csak átmenetinek bizonyult. A válság túlságosan mély volt, s a fordulatok három év alatt túlságosan gyakoriak voltak ahhoz, hogy egy helyes lépés gyorsan visszaállítsa a bizalmat. Ezt tudva Nagy Imre és csoportja is sietve taktikát változtatott. Miközben továbbra is azt hajtogatták, hogy a személyi változások a vezetésben nem elég következetesek — s ezt az érvelést különösen Gerő Ernő első titkári megbízatása alá. is támasztotta — túllicitálásba kezdtek. Követeléseik mind szélsőségesebbek lettek, mindinkább kétségbe vonták az alapvető szocialista vívmányokat, értékeket és a demokratizálás címén a rendszer „strukturális megváltoztatását” igényelték. Mindez összefonódott a nyugati tőkés viszonyok szépítésével, és lassan a már nem is nagyon burkolt szovjetellenességgel. A burzsoá restaurációs elemek ebben a tevékenységében jó partnerei voltak a Nagy Imkétségbe vonnám a népi ellenőrök megállapításait. Dehogy. Csak szeretném, hogy az elmarasztaltak is megszólaljanak. Cáfoljanak, tiltakozzanak, bólogassanak, fogadkozzanak. Ezért is örültem, amikor kézhez kaptam a NEB meghívását a vizsgálatot összegző ankétra. Izgatottan ülök a hosz- szú asztalnál, mellettem az érintett szövetkezetek, intézmények képviselői, áz ugyancsak meghívott más cégek felelős vezetői, szakemberei, népi ellenőrök. A NEB-elnök elöljáróban hangsúlyozza : nem szeretnének senkit sem pellengérre állítani. Nyílt és őszinte véleményeket, javaslatokat várnak. A vizsgálatvezető nagy köteg aktát tesz az asztalra, jegyzőkönyvek között lapozgat. Elmondja, hogy a 17 népi ellenőr 80 napig vizsgálódott. A hibák, sajnos, ismétlődnek. A legtöbb helyen feltárják ugyan a hiányosságokat, de azok kijavítására már kevesebb gondot fordítanak. Nem szabnak határidőt, felelősöket sem jelölnek meg, akik kézbe vehetnék az ilyen ügyek intézését. Ismerteti az ellenőrzés legfontosabb tanulságait, majd kéri, hogy a jelenlevők mondjanak bátran véleményt. Kínos csend. Körülnézek. Lehajtott fejeket, ceruzával, tollal piszmogó kezeket látok. Nem először tapasztalok hasonlót, más testületi üléseken, fórumokon is gyakran re-csoportnak; persze mindig meg is toldották az érvelést és a kívánságlistát. Elfogadták a csoport fő követeléseit is, hogy Nagy Imrét vissza kell vinni a párt, illetve az állam vezetésébe. hiszen azt első lépésként általános restaurációs céljaikhoz alkalmasnak találták. 1956 késő nyarán és kora őszén a politikai feszültség újra erősödni kezdett. A viták a különböző fórumokon — növekvő mértékben az egyetemeken, s általában az értelmiségi ifjúság soraiban — szélsőséges jelleget kaptak. A sajtóban is hasonló folyamatok bontakoztak ki. A kritikusok és a világmegváltók egymással versenyeztek az esetenként jogos, de gyakrabban irreális, nem egyszer teljesen abszurd követelések előterjesztésében. A párttagságnak pedig az a része is, amely nem, vagy csak kevéssé került e kritikai zuhatag befolyása alá, bénultan figyelt. A formálódó és még nem eléggé összecsiszolódott új vezetés — amely a nyári hónapokban különben is nagyon el volt foglalva nemzetközi ügyekkel és ismerkedéssel —, sem eszmei-politikai, sem pedig szervezeti útmutatást, segítséget nem adott elegendőt a párttagságnak, a párt- szervezeteknek ahhoz, hogy kezdeményezők legyenek, és jól politizáljanak e válságos helyzetben. (Következik: Az ellenforradalom füzében) Nemes János előfordul ilyesmi, ha úgynevezett kényes kérdések kerülnek terítékre. Pedig lenne miről beszélni, különösen az elmarasztalt szövetkezetek képviselőinek. Közben megtudom: a bélmegyeri té- esz elnöke el sem jött az ankétra. A többiek is hallgatnak. Végül a „kívülálló” szövetkezetek, intézmények vezetői, szakemberei szólalnak meg. Általában azok, akiknél nagyjából rendben van a belső ellenőrzés szénája. Kifogásolják például, hogy rengeteg szabályzatot kell készíteniük, képtelenség mindegyiket figyelemmel kísérni. Ezután feláll az ügyész. Kézzelfoghatóan bizonyítja: a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények nem csökkennek, a kár állandóan emelkedik. Mindezt elősegítik a belső ellenőrzés fogyatékosságai. Az egyik vezető a vállalat pénzén vásárol saját bútort. Eltűnnek a bizonylatok, majd fiktív számlák kerülnek elő. A Pestre járó ágazatvezetőnek nincs Casco-biztosítása, de a gépkocsiátalányt felveszi. A termelőszövetkezet földjét különböző manipulációkkal azok is használják, akik erre nem jogosultak. A köménymagból befolyt összeg dagasztja a zsebüket. A téglagyárban a kedvezményesen megvásárolt cserepet (más nevére kiállított bizonylatokon) busás felárral sorozatosan értékesítik. Tallózom a Tudományszervezési füzetek legújabb kiadványát, amelynek címe: A tudomány árukategóriái és gazdasági hatékonysága. Szerzője: dr. Szilágyi László, a SZOTE marxista—leninista intézetének docense, aki kezdő oktatói lépéseit Békéscsabán tette meg, ott tanított a közgazdasági technikumban (ma Sebes György Köz- gazdasági Szakközépiskola), 1951 és 1960 között. Innen került Szegedre, az orvostudományi egyetemre. A békéscsabai iskolával ma is élő kaocsolatot tart fenn, volt tanártársaival és egykori diákjaival egyaránt. Most megjelent könyve nagy áttörésnek ígérkezik a témakörben, a tudomány közvetlen termelőerővé válásának fcdyamatában, amelyet a klasszikus marxi megfogalmazásból most kell a tudomány és a gyakorlat kapcsolatában megvalósítanunk. „A tudomány közvetlen termelőerővé válásának több évtizedes kutatása során — írja bevezetőjében a szerző — egyre nyilvánvalóbbá vált előttem, hogy a tudomány-gazdaságtan nem állhat meg e folyamat általános közgazdasági tartalmának feltárásánál. Tovább kell vinni e jelentős történelmi fejlődés kutatását a termelési folyamatok mai konkrét társadalmi-gazdasági formái, az árutermelés viszonyai, törvényei között, hogy gyalogos a kérdés: hol voltak a belső ellenőrök?! A tsz-irodán Elindulok Bélmegyerre. Az Üj Barázda Téesz földszintes központjában nagy a sürgés-forgás. Perecz Sándor elnök szinte hajnal óta tárgyal. Most issza a harmadik fekete kávét. Kissé zaklatott- nak látszik, bár mosolyog. Kimegy, bejön, aktákat keresgél és tesz elém, behívja a főkönyvelőt. Kerüli az eredeti témát, szívesebben beszél a gazdálkodásról, a fennmaradást szolgáló erőfeszítésekről. A rossz mező- gazdasági adottságokkal rendelkező szövetkezet alaptevékenységből származó bevétele hat évvel ezelőtt mindössze 76 millió forintot tett ki. A 3400 hektáron gazdálkodó üzem sokáig képtelen volt kilábalni a veszteségből. Ekkor kezdték fejleszteni az ipart, a szolgáltatást. Tavaly már 485 millió forint árbevételt értek el, a létszám 200-ról 900-ra nőtt. Némi nyereségre is szert