Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-01 / 231. szám
NÉPÚJSÁG 1986. október 1., szerda Múzeumi és műemléki hónap Tanácsülés Gyulán Napirenden a környezetvédelem Üj állandó és időszaki kiállításokkal, változatos köz- művelődési programmal várják a látogatókat októberben a hazai múzeumok. A most huszonötödik alkalommal sorra kerülő múzeumi és műemléki hónap eseményeiről sajtótájékoztatót tartottak hétfőn az MTA Zenetörténeti Múzeumában. Miként azt Selmeczi László, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője elmondta: az elmúlt negyedszázad során immár hagyományos kulturális rendezvénysorozattá vált múzeumi hónap legfőbb szándéka, hogy időről időre felhívja a . figyelmet a múzeumok tevékenységére, képet adjon a tervszerű gyűjtő- és feldolgozómunkáról. Az elmúlt időszakban nemcsak a múzeumlátogatók száma nőtt folyamatosan, hanem gazdagodott a múzeumi hálózat, s kiépült a szak- és tájmúzeumok, a helytörténeti gyűjtemények rendszere is. Megkezdődött a jelentős nagy gyűjtemények és múzeumok műemléki helyreállítása, s a korszerű műtárgyvédelmi szempontoknak megfelelő műszaki felújítása. Ennek egyik legfrissebb eredménye a 90 esztendős Mezőgazdasági Múzeum megszépült épülete: a vajdahu- nyadvári intézmény ad otthont október 1-én a múzeumi hónap országos megnyitójának is. Tegnap délután a tanácselnök, dr. Takács Lőrinc elnökletével ülést tartott Gyula Város Tanácsa. A testület első napirendi pontként megtárgyalta a település környezetvédelmi helyzetét és az ezzel kapcsolatos hetedik ötéves tervi feladatokat. Az előterjesztés szerint Gyula környezeti helyzete a kedvezőbbek közé sorolható, amit az üdülő-, illetve gyógyhely jelleg és az egyre növekvő idegenforgalom is bizonyít. Ezek a körülmények ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy nagyobb gondot kell fordítani a környezet védelmére, az ideális lakóhelyi állapotok és üdülési feltételek biztosítására. A városban és környékén környezetvédelmi tekintetben sincs nagyobb feszültség. Kisebb teendő viszont bőven akad. Így fokozott figyelmet kell fordítani a mezőgazdaságban a kemikáliák okszerű és környezetkímélő alkalmazására, az állattartótelepek — beleértve a kisüzemi, a ház körüli állattartást is — és a környezet összhangjára. A levegőtisztaság védelme érdekében folytatni kell a szilárd burkolatú utak építését, a potenciális légszeny- nyező források felszámolását, illetve szennyezőanyag-kibocsátásuk csökkentését (a város 15 ilyen üzeme közül kettő a megengedett határérték felett szennyez). Javítani kell a Fekete-Körös vízminőségét, elsősorban a szanatórium szennyvíztisztító-berendezésének korszerűsítésével, illetve a Sarkadi Cukorgyár szennyvízhasznosításának javításával. Fejleszteni kívánják a Szana- zugot, rendezni a Wesselényi tó és az Élővíz-csatorna környékét. A zajártalom szűrésére a tervidőszakban zajtérkép készül, a veszélyes hulladékok hasznosítására, illetve tárolására pedig program. (A városban 64 olyan üzem van, amelyikben veszélyes hulladék keletkezik, aminek sorsáról csak a kórház és a húskombinát gondoskodik megnyugtatóan.) A tervidőszakban intézkedéseket kívánnak tenni az élővilág és a települési környezet védelmére. Ez utóbbi feladat nagyságát jelzi, hogy a rendszeresen tisztított ütés járdafelület negyedmillió négyzetméter, az intézményes szemétszállításba bekapcsolt lakások száma pedig 6500. A tervidőszak végére azonban ezek az adatok elavulnak, a tisztított területek növekednek, miként a gondozott zöldterületek is. A tanács