Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-15 / 243. szám

1986, október 15., szerda Ifjúsági klubok ’86 Nem feltámasztani: új életet kezdeni! NÉPÚJSÁG Információs központ, tanácsadás humánszolgáltatás Utcán lődörgő, esténként kocsmákban az' időt pultra könyökléssel múlató fiúk és lányok egyfelől, abban a bi­zonyos klubos „hőskorban” felépített vagy csak kialakí­tott, s mára üresen ásító he­lyiségek másfelől. Mindezek­hez panaszáradat a fiúktól és lányoktól, a szülőktől, a népművelőktől — szinte mindenkitől: hivatkozva te­hetetlenségre, passzivitásra és minden más nem éppen jóra. Nosztalgikus felhangok is vegyülnek ebbe a kakofó­niába. „Bezzeg a hatvanas és hetvenes években még jó volt, még érdemes és még érdekes volt! De ma?!...” Valóban: mi van ma? Er­ről beszélgettünk Nagy Pé­terrel, a Békés Megyei Mű­velődési Központ munkatár­sával, a megyei klubtanács titkárával. Múlt és jelen: miből mire telik? Tíz évvel ezelőtt másfél­száz ifjúsági klub működött megyénkben. Ma nyolcvan körülinek van működési en­gedélye. De csínján kell bánni a számokkal, a meg­határozásokkal. A kívülálló számára talán furcsa, de soha senki nem tudta, nem tudhatja pontosan, hány klub is működik. Ennek ma­gyarázata igen egyszerű: na­ponta születhet új, oszlik fel egy másik. A nagy számok törvénye értelmében a „pa­píron” létezők fele-kéthar­mada az, amelyik ténylege­sen is él. S mennyi az. ame­lyik igazán megérdemli az ifjúsági klub nevet? Ma, 1986-ban ezek száma húsz­harmincra tehető ... Igen, úgy tíz évvel ezelőtt regulázták a hazai klubokat; mozgalom lett belőle. Klub­tanácsok alakultak (kötelező volt!). Az országos fogta ösz- sze a megyeieket, azok meg a járásiakat (később a terü­letieket). Aztán megszűnt az országos tanács, a megyeiek magukra maradtak. Pedig jó volt a korábbi rendszer. Fia­talok tíz- és százezreit moz­gatták meg akcióikkal. Min­dig volt valami érdekes, ér­telmes cél, feladat. S nem utolsósorban: jó volt együtt Napilapjaink egyikében, mégpedig ennek gyászrova­tában szokott megjelenni az alábbi kegyeletsértő apró- hirdetés. Valahányszor át­tekintem a halálozások szo­morú listáját, megakad raj­ta a szemem, olvastán kel­lemetlen érzés fog el. Rá­jöttem, hogy miért. íme a csupa nagybetűvel szedett szöveg: TEMETTETNI FÁJ ÉS NEHÉZ, GYÁSZ GMK MINDENT INTÉZ. Ezután a gmk címe következik. Megrökönyödésem oka: ez a hirdetés nem átallott ver­ses formát ölteni. Hiszen lám, „szabályos” két nyolc- szótagos verssor, ráadásul sorfelezéssel, azaz mindkét sor négy-négy szótagra osz­lik. Látszatra hát valóban verset olvashat az ember, s ebben a hitében akkor erő­södik meg, ha felfedezi a rí- meltetés szándékát is: nehéz — intéz. Suta rím, de elég ahhoz, hogy teljessé váljék az olvasóban a bántó hangu­lat, a kegyeletrontás visszás érzése. A gyász egyike a megrázó érzelmeknek. Értelmező szó­tárunk szerint a gyász „sze­retett személy, főleg hozzá­tartozó halálán érzett bánat, fájdalom”. Érhet családot és csinálni, dolgozni, kikapcso­lódni. Együtt! Nemcsak a háborúhoz, a klubhoz (meg mindenhez ...) pénz kell. A hetvenes évek­ben hat számjeggyel volt leírható a megyei klubtaná­csokhoz érkező támogatások összege. íme az 1986. évre szóló lista (ezer forintban): megyei tanács 70, megyei KISZ-bizottság 25, Mészöv és Kiszöv 20-20, SZMT 15, Teszöv 10, békéscsabai Áfész 10 (kérés nélkül, önkénte­sen!). Ez ugye összesen 170 ezer forint. Ehhez járul még a megyei művelődési köz­ponttól kapott támogatás, amely mindig csak az év vé­gén derül ki, mennyi. Ha kell, adja. Ha úgy tetszik: kipótolja a hiányokat. Mire telik (kell, hogy tel­jen!) ebből a pénzből, amely fölött a megyei klubtanács rendelkezik? A műsorszolgáltatásra. Szó­rakoztató műsorok, találko­zók, fórumok, előadói estek listáját kapja meg a klub. Erről lehet választani. A ho­norárium, a gázsi, a tiszte­letdíj felét a klub, másik fe­lét a klubtanács fizeti. Elvi­leg lehetőség van arra is, hogy „pénzt csináljon” a klub: belépőt szed, de akkor meg kell térítenie a teljes műsorköltséget. Megyei klubtalálkozókra. Egyet a diákkluboknak, egyet a dolgozó fiatalok klubjainak rendeznek, min­den évben. Két-három napo­sak és „néha nagyon jól si­kerültek”. Szeptember utolsó hétvégéjén a diákoknak Orosházán tartották az ideit, a dolgozóknak meg majd no­vemberben lesz találkozójuk. Pályázatokra. Ez amolyan támogatásféle. Sok éve már „Tovább az elkezdett úton” a címe; önértékelést kell vé­gezniük a benevező klubok­nak. Évről évre egyre keve­sebben vállalkoznak arra, hogy jelentéseket írjanak, küldjenek. A „nyertesek” négy-öt számjeggyel írandó pénzjutalmat (a tavalyira 42 ezret) kapnak — utólagos el­számolási kötelezettséggel. Alap- és továbbképzésre. Az idén tizenhárom már gya­korló, vagy csak kezdő klub­vezető vett részt az alapkép­zésen, amelyik bentlakásos volt. nemzetet, a halál hírére gyászba borul a család, a baráti "kör, a munkahely közössége. A legkomorabb személyes és közösségi érzés tiszteletet parancsol vagy legalábbis megértést kíván a közelál­lóktól. De még attól az in­tézménytől, hivataltól és vállalattól is, amely — mint jelen esetben — fel­ajánlja szolgálatát. Ezt teszi a hirdetés feladója is, csak szerencsétlen formában: megjelentetett szövegének stílustalanságával. Pedig legalább az illemtu­dás szintjén felelhetne meg a gyász követelte hangnem­nek. Azaz igazodnia kellene az aktuális társadalmi érint­kezés, a másokkal való vi­selkedés nyelvben is kifeje­ződő követelményéhez, a be­szédmagatartás helyhez és alkalomhoz igazodó módjá­hoz. Kényszerítő közösségi szabály kötele'zi az együttér­zés valamilyen megnyilatko­zására mindazokat, akik a szomorú esemény idején sze­mélyes vagy akár üzleti, szolgáltató ajánlkozással kapcsolatot tartanak vagy kapcsolatot létesíteni óhajta­nak az érintettekkel. A „Békés Megyei Klub­élet" kiadására. Általában évente két szám (az idén ed­dig egy) jelenik meg ebből a módszertani kiadványból. „Kevés az avatott, jó tollú szerző, aki kellő klubos gya­korlattal is rendelkezik.” I vezető személyisége Gyakorlatilag minden klubnak — iskolában, műve­lődési házban, munkahelyen működőknek — önálló költ­ségvetése, de legalább több­kevesebb elkülönítetten kezelt pénze van. A legkevesebb a diákklubokra jut; s ha nem is érthető, de legalább logi­kusan megmagyarázható. A legjobban „eleresztettek” az üzemi-vállalati ifjúsági klu­bok. Van olyan közösség, amelynek néhány száz fo­rint, és van olyan, amelynek 100 ezer az éves „kerete”! S nem biztos, hogy a juttatott összeg arányban áll a tar­talmi munkával. A klubhoz is pénz kell, de még más is. Vezető szemé­lyiség. Sajnos, a hatvanas­hetvenes években ki- és fel­nevelődött nemzedéknek ma már gyermeke, vagy akár unokája olyan korú, hogy klubtag lehetne... A hetve­nes évek végén bekövetke­zett — sokak szerint az or­szágos klubtanács előzéke­ként, illetve következménye­ként— vákuum azt is ered­ményezte, hogy a régiek nem tudták kinek átadni tapasz­talataikat, tudásukat. S ha valaminél, hát a klubmozga­lomnál igazán érvényes az, hogy vezető személyiség nél­kül nincs, nem lehet foly­tatás. S bármennyire is kí­nos, mégis le kell írni: je­lenleg nincs olyan vezetője a megyei klubmozgalomnak — egy-két, igencsak a felnőtt­kor éveit taposó „megszállot­tat” most kivéve —, aki iga­zi vezető személyiség lehet­ne. S hogy miért nincs? Az említett szakadás következ­tében nem volt meg a foly­tonosság. A klubok fenn- és eltartóinak semmilyen érde­ke nem fűződik ahhoz, hogy ilyen fiatalok nevelődjenek. Azzal pedig, hogy valakit „felülről” kineveznek, csak ártanak, semmint használnak az ügynek. Miért nem sikerült ez a közeledés a szóban forgó közleményben? Mert a vá­lasztott forma meghazudtol­ja a mondanivaló komolysá­gát. Teszi pedig ezt olyan szöveggel, amely játékos­nak sikerült, és sekélyes ér­tékű formai elemeivel mél­tatlannak bizonyul egy mélységesen emberi érzés­hez. Bánattal sújtott embert akar megnyerni az ügyhöz méltatlan, értéktelen rek­lámfogással. Hatásosnak vélt stílusszándéka visszafelé sült el: csúfot űz a gyászból ahelyett, hogy fölemelkedne legalább a megértés szintjé­re. Pedig a megértés kifejezé­se koránt sincs ellentétben az üzleti érdekkel. Ellenke­zőleg: kellő komolysággal és illemtudással való kifejezése bizalmat kelt azokban, akik a temetés intézésével kény­telenek törődni. Semmiképpen sem ajánl­juk a verses formát, legke­vésbé az idézetthez hasonló rigmust. Gondoljuk meg: részvétét senkinek sem jut eszébe személyesen kifejezni efféle egyéni ötlettel, ehhez az őszinte próza illik. Mint ahogyan ez való a halálozá­si rovat apróhirdetésébe is. Kezdődjék hát például így: „Gyászában osztozva se­gít.„Temetkezési gond­jait átvállalja...”, stb. Ha már szépre nem sikerül a hirdetés, szóljon legalább emberül. Gondoljuk meg: a halál nem tűri a klapanciát. Szende Aladár Klubra, ifjúságira pedig szükség van. Nemcsak ebben, minden tekintetben alapelve kell hogy legyen annak, aki a fiatalokkal mer, akar fog­lalkozni : viszonylag egysze­rűen megoldható, de azért az „oroszlánkörmök” megmuta­tására alkalmas, értelmes és jól megfogalmazott célok és feladatok egymásra épült rendszerét kell meghatároz­ni. A jövő körvonalai A megyei klubtanács tit­kárának javaslatára hattagú stábot alakítottak. A „klub­vezetők szaktanácsadói cso­portja” gyorsan és könnyen összehívható. Feladata, hogy bármikor segítségére legyen bárkinek és bármelyik klub­nak, aki éppen tanácstalan, lépni akar. Nos, ennek a csoportnak a segítségével már kidolgozták az 1986 87. évadra a közeli napokban meghirdetésre kerülő új klubpályázati rendszert, amely a korábbihoz csak annyiban hasonlít, hogy nyertesei ismét jelentősebb pénzösszegeket nyerhetnek. Nem kell majd jelentéseket fabrikálni, beadványokat szerkeszteni. Játszani kell; felvenni a másik klubbal a kapcsolatot, egy-egy estén jól érezni magukat, kelleme­sen tölteni a foglalkozások, a klubnyitvatartások órá­it... Mindezt a jövő máju­sig tartó játéksort úgy állí­tották össze, hogy az anya­gi lehetőségektől függetle­nül nagyjából egyenlő esély- lyel induljanak a klubok. Mondjuk a gyulai Kövizig, amely ma (és évek óta) már- már egy művelődési ház fel­adatkörét is felvállalva pél­damutató munkát végez, és egy szakközépiskolai klub, amely heti egy foglalkozását tanári felügyelettel, a tante­remben már-már hátra kul­csolt kézzel (!) tölti el. * A klubmozgalmat — ne­vezzük így — nem feltá­masztani, hanem új alapo­kon ismét megteremteni kell. A társadalmi szükségszerű­ség diktálja így. A legtöbb esetben talán nem is csak pénzkérdés, hogy a ráérő ti­zen- és huszonévesek vala­mi hasznossal töltsék el fe­les idejüket. Mára már leg­alább a szándék megvan er­re... (nemesi) Készülő televíziós produkciók Üj televíziós filmek, soroza­tok forgatása kezdődik meg októberben a televízió és a Mafilm műhelyeiben. Gal- góczi Erzsébet írásából, a Gyil­kos vadkacsákból Nemere László rendez tévéfilmet. Az írónő egyik legújabb müvében ismét az egyéni sorsok és éle­tek konfliktusain keresztül nyújt izgalmas képet alakuló­változó társadalmunkról. A darab főhőse a vidéki ország­gyűlési képviselőnő, aki egy helybeli mérnökkel kezd nyo­mozást a férfi titokzatos mó­don eltűnt testvére után. A darab főszerepeit Bodnár Eri­ka és Csendes László alakítja. Deák Krisztina Ady Endre feleségéről, Csinszkáról készít tévéfilmet. A lírai színekkel átszőtt, drámai szerkezetű film eredeti dokumentumok alap­ján rajzolja meg a fiatal nő érdekes személyiségét, s a nagy költő társaként eltöltött esztendők történetét. A költő alakját Jordán Tamás, Csinsz­káét Nagy-Kálózy Eszter for­málja meg. A tévé szórakoztató főszer­kesztőségében több részes so­rozat készül, amely az elmúlt évtizedek politikai humorát idézi fel. A Ha mi egyszer ki­nyitjuk a szánkat . . . című ciklusban a legkiválóbb ma­gyar humoristák, egyebek kö­zött Goda Gábor, Gádor Béla, Darvas Szilárd, Kellér IJezső, Tabi László és Komlós János írásai szerepelnek. A sorozat­ban többek között Gobbi Hil­da, ibaras Dezső, Kern András, Darvas Iván működik közre, a rendező Várkonyi Gábor. A hagyományos kulturális tevékenység mára már nem elég, a régi mellett új utak­ra van szükség. Hogy mi­lyenre, és mely irányba tart a munka, erről beszélgettünk a megyei művelődési köz­pontban Pál Miklósné igaz­gatóhelyettessel és Pocsajiné Fábián Magdolna osztályve­zetővel. A közművelődés tág foga­lom. a népművelői munka széles, a megszokotton kívül sok más is belefér, a teljes emberi személyiséget nézve mindaz, ami a mindennapi élettel függ össze: a gya­korlatilag hasznos dolgoktól kezdve a különböző problé­mák megoldásához nyújtott segítségig. Ezért vetődött fel a „Mindennapi ügyeinket in­téző iroda" gondolata több lépcsős megvalósításban, majd a szerteágazó szervezés után sor kerül a nyitásra. November 15-én ugyanis Békéscsabán a Luther utcai felújított művelődési köz­pontban megkezdi működé­sét az információs és tanács­adó szolgálat, egyelőre he­tenként egyszer: szombaton egész nap. Első lépésként a nyugdíjasok és a diákok fog­lalkoztatását intézi, továbbá gyermekek, felnőttek tanul­mányi korrepetálását. És ter­mészetesen felvilágosítást ad minden közművelődési ren­dezvényről, műsorról a sze­mélyesen vagy telefonon ér­deklődőknek. Ott, helyben a szaktanács- adás két területet fog át: az egyik a magánházépítés, a másik a pszichológiai jelle­gű. mindkettőre nagy az igény. A házépítés számtalan gonddal jár — aki végigcsi­nálta, az tudja igazán —, aki most fog hozzá, talán nem is sejti, mennyivel. Az irodában viszont olyan em­berhez fordulhat, aki ismeri az idevonatkozó rendelete­ket, tudja, milyen ügyben hova, kihez kell fordulni. Tanácsot ad továbbá a te­lekvétel, tervezés, anyagbe­szerzés dolgával kapcsolat­ban, sőt később is, amikor már a lakberendezésre kerül sor. Csak az építkezés lebo­nyolítását nem vállalják. A pszichológiai tanácsadás is sokrétű, mint az emberi problémák általában. Konf­liktus támadhat a házasfe­lek, szülők és gyermekek, a család és az idős szülők kö­zött, vagy a párválasztással, netán a magányossággal kapcsolatban, melyekről már ha csak beszélhet is az ember egy megértő személy­nek — s az itt egy pszicho­lógus lesz —: már megköny- nyebbül. Hiszen alapjában véve egészséges emberről van szó, akinek lassan vagy hirtelen „összejött minden”, megsűrűsödtek a gondjai. Ezt a munkát egészíti ki az ugyancsak szombati tele­fonos lelkisegély-szolgálat, amelyet egyelőre két-három népművelő lát majd el reg­geltől késő éjszakáig. Lénye­ge, hogy a krízishelyzetbe jutott ember a számára meg­oldhatatlannak tűnő bajával tudjon valakihez fordulni, elmondhassa kínzó gondola­tait. Aki meghallgatja, a do­log természeténél fogva meg­oldást nem nyújthat, csak annak a lehetőségét, úgy, hogy az illetőt a megfelelő szakemberhez vagy intéz­ményhez irányítja. Hamarosan — október vé­gén, november elején — el­kezdődik a csoportos mentál­higiéniai tevékenység, amelyben előadóként orszá­gos hírű szakemberek is részt vesznek. Egy négyna­pos tanfolyamon munkahe­lyi közművelődési felelősök az önismeret és az emberi kapcsolatok teremtésének témájával foglalkoznak, tré­ninggel összekötve. Az el­váltak szemináriuma már több hetes lesz, célja a köz­vetlen válás utáni problé­mák, jogi és egyéb vetüle- tek gondjainak feldolgozása, a konfliktushelyzet megszün­tetése, az új családi állapot lelki és gyakorlati elfogadá­sa. Röviden: az új életfor­ma kialakításában segit ez a szeminárium. Ahol — és ez sem mellékes szempont — huzamos ideig azonos hely­zetű, de nem biztos, hogy azonos gondú emberek lesz­nek együtt, nem elzárkózva a világtól, hanem társaság­ban, s vegyesen nők, férfiak. * * * Ennyi, és ez a kezdet, ami már maga is nagy és szép vállalkozás, mint minden, ami jobbá, szebbé, teljeseb­bé teszi az emberek életét S megéri azt a rengeteg energiát, amelyet már eddig befektettek a megyei műve­lődési központ dolgozói, és azt is, amire ezután, a sike­res működtetéshez lesz szük­ség. Vass Márta Huszonegy terjedelmes mondat... Fábián László: Hz utolsó zsoké A kritikusok már Fábián László első, 1976-ban megjelent kötete kapcsán (Hazatérő lovam körmén virágos rét illatát hozza, avagy furcsa görcs a torokban) felhívták a figyelmet arra, hogy az író azok közé tartozik, akik — prózánk meg­újulásának jegyében — kitágították a kisepika határait: tá- gabb összefüggésekbe helyezik, ciklusokba szervezik novel­láikat. Az utolsó zsoké huszonegy terjedelmes mondatból, egyet­len belső monológból, egymáshoz fugaszerűén kapcsolódó lírai emléksorozatból áll. Az emlékező egy középkorúvá érő, meghatározatlan társadalmi helyzetben és életkörülmé­nyek között élő nő: kinyíló-becsukódó tudata szabályozza a fejezetek sorrendjét és ritmusát. Az emlékekben meg­határozó élményei idéződnek meg, eseménysorok, kivágott filmkockákként kinagyított pillanatok vagy láthatatlan bel­ső történések sorjáznak, s amikor a valamilyen szempont szerint összetartozó képzettársítások lezárulnak, hogy újak­nak adják át a helyüket, az író közbeszédekben foglalja össze a letisztult gondolatokat, a kiinduló és a végpontokat. A képsorozatok középpontjában a legnagyobb (azaz, mint az írás végére kiderül: egyetlen) szerelem áll; a titokzatos, az olykor konkrét utalások miatt Edward Stachura lengyel íróra emlékeztető „erdei ember”, aki „járta az országot, voltaképpen vele volt mindene, abba a hatalmas zsákba minden vagyona belefért, nyakában lógott a gitár, olcsó bü­fékben, vacak csehókban étkezett, de ment mindig, vala- honnét egyre távolabb akart jutni, és túljutott a legtávolab- bon”, de akinek életformája végül elviselhetetlenné válik a nő számára. Az emlékező megszökik a távoli (külföldi) hegyekből, hazatérve újabb kapcsolatokat keres, vagy csak egyszerűen beléjük sodródik, hozzá és emlékeihez egyaránt méltatlan emberekkel vállal ideig-óráig közösséget. Fábián László messzire jutott a női lélek megismerésé­ben. A néhány mondatban összefoglalható cselekményvázat végig meg tudja tölteni érzelmi-erkölcsi tartalommal, kom­pozíciója több művészettel is kapcsolatot tart: a zenével, a filmmel és a festészettel. Sokágú műveltsége azonban időn­ként tehertétellé válik, utalásai olykor öncélúak. Stílusát erőltetett szókapcsolatok, néha értelmezhetetlen képek te­szik zavarossá, de művét.mégis inkább a számtalan nyelvi telitalálat jellemzi: eredményei gazdag, kiteljesedő epika felé mutatnak. (Magvető Könyvkiadó, 1986) Filep Tamás Gusztáv Szépen magyarul Gyászklapancia és társai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom