Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-16 / 244. szám

1986. október 16., csütörtök o T <r '- ' * ’ÍS Sirató Sírjunk, közösen zokogjunk, hátha feltámad hamvaiból egy igen szép Békés megyei kezdeményezés. Az történt ugyanis, hogy a közvélemény szeme láttára csendben, szinte észrevétlenül cserélték ki az ipari szövetkezetek termékeit butikszerűen árusító üzlet cégtábláját á Dél- texére. Az esemény mögött az áll, hogy Békés megye könnyűipari ágazatához tartozó szövetkezetei nem tud­tak megegyezni abban, hogy ez a Kiszöv közös alapjai­ból létesített üzletsor — amely /Békéscsabán a Szabadság téren, a pártszékházzal szemközti oldalon létesült — a kor követelményeihez alkalmazkodva szövetkezeti közös érdekeltségű, valójában butik rendszerű üzletté váljon. Először tehát sirassuk meg az emberi önzés, makacs­ság, az újtól való félelem szövetkezetbe mentett hordo­zóit, mert képtelenek voltak megérteni saját érdekeiket. Azután sirassuk azt, hogy e széles megyében nem volt senkinek bátorsága, hogy tárgyalóasztalhoz ültesse az ér­dekelteket és felvilágosítsa őket arról, hogy az a gya­korlat, amit külön-külön olyan jól csinálnak — ugyanis valamennyi érdekelt ipari szövetkezet saját üzleteiben árulja termékeit —, az együtt is mehet. Összefogással ta­lán még könnyebben is és költségre elviselhetőbben. És most zokogjunk azon, hogy a könnyűipari ágazat szövetkezeteiben előállított csaknem 2 milliárd forint ér­tékű árutermelésből ebben az egyetlen szövetkezeti bu­tikba azért nem adnak árut, mert állítólag sok a bér­munka, kevés a saját anyagos termelés és amit termel­nek, annak országon belül máshol Is piaca van. Tévedés ne essék, és előre is bocsánatot kérek mind­azoktól, akik nem így és ennyire fájdalmasan látják az egyetlen szövetkezeti butik békéscsabai lehetőségét. De megvallom, őket is siratom, mert tisztánlátásukat sem­miféle ellenintézkedés nem követte, sőt hallgatásukkal ők maguk is jbeálltak a szűklátókörűek sorába, és ezzel áldásukat adták egy szép és jó kezdeményezés halálára. Sirassuk tehát őket, de biztassuk azokat, akikben még él valamilyen becsvágy arra, hogy a világban oly nagyra becsült Békés megyei ipari szövetkezetek által gyártott termékek eljussanak Békéscsabára, abba a butikba, melynek alapításánál fogva .ők és csakis ők a jogos tulaj­donosai. Kérem, és kérjük szövetkezeti vezetőinket, ta­láljanak egyetértést, működjenek együtt, hogy ne csak London, Párizs, München, Moszkva üzleteiben csodáljuk termékeik gazdag skáláját, minőségét, hanem idehaza, Békéscsabán is. Higgyék :el, felszáradnak a könnyek, rögvest mosolyra gerjednek a tekintetek. És már ettől a gondolattól sem sírok tovább. D. K. Fedél alatt az alma Befejeződött az almaszüret a Füzesgyarmati Vörös Csil­lag Termelőszövetkezetben. Százharminc hektáron ter­mesztettek almát Jonathan, Starking, Golden, Staymared fajtákból. Az idén a vártnál kevesebbet szedhettek, hi­szen a tavaszi fagy jelentős kárt okozott a gyümölcsös­ben. A leszüretelt 3500 ton­na alma egy része, mintegy 800 tonna szovjet és cseh ex­portra kerül. Folyamatos a belföldi értékesítés is. A me­gyei vállalatok dolgozóinak eddig 100 tonnát szállítottak, várhatóan még 300 tonnányi iránt van igény. Folyamatos az úgynevezett