egyetértett azzal, hogy a program végrehajtásához javítani kell a tudat- formáló- és a propaganda- munkát, határozottabbá. rendszeresebbé és szervezettebbé tenni az ellenőrzést. A tudatformálást már az óvodában és az általános iskolában el kell kezdeni, illetve tovább kell javítani. Az ellenőrzést, és a környezet ellen vétők szankcionálását pedig a környezetvédelem minden területére ki kell terjeszteni. Akkor talán nagyobb rend lesz — legalábbis ebben bíznak a tanács tagjai — a most még zajos kiskocsmák környékén éppúgy, mint a város peremén, ahol újra és újra illegális hulladékhegyek emelkednek. A testület a továbbiakban tanácsrendeletet alkotott a központi lakásügyi jogszabályok egyes rendelkezéseinek helyi végrehajtására, majd bejelentéseket hallgatott meg, illetve fogadott el. Ez utóbbiak sorában többek között — mintegy kapcsolódva a környezetvédelmi napirendi ponthoz — 1986. október elsejei hatállyal közterület-felügyeletet hozott létre. A. Z. Pártbizottság alakult a megyei kórházban Komoly munkát végzett a jelölő bizottság öt tagja, amikor a pártcsoportértekezlete- ken, egyéni beszélgetések során megkérdezték a párttagokat. Mi a véleményük arról, hogy a közös intézmény- nyé szerveződött kórházi osztályokon dolgozó és a Gyula városában élő egészségügyi párttagokat tömörítve a jövőben egy pártbizottság irányítsa őket? Személyi kérdésekről is sokat beszélgettek. A végeredmény; hétfőn délután 13 tagú egészségügyi ágazati pártbizottság alakult Gyulán, a megyei kórházban. Az összevont taggyűlésen az MSZMP Békés Megyei Bizottságának képviseletében ott voltak Várai Mi- hályné és Kutas Gyula osztályvezetők is. Klampeczki Károly, az MSZMP Gyula Városi Bizottságának titkára ismertette az elképzelés lényegét, jelentőségét. A kórház történetében nagyon fontos esemény, hogy a politikai irányítást a jövőben a pártbizottság veszi át. Fokozni szeretnék az alapszervezetek önállóságát, társa.- dalmasítani a pártmunkát. Az egészségügyi intézmények integrációjával több lett a párttag, fokozódott a politikai felelősség a betegellátás színvonalának javításában. A jövőben lényeges a kórház és más intézmények még szorosabb politikai együttműködése. A megyei kórház pártélete az elmúlt időszakban is követésre méltó volt, ezért hasznos, ha a város más értelmiségi rétegeinek is átadják tapasztalataikat. Politikai munkaprogramjaikat úgy -alakítsák ki, hogy még jobban érvényesüljön a kórház életében a párt vezető szerepe. A pártbizottság önálló tagfelvételi és fegyelmi jogkörrel rendelkezik majd. A titkos szavazás eredményeként a taggyűlés a párt- bizottság titkárának dr. Bálint Jánost választotta meg, a függetlenített szervező titkár Székely Julianna lett. B. Zs. Újabb kötettel gazdagodott a kecskeméti Forráskönyvek sorozat. A megyénkben kevéssé , ismert könyveket az azonos nevű kecskeméti irodalmi folyóirat szerkesztősége gondozza, és a megyei tanács adja ki. Ezúttal a legújabbat — egy interjúkötetet — Arcunkon a történelem címmel Halász Ferenctől. A szerző „civilben” a Petőfi Népe főszerkesztője, valódi, vagyis nem írói nevén Sztrapák Ferenc. Szűkebb hazájában, de távolabb is, ahová eljut, rangja van a Forrás-könyveknek. Akár ez is ajánlás, vagy elKönyv a Bács-megyeiségről ismerés lehetne a sorozatba fogadott interjúgyűjteménynek. Ám a szerzőnek — annak ellenére, hogy első kötetét tartja kezében az olvasó — nincs szüksége efféle körültekintő vállveregetésre. Mert az Élet és Irodalomban, a Forrásban és a Petőfi Népében megjelent, valamint eddig még nem