Békés Megyei Népújság, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-03 / 207. szám

1986. szeptember 3,, szerda Cél: a képességek kibontakoztatása Mégegyszer az oktatási törvényről 11 céhlegény vándorlevelétől a tanácsi jegyzőkönyvig Kiállítás a levéltárban Szeptember 1-től hatályba lépett az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény. A vég­rehajtását szabályozó minisz­tertanácsi és miniszteri ren­deletek elkészültek. Jogsza­bály jelent meg a tankötele­zettségről, az óvodák, az alapfokú és a középfokú ne­velési-oktatási intézmények, valamint a zeneiskolák mű­ködéséről, a szaktanácsadás­ról. Az alapfokú oktatást érintő rendelkezésekről, az indulást követő első eszten­dő feladatairól beszélgettünk dr. Kelemen Elemérrel, a Művelődési Minisztérium alapfokú nevelési főosztá­lyának vezetőjével. — Azok az igények, ame­lyek a társadalom demokra­tizálását, a magyar gazdasá­gi élet megújulását tűzték napirendre, szükségszerűen feltételezik az emberi minő­ség változását. Az egységes nemzeti műveltség alapjai­nak lerakásában, az új kész­ségek, képességek kibonta­koztatásában, a hatékonyabb tudás megszerzésében az is­kolának alapvető, meghatá­rozó szerepe van. A most hatályba lépő ok­tatási törvény és a rendele­tek a közoktatási fejlesztési program célkitűzéseinek megfelelően tartalmi, minő­ségi megújulást ígérnek, az iskolai légkör demokratizá­lódásának lehetőségét kínál­ják. A tankötelezettségről szóló miniszteri rendelet leg­fontosabb szándéka az, hogy megóvjuk a gyermeket azok­tól a kudarcoktól, amelyek visszavetik a további fejlő­désben. ha nem a megfelelő időpontban kerül az iskolá­ba Említhetem azt is, hogy az óvodák és az alapfokú nevelési-oktatási intézmé­nyek működéséről intézkedő •ndeletek az eddigieknél jó­val nagyobb teret nyitnak az intézményi önállóságnak. A jogalkotók arra törekedtek, hogy a változó körülmények­hez igazodva nagyobb cse­lekvési lehetőséget engedje­nek saját dolgaikban a pe­dagógusoknak. A rendeletek kibővítik a nevelőtestületek jogait, szakmai kérdésekben jelentős döntési, véleménye­zési, javaslattevő lehetőséget adva. A nevelőtestületek ha­táskörébe kerül például az intézmények működési rend­jének meghatározása, nyil­vánvalóan' a hagyományok­hoz igazodó módon. A ren­delet a korábbinál nagyobb teret enged a tanulói önkor­mányzatnak. Meghatározza a szülői munkaközösségek jo­gait és kötelességeit. A szü­lők szerepének növelése a pedagógiai munkában része annak a törekvésnek, hogy erősödjék az óvodák, isko­lák úgynevezett helyi neve­lési rendszere. Ezt a célt szolgálhatják az iskolataná­csok is. Ezentúl — erre is kitér a jogszabály — a ki­vételes tehetségű vagy az átlagnál tehetségesebb gyer­mekek sokkal inkább egyéni fejlődésük üteme szerint folytathatják tanulmányai­kat. — Magától értetődően nem sorolhatjuk fel az összes ren­delkezést. Hogyan ismerked­hetnek meg a jogszabályok­kal az érintettek, és az ér­deklődők? — A rendeletek folyama­tosan láttak napvilágot a Magyar Közlönyben. A szé­les körű tájékoztatás érde­kében külön sokszorosítá­sukról is gondoskodtunk, ezt az érintett intézmények már augusztus elején megkapták. A minisztérium egységes szerkezetbe foglaltan gyűjte­ményes kiadásban is meg­jelenteti az egyes intézmény- típusokra vonatkozó új jog­szabályokat. A tanév-előké­szítő tanácskozások központi témája mindenütt a törvény és a végrehajtási rendeletek értelmezése volt. A szeptember elsejei pre­mier természetesen nem je­lentette az összes jogszabály azonnali érvénybe lépését. Vannak a törvénynek és a rendeleteknek olyan részei, amelyek azonnal érvénybe lépnek, így az iskolai felvé­telnek, a tanulók értékelésé­nek és osztályozásának, a továbbtanulásnak néhány ponton módosított szabályai, de a tankötelezettséggel ösz- szefüggő megváltozott rend csak az 1987/88. tanévi fel­vételkor lép életbe. Az új szabályozás új lehetőségeket is felkínál az érdekeltek szá­mára, ezek tartalommal való megtöltése csak fokozatos fejlődés eredménye lehet. A nevelőtestületi önállóság és a tanulói önkormányzat ki­építése nyilvánvalóan több­éves munka eredményeként a helyi adottságoktól függő­en eltérő módon valósulhat meg. Hasonlóan vélekedünk az iskolatanácsok létrehozásá­ról is. Óvakodunk attól, hogy fgy központilag kigon­dolt előírást rákényszerít- sünk az iskolákra. Vannak továbbá a törvénynek és a végrehajtási rendeleteknek olyan, hosszabb távon érvé­nyesülő elemei, amelyeknek megvalósítása a népgazdaság teherbíró képességétől, gaz­dasági fejlődésünktől függ: szükség van több osztályte­remre, laboratóriumra, s nem utolsósorban pedagó­gusra. Nyilvánvaló, hogy mindezek előteremtése egyik napról a másikra nem tör­ténhet meg. Ám az sem fordulhat meg senkinek a fejében, hogy ezek híján be­zárja az iskolát. A fenntartó tanácsoknak a nevelőtestü­lettel együttműködve konk­rét programot kell kidolgoz­niuk arra, hogy az előírt működési feltételeket mi­ként lehet megteremteni az intézményekben. — Az iskola megújulásá­nak igénye aligha eredmé­nyezhet látványos változást egyik napról a másikra. Elő­ször is helyre kell állítani a pedagógustársadalom ön- és közmegbecsülését. Az önál­lóság gyakorlásához is támo­gatásra, segítségre, megértés­re van szükség. Milyen to­vábbi intézkedéseket tervez­nek ennek megvalósítása ér­dekében? — Először is szembe kell néznünk azzal, hogy a peda­gógus önállósága nem pusz­tán elhatározás kérdése. Eh­hez számos föltétel együttes meglétére van szükség. Ilyen feltétel mindenekélőtt a ne- velésben-oktatásban részt vevők korszerű szakmai fel- készültsége, pedagógiai esz­köztára. Fontosnak tartom ezért a képzés és a tovább­képzés szakmai megújítását, tartalmi reformját, hogy a mainál magasabb szintű el­méleti és gyakorlati ismere­teket nyújthasson. Az önál­lóság feltételei között kell megemlítenem az irányítás eddigi gyakorlatának szük­ségszerű megváltoztatását, a pedagógiai folyamatokba nem pedagógiai eszközökkel történő beavatkozásnak meg­szüntetését, az ellenőrzés he­lyett a segítő, szaktanácsadó, szolgáltató szerep erősítését az irányítás minden szintjén. Ezekben meghatározó szere­pet tölthetnek be az 1985-től folyamatosan megalakuló megyei pedagógiai intézetek, valamint a szaktanácsadássá fejlődő szakfelügyelet. Ahhoz, hogy a pedagógus nagyobb önállósággal rendel­kezzék, felkészültségen kí­vül lehetőségre van szüksé­ge, hogy választhasson tan­tervi programok, tanköny­vek, új módszertani eljárá­sok; taneszközök között. A pedagógiai tevékenység hatékonysága, de a pedagó­gusok önbizalmának helyre- állítása érdekében is intéz­kedések várhatók a közel­jövőben. Az Országos Peda­gógiai Intézet szakemberei­nél- irányításával nagyrészt elkészültek a szakmai közvé­lemény által régóta várt és jogosan sürgetett tantervi korrekciós tervek. Elképze­lésünk szerint a már eddig jóváhagyott tantervi korrek­ciókat az iskolák a mostani tanév során folyamatosan megismerhetik. így az 1986 87-es tanév a felkészü­lés éve lehet, s a végleges tantervi korrekciók az 1987/88-as tanévtől kezdődő­en lépnek életbe (néhány kritikus tantárgy munkála­tai azonban áthúzódhatnak a következő tanévre). — A magyar közoktatás egyik felelős irányítójaként hogyan vélekedik az idei változásokról? Bizakodha­tunk-e, hogy az új elképze­lések a közeljövőben meg­valósulnak? — Az iskolai munka mi­nősége, a gyermek közérze­te, fejlődése, továbbhaladá­sa nem elsősorban jogsza­bály kérdése, hanem a pe­dagógiai tevékenység lég­körének jobbításán, a pe­dagógusok szakmai hozzáál­lásán és közérzetén, az is­kola és a család minél jobb, felelősségteljesebb együtt­működésén múlik. Mert igaz, hogy 1986. szeptember else­jén életbe lépett a törvény, ám a csengőszó most is ép­pen úgy szól az iskolákban, mint máskor: kezdődnek a dolgos hétköznapok. De a várakozás, az előkészületek és a nekibuzdulás alapján merem remélni, hogy az új törvény és a végrehajtási rendeletek olyan változások­nak nyitnak utat a magyar oktatásügyben, amelyek egy gyermekszabásúbb iskola jövőjét ígérik. M. Zs. A régi megyezászló kivá­gott része, királyi leirat III. Károlytól, a török elleni há­borús évekből, termény- és állatösszeírások, Mária Teré­zia rendelete az urbárium bevezetéséről, térképek a ré­gi Körösök zegzugos folyásá­ról. a 18. század végi szabá­lyozás előtti időkből — így kezdődik a kiállítás a Békés Megyei Levéltárban, Gyulán, a volt járási hivatal épületé­ben. De itt látható többek között latin nemesi jegyző­könyv, nép- és nemesi, illet­ve adóösszeírás, az 1756-ban. a megyében elsőként meg­alakult céhre, a csizmadiák­ra vonatkozó jogszabályok, céhlegény vándorlevele 1822- ből, útlevél szlovák és német nyelven 1800-ból, az 1831-es kolerában elhunytak névso­ra, bábaeskü, reformkori kö­vetjelentés, vagy körlevél arról, miként kell a betyárok ellen fellépni. Évekig dolgo­zott a Körösök mentén Be­szédes József vízi mérnök, 1838-ban készítette rajzát a Hármas-Körösről. Békéscsa­ba örökváltsági szerződése: már a feudalizmus idején független város lett a job­bágyfaluból! Honvéd elbo­csátó levele 1848-ból, ország- gyűlést összehívó írás az abszolutizmus korából, érte­sítés I. Ferenc József és fe­lesége megyénkben tett láto­gatásáról, 1857-ből. Az ide­iglenes nemzeti kormány rendeletét a közalkalmazot­tak szolgálattételre való je­lentkezési kötelezettségéről Dálnoki Miklós Béla írta alá 1945. január 4-én, Debrecen­ben, de szerepel a kiállított dokumentumok között Kos­suth és Széchenyi miniszteri aláírása is. Az írások, illusztrációk, képek, fotók rendszerezve, időrendi sorrendben követ­keznek. Évtizedről évtizedre haladunk. Ez már birtokle­vél a nagybirtokrendszer megszüntetéséről, termelő­szövetkezeti belépési nyilat­kozat, kimutatás 1931-ből, a békéscsabai munkanélküliek számáról, majd részlet az 1937-es viharsarki lebukás vádlottainak vádiratából; az endrődi csendörsortűz leírá­sa 1935-ből, levél Áchim meggyilkolásáról, az első vi­lágháború és a Tanácsköz­társaság eseményeit tükröző adatok, dokumentumok. Az állandó kiállítás címe: Válogatás a Békés Kíegyei Levéltár anyagából. Célja pedig, hogy bemutassa, mi­vel is foglalkozik, mit őriz tulajdonképpen Magyaror­szágon egy megyei levéltár. Az értékes anyag, a gazdag dokumentumgyűjtemény nemcsak szakembereknek és rendhagyó történelemórának ajánlható, hanem érdekes, hasznos lehet mindenkinek, akit érdekel megyénk múlt­ja, történelmünk. A kiállí­tás munkanapokon tekinthe­tő meg, 8—16 óráig. (—n) ígéretes találkozás: Csehov, Mastroianni, Mihalkov Dr. Kovács Károly Hz akasztófa árnyékában Téves bírói ítéletek Csak egyetlen „vendége” van annak a múlt századbe­li harmadosztályú szállodá­nak, amelyet filmesek alakí­tottak ki egy öreg villából a Volga menti Kosztroma régi városában. Ez a vendég Marcello Mastroianni. A vi­lághírű olasz filmszínész a szovjet—olasz koprodukció­ban készülő, Fekete szemek (Öcsi csornije) című film egyik főszerepét játssza. A Csehov-novellák motí­vumai alapján készült for­gatókönyvet olasz rendelés­re írta Nyikita Mihalkov és Alekszandr Adabasjan, az olasz Suzo Ciecchi D’Amico közreműködésével. A rende­zésre Nyikita Mihalkovot kérték fel. A forgatás egyik rövid szünetében a TASZSZ mun­katársának sikerült szóra bírnia a filmművészet egyik legnagyobb élő színészét. — Húsz évvel ezelőtt, amikor Olaszországban be­mutatták a szovjet—olasz koprodukcióban készült Napraforgók című filmet, újságírók megkérdezték, hogy akarok-e még a Szov­jetunióban forgatni. Azt fe­leltem: természetesen, igen. Ez a film az „Oblomov” lett volna, de sajnos, nélkü­lem készült el. Jó értelem­ben véve irigykedtem Oleg Tabakovra, aki megkapta a főszerepet. Aztán megnéz­tem a filmet, és megértet­tem, hogy Nyikita Mihal- kovnak igaza volt, amikor őt, s nem engem választott erre a feladatra. — Csehov világa sokarcú és gyönyörű. Hozzám rend­kívül közel állnak témái, gondolatai, szereplőinek jel­lemei. Alakjai nemcsak egy jelentést hozdoznak, és épp ezért nagy teret nyújtanak a színésznek az alkotásra, az önkifejezésre. Többször is játszottam hőseit, bár igaz, hogy az első Csehov-szere- pem nem az volt, amit sze­rettem volna — jelentette ki az olasz filmcsillag. — Visconti vitte színre a Há­rom nővért, amelyben Szol- jonijt játszottam. Egy év múlva Visconti felajánlotta nekem a Ványa bácsi Aszt- rov doktorának szerepét. Ezekkel az előadásokkal be­jártuk egész Olaszországot, hallatlan sikert arattunk. Arra buzdítottam színész­társaimat, hogy ismét Cse- hov-darabot vigyünk színre, és Viscontit is rábeszéltem a rendezésre. Az utolsó perc­ben azonban váratlan ese­mény történt: az akkor már híres Fellini felkért az Édes élet című film főszerepének eljátszására. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Visconti, mikor hallott gyötrődésem­ről, így szólt: „Menj, filmezz Fellinivel. Ilyen lehetőséget nem szabad elszalasztani. Csehov-darabot még készí­tünk együtt, ebben biztos lehetsz.” — Hogy miként találkoz­tam Mihalkovval? Láttam filmjeit, és nagyon sokra tartom rendezői munkássá­gát. Rendkívül eredeti el­képzelése van Csehovról, és tökéletesen vissza tudja ad­ni a csehovi hangulatokat. Erről győzött meg engem és Silvio D’ Amicót is, a jelen­leg készülő alkotás produce­rét az Etűdök gépzongorára című filmje. Ezután merült fel bennünk a gondolat, hogy a Csehov motívumai alapján készülő filmünk rendezésére Mihalkovot kér­jük fel. A rendezőn kívül más szovjet