tettek. Igaz, hiteleket is felvettek, amelynek közben megemelkedtek a kamatterhei. A tartós veszteséget mégis sikerült elkerülni. Itt- ott felróják ezt az igyekezetét. A szemükre vetik, hogy eltúlozzák az ipari tevékenységet, a szolgáltatást, a kereskedelmet, a vendéglátást. Ezek fejlesztése viszont nemcsak a téesz, hanem a lakosság érdeke is. (Beszéljünk a vizsgálatról, indítványozom, ön nem ment el a NEB-ankétra, talán megsértődött?) — Nézze, nem akarok olyat mondani, amely nehezen bizonyítható. Tény: a népi ellenőrök 3 évre visz- szamenőleg elkérték a saját belső ellenőri vizsgálatok anyagát, megállapításainkat kigyűjtötték és most ezeket olvasták a fejünkre. (Szerintem ehhez joguk volt. Viszont a jelentésben az áll, hogy ezeket a hiányosságokat nem javították ki.) — Bevallom: sok hibával dolgozunk, de adottságainkat, körülményeinket figyelembe véve semmivel sem többel, mint a hasonló téeszek. Igyekszünk a tanulságokat levonni. Ha elalszik az éjjeliőr, figyelmeztetjük, megbüntetjük, viszont ennek nincs mindig írásos nyoma. (Azt hiszem, itt többről van szó. Arról, hogy az elkorlati konzekvenciái is levonhatók legyenek. Vagyis ki kell dolgozni a tudomány árugazdaságtanát. ” A recenzens nyugodt lelkiismerettel állíthatja, hogy ez a könyv mindazoknak jó szolgálatot tesz, akik felsőoktatás- és tudománypolitikánkkal foglalkoznak, akik a tudomány és a gyakorlat területén nap mint nap ilyen és hasonló kérdésekkel foglalkoznak. Híd ez a mű az elmélet és a gyakorlat, a kutatás és a fejlesztés, valamint a termelés között. És mivel foglalkozik ez a kötet? Jó ráérzéssel az eredeti marxi értelmezésben vizsgálja a tudomány és a termelőerők korszerű tartalmi elemeit. A tudománynak a termelőerőkbe történő integrálódása nem egyszerű folyamat, ugyanis ehhez társadalmi igényre van szükség. A szerző nagy jelentőséget tulajdonít a nálunk csak nemrégiben meghonosodott K+F-tevékenységnek, amelynek elsődlegesen fel kell tudnia tárni, hogy a tudomány és a gyakorlat milyen csomópontokon kapcsolódhat, és a kettő együttesen milyen körülmények között, mi módon válhat valóban közvetlen termelőerővé. Talán ott is mutatkozik valamiféle lassulás nálunk e nagy kérdéscsoportot illetően, hogy Magyarországon a K+F-ráfordítások- nak mintegy 30 százalékát a nők komolyan veszi-e az ellenőrzést?) — Nem is tehet másként. Különösen nálunk, ahol szerteágazó a tevékenység, sok az üzem, a részleg. A rendé- szektől, a jogtanácsostól, a belső ellenőrtől tiszta és világos jelentéseket kérek, a ködösítésnek nincs helye. (Mi a véleménye a jogszabályok szándékos megsértéséről?) — Tudom, kifogásolták, hogy a házipénztárban több százezer forintot tartunk. Nos, erre van lehetőség, ha a vezetőség jóváhagyja, nálunk 1 millió forintot szavaztak meg. Ezt bejelentettük a banknak, a pénzt megfelelően őrizzük. Valóban feketelistán vagyunk, bélyegzőre nem szolgálnak ki az üzletekben. Az élet viszont aligha állhat meg. (Mégis több százezer forint ellátmányt adnak egy- egy embernek, akik ráadásul későn számolnak el. Ezzel vissza is lehet élni, nem?) — Főágazataink önállóan dolgoznak, ezek nem kis egységek. A rendelet szerint 72 órán belül kellene elszámolni a pénzzel, amely itt lehetetlen, hiszen Pesten és távolabbi helyeken is vannak részlegeink. Egyébként mindenki kérhet fizetési előleget, nincs