Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-11 / 188. szám
1986. augusztus 11., hétfő amerikai küldöttség érkezett Moszkvába Amerikai leszerelési szakértői küldöttség érkezett vasárnap Moszkvába, hogy a nukleáris és az űrfegyverekről kezdjen konzultációkat. A delegációt Paul Nitze, az amerikai elnök leszerelési főtanácsadója vezeti. A küldöttség tagjai között van Richard Perle hadügyi államtitkár is. A delegáció ma kezdi meg a szakértői szintű megbeszéléseket az atom- és űrfegyverzetekkel kapcsolatos kérdésekről. A szovjet tárgyaló- küldöttség élén Viktor Karpov, a külügyminisztérium fegyverzetkorlátozási és leszerelési főosztályának vezetője áll. A megbeszéléseken a szeptemberre kitűzött külügyminiszteri találkozót készítik elő. Kísérleti robbantások Példa a XVIII. századból Sajnos eddig még nincs alapja olyan derűlátó feltételezésnek, hogy Washingtonban végre hallgatnak a józan észre és lemondanak az erőszak hangsúlyozásának neandervölgyi logikájáról — állapította meg a Pravda vasárnapi számában Tornász Kolesznyicsenko. írásában augusztus 6-a, a hirosimai atomrobbantás 41 évfordulója és az egyoldalúan vállalt szovjet atomkísérleti moratórium határidejének lejárata kapcsán a szovjet és az amerikai álláspont különbözőségének bemutatásával foglalkozik. Moszkvai megfigyelők a kommentárral összefüggésben felhívják a figyelmet arra, hogy az egyoldalúan vállalt kísérleti moratórium határideje ugyan augusztus 6- án lejárt, szovjet részről hivatalos nyilatkozat annak további sorsával kapcsolatban még nem hangzott el. Mihail Kapica külügyminiszterhelyettes a moratórium lejárta napján „napokon belülre” ígérte a választ, s közölte, hogy a mérlegelésnél alapvetően két fő tényezőt fognak figyelembe venni: egyrészt azt, hogy világszerte nagyon sokan a moratórium meghosszabbítására ösztönzik a Szovjetuniót, másrészt, • hogy az Egyesült Államok mennyire hajlandó komolyan tárgyalni az atomkísérletek beszüntetéséről. Kolesznyicsenko is azt hangsúlyozza írásában, hogy a kormányoknak a háború és a béke kulcskérdéseihez való viszonyát a népek elsősorban a kísérleti robbantásokhoz való hozzáállásuk alapján ítélik meg, mert ebben látják az emberiség atomfegyverektől való megszabadításának döntő lépését. Amerikai lapokat idézve bemutatja, hogy a Reagan- kormány a saját javára szeretné megdolgozni a közvéleményt, ködösít és állítja, hogy a rakétaelhárító védelmi rendszerekről 1972-ben megkötött szovjet—amerikai szerződés „titkos jegyző-, könyvei" megengedik a szerződés „kibővített és újfajta” értelmezését, .vagyis a rakétaelhárító rendszerek kísérleteire • és telepítésére kimondott tilalom nem érvényes. A New York Times megállapítása szerint ezzel gyakorlatilag megszűnne létezni a kérdéses szerződés. A Pravda kommentátora felhívja a figyelmet arra is, hogy amikor Sam Nunn szenátor a kormány által emlegetett „titkos jegyzőkönyvek” bemutatását kérte, akkor a Fehér Ház precedensként egy 1795-ös, Washington elnökkel történt esetre hivatkozva megtagadta a jegyzőkönyvek kiadását. Sajátos, hogy amikor a világ állam- férfiaitól új gondolkodás- módot várnánk el, Washingtonban . XVIII. századbeli precedensre hivatkoznak — állapítja meg a szemleíró. Moratórium: ma a holnapért Miközben a múlt héten Hirosimára és Nagaszakira emlékezett a világ, új erővel támadtak föl a találgatások: vajon mi lesz a sorsa az atomkísérletek felfüggesztésére, majd pedig betiltására irányuló szovjet kezdeményezésnek. A többször is meghoszabbított, egyoldalú szovjet moratórium ugyanis hivatalosan éppen augusztus 6-án járt le, s ennek kapcsán világszerte egyre nagyobb erők szállnak síkra az amerikai álláspont megváltoztatása érdekében. Az Egyesült Államok kormánya azért ragaszkodik