publikált interjúkból készített válogatás Halász Ferenc mesterségbeli tudásáról és kiforrott közéleti-írói látásmódjáról tanúskodik. Témaválasztását, és az interjúalanyokat tekintve nevezhetnénk akár a közélettel, a mai politikai valósággal foglalkozó irodalmi munkának is a kötetet. Mégis, szívesebben hivatkozom az alcímben szereplő mondatra: Beszélgetések alkotókkal B ács-Kiskunban. Azért teszem ezt, mert ez az országrésznyi terület akár példa is lehetne. Példa arra, hogy alföldi megyeként (s napjainkban ez nem túl jó ajánlólevél), és istenverte természeti adottságai ellenére hogyan tudott nemcsak gazdaságilag, de szellemileg is a legkülönbek közé felzárkózni. Erről az izgalmas menetelésről, ennek tanulságairól és a nagy változás következményeiről is szól ez a kis kötet. Halász Ferenc azokat szólaltatta meg, akiknek neve elválaszthatatlanul összefonódott Bács-Kiskun megyével. Ismert személyiségek — Romány Pál, Gajdócsi István, Raffai Sarolta, Csukás István, Hatvani Dániel, Zám Tibor —, és olyanok vallanak politikáról, tudományról, egészségügyről, művészetekről, oktatásról, közművelődésről, akikről keveset, de az általuk igazgatott intézményekről annál többet tudunk. Róluk is Bács-Kiskun megyeiségük okán: a Ko- dály-intézetről, a kiskunsági nemzeti parkról, a Kecske- mét-Szikrai Állami Gazdaságról, a kecskeméti kerámiastúdióról, a rajzfilmstúdióról és a többiekről. Emellett még olyan „csemegékkel” is szolgál a könyv, mint a Kossuth Könyvkiadó sorozatszerkesztőjével, S. Nyirö Józseffel, a kecskeméti antropológussal, Henkey Gyulával, és a Kiskunhalason letelepedett írónővel, Zsigray Juliannával készített beszélgetés. Az interjú egyszerre nehéz és könnyű műfaj — olvashatjuk a könyv előszavában. Tegyük hozzá: izgalmas is, ha felkészülten és partnerként művelik. Halász Ferenc beszélgetései ezek közül valók. Érdemes hát elolvasni a kötetet, amihez, ha megyénkben nem is, de a fővárosba utaztunkban Kecskeméten és másutt, Bács- Kiskun megyében, a könyvesboltokban bizonyára hozzájuthatunk. Árpási Zoltán Áruforgalmi jelentés A Belkereskedelmi Minisztérium áruforgalmi jelentése szerint január elejétől augusztus végéig a lakosság 356 milliárd forint értékű árut vásárolt, folyó áron 8,1 százalékkal, összehasonlítható árakon pedig 3,5 százalékkal többet, mint az elmúlt év azonos időszakában. A nyolc hónap során a folyó áron számított forgalomnövekedés a vegyes iparcikkek körében volt a legmagasabb — 9,9 százalék —, a bolti élelmiszerek forgalma 7,9, a ruházati cikkeké pedig 6,3 százalékkal növekedett. Változatlan áron számolva a vendéglátás és a ruházati kereskedelem árbevétele nem érte el a tavalyi szintet. Az augusztusi áruellátásról a jelentés megállapítja: az élelmiszerek kínálata a korábbi időszakhoz hasonlóan bőséges és kiegyensúlyozott volt. Az alapvető élelmiszerek többségéből a tavaly augusztusinál jobb volt a kínálat, nem volt azonban elegendő szalámi, szárazkolbász, napraforgóolaj és oldódó kávékeverék. A tőkehús meny- nyisége elégnek bizonyult, a minőséggel kapcsolatban azonban több helyről jeleztek hiányosságokat. Burgonyából, zöldségből, gyümölcsből az évszaknak megfelelően bőséges volt a kínálat, bár a budapesti szabadpiacokra 26,5 százalékkal kevesebbet hoztak a termelők, mint az elmúlt év augusztusában. Mennyiségi hiány ugyan így sem volt, viszont az árak 3,2 százalékkal növekedtek az egy évvel korábbihoz képest. Ruházati cikkekből jó volt a választék, s kielégítő volt az iskolaruházati cikkek, köpenyek, tornaruhák, -cipők