szükség arra, hogy az ellátmányt saját céljaira használja. (Igaz, hogy a hajdani raktáros 1983 nyarán a bevétel egy részét csak a következő év januárjában fizette visz- sza, amikor felszólították?) — Igaz, de ezt ne részletezzük. A következtetés Ott van a hiányosság, ahol dolgoznak. Igen, de nem mindegy, hogy mennyi a hiba! Volt időszak, amikor csak az eredményekről beszéltünk, ma már feltárjuk a szabálytalanságokat és itt- ott okulunk belőle. Hogy ebben az írásban sok az elmarasztaló megjegyzés, ne tévesszen meg senkit, a tanulság a fontos. Kérdezhetnék azt is: nem bízunk a vezetőinkben, feltételezzük, hogy herdálják a nép, az ország vagyonát? Kemény szavak. Nem bizalmatlanságról van szó! Csupán arról, hogy jobbá kell tenni a belső ellenőrzést, amely garantálja az ésszerűbb, lelkiismeretesebb, pontosabb és fegyelmezettebb munkát. Seres Sándor költségvetés viseli. Jóval gyorsabb lehetne e folyamat, ha a közvetlen termelés e hányadból még többet vállalna. Szilágyi műve, amely kilenc fejezetre tagozódik, egész terjedelmében a tudomány és a gyakorlat kapcsolatát szolgálja, és e kettőnek gazdaságtana, amelyről jól rendszerezett és átfogó képet ad. így jó alapműnek tekinthetjük ebben a korántsem egyszerű kérdéskörben. Ez a könyv is azt mondatja velünk, hogy a tudás sohasem öncél, így a tudomány sem, valamint eredményeinek társadalmi szintű megvalósítása sem az. Nem lehet egyik kategória sem öncél, mert a műszaki-tudományos haladáson keresztül folyton beleszól életünkbe, életmódunkba. mindkettőt javítja, így egész életminőségünket elvileg jó irányba befolyásolja. A VII. ötéves terv a K +-F területén legalább négy nagy területet sorol fel, amelyek népgazdasági jelentőségűek. Ezek és ezekhez hasonlítható feladatok megoldásához segítséget nyújthat e könyv.. Természetesen mindezeknek a törekvéseknek valóra váltása csak úgy képzelhető el, ha már az alapkutatásokban a jelenleginél erőteljesebben érvényesülnek a termelés igényei, tehát az úgynevezett kutatás-fejlesztési munkásságot kell (kellene) erőteljesebben szorgalmaznunk. Ez itt a feladat, és nem is kevés ! Bátyái Jenő Kazánbiznisz Bő forrása a pénznek a kazánüzlet, gondolták a Bélmegyeri Üj Barázda Tsz-ben. Nosza, 1984 végére kifejlesztették a 25 ezer kilokalóriás lakossági gázkazánt. Egy év múlva már meg is kötötték a szerződést a Pestvidéki Gépgyárral, az pedig egy kereskedelmi céggel megegyezett 5 ezer készülék átvételére. De sajnos, a fák neon nőnek az égig. Még Bélmegyeren sem. A piac annyira telítődött, hogy 1200 kazán leszállítása után a partner álljt parancsolt. A termék nagy része a téesz nyakán maradt. Pedig kikötötték a szerződésben: 3 napnál tovább nem tudják tárolni, nincs megfelelő helyiségük. Ez is pusztába kiáltott szó maradt. így 60 millió forint értékű árut juhhodályokban, az udvaron, fólia alatt tartanak. Ezt kifogásolták többek között a népi ellenőrök, hiszen a társadalmi tulajdon védelme alaposan csorbát szenved. Az egyenként 15 100 forintot érő kazánokat talán még olcsóbban értékesíteni lehetne, de erről a téesz hallani sem akar. így is nagy a veszteségük. A büntetőkamat tavaly 7, az idén már 15 millió forintot vett ki a zsebükből, veszélybe került a tisztes nyereség elérése. Most már csak a nekik kedvező per megnyerésében bizakodhatnak. a termelőerővé vált tudomány