az atomkísérletek folytatásához, mert azokra szükség van a Pentagon fegyverkezési programjainak, mindenekelőtt pedig a csillagháborús terveknek a végrehajtásához. A katonai körök véleményét tolmácsoló Caspar Weinberger hadügyminiszter szerint ráadásul időről időre fel kell robbantani egy, a készletekből találomra kiemelt bombát, hogy biztosak lehessenek a többi működése felől is. Ezért történt, hogy alig foglaltak állást a „hatok” néven ismert tanácskozás résztvevői (Mexikó, Svédország, India, Tanzánia, Argentína és Görögország) az atomkísérletek szüneteltetése mellett, az amerikai külügyminisztérium máris sietett visszautasítani a felhívást. Pedig, mint az az országok felsorolásából is kitűnik, egyáltalában pern lehet szó a Szovjetunió iránti elfogultságról. * Mint ahogy nem lehet „Moszkva eszközének” tekinteni az Egyesült Államok törvényhozását sem. Márpedig a képviselőház 234:155 arányban, tehát jókora többséggel hagyta jóvá azt a törvénytervezetet, amely egy évre befagyasztaná az atomkísérleteket. A Fehér Ház egyik szóvivője haladéktalanul véleményt formált: „A Szovjetunió programját emelik törvényerőre”. Pedig másról van szó. Befolyásos amerikai politikai körökben is egyre többen ismerik föl, hogy az-emberiség jövőjéről folyik a vita. A fegyverkezési hajsza folytatása gyakorlatil*dBÍy- zárja a valóban béka« rflw- dést, akármit is mMon erről Reagan és némmy tanácsadója. Természetesen nem véletlen, hogy éppen a Szovjetunió járt elöl jó példával, s az sem csupán Fortuna műve, hogy az Egyesült Államok vonakodik követni a másik nagyhatalmat. Érdekeik — legalábbis látszólagosan — ugyanis ellentmondók ebben a kérdésben. Valójában persze nem lehet fontosabb érdek a békénél, de erről még meg kell győzni a fegyvergyártásban nagy üzletet látó monopóliumokat is. Az pedig, ahogyan a jobboldal a képviselők döntésére reagált, szintén jellemző: szinte mindegy, hogy miről van szó; aki bármiben is egyetért a szovjet politikával, annak már nem lehet igaza. A holnapért azonban már ma tenni kell valamit. A moratórium lehetne az első, a kezdeti lépés unokáink biztonsága érdekében. Horváth Gábor Végső eszközként... Libanon Az Egyesült Államok kormánya fenntartja magának a jogot, hogy végső soron támadást indítson olyan külföldi állam, vagy szervezet ellen, amely amerikai állampolgárok életére tör, vagy amerikai létesítmények lerombolására ad utasítást. Casper Weinberger, az Egyesült Államok hadügyminisztere ezt írta az egyik spanyol lap vasárnapi számában, ahol több országot ismét a terrorizmus támogatásával vádolt meg. Az El Pais című napilap vasárnap az amerikai hadügyminiszter egész oldalas cikkét közli a terrorizmusról. Weinberger megismétli azt a közismert washingtoni álláspontot, miszerint a Fehér Ház jogot formál arra, hogy bárhol és bármikor erőszakhoz folyamodjék, ahol érdekei megkívánják. Az írás egyenlőségjelet tesz a terrorszervezetek és a nemzeti felszabadító mozgalmak közé, s világossá teszi: Washington eltökélt szándéka minden eszközzel megakadályozni a forradalmi mozgalmak megerősödését. Weinberger a forradalmi és felszabadító mozgalmak támogatását bűnül rója fel Líbia, Szíria, Irán, Kuba, Nicaragua és a Szovjetunió kormányának, és állást foglal amellett, hogy az Egyesült Államok a terrorizmus elleni küzdelem ürügyén fokozza fellépését a szabadságért és a demokratikus jogok kivívásáért harcoló szervezetek, mozgalmak ellen. Ennek érdekében sokoldalú készülődés folyik Washingtonban, ami a hadügyminiszter írásában így jut kifejezésre: „Az (amerikai) kormányzat gyakorlatilag kidolgozta azoknak a kezdeményezéseknek a listáját, amelyek révén a nemzetközi terrorizmus ellen kíván fellépni. Ezen intézkedések magukban foglalják a diplomáRendkívQli ülésen fogadta el az amerikai szenátus a jövő pénzügyi évre szélé, 295 milliárd dolláros katonai költségvetést. Ez az összeg körülbelül 25 mil- liárddal kevesebb, mint amit eredetileg a kormány ként katonai célokra, de még mindig ki- lencmilliárddal több, mint amit a képviselőház szándékozik megszavazni. Az űrfegyverkezés folytatására csaknem négymilliárd dollárt szavaztak meg, többet, mint a jelenlegi év előirányzata, de több mint egymilliárddal kevesebbet, mint amit Reagan nyomatékosan követelt. A szenátus nem fűzött olyan kiegészítést a költségvetéshez, mint amilyet a képviselőház pénteken fogadott el s amely a nukleáris fegyvenciai nyomást, a gazdasági befolyásolást, politikai akciókat, a biztonság fokozását, információszerzést és egyebeket”. A legvilágosabban ezekből a sorokból derül ki a washingtoni * kormányzat álláspontja: „kormányunk fenntartja magának a jogot arra. hogy végső eszközként támadást intézzen azon külföldi állam vagy szervezet ellen, amely amerikai állampolgárok életére tör, vagy amerikai létesítmények lerombolására ad utasítást.” A cikkben a miniszter az idén áprilisban Líbia ellen intézett támadást említi példaként, s ezt az ENSZ alapokmányának 51. cikkelyére való hivatkozással, úgymond nemzetközi jogi érvekkel alátámasztva próbálja meg igazolni. Az írás befejező része a terrorizmus elleni nemzetközi összefogásként igyekszik beállítani több nyugateurópai állam washingtoni nyomásra tett Líbia-ellenes lépéseit. Anglia, az NSZK, Franciaország, Olaszország, Dánia, Luxemburg, Belgium, Hollandia és Spanyolország kormányainak megtorló lépéseit Weinberger pozitív tetteknek minősíti és kifejezi azt a reményét, hogy az ilyesfajta együttműködés tovább erősödik. Madridi megfigyelők szerint az írás a spanyol kormányzatnak szánt kihívó figyelmeztetés. Washington további egyértelmű amerika- barát lépéseket vár Madridtól és nem nézi jó szemmel a közép-amerikai konfliktusban Nicaraguát támogató spanyol álláspontot. A Weinberger cikkében foglalt „üzenet” a Közel-Kelettel kapcsolatos spanyol politika egyértelműbbé tételét is szorgalmazza, s ennek időszerűségét Fernandez Ordonez spanyol külügyminiszter két hét múlva esedékes szíriai látogatása adja meg. kísérletek moratóriumát elvben kötelezővé tenné az Egyesült Államok számára a jövő év elejétől. Csupán egy határozatban kérte fel Reagan elnököt a fegyverkísérletek eltiltásáról folytatott tárgyalások felújítására. A szombati vitában Moynihan New York-i szenátor olyan kiegészítést akart a költségvetéshez fűzni, amely megtiltaná a Szovjetuniónak eladandó amerikai gabona állami ártámogatását, ezt azonban nagy többséggel leszavazták. A szenátus egyúttal jóváhagyta azt is, hogy megnöveljék az államadósság felső határát. Ez lehetővé teszi, hogy a költségvetési deficit fedezésére újabb hiteleket vehessenek igénybe. Az új felső határ meghaladja a 2300 milliárd dollárt. Várakozás és találkozások Hírzárlat van Bejrútban a kulisszák mögött zajló politikai alkudozásokról — de általános vélemény szerint a politikai légkör jó. Rasid Karami kormányfő reményét fejezte ki, hogy a következő hét „komoly dolgok tanúja lehet”. A hírek szerint a miniszterelnök azt fontolgatja, hogy mikorra hívja ösz- sze a „párbeszéd bizottságát” — ami tulajdonképpen a libanoni minisztertanácscsal egyenlő. Nabih Berri, az Amal- mozgalom vezetője már Da- maszkuszban tartózkodik és rövidesen — állítólag — oda várják Valid Dzsumblattot is, a Haladó Szocialista Párt vezetőjét. Damaszkusz még nem mondta ki a végső szót a muzulmán erők e „békülé- keny” indítványával kapcsolatban, bár tegnap az is ismeretessé vált, hogy „magas rangú szíriai küldöttséget” várnak Dimanba, a maronita pátriárka nyári pihenőhelyére. A libanoni politikai légkört megint a várakozás és a találgatások jellemzik — írták vasárnap a bejrúti lapok. Szíria egyelőre kivár — egyfelől nem akarja elriasztani lehetséges keresztény szövetségeseit, másfelől azt sem akarja, hogy libanoni szövetségesei között vita robbanjon ki. Berri, az Amal vezetője kétféleképpen nyilatkozott: a nyilvánosság előtt méltatta a békekezdeményezés lehetőségét, magánbeszélgetés során azonban kitart az államfő bojkottja mellett. A muzulmán erők elvben a Damaszkuszban tavaly decemberben aláírt háromoldalú (keresztény-muzulmán) egyezmény birtokában kezdik a tárgyalásokat — az egyezmény holt betű azóta is. Kérdéses, Damaszkusz mennyire tartja magát ahhoz a közléséhez, hogy immár csak az egyezmény szelleméhez — és nem betűjéhez — ragaszkodik. Ebben a kérdésben azonban Libanonban sincs egyetértés. A politikai megbékélés kilátása Bejrútban némi nyugalmat teremtett: egyelőre nincsenek harcok és a nyugat-bejrúti „biztonsági terv” is sikeresnek mondható. Éjjel ellenőrzik az autókat, nappal pedig regisztrálják, a bankrablásokat — amelyek változatlanul folytatódnak. Bejrút azonban változatlanul és hetek óta hermetikusan ketté van vágva: a „zöld vonal” mentén az orvlövészek birtokolják a terepet, megbénítva nem csak a törvény- hozás, de a főváros lakosainak életét is. Bécs az európai biztonsági és együttműködési konferenciára készül Vagy hat hét múlva, szeptember 23-án a bécsi Hof- burgban megkezdődnek az európai biztonsági és együttműködési utókonferencia előkészítő tanácskozásai — november 4-én pedig maga a tanácskozás. Az elmúlt évek feszült nemzetközi légkörében a 35 részt vevő ország népei érthető várakozással tekintenek a tanácskozás elé, amely kettős szerepet játszhat: „hőmérője” lesz a kelet-nyugati kapcsolatoknak, a szovjet—amerikai viszony alakulásának — egyúttal pedig, e kapcsolatok alakulásától s a többi európai ország állásfoglalásától függően módot adhat haladásra az európai politikai, gazdasági, kulturális és emberi kapcsolatok fejlesztésében. A bécsi Hofburg egy patinás szárnyát állították helyre a konferenciát előkészítő osztrák diplomáciai apparátus részére. Történetesen a „Stallburgban”, az egykori császári istállók felett, — ahol ma a táncoló lipicai mének tanyáznak — s a Redut-terem közvetlen szomszédságában, ahol 13 éve folynak a haderőcsökkentési tárgyalások. Az EBK végrehajtó titkárságának barokk szobáiban komputer-terminálok — és általában bizakodó hangulat. A titkárság vezetője, Helmut Liedermann nagykövet, valamennyi európai konferencián részt vett s legutóbb hazája moszkvai nagykövete volt. Mind ő, mind munkatársai az elmúlt hetekben-hónapokban sokat utaztak: szinte mindegyik részt vevő ország fővárosában tanácskoztak a konferencia előkészítéséről — és pozitív benyomásokkal tértek haza. Mint mondják, Keleten és Nyugaton, a katonai-politikai szövetségekben és a semleges, el nem kötelezett országokban egyaránt nagy figyelemmel és várakozással készülnek Bécsre. A már bejelentett delegáció-vezetők általában elsőrangú, tapasztalt diplomaták, ami ugyancsak híven jelzi, hogy komoly, érdemi tárgyalásokra készülnek fel a résztvevők. A semleges vendéglátók — érthetően — gondosan kerülik a politikai állásfoglalást, de érezhető elégtétellel közük: jóllehet ezt hivatalosan még senki nem jelentette be, bizonyosak abban, hogy a novemberi megnyitó ülésen a 35 állam — amint a Varsói Szerződés országai Budapesten indítványozták — külügyminiszteri szinten képviselteti magát. Az előkészítő tanácskozás politikai szempontból aligha lesz kisebb jelentőségű, mint maga a konferencia, hiszen már itt érdemi döntéseket kell hozni. A kéthetesre tervezett, zárt ajtók mögött folyó tárgyalásokon már a delegációvezetők vesznek részt, hogy kidolgozzák a tanácskozás napirendjét, ügyrendjét. Az előkészítő tárgyalások sikere esetén (amiben a házigazdák nem kételkednek) az október közepétől hátramaradó idő a további gondos előkészületeké. A Hofburg kongresszusi központját hétmillió schillinges költséggel máris korszerűsítik. Azzal számolnak, hogy a 35 küldöttség átlag 5—6 delegátussal érkezik, hiszen szak- bizottságokban folyik majd a munka nagyobbik része. Ez egyébként azt is jelenti, hogy vagy száz elsőosztályú szinkrontolmácsra, fordítóra van szükség, akik a tanácskozás hivatalos nyelvein dolgoznak. Érthetően nem közölnek számot a rendőri személyzetről, amely a küldöttek biztonságán őrködik majd — csak annyit mondanak, hogy ez lesz az egyik legnagyobb kiadási tétel. (Már ami az osztrák államot terheli, mert a konferencia költségeit a még Helsinkiben kidolgozott kulcs alapján, a részt vevő államok közösen viselik.) A rendőröknél többen csak az újságírók lesznek: a központ földszintjén kialakított sajtóteremben, ahová ipari tévén közvetítik majd a (nyílt) üléseket, összesen vagy ezer tudósító akkreditálását várják. A legtöbben nyilván a megnyitónapokra érkeznek majd, s az osztrák szervezők gyakorlatiasan megjegyzik: ha novemberre eldől, hogy tartanak szovjet—amerikai csúcstalálkozót, nyilván kisebb lesz az érdeklődés Bécs iránt., Ha viszont mégsem, akkor a Shultz—Sevarnadze találkozó még a vártnál is sokkal több újságírót vonz majd Bécsbe. Az előzetes elgondolások szerint a bécsi konferencia első szakasza 1987 áprilisáig tart. A húsvéti szünet azután lehetőséget ad a házigazdáknak arra, hogy két hét alatt átköltöztessék a tanácskozást a Duna-parton, az ENSZ-központ mellett évek óta épülő új konferencia-központba, amely a 35 ország képviselőit fogadja először falai közé. A „Vienna-center” hasonlíthatatlanul korszerűbb, tágasabb munkalehetőségeket kínál — ami azért is kárpótol, hogy a résztvevők Bécs szívéből a város szélére utaznak majd ki tárgyalni. A kérdésre, meddig tarthat a bécsi konferencia, a házigazdák diplomatikus mosollyal válaszolnak. Vagy 1987 őszéig — vagy 1988- ig... Annyi tény, hogy egy sor küldöttség a drága szállodák helyett lakásokat bérelt küldöttei részére az osztrák fővárosban. Heltai András Tambo kész tárgyalni Shultzcal Kenneth Kaunda zambiai elnök kijelentette, hogy Reagan amerikai elnök, Thatcher brit kormányfő és más nyugati vezetők az apartheid támogatásával kiélezik a feszültséget Afrika déli részén. Vasárnapi nyilatkozatában Kaunda egyúttal hangsúlyozta, hogy Dél-Afrika csak a nyugati támogatásnak köszönhetően gyakorolhat gazdasági nyomást a szomszédos frontállamokra. A zambiai elnök elvetette azokat a javaslatokat, hogy a fekete-afrikai országok hozzanak létre közös hadsereget a pretoriai rendszer megdöntésére. Azzal érvelt, hogy lehetetlen lenne egy hatékony pánafrikai hadsereg felállítása, márcsak az utánpótlási és kiképzési nehézségek miatt is. Bejelentette. hogy a legbefolyásosabb dél-afrikai ellenzéki szervezet, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) elnöke, Oliver Tambo kész találkozni Shultz amerikai külügyminiszterrel. Az amerikai kormányzat sokáig elzárkózott a kapcsolatfelvétel elől az ANC-vel, a múlt hónapban azonban Shultz kijelentette, hogy kész feltétel nélküli tárgyalásokra Tambó- val. Az ANC központja Lu- sakában, Zambia fővárosában van. Kaunda utalt arra, hogy Zambia nem fogja rövid időn belül megszakítani légi kapcsolatait Dél-Afrikával, bár szorgalmazza, hogy a nyugati államok tegyék meg ezt a lépést. Mint mondta, a (brit) nemzetközösséggel, az Egyesült Államokkal és a Közös Piaccal összhangban kívánja meghozni ezt a döntést. Weinberger cikke az El Paisban 295 milliárd dollár fegyverekre é