kínálata is. A méteráruk közül egyes helyeken a selyem, a karton, a pamut és a flokon áruk választéka bizonyult szűkösnek. A tüzelőanyagok iránt augusztusban kismértékben növekedett a kereslet, s a tüzének mennyiségben kielégítették az igényeket. Az előző évinél jobb a kereskedelem kínálata fenyőfűrészáruból. Romlott az égetett tégla és cserép kínálata. II népességfogyás terhe H ogyan akadályozható meg, hogy egy megye népessége csökkenjen. hogy ne néptelenedje- nek el az otthont, nyugalmat, békés hangulatot megteremtő falvak? Miért, hogy sokan városainkban sem találják meg számításaikat, s törekszenek a fővárosba, ahol hovatovább be kell csukni a városkaput, mert a túlnépességet nem győzi az infrastruktúra, szennyezett a levegő, rosszak a lakáshoz jutás esélyei. Körvonalakban azonnal több szempontból helytálló válasszal szolgálhatunk, de a tények felsorolása teszi igazán súlyossá az érveket, ami azután a tennivalók megfogalmazásában is segítséget nyújthat. Húsz év távlatában 22 ezer 800-zal kevesebb gyermek születik, s ebből eredően mintegy 18 ezerre] kevesebben vállalhatnak majd munkát. S bár a magasabb kort megélő kortársak száma csupán 10 ezerrel fogyatkozik, a megye lakossága 2000-re közel 50 ezerrel csappan meg. Egyrészről elfogadható az az érvelés, hogy természetes fogyásnak vagyunk a tanúi, ám ez csupán az egyik tényező. A másik az elvándorlás, a képzettség megszerzése után a megyében munkát sem vállalás. Az ifjúság körében a különféle iskolát végzetteknek csupán a fele, mintegy 4600 munkavállaló kíván p megyei üzemekben, intézményekben, hivatalokban dolgozni. S a kívánalom még nem tett, az 1985 86-os tanév után, szeptember 1-ig a 4500 álláshelyből csak 3300-at vállaltak el. Ezt is csökkenti az évi kétezernyi, magasabb kvalifikált szakember, aki elhagyja a megyét, S eközben mind több helyen fellép a szakemberhiány. A műszaki területen éppen annyira kényes, kérdés éz. mint az agrárágazatban, nem is beszélve a krónikus pedagógushiányról. Segíthet ezen az idén indult pedagógiai főiskolai képzés, de mi lesz a többi szakmából hiányzók pótlásával?! S lehet-e számolni azzal, hogy a megye iskolázottsági szintjét emeljük, hogy az utolsó Nógrád megye előtti helyünk ne legyen biztos 2000-ig? Szépen hangzik, hogy az élet követeli meg a gyors és hatékony változtatást. De milyen eszközök vannak ehhez a megyék kezében? Nos, a munkaerő-gazdálkodás ma még nem tartozik szorosan a vállalati stratégia kialakításakor az első számú kérdések közé. Enél- kül pedig lehetetlen helyzetbe kerül a megye, hiszen mire alapozza a képzési módszerek meghatározásakor az iskolatípusok kialakítását. Ez csak a kérdés egyik része. A másik része, hogy tudjuk-e ma, miként változik a szakmai struktúra. hogyan alakul az iparban, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya, milyen erőt képviselnek a szolgáltatások. Azt lehet tudni, hogy a foglalkoztatás milyen irányba tolódik el, hiszen a nemzetközi tendenciákkal egyezően csökken a foglalkoztatás az iparban és a mező- gazdaságban, igen jelentősen növekszik ezzel szemben a személyi és a gazdasági szolgáltatásban. Békés megyében az 1980-as évtizedtől az ezredfordulóig négy százalékkal kevesebben dolgoznak majd az iparban, több mint két százalékkal kisebb a mezőgazdaság igénye, ezzel szemben többen keresik majd a kenyerüket a kereskedelemben, a vízgazdálkodás területén. Kiugróan nő a személyi és gazdasági szolgáltatások foglalkoztatási igénye. Komoly dilemma azonban, hogy milyen oktatási területekre invesztálják szűkös anyagi forrásaikat a megyei irányító apparátusok. A gimnáziumokat fejlesszék, ahonnan a továbbtanulási arány 70 százalékos, vagy a szakmát adó középiskolákat? Milyen legyen az irány a szakmunkásképzésben, hiszen a foglalkoztatott fiatalok 80 százaléka szakmunkás. A jelenlegi ismeretek csak a kételyek számát gyarapítják. A gimnáziumi érettségivel rendelkezőknél és néhány szakközépiskolában végzetteknél ugyanis elhelyezkedési gondok mutatkoznak. Békés megyei specialitás, hogy túlképzés van nyomdaipari szakközépiskolásokból, útépítőkből, útfenntartókból. Nehezen találnak munkát a zöldségtermesztő szakmunkások. Ugyanakkor évek óta nincs elegendő felsőfokú végzettséggel rendelkező szakember. Még mindig csak az okok felsorolásánál tartunk, pedig mindegyik kérdés magyarázható. Annak például, hogy nem rugalmas, gyakorlatias a képzés, az az egyik nyomós oka, hogy még a lehetséges esetekben sem a munkahelyek nevelik az utánpótlást, így a tanulás közbeni munkára nevelés nem valósulhat meg. Vannak erre próbálkozások, de azzal meg legfeljebb a szomszédos vállalat jár jól, mert magasabb órabért tud fizetni. A szakmát tanult fiata; pedig oda megy, ahol a megélhetéséhez magasabb anyagiakért töltheti el a nyolc órát. A lánc következő szeme az, hogy honi keresetszabályozási viszonyaink nem teszik lehetővé, hogy a kiugró teljesítményt jól megfizethesse a vállalat. A magyar munkaerő-mobilitás csupán arra jó, hogy a sűrűn munkahelyet változtató munkás, szakember, vagy irányító vezető minél többet keressen anélkül, hogy ellenértékeként már letette volna az ezért elvárható többletteljesítményt. Nem beszélve arról, hogy a vidéken dolgozó üzemek, gyárak meg sem közelítik azt a keresetszínvonalat, amit azonos munkáért egy fővárosi üzem fizetni tud. Hátrányos a vidék helyzete abban is, hogy az infrastruktúra fejlettsége csak nehezíti a vállalati gazdálkodást, a piaci ismeretek megszerzését, az azokhoz való alkalmazkodást, egyáltalán a lakossági létfeltételeket is. Indokolatlanul több a fővárosi központ, mint a vidéki. Nem tagadható, hogy társadalmunkban gyarapszik az improduktív létszám. Mindezek a tényezők együttesen adják magyarázatát annak, hogy a vidéken élő népesség törekszik arra, hogy többet keressen, neki is legyen szép áruháza, lehetősége az infrastruktúrát élvezni, magasabb színvonalon élni. Ebben lelhető fel a városokba törekvés, az elvándorlás legfőbb oka. L ehet-e ezen változtatni ? Valamelyest. A gazdasági kényszer teremtheti meg a feltételeit. Mit kell ezen érteni? Csak annyit (?!), hogy a megyében élő és dolgozó üzemeket irányító szakembereknek azokkal a lehetőségekkel keli élni és gazdálkodni, amelyeket a gazdasági irányítás és szabályozás lehetőségként felkínál. Ez utóbbira csak egy példát. Az átképzési támogatásra mirfti- össze két üzem kért anyagi lehetőséget, pénzt a tanácsoktól, ők is csak 130 dolgozó részére. Holott ebben a keretben sok képzési formát lehetne meghonosítani, megteremteni az elhelyezkedési gondokkal küzdőknek a munkavállalási alkalmat. Aztán majd az oktatás igazodik a maga módszereivel a termelés munkaerőigényéhez. S éppen a kisvállalkozási formákkal való okos gazdálkodás, irányítás teremthetné meg azt, hogy a kínálat ott leljen keresletre, ahol hiány van. Ezt persze ösztönözni kellene mind szélesebb körben. Hogy a peremvidéken élő emberek is olyan színvonalon élhessenek, mint a városi vagy a fővárosi ember. Hiszen az igényeik nem kisebbek, nem kevesebbek, mint a többi magyar állampolgáré. Számadó Julianna