ipari alma feldolgozása, ösz- szesen 250 tonna almát zúz­nak össze. A téli ellátásra egyébként 600 tonnát tárol­nak a hűtőházban. A többit december végéig exportra szállítják. Fotó: Szőke Margit Ök is versenyeznek. A Bé­késcsabai Konzervgyárban sok fiatal dolgozik, s külö­nösen a KISZ-esek végeznek jó munkát. A konzervgyári KISZ-szervezet a IX. párt- kongresszus tiszteletére kü­lönféle vállalásokat tett. Csökkentik az áruk romlá­sát. s energiát, valamint nyersanyagot és segédanya­got takarítanak meg. A gyár­ban 142 fiatal eddig 2 millió 98 ezer forint termelési terv­túlteljesítést ért el. Kilenc- venketten csaknem 900 óra társadalmi munkát végeztek. Ifjúsági brigád is dolgozik a konzervgyárban. Nagy Sán- dorné ifjúsági brigádja a kongresszusi vállalását ed­dig időarányosan 139,6 szá­zalékra teljesítette, s 90 órán át dolgoztak társadalmi munkában. A konzervgyári fiatalok bíznak abban, hogy továbbra is jó eredményeket érnek el a pártkongresszus tiszteletére. (Békés Megyei Népújság, 1966. október 14.) Elismerés a polgári védel­mi gyakorlat résztvevőinek. Az elmúlt héten Békéscsa­bán, a Szabadság Termelő- szövetkezet polgári védelmi egységparancsnoksága gya­korlatot tartott. Az igen jól sikerült gyakorlat után a vá­rosi parancsnok két termelő­szövetkezeti tagnak okleve­let, hatnak pedig könyvju­talmat adott át. (Békés Me­gyei Népújság, 1966. október 16.) Légy a pohárban Somogyi úr nem hagyja magát All a hajsza, Áll a bál, a pénz körül. (Goethe: Faust) Somogyi úr makacs kis ember. Termetét meghazud- tolóan szívós és kitartó. Sőt! Erős is. Hatalmas táskáját az íróasztalomra teszi, iratköte- geket vesz elő, indulatát el­fojtva beszél. Nem ül le, járkál, az igazát keresi, mon­danivalóját papírral próbálja erősíteni. Igazi kocsmáros. Pihentetésképpen mesél. A kricsmik sötét világáról, a megvillanó késekről, a du­hajkodásokról, a részeg hús­toronyról, akit a biliárdasz­talra, a kőpadlóra kénysze- rített. Somogyi Béla, a gyulai székelycsárda volt szerződé­ses üzletvezetője nem hagy­ja magát. Légy került a po­harába, most fut a pénze után. Csaknem félmillió fo­rintja úszik. Sokan kárör- vendöen szemlélik a vergő­dését, hiszen a fáma szerint egy „menő” réteg reprezen­tánsa. Állítólag elég meg­nyitni a sörcsapot, hogy még abból is pénz dőljön. Somo­gyi úr mára csak az ajtókat nyitogatja, kilincsel, ügyvé­det fogad. Szeptember 15-én megkapta a munkakönyvét a Békés Megyei Vendéglátó- ipari Vállalattól. — Van önnek képesítése, Somogyi úr? — forgatom az iratokat. — Már hogyne volna. Ál­talános lakatos, gázkészü­lék-szerelő, gépkocsioktató vagyok, dolgoztam a Gelká- nál mint szakoktató. — Nem erre gondoltam, hanem valamilyen vendéglá­tóipari tudományra. — Elvégeztem a szakács- tanfolyamot, majd megsze­reztem a melegkonyhás üz­letvezetői képesítést. A ven­déglátóipari vállalathoz 1976 májusában kerültem. Általá­ban üzletvezetői megbízáso­kat kaptam itt Gyulán. Kü­lönböző italboltokat, büféket irányítottam, mellettem volt a feleségem, a lányom és a fiam. Mindig oda mentem, ahol szükség volt rám. — Nem azért kellett ván­dorolnia, mert hiánya volt? — Dehogy. Mondom, he­lyettesítettem, kisegítettem, nyáron a strandon dolgoz­tam. Gebines koromban is mindig pontosan befizettem a járandóságot a vállalat­nak. Tartozásom, leltárhiá­nyom nem volt. — Akkor bizakodott 1981- ben is ... — Persze. Licitáltam a Várfürdőben levő fedett bü­fére amelyet három eszten­dőre 4 millió forintért hir­dettek meg. Az ellenlábasom 250 ezerrel túllépte ezt az összeget, amikor kiszálltam a buliból. Jellemző, hogy a 3 év alatt öt gazdája volt az üzletnek, végül átvette az áfész. — A székelycsárdával már több szerencséje volt? — Az elején igen, hiszen a két licitáló hamar vissza­lépett, 2,2 millióért az enyém lett az üzlet. De rettenetesen rossz állapotba^ volt, min­denképpen fel kellett újítani. Mosdót, kerítést, raktárát, utat, tekepályát építettem, korszerűsítettem a villany­Az őszi búza vetésterületé­nek egynegyedén az úgyne­vezett művelőutas módszer­rel juttatják a földbe a ma­got az idei őszön a Fejér megyei mezőgazdasági nagy­üzemek. A gyorsan terjedő eljárásnak az a legnagyobb előnye, hogy gyorsabbá, ha­tékonyabbá, gazdaságosabbá hálózatot, a pultot, a tetőze­tet. Megegyeztünk a válla­lattal, hogy ezeket a költsé­geket utólag megtérítik. A szerződés lejárt, a 424 ezer forintot viszont nem hajlan­dók kifizetni. Bezzegh László, a vállalat igazgatóhelyettese azt mondta: „Két hétig rö­högtem rajtad, Somogyi kar­társ, amikor a számlát be- küldted.” Mit szól ehhez? — A szerződésben az áll, hogy 200 ezer forintig költ­het, ha ezt túllépi, a saját kockázatára teszi. — Ez az összeg kevésnek bizonyult, és egyébként is a vállalatnak tettem jót, miért ne vállalhatnánk együtt a kockázatot. Nekem 120 ezer forint értékben adták át az épületet, most több mint egymilliót ér. — És mi történt augusztus 8-án, az újabb versenytár­gyaláson? — Egyszerűen kigolyóztak. Pedig nagyon szerettem vol­na újabb 5 évre megszerezni a boltot, ha már ennyi pénzt belefektettem. Legalább 25 üzletre licitáltak azon a na­pon, de csak ennél az egy­nél követelték a kéthavi áta­lánydíj, 124 ezer forint le­tételét. Mivel erre nem szá­mítottam, nem gomboltam le a „bánatpénzt”, az ellenfe­lem nyert. — De a versenytárgyalásra invitáló papírrct rágépelték, hogy hozza magával a két­havi átalánydíjnak megfele­lő pénzt. — Igaz. Ugyanakkor én arra gondoltam: a 424 ezer forintból futja a bánatpénz­re is, mivel ennyivel tarto­zik a vállalat. Sőt! Felaján­lottam : lemondok erről az összegről, ha velem kötik meg az ötéves szerződést. — Ez viszont törvénysér­tő. — Lehet. De azt is meg kellene érteni, hogy nekem elsőbbségi jogom van erre a boltra. Amikor a vállalat üzemeltette, havonta 19 ezer forint volt a vesztesége. Ne­kem sikerült az éves forgal­mat 5,2-ről 6,6 millió forint­ra emelni. Képzelheti, IV. osztályú árakon! A bérleti díjat, az áru értékét időben befizettem. Most törjem fel az utat, vegyem a hátamra a tekepályát, a raktárakat? Somogyi úr csomagol, ösz- szeszedi a papírokat, hóna alá vágja a táskát és távo­zik. Én meg felkeresem Bez­zegh Lászlót, a vendéglátó- ipari vállalat igazgatóhelyet­tesét és megkérdezem: — Haragszik ön Somogyi Bélára? — Nem, nem haragszom. Viszont nem tartozik a leg­jobb szerződéses üzletvezetők közé, izgága ember, sok ba­junk volt vele a felújítás ideje alatt is. — Futott a pénze után, nem? — Nézze, a felújításra mindenképpen szükség volt. Szerintünk a III. osztályba