Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-13 / 241. szám
1986. október 13., hétfő o II repiilömodellezök szakkörvezetője Gádorosi November 7. Tsz Beszélgetés Valastyán János kondorosi tanárral Két ifjú modellező repítésre készen Volt egyszer egy kisdiák. Szarvasán járt általános iskolába. Egy szép napon szólt az igazgató, Jankó István: „Találtam egy szép, tágas pincét. Jó lenne nekünk repülőmodellezésre. Mit szóltok hozzá? Izgalmas munka lesz, meglátjátok”. Valastyán János elsők között jelentkezett a szakkörbe. Azóta kerek 40 esztendő telt el, az egykori kisdiák nemcsak felnőtt, de köztiszteletben álló, ősíz hajú tanár úr lett, három gyermek édesapja, immáron huszadik esztendeje ő vezeti a kondorosi repülőmodellező szakkört. — Mi, szarvasi gyerekek annak idején nagyon nehéz körülmények között dolgoztunk — magyarázza.— Mindent magunk csináltunk, nem voltak előre gyártott elemek. De nagyon boldogan mentünk és a sikerélmények egy életre meghatározták munkánkat. Jankó tanár úr megszállottja volt az oktatásnak. Nem nézte hány óra, hétköznapot, vagy ünnepet mutat-e a naptár. Velünk volt, segített, s nem csak a modellezést, de a tanári pályát is megszerettette velünk. Ezek a gyermekkori emlékek jelentős szerepet játszanak abban, hogy ma is szerelmetes városom Szarvas a Körös-parttal, az arborétummal, az Erzsébet-ligettel. — Pályakezdése? — Az örménykúti tanyavilág iskoláiban tanítottam először. Egyszerre a IV—VIII.- os gyerekek ültek a teremben. Nagyon fegyelmezett és önálló gyerekek voltak. Később is me'gállták helyüket, kandidátus és egyéb más címet viselő személyt találni a volt tanítványok között. Büszke vagyok rájuk. — Hogy került Kondorosra? — A feleségem védőnő, és ide helyezték. Megszerettük az itt élő embereket, ismerünk minden családot. A nejem pici kortól figyelemmel kíséri, melyik apróság, milyen körülmények között él, és nevelkedik. Aztán, ha feljön az iskolába, én veszem át a stafétabotot. Ugyanis 18 évvel ezelőtt az ifjúságvédelmi tennivalókkal engem bíztak meg. Kondoroson jelenleg 46 családban 101 veszélyeztetett, illetve hátrányos helyzetű gyermek él. A problémákat családon belül mindig megbeszéljük, és boldogok vagyunk, ha valakinek enyhíthetjük, vagy megoldhatjuk a gondjait. — Mit jelent munkájában a repülőmodellező szakkör? — Nagyon sokat. Alap- és középfokon 20—20 kisdiákkal foglalkozunk. Együtt örülünk, bosszankodunk, részesülünk a sikerekből és kudarcokból. Szemünk láttára bontakozik ki egyéniségük, tehetségük, s könnyebb lesz a pályaválasztás is. Távlati célokat tűzhetünk ki, céltudatos tevékenységre ösztönözhetjük a diákot. Kitartás, ügyesség, pontosság, hallatlan türelem és fizikai álló- képesség kell a modellezéshez. Egy versenyen öt-hat kilométert futnak. Következetesség, jó anyagismeret, a fizikai törvények pontos betartása elengedhetetlen. Itt nem lehet a szerencsében bízni. A diák maga készíti a modellt, rajta múlik: képes-e eredményeket produkálni. Akinek nincs kitartása, ne is kísérelje meg a modellezést. Szellemi és fizikai „torna” ez kérem, a javából. Mint pedagógus, ifjúságvédő és MHSZ-aktíva mondom ezt. Ez a hármas feladat nagyon nehéz, de egységes, szép tevékenység. -A szabad időnkből sokat „elrabol”, de megéri a fáradságot. A diákokkal együtt izgulunk, sírunk, vagy örülünk. 1975- ben a szombathelyi úttörőolimpián szereztünk szép sikereket: Zrsjak András bajnok lett, Uhljár András és Plésovszki Sándor bejutott az országos versenybe. Raké- taépítő-szakkörünk is sikeresen tevékenykedett Pécsett és Berhidán értünk el I. és II. helyezéseket. A gyermekeknek mindig kell valami újat nyújtani. Ezért a tornatermünkben szabvány szerinti versenypályát állítottunk fel, melyen rádióirányítással autómodel- leket versenyeztetünk. — Télen általában modelleket építünk, tavasztól őszig sokat vagyunk szabadban, edzünk, készülünk a házi-, a városi, a megyei és az országos versenyekre. A modellhez az anyagot az MHSZ adja, a műhelyt a tanyasi diákotthonban rendeztük be, a szakkör a művelődési házhoz tartozik, a gyakorlóteret az Egyesült Tsz biztosítja. Csapatmunka ez a javából. — Munkája nagyon sokrétű. És az elismerés? — Nem panaszkodhatom. Biológiát és technikát tanítok. Legnagyobb elismerés, ha a gyerekek továbbtanulnak, helytállnak, jó munkások lesznek. A mi munkánkat csak részben tükrözik az érdemjegyek, ehhez még sok minden más szükséges. Ebben az évben megkaptam a Szocialista Kultúráért Kitüntetést. Igyekszem a mások gyermekeit is az életre nevelni csakúgy, mint az enyéimet. Ary Róza Számítógép segíti a gazdálkodást Napjainkban egyre jobban terjed az élet valamennyi területén a számítógép. A mezőgazdaságban is egyre több nagyüzem hasznosítja a számítógépeket. Természetesen a modern technika felhasználásához megfelelő szakismeretre, magas szintű számviteli munkára van szükség. Békés megyében 1986-ban több közös gazdaságban találkozunk számítógéppel. Ennek a programnak a fejlesztésében megyénkben a Teszöv jár az élen. A Gádorosi November 7. Tsz-be három esztendővel ezelőtt került Plavecz János főkönyvelő. A közgazdasági szakember korábban Kun- ágotán dolgozott. Mivel a főkönyvelő mindig érzékeny volt az új iránt, ezért határozták el két évvel ezelőtt, hogy vásárolnak egy Commodore—64 típusú gépet a szükséges tartozékokkal. Az indulás óta eltelt időszakról így vélekedik Plavecz János. — Mi még a számítógépes programok elterjedésének kezdetén vásároltuk meg a gépet, ezért viszonylag drágán jutottunk hozzá. A legelső kifejlesztett programunk, amely ma is működik, a jnunkadíj-elszá- moló rendszer volt. Ennek kidolgozására a Teszöv munkatársai voltak segítségemre. Jövőre már ennek a munkadíj-elszámoló programnak a fejlesztett változata működik majd nálunk. Őszintén meg keli mondani, kezdetben féltek a gép kezelésétől a munkatársaim, de aztán megtanulták. Elsősorban azért volt szükség a bérelszámolásban bevezetni a számítógépes adatfeldolgozást, mivel korábban ezen a területen volt a legtöbb gond a tsz számviteli munkájában. A kidolgozott program iránt már többen érdeklődtek, legutóbb a Tolna megyei tsz-szövetség szakemberei ismerkedtek meg vele, és úgy tűnik, meg is vásárolják. — Milyen fogadtatásra talált a középvezetők körében, gondolok elsősorban az egyes ágazatok irányítóira, az új számítógépes munkadíj-el- számolás? — Ügy veszem észre, hogy egyre inkább érdeklődnek a közvetlen termelést irányítók, hogyan is áll az általuk vezetett terület munkadíj- felhasználása. A kezdeti'kö- zömbösség után úgy tűnik, egyre inkább felismerték ennek a rendszernek az előnyét. Közös gazdaságunkban a vezetés támogatja a számítógépes programok kidolgozását, azok elterjesztését. Jó együttműködést alakítottunk ki az elmúlt időszakban az Orosházi Állami Gazdasággal. Ennek a kapcsolatnak köszönhető, hogy megvásároltuk tőlük a Nagyüzemi keresetadó és bérstatisztika című programot, amelyet az idén vezettünk be. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy még további finomításokra van szükség ahhoz, hogy ez q rendszer hatékonyan segítse a köz- gazdasági munkát. Legutóbb Orosházán tartottak a mezőgazdasági szakembereknek egy számítógép-bemutatót, ahol több hasznos információhoz jutottam. — Honnan ered a számi- * tógépek iránti vonzalma, s milyen új terveket forgat a fejében? — Szerettem az új ismereteket minél előbb elsajátítani. Ezért is járom’ rendszeresen a különböző számítógépes bemutatókat, társgazdaságokat és igyekszem ellesni a titkokat. Sajnos, úgy látom, egyre több intézmény, szervezet jelenik meg programjaival a piacon. Ezek egy részének az a baja, hogy igen távol állnak a gyakorlattól. Jórészt elméleti jellegűek. Ogy tartom, hogy a gazdasági események egy folyamatot képeznek, amelyeket csak egy alkalommal kell elemezni, feldolgozni, és ezt követően visszahívni, ha szükség van az adatra. Valamelyik számítástechnikai szakembertől hallottam a mondást: „Ha nem jók az alapadatok, a számítógép csak arra jó, hogy a rosszat sokkal precízebben fejezze ki.” Nos, itt a termelőszövetkezetben mi is arra törekszünk, hogy pontosabbak legyenek az alapadatok. hiszen csak így van értelme annak, amit csinálunk. A gép fegyelmezettebb munkára ösztönöz bennünket. Szeretnénk elérni, és ebben támogat a vezetés, hogy egy nagyobb géppel a gazdálkodás teljes területéi át tudjuk fogni. Bízom abban, hogy a VII. ötéves terv során sikerül egy Proper 16-os géphez jutnunk, amely már komolyabb feladatok megvalósítására képes. Visszatérve még az orosháziakkal kialakított együttműködésünkre, mindezt nagyon gyümölcsözőnek tartom. Az állami gazdaságok szakemberei ugyanis kipróbálásra ingyen* adják, ide a programokat. Csak akkor fizetünk, ha a gyakorlatban nálunk is hasznosítható. Véleményem szerint a csaknem 4 és fél ezer hektáron gazdálkodó termelőszövetkezetünk, amelynek 180 millió forint körüli az éves termelési értéke, csak úgy tud megfelelni a magasabb követelményeknek, ha igénybe veszi a' korszerű számítástechnika eredményeit. A Gádorosi November 7. Tsz-ben korábban sok gondot okozott a munkadíj-el- számolás. Ezért döntöttek úgy néhány évvel ezelőtt, hogy igyekeznek javítani ennek a területnek a munkáját. Mindehhez szükség volt a számítógép beszerzésére, és ma már olyan programokkal rendelkeznek, amelyek más gazdaságokban is jól hasznosíthatók. A távlati tervek között szerepel nagyobb teljesítményű számítógépek munkába állítása, és a programok kiterjesztése a költségelszámolás területére is. Jól tudják ugyanis, hogy napjainkban a költségek csökkentése lehet az egyik útja a jövedelem további növelésének. Verasztó Lajos nyi Ismeretterjesztő Társulat munkájáról. A helyzetet reálisan értékelve megállapította a Titkárság, hogy a társulat előadói általában tartózkodnak a világnézeti következtetésektől, és nem folyik vita a téves, ellenséges nézetek ellen. „A népfrontpolitikára való hivatkozással gyakran kerülik az értelmiségiek előtti határozott állásfoglalást, nehogy »elriasszák« az értelmiséget a társulattól.” Pedig enél- kül nincs előrehaladás. Türelmes, meggyőző munkával, kölcsönös viták útján lehet csak leküzdeni az értelmiség széles tömegeiben még meglévő helytelen, jobboldali nézeteket. Az egyik legérdekesebb dokumentum ebből az időből az 1958 júniusában született kulturális munkaközösségi állásfoglalás a népi írókról. Ez a terjedelmes tanulmány a magyar szellemi élet hosszú évtizedeken át befolyásoló irányzatnak történelmileg megalapozott elemzését adta, és olyan ideológiai kérdésekben fejtette ki a marxista nézeteket, mint az úgynévezett harmadik út, a nemzeti sajátosságok és az osztályszempontok viszonya, az értelmiség helye és szerepe a társadalmi küzdelmekben, a nacionalizmus, hazafiság, internacionalizmus kezelése, stb. A gyakorlati kérdéseket tárgyalva ez a dokumentum is elítélte az elvszerűtlen taktikázást, az udvarlást, amellyel Ráko- siék a népiekhez közeledtek, ahelyett, hogy ideológiailag tisztázták volna a pozíciókat. Alapvető és mind eszmei állásfoglalásaiban, mind pedig a gyakorlati következtetések levonásában kiérlelt dokumentum volt Az MSZMP művelődési politikájának irányelvei című 1958. július 25-i munka. Mélyreható, tényekkel alátámasztott elemzését adta a kulturális forradalomnak és eredményeinek, megvédelmezve azt az ellenforradalmi propaganda hazugságaitól. Egyidejűleg tárgyilagosan bírálta a kulturális életben 1949 —53 között elkövetett hibákat is, aláhúzva, hogy a szektás türelmetlenség, illetve a kulturális művelődési feladatoktól közvetlen termelési, politikai hatások elvárása, és az értelmiségiekkel szemben az általánosító jellegű bizalmatlanság milyen súlyos következményekkel járt. Mindezek alapján részletesen foglalkozott a dokumentum a kultúra és művelődéspolitika minden szektorával, és teendőikkel, valamint a párt- és állami irányítással. „Az irányítás fő eszköze az eszmei befolyásolás. Ez a marxizmus—leni- nizmus tanításának és az erre épülő pártpolitikának szüntelen magyarázását, a káros, ellenséges nézetek elleni harcot jelenti. Az irányítás módszereiben is mesz- szemenően figyelembe kell venni az egyes kulturális területek sajátosságait, s harcolni kell az irányítás bürokratizmusa ellen.” A dokumentum nem utasítás, hanem vezérfonal a kultúra, a szellemi élet résztvevőinek munkájához. A részletes tennivalókat ők maguk dolgozzák ki ennek alapján — hangsúlyozzák a művelődési politika irányelvei. 1959 februárjában még egy vezető pártszerv dokumentuma foglalkozott a felszabadulás utáni magyar irodalom néhány kérdésével, majd ez év őszén a burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiasságról szóló állásfoglalás jelent meg. Az a nagy szellemi munka, amely ezekben az alapvető dokumentumokban, ideológiai, kulturális elemzésekben is megtestesül — és az ezek szellemében végzett türelmes aprómunka az értelmiség körében — meghozták az eredményeket. 1959. júliusáig helyreállították a művészeti szövetségeket, 1959. szeptember 25-én az írószövetség is megválasztotta vezetőségét. A művészi élet megpezsdült, az 1956 november 4-e után hallgató íróknak nagy része újra művekkel jelentkezett, miközben már helyet kért magának egy új nemzedék is. A kölcsönös bizalom erősödésén alapuló fejlődést, az értelmiségnek a párt felé fordulását jól példázta, hogy míg 1957. júniusában az országos pártértekezleten a párttagság 6,9 százaléka volt értelmiségi, addig 1962-ben a közben félmillióra növekedett taglétszámból már 10,3 százalék tartozott e kategóriába. A forradalmi erők és eszmék a szellemi és kulturális élet területén is győzedelmeskedtek az ellenforradalmon. lubileum Bélmegyeren Bensőséges ünnepség színhelye volt október 10-én a bélmegyeri tanács tanácskozóterme. Délelőtt 10 órakor Kulcsár Sándorné, az öregek napközi otthonának vezetője köszöntötte a vendégeket abból az alkalomból, hogy a megyében először, éppen itt, Bélmegyeren nyitották meg az öregek napközijét. Varjú Ferenc tanácselnök ünnepi megemlékezésében a húsz évvel ezelőtti eseményt idézte, elmondta, hogy akkoriban sok fiatal elvándorolt Bélmegyerről, így nem egy idős ember került távol gyermekeitől, unokáitól. Ezért döntöttek úgy, hogy életre hívják ezt az intézményt, fele akkora alapterülettel, mint a mostani. Az évek során vizesblokkot, munkatermet,. társalgót építettek hozzá, s bevezették a központi fűtést is. Az öregek napközijébe — mely azóta egyesített szociális intézmény lett — jelenleg 22 idős* ember jár, akiknek az ünnepségen virffggal kedveskedtek a helyi iskola diákjai. Az öno tagjai is köszönetét mondtak az intézmény alapítóinak és a volt gondozónőknek. A rendezvény baráti beszélgetéssel s közös ebéddel zárult, a jubiláló intézményben. (Következik: Aki nincs ellenünk, az velünk van.) Nemes János Az ünnepeltek egy csoportja
