Békés Megyei Népújság, 1986. október (41. évfolyam, 231-257. szám)
1986-10-02 / 232. szám
1986. október 2„ csütörtök o Rendhagyó TIT-szakosztályülés A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kilencedik küldöttgyűlésére készül: ezekben a napokban megyénkben is sorra rendezik meg a szakosztályok plenáris üléseit. Tegnap délután került sor Békéscsabán, az Értelmiségi Klubban a százharminckét tagot számláló művészeti szakosztály tanácskozására, amelyre nyolcán, vagyis a tagok hat (!) százaléka volt kíváncsi... Pedig volt miről beszámolnia a nyolc tagú vezetőségnek (bár közülük is csak ketten jelentek meg). Míg 1982-ben 614 rendezvényt tartottak a szakosztály tagjai, amelyre 42 ezren mentek el, addig az elmúlt évben az 567 művészeti jellegű programnak már 68 ezer látogatója volt. Ezzel országosan is a legjobbak közé számít a megyei szakosztály. Az érdektelenség miatt tehát nem került sor a tisztújításra. A lemondott vezetőség helyére nem volt kinek újat választani... Ilyen tekintetben tehát rendhagyó volt a legutóbbi szakosztályi ülés... (N. L.) A szénbányászat háromnegyed éve Behozták a lemaradást A hazai szénbányavállalatok dolgozói korábbi elmaradásukat pótolva szeptember végére elszállították a lakosság ellátására ígért szenet. Az első félévben ugyanis a tervezettnél 150 000 tonnával kevesebbet kaptak tőlük a tüzép-telepek. A fél év végén a bányavállalatok vezetői kötelezettséget vállaltak arra, hogy október 1-ig • pótolják ezt az elmaradást. A tüzéppel közösen új szállítási ütemtervet készítettek, hogy még a fűtési szezon megkezdése előtt pótolják az adósságot. Az ígéretet teljesítették, sőt néhány ezer tonnával több szenet szállítottak a belkereskedelemnek, mint amennyit a háromnegyed évre az eredeti szerződésben vállaltak. Több alkalommal is az úgynevezett ipari kisfogyasztók rovására küldtek több tüzelőanyagot a lakosság ellátására. Erre azért volt szükség, mert a bányavállalatok az év első 9 hónapjában összességében kereken egymillió tonnával kevesebb szenet termeltek a tervezettnél. A hiány nagyobb részére — mintegy 600 000 tonna lignitre — lényegében nem is volt szükség. A vi- sontai Gagarin Hőerőmű egyik blokkjának tervezettnél előbb megkezdett ‘ rekonstrukciója miatt ugyanis ennyivel kevesebb szenet tu-1 dott fogadni, s ezért a vi- sontai külfejtés termelését csökkenteni kellett. A fennmaradó 400 000 tonnával a mecseki, a tatabányai és a dorogi bányák adósak. Mindhárom bányavállalatnál létszámhiány, a szükségesnél kevesebb termelői munkahely, geológiai és egyéb műszaki okok nehezítik a folyamatos termelést. E három vállalat termeléskiesésének pótlására, illetve enyhítésére különösen nagy erőfeszítéseket tesznek a veszprémi, a borsodi és a nógrádi bányászok. A veszprémiek például vállalták, hogy éves tervükön felül 85 000 tonna szenet termelnek, s ebből a háromnegyed év alatt 78 000 tonnát már teljesítettek. A borsodi bányászok az ígért 130 000 tonna többletből 80 000-ret küldtek eddig a felszínre. Kísérletek kezdődtek annak érdekében is, hogy a mátraaljai külfejtésből nyert lignitet magasabb fűtőértékű szénnel keverve más erőművek is felhasználhassák. Ilyen módon mérsékelni lehetne a külfejtés termelésének a visszafogását. A bányászati egyesüléstől kapott tájékoztatás szerint az év utolsó negyedében változatlanul megkülönböztetett figyelmet fordítanak a lakosság szénellátására. A termelés további fokozására intézkedéseket vezettek, illetve vezetnek be. Több vállalatnál áttértek a nagy értékű berendezések jobb kihasználását és a teljesítmények növelését biztosító folyamatos munkarendre. Szeptembertől ismét szervezhetnek a bányavállalatok a hétvégi napokon is termelő műszakokat. A kitüntetett teremőr Fotó: Szőke Margit Kitüntetések a múzeumi hónapban Október 1-én a múzeumi és műemléki hónap keretében került sor a Szocialista Kultúráért és a Kiváló Munkáért kitüntetések kiosztására. A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban megtartott ünnepségen Vámos László, a Békés Megyei Tanács művelődési osztályának vezetője Szocialista Kultúráért kitüntetést adott át dr. Czeglédi Imre gyulai múzeumigazgatónak, dr. Hévvizi Sándor orosházi múzeumigazgatónak; a Kiváló Munkáért járó elismerést pedig Sarusi Mihályné gyűjteménykezelő, Petrovszki Zoltán restaurátor-csoportvezető és Rajtár Jánosné teremőr kapta. * * * A rövid ünnepség után Rajtár Jánosné terem őrt kérdeztük munkájáról. — Tíz éve dolgozom a múzeumban. Azelőtt otthon voltam háztartásbeli. Jót tett nekem ez a teremőri munka. Szeretem a változatosságot; itt mindig cserélődnek a kiállítások és a látogatók. — Miből áll a teremőr munkája? — Először is fogadjuk a látogatókat, jegyet és természetesen megfelelő tájékoztatást adunk. Az ide betérő vendégek gyakran tesznek fel nekünk kérdéseket egy- egy kiállítással kapcsolatban, s nekünk illik tudni a választ. Sűrűn előfordul, hogy egy bizonytalankodó látogatót mi beszélünk rá, hogy nézze meg a másik épületben levő népművészeti kiállítást. Néhány alkalommal helyettesítettem a szlovák tájházban, s itt hasznát vehettem szlovák nyelvtudásomnak is, amikor szovjet, lengyel vagy jugoszláv csoportok érkeztek. . — Melyik kiállítást szerette meg leginkább? — Természetesen a Munkácsy terem a kedvencem. Erről az állandó kiállításról már igen, sokat tudnék mesélni, de meglevő tapasztalataimat még olvasással is igyekszem színesíteni. Erzsiké néni örömmel beszél munkájáról, s egyelőre nem tervezi a nyugdíjba vonulást. Kitüntetését átadáskor így indokolták; hozzáértő, lelkiismeretes és megbízható. Viszontlátjuk őt ezentúl is a múzeumban. (gém) nemzeti viseletét találta a legérdekesebbnek a szovjet pavilonban. A negyedik c. osztály, amelyben 33-an tanulnak jelenleg, szívesen benevez a jövőben is a hasonló pályázatokra. A Csete Ilona osztályfőnök vezette osztály tanulói úgy érzik, hogy a jövőben még inkább figyelemmel kísérik a testvéri szovII Kozmosz-pályázat ifjú nyertesei Az Orosházi Kulich Gyula Általános Iskola 4. c. osztályának tanulói nagy sikerrel szépeitek a Moszkva rádió „Kozmosz”-pályázatán. A gyerekek rajzaikkal megálmodták a jövő űrhajóit, az űrhajózás modern eszközeit. Pályázatukkal elnyerték a Moszkva rádió díját. Az elmúlt héten Budapesten, a nemzetközi vásár szovjet pavilonjában vették át az orosházi pajtások Szer- pej Sevikintöl, a Moszkva rádió magyar osztályának szerkesztőjétől az ajándékokat. A gyerekeket az Orosházi Üveggyár Moszkva rádió baráti klubja patronálja. Ez alkalommal is az üveggyáriak mikrobuszával utaztak a fővárosba Varga Imre vezetőségi tag kíséretében. A hazaérkezés után kerestük fel a boldog gyerekeket. Vrányis Ági hosszú hajú kislány élményeiről a következőket mondja: — Megtekintettük a BNV-n a szovjet kiállítást, nagyon tetszettek a népművészeti alkotások és a szép ruhák. — Nekem az új technikai eszközök, valamint a könyvek nyerték el a tetszésemet — kapcsolódik a beszélgetésbe Sonkolyos Ákos, aki szintén ott volt a vásáron. Dénes Orsolya a régi orosz jet nép életét és az üveggyáriakkal fennmaradó kapcsolat további erősítésére törekednek. Mint mondják, nagy öröm volt számukra hallani a Moszkva rádió magyar nyelvű adását, amelyben dallal köszöntötték a kis orosházi győzteseket. V. L. A győztes negyedik c. osztály tagjai közül hárman, akik átvették az ajándékot Fotó: Szőke Margit 0 cselekvés lehetőségei N emrégiben Gyulán, a harisnyagyár párt- vezetőségének néhány tagjával beszélgettünk. Szóba került többek között a KISZ-szervezet munkája, a fiatalok közéleti tevékenysége, politikai érdeklődése, érettsége, a párttaggá nevelés útja. Elmondották, hogy nagyra értékelik az ifjúsági szervezet megújhodási törekvéseit, de tudják: nincsenek csodák, hosszú folyamat elé nézünk. A fiatalok többsége bejáró, géemkáznak, nincs idejük a társadalmi életre. Valóban, több helyen megfogalmazzák manapság: a pályakezdők figyelmét lekötik a szakmai előrehaladással. az egzisztenciateremtéssel, a megélhetéssel kapcsolatos gondok. Emiatt arra kényszerülnek, hogy szabad idejük jelentős részét pótlólagos jövedelemszerzésre fordítsák. Ugyanakkor az is igaz: a fiatalok túlnyomó része őszintén érdeklődik a politika, a társadalmi-gazdasági folyamatok iránt. Olyan kérdésekre szeretnének választ kapni, amelyeknek a megoldását a párt is szorgalmazza. Persze, itt-ott még türelmetlenek. Hosszúnak tartják azt az időt, amely a gondok felvetésétől azok orvoslásáig eltelik. Ezekből világosan látszik, hogy nagy szerepe van a fiatalok politikai befolyásolásában, a társadalmi-közösségi életben való részvétel alakításában a pártszervezeteknek. Abból kell kiindulni ugyanis: az említett nehezebb körülmények, nagyobb erőfeszítések fokozottabb közéleti érdeklődésre késztetnek. Természetesen csak akkor, ha olyan feltételeket tudunk teremteni, hogy a közösségi cselekvés révén a személyes gondjaik is köny- nyebben megoldódnak. Ha a fiatalok azt tapasztalják: az elszigetelt egyéni erőfeszítésük meghozza a boldogulást, ezt az utat választják. Viszont, ha sorsukat a közösséggel együtt tudjuk alakítani, jobbá tenni, akkor ilyen szellemben cselekednek. Gondoljunk az ifjúsági parlamentek tanulságaira. Egyik üzemünk KlSZ-akti- vistái nagy lelkesedéssel vettek részt ennek a fórumnak az előkészítésében, mégis kudarcot vallottak, a fiatalok többsége el sem jött. Az okokat kutatva nem volt nehéz rájönni, hogy a korábbi parlamenten elmondott észrevételek megvalósítása késett, döcögött. Bár a javaslatok aprópénzre váltásának sokszor objektív akadálya van, mégis a közéleti fórumokat, a társadalmi szervezeteket alapvetően úgy ítélik meg: milyen tényleges hatást képesek gyakorolni az események menetére. A különböző eszmecseréken nemegyszer megfogalmazzák, hogy a pártszervezet vonzerejét meghatározza: milyen politikai érzékenységgel ismeri fel és kezeli a fiatal korosztályokat foglalkoztató kérdéseket. A napirendek megválaszolásánál ott járnak el helyesen, ahol sokakat foglalkoztató dolgokról tárgyalnak és erről a pártonkívüliek is tudnak. Érdemes idézni a vállalati párttitkár szavait. „A pártélet érdekességét a tartalom adja meg, minél sokrétűbben vetődnek fel az időszerű tennivalók, minél alkotóbbak a viták, annál vonzóbbak az összejövetelek. Az emberek joggal állapítják meg: a párt hasznos és fontos eszmecserét folytat." Példaként említette azokat a taggyűléseket, amelyeken a vállalati gazdasági munka- közösségek helyzetéről, a bérezési-kereseti gyakorlat kialakításáról, a munkafegyelemről tárgyaltak. Ezeknek az összejöveteleknek híre ment a vállalatnál, a telepeken. felkeltették a pártonkívüliek érdeklődését. Vannak olyan tapasztalatok is, hogy a pártonkívüliek és különösen a fiatalok, meglehetősen keveset tudnak a pártszervezetek életéről. Több helyen kifejtették: úgy érzik, hogy ezek a rendezvények titkosak, az ott folyó munkáról nekik nem szabad tudniuk. A megállapítás elgondolkoztató, még akkor is, ha nem ez a jellemző. Mivel magyarázható ez az állapot? Semmiképpen sem a misztikussággal, a tudatos elszigetelődéssel. Leginkább azzal, hogy a pártszervezet kezdeményezései gyakran a vállalat, az intézmény vezetőinek a döntéseiben, elhatározásaiban öltenek testet, a pártszervezet pedig nem akarja megnevezni önmagát. Olykor azért húzódnak háttérbe, mert vonakodnak attól a látszattól, miszerint a pártszervezet kisajátítja magának mindazt, amely a közös munka gyümölcse. Itt a szerénység, a puritánság visszaüthet, hiszen mindenképpen kívánatos bemutatni, hogy a párt ösztönzője, politikai támogatója minden hasznos elgondolásnak, kezdeményezésnek, s politikai súlyával, tekintélyével azok mellé áll. Lehet, hogy szokatlanok még az előbbi megállapítások. De az is nyilvánvaló:az utóbbi időben a pártélet nyitottabbá vált. A párt politikájának éppen az a lényege, hogy törekvéseit a néptömegek egyetértésével, segítségével kívánja valóra váltani. A helyenként érzékelhető titkolódzás valamiféle rossz beidegződés hatása, maradványa. A párthoz való kötődést, az alapszervezet vonzerejét növeli, nyitottságát erősíti, ha a párt életéről való tájékoztatásból az egyes kommunisták is nagyobb részt vállalnak. Tudok olyan pártszervezetről, ahol többen pártmegbízatásban rendszeresen informálják környezetüket a pártéletről, tudatosan formálva a pártról kialakult képet a pártonkívüliekben, a fiatalokban. Ezenkívül az sem elhanyagolható, hogy mennyire alkot egy-egy pártszervezet valódi kommunista közösséget. T öbbet kell törődnünk egymással! Apró jelekből is tudjunk olvasni, ha valaki megakad a munkában, családi gondjai vannak. Ahol ilyen a szellem, ott a fiatalok politikai érdeklődése, aktivitása is nagyobb. A közvetett hatás mellett azonban a pártépítő munkában nem nélkülözhető a közvetlen nevelő tevékenység sem. Ebben pedig egyaránt érvényesül az alapszervezet, a pártcsoportok és a kommunisták személyes felelőssége. Seres Sándor Tóth Ágoston nevét vette fel az MN Térképészeti Intézet Tóth Ágoston honvéd ezredesnek, az 1848—49-es magyar szabadságharc katonatérképészének nevét vette fel szerdán a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézete, megalakulásának 40. évfordulója alkalmából. A névadó ünnepségen megemlékeztek a haladó gondolkodású honvédtisztnek a szabadságharc idején tanúsított helytállásáról, valamint az önálló magyar térképészet megteremtésének érdekében végzett munkásságáról. Ez alkalomból az intézet falán leleplezték a névadó emléktábláját, amelyet megkoszorúztak a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia és a Hazafias Népfront II. kerületi bizottságának képviselői.