való soroláshoz 200 ezer fo­rint elég lett volna, ennyi szerepelt a szerződésben is. Áru- és göngyölegraktár he­lyett fészereket állított fel, a tekepálya szabványon kí­vüli, az útburkolatot állító­lag sörért csinálták. Nekünk teszi a növényvédelmet, a gyomirtók és a különböző vegyszerek kiszórását. A módszer lényege, hogy a vetőgép egyes csoroszlyái- nak a lezárásával már a ve­tésnél utakat hagynak a táb­lákban a növényvédő gépek­nek, s ezzel lehetővé teszik, hogy később taposási kár nélkül elvégezzék a szüksé­viszont építési engedélyre, előzetes költségvetésre, számlákra van szükségünk, hogy fizethessünk. Ennek el­lenére 1982-től folyamatosan 181 ezer forintot a markába nyomtunk. — De mi lesz a többivel, a 400 ezer forinttal? — A tekepálya, az út, a raktárak ügyét szakértővel megvizsgáltatjuk, a bíróság majd eldönti, hogy kinek van igaza. — Ön szerint szabályos volt a versenytárgyalás? — Természetesen. Köz­jegyző előtt folyt minden. —A Belkereskedelmi Mi­nisztérium állásfoglalása szerint a bevált, régi üzlet­vezetőket előnyben kell ré­szesíteni. — Mi pontosan ezt az el­vet alkalmaztuk, hiszen a többi üzlet licitálásakor nem kértünk kéthavi átalánydí­jat. Csak a 342. számú ital­bolt esetében. Ugyanis an­nak a lehetőségét sem sza­bad kizárni, hogy valaki he­lyére még jobb lépjen. Ezért Somogyi Bélának nem ad­tuk meg ezt az esélyt. — Honnan tudja, hogy az új üzletvezető jobb lesz? — Október 2-án nyitotta meg újra az üzletet, szépen rendbe hozta belülről is, elé­gedettek vagyunk. Meg is kapta a III. osztályú besoro­lást. — Nem szubjektív egy ki­csit a régi üzletvezetővel szemben? — Elismerem, az vagyok. Somogyi úr megint itt van. Nem idegesebb, mint más­kor. Papírjaival bíbelődik. Neki szegezem a kérdést: — Igaz, hogy a tekepálya szabványon kívüli? — Ezt csak most mondják. Nézze meg, itt vannak a tervrajzok, az építési, a hasz­nálatbavételi engedély. Az utóbbit 1985. április 24-én adta ki a Gyulai Városi Ta­nács. — A bitumenezést való­ban sörért csinálták? — A tükröt mi ástuk ki a családdal, a bitumenezést a tervezőmérnök vállalta, aki azóta meghalt. Fogal­mam sincs, hogy kiket alkal­mazott. Dolgoztak, én fizet­tem. Ennyi. — A volt főnöke szerint a raktárak sem elfogadható­ak. — Ezt is csak most kifo­gásolják, annak idején jó volt. Ezek pavilonszerű épü­letek, lehet vinni, mozgatni, büfének is megfelelnek. — Számlát sem tudott mindig felmutatni a befeje­zett munkákról. — Persze hogy nem. A vállalat nem adott embere­ket, azt mondták, oldjam meg magam. Olyanokkal kellett dolgoznom, akiknek nem erősségük a számlaké­szítés. Somogyi úr csendes. Ül az asztalnál, a csárdáról készült fényképeket rendezgeti. A pohárban üdítő, amelyben veszettül kering, kapálódzik a légy. Egykedvűen bámul­juk. Kimászik, vagy beleful­lad? Seres Sándor ges munkálatokat. Az elmúlt években még csak a kom­binátokban, az állami gazda­ságokban és a búzatermesz­tésben élen járó termelőszö­vetkezetekben alkalmazták a módszert, de a kedvező ta­pasztalatok alapján az idén már jóval szélesebb körben vezetik be a közös gazdasá­gokban. A szakemberek sze­rint az így végzett növény- védelem a repülőgépes vegy­szerezés negyedébe kerül. Terjed a müvelőutas bűzavetés

Next

/
Oldalképek
Tartalom