művészek is részt vesznek a filmben. — Minden felvett jelenet­tel — már Leningrádban is forgattunk — csak nő ben­nünk a meggyőződés, hogy ez jó film lesz. Ennek két fő feltétele adott: a kitűnő forgatókönyv és a forgatá­son uralkodó ideális alkotói légkör. Semmi más nem ma­rad, mint — ahogy Csehov Ványa bácsija is mondotta — dolgozni, dolgozni... — jelentette ki végül Marcello Mastroianni. A természeti katasztrófák, illetve elemi csapások (ár- j vizek, tűzvészek, földrengés), esetleg társadalmi megráz­kódtatások (háborúk, forra­dalmak) esetén rendkívüli biztonsági intézkedések meg­hozatala válhat szükségessé. Mindez avégett, hogy a rab­lást, a fosztogatást és a má­sok szerencsétlenségét és nyomorát kihasználó gaztet­teket megfékezzék, a foszto­gatók és tolvajok ellen rend­kívüli intézkedéseket foga­natosítanak. 1946. szeptember 30-ról ok­tóber 1-re virradó éjszakán egy Apatin környéki tanyán rablógyilkosságot követtek el. Az áldozat özvegye, Síber Verona a következő napon az apatini rendőrségen elő- ; adta, hogy azon az éjszakán körülbelül 9 óra körül há­rom fegyveres férfi zörgette meg az Apáti ntól 3 kilomé­terre levő tanyájukon a ka­put és az ablakokat. Amikor férje, Síber Ferenc megkér­dezte ki az, azt felelték, hogy a rendőrség, s elrejtett fegyvereket keres. Amidőn a férje kételkedett, durván azt kiáltották, ne ellenkezzen, mert komoly baja támad. A férfi beengedte a férfiakat. Mindez azonban gyanús volt számára, mert semmilyen írásos parancsot sem adtak nekik, hogy engedélyük van házkutatásra. Természetesen nem találtak fegyvereket a lakásban. De az illetők fel­dúlták a lakást, és maguk­hoz vették a férj hat öltö­nyét, egy bődön zsírt és még néhány holmit. Férjem — mondta Síber Verona — azonnal látta, hogy a rend­őrségnek az állítólagos ház­kutatáshoz semmi köze sincs, s hogy közönséges bűnözők­ről van szó. Figyelmeztette őket, hagyják abba átlátszó trükkjeiket, mert rossz vé­ge lesz a dolognak, ök rári- oakodtak, ne zavarja őket. mert ráfizet. Én nem láttam jól őket — vallotta tovább Síber Vero­na —, mert sötét volt és a petróleumlámpa-fénynél nem láttam az illetők arcát. Utóbb, amikor kimentek, az ablak párkányára tettem a petróleumlámpát és annak fényénél láttam, hogy a fér­jem az udvarban vitatkozott velük és megfenyegette őket, feljelentést tesz ellenük, mert felismerte őket. Közülük az egyik a fér­jemre lőtt, az összerogyott, ők pedig elmenekültek. Még azt is mondta az özvegy, hogy az, aki a férjét lelőtte, magas ember volt és egy ka­tonai köpenyt viselt, a bal kezén nagy sebhelyes forra­dás, amire a gyér világítás ellenére is jól emlékszik. Még azt is mondta Verona, hogy a férfit már korábban is látta, egy kötőfék miatt veszekedett vele. Habár múlt éjszaka nem látta az arcát, bizonyosnak veszik, hogy csak ő lehetett. Amikor a rendőrök a rendőrállomásról az asszony­nyal a tanyára indultak, hogy helyszíni szemlét tar­tanak, a tanya felé haladva az apatini Petar Drapsin utca 29. szám előtt az asz- szony megállt, mintha föld­be gyökerezett volna a lába. A ház kapufélfájához dőlve állt Milan Bogunovic kolo- nista. A líkai Donji Lapac környéki 1925-ös születésű harcos a népfelszabadító há­borúba az első napokban bekapcsolódott, s ő lakott A kiállítás részlete Fotó: Szőke Margit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom