Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-07 / 185. szám

1986. augusztus 7., csütörtök i\Cl A remény sugarai Szeghalmon Tízévenként egy időben egyszer jön össze a gabona minden terméscsökkentő té­nyezője úgy, mint 1986-ban — ezt a frappáns meghatáro­zást Lázár Lajos, a Szeghal­mi Fehér Lajos Tsz elnöke fogalmazta meg a hektáron­kénti 1,3 tonna terméskiesés körülményeinek elemzésekor. A késői kelés, a tél hatása, a tőállomány fejlettsége, az áp­rilisi aszály, a bokrosodás alacsony színvonala, a csapa­dékszegény május ... a szám­la végösszege mínusz 12-13 millió forint. Plusz és mínusz — Egy hónappal ezelőtt úgy fogalmaztunk: a búza terméskiesése behozhatatlan, pótolhatatlan pénzügyi prob­lémát oko*. Nekikeseredtünk._ Mi lesz velünk? Elszaladunk a veszteség irányába, vagy pedig... és ekkor a 13 mil­liós kiesés pótlására meg­csillant egy picinyke re­ménysugár. Ma, egy hónap­pal később már bizakodunk. — De nézzük, mi lett a re­ménysugárból? — Bánt bennünket a búza miatt kialakult helyzet, de mit tehetünk, a tény az tény. Lelkünk mélyén most már titkon örülünk, és azt mond­juk, amikor a rizstáblákat járjuk: szerencsés emberek vagyunk. A 375 hektáros rizs pótol valamit. Talán a búza összes kiesését behozza. De ezt nagyon csöndben mondom. A növényállomány olyan, amilyen még egyszer sem volt a korábbi években. Csak most, július végén, augusztusban fürdőnadrágos meleg legyen. De azért is szerencsés em­berek vagyunk, mert július­ban Szeghalom környékén ritkán hull eső, és most az utóbbi hullámmal 70 milli­métert kaptunk. Mosolyog a kukorica. Jó közepes termést várunk 1100 hektáron. Most már azt mondom, megjavít­juk a tavalyi megyej átlagot. A sziken ez nagy szó, hi­szen a szeghalmi kukorica eddig csak rontotta azt. Az idei várható kukoricatermés­sel nem versenyezhetünk. A megye déli részén és Oros­háza környékén kukorica-ős­erdőket láttam. Mi terem ott, még rá gondolni is félelme­tes, ismerve a géppark el- használódottságát. A Szeghalmi Fehér Lajos Tsz-ben azonban nemcsak ebben a két növényben- bíz­nak. Most már a napraforgó is jó termést mutat. Túl van a virágzáson, eső után a sze­mek teltebbé válnak. Érik, talán megússzák a most fel­lépett gombafertőzést. A cu­korrépa is nagyon jól mutat. — Nincs itt vész — mond­tam az embereknek —, min­den egyszerre jó nem lehet. Megszokhattuk már, hogy hol az egyik, hol a másik növény segít ki bennünket a slamasztikából. De mi is len­ne, ha minden növény úgy teremne, ahogyan szeretnénk. Felvetné a pénz a tsz-t! El- kényelmesednénk, és nem tö- rő’dnénk azzal, hogy a na­gyobb jövedelem reményé­ben még több munkát fel­vállaljunk. Ilyenek vagyunk... A jó hangulatú beszélge­tésbe belecsöng a telefon. — Egy német vizslát el­ütött valamilyen jármű az Árpád utca • környékén — mondják a vonal másik vé­gén. A vadászkutya itt szent ál­lat. — Orvos látta? — Igen, ellátta. Mi legyen a kutyával? — Küldök egy vadászt, aki az összes kutyát ismeri, hátha így felleljük a gazdá­ját. — Az állatorvos is vadász, de ő ezt a kutyát vadásza­ton még nem látta. — Akkor mindegy, vala­hogyan csak előkerítjük a gazdáját. Az elnöki irodába csekket hoznak aláírásra. Valamit vásárolt a szövetkezet. Az­után valaki beszól az ajtón állva. Hatvanan jöttek ... — Írj erről is! — fordul felém. — Csordás Gyula szárító­üzemi dolgozónk ötéves kis­fiát július 30-án műtik Sze­geden. Szives műtét. Vért kértek. Az azonos vércsopor- túak közül 30 véradót kér­tünk. Hatvanan jöttek. Cso­dálatos összefogás. Ilyenek vagyunk itt Szeghalmon. Ha baj van, ha segítségre van szükség, jön minden tsz-tag. Ügy érzem, a mi tagságunk nemcsak a termelésre, ha­nem az emberség megőrzésé­re is szövetkezett. Azután egy másik epizód kerül szóba. A Szeghalmi Fe­hér Lajos Tsz az 500 tehén feletti megyei tej termelési versenyben második helye­zést ért el, és 12 ezer forin­tot kaptak azzal, hogy az ágazat vezetőit jutalmazzák meg. — A tehenészet csapat- műnké — fűzi gondolatait az elnök —, a mérnök, a tech­nikus, a gondozó egymást se­gítve dolgozik, egyik mit sem ér a másik nélkül. Hoz­zátettünk még mi is egy kis pénzt és háziünnepségen a fizikai állomány és a mér­nök munkáját egymás mel­lett ismertük el. Emberi ér­tékek hozták ki a szövetke­zet számára a megyei elis­merést. Közös volt a munka, a- helytállás, legyen közös a jutalmazás is. vÉs valami a jövőből. — Jaj de jó, hogy itt vagy — fordul Dienes István fő­állattenyésztőhöz —, mondd csak el, hogy miben ügykö­dünk a még több tej eléré­sére. Megújul a juhászat — Tovább folytatjuk a faj­taátalakító keresztezést. A TOT útján az USA-ból a tej­termelő vonalat javító bikák spermáját szerezzük be. Az 570-es tehénlétszám felét ta­lálták alkalmasnak arra, hogy az igen magas tejhoza­mot tovább növeljük. Az is a jövő képéhez tar­tozik, hogy 1985-ben ez a tsz a beruházási stop ellené­re egy száz férőhelyes istál­lót épített az ellés előtti idő­re „szárazra állított” nem fe­jős állománynak.-A 2 és fél milliós építkezést azért szor­galmazták, mert így a ter­melőállomány épületkihasz­nálása jobb, a vemheseket pedig nyugodt környezetben készítik elő az ellésre, a kö­vetkező fejési idényre, a lak- tációra. S ha már tsz-ben vagyunk, szóljunk a háztájiról is. Szeghalom erőssége sohasem volt a sertéshizlalás, az idén mégis 11 ezer hízott sertést nevelnek, értékesítenek szö­vetkezeti szervezésben. Ez valamivel több a tavalyinál. A mélyponton tehát túljutott az ágazat, most már felszálló ágon folyik a munka, akár­csak a marhahizlalásban. Ez utóbbi még mindig az / újdonság erejével hat, pedig már 3—4 éves múltra tekint vissza a kezdeményezés. A közösben gondozott marha­szaporulatból a bikákat 180 —200 kilós súlyban hizlalás­ra átadják a tagoknak. A tag a ráhizlalt súlyban érdekelt. A kész állományt a tsz köz­vetítésével értékesítik. Az idén 290—300 bikát hizlalnak a háztájiban, a tavalyi 280- nal szemben. A fejlődés te­hát tapintható. Még egy érdekesség Szeg­halomról. A juhászat meg­újítására törekszenek az ága­zat átszervezésével. Bárány­hizlalásba fogtak, illetve folytatják a tavaly elkezdett munkát, kétszeresnél na­gyobb tempóval. Tavaly 3 ezer 700 bárányt hizlaltak, az idén 9 ezret. Ennek a vál­lalkozásnak az a lényege, hogy a tejesbárányokat 16 kilóról 35—45 kilóra feljavít­ják intenzív körülmények között. Azután ezeket a szép formájú állatokat zömmel exportra szállítják. Minden vállalkozásuk jö­vedelmező, néhány 10, 100 ezer, esetleg milliót hoz a búzatermés-kiesés pótlására. A vezetés ügyel az elképze­lések valóra váltására. Rajta tartja a kezét a termelés legerőteljesebb ütőerén, a jö­vedelmezőségen, a szeghalmi tsz-tagság megélhetésének egyedüli forrásán, az össze­tartozás, az egymás segítésé­nek erősítésén, a szövetkezet szövetkezeti jellegének meg­őrzésén. Dupsi Károly Kenyérellátás Kondoroson Mezőgazdasági újítások II verseny győztese: Szolnok megye Még javában tart az üdü­lési főidény, de már folynak az előkészületek a jövő évi üdültetésre. A SZOT üdül­tetési és szanatóriumi főigaz­gatóságán elkészültek a ter­vek: 1967-ben 270 ezer dol­gozó és családtag részesülhet szervezett üdültetésben, köz­tük 220 ezer felnőtt és 50 ezer gyermek. Harmincegy hajóutat szerveznek Po­zsonyba, ugyanennyit az Al- Dunára, 10 hajóutat pedig Ausztriába. Az ideinél na­gyobb létszám megfelelő el­helyezése érdekében gondo­sabban előkészítik a meglé­vő üdülőházak férőhelyeinek kihasználását, számolnak a jövő év május elsején üzem­be helyezhető új üdülőhajó­val, valamint újabb házakat is bérelnek. A főigazgatóság jövőre az üdülők korszerű­sítésére, szálloda- és konyha­gépek beszerzésére három­millió forintot fordít, kultu­rális felszerelések pótlására, fejlesztésére egy és fél mil­lió, új sportlétesítményekre és a meglévők felújítására pedig több mint félmillió fo­rintot irányoznak elő. (Bé­kés Megyei Népújság, 1966. augusztus 3.) A Szarvasi Kísérleti Halas­tavakon rendezkedtek be or­szágosan elsőnek néhány év­vel ezelőtt halastavi pecse­nyekacsa-nevelésre. A tudo­mányos kutatók célja az volt, hogy a szántóföldi nö­vénytermesztésre teljesen al­kalmatlan szikes, vizenyős területen — amelyet halas­tavakká alakítottak át — nö­veljék a húshozamot. Bebi­zonyosodott, hogy az elkép­zelések reálisak voltak, mert a kacsás tavakban legalább egy mázsával volt több hol­danként a halak természetes gyarapodása, ráadásul ex­portra értékesíthették a zsenge húsú pecsenyekacsá­kat. A kezdeményező szarva­siak ma is nagy gondot for­dítanak a halastavi pecse­nyekacsa-nevelésre. Saját maguk tartanak törzsállo­mányt, maguk keltetik, neve­lik elő a kiskacsákat. A kí­sérleti halastavakról elszállí­tották a százezredik pecse­nyekacsát, s még legalább 20-25 ezret nevelnek. (Békés Megyei Népújság, ‘1966. au­gusztus 12.) Nagyarányú belvízvédelmi beruházás Mezőberényben. Egy évvel ezelőtt még csak terv volt arra, hogy Békés és Mezőberény között ho­gyan lehetne megszüntetni az évről évre veszélyesen kí­sértő belvizet. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság termelé­si üzeme néhány nappal ez­előtt megkezdte a tavalyi el­képzelés gyakorlati megvaló­sítását, a mezőberényi bel­vízrendszer fejlesztését, újjá­építését. A kivitelezési prog­ram alapján 1971-ben bőví­tésre kerül a mezőberényi, a nagyzugi, a csárdaszállási, a bőfoki és a szettyénesi csa­torna. Megépülnek azok a műtárgyak, melyek a közle­kedést biztosítják az előbbi csatornákon. A mezőberényi belvízrendszer továbbfejlesz­tésére a munkák kivitelezé­sét két ütemben jelölte meg a vízügyi igazgatóság. A kö­vetkező években nagy telje­sítményű szivattyútelepet építenek, amely másodper­cenként 6 köbméter vizet emel át a belvíztől szoronga­tott területről a nagyobb be­fogadóba. (Békés Megyei Népújság, 1971. augusztus 3.) Manapság gyakran talál­kozunk "az országúton hízott sertéssel megrakott gépjár­művekkel. Nem csoda, hisz megyénkben a vártnál is jobban 'fellendült a sertés­hizlalási kedv. A megyei ál­latforgalmi és húsipari vál­lalat az első félévben csak­nem kettőszázezer hízott ser­tést vásárolt fel termelőszö­vetkezetektől és háztáji por­tákról. Tavaly összesen 288 ezer 670 hízott sertés került felvásárlásra, az idén eddig 460 ezerre kötöttek szerző­dést. Különösen n%gy a fel­futás a háztáji gazdaságok­ban. Hozzásegítette a gazdá­kat ehhez a jó árpolitika, a kedvezményes anyakoca-ak­ció. A táppal való etetéstől pedig amennyire húzódtak eleiben, annyira megnőtt iránta a kereslet. A megnö­vekedett hízósertés-értékesí­téssel párhuzamosain nem nőtt a szállítási és a feldol­gozási kapacitás megyénk­ben. (Békés Megyei Népúj­ság, 1971. augusztus 4.) Szolnok megye lett az or­szágos mezőgazdasági újí­tási verseny győztese, s ez­zel elnyerte a Mezőgazdasá­gi és Élelmezésügyi Mi­nisztérium kitüntető okleve­lét. A termelőszövetkezetek műszaki szakemberei, me­zőgazdászai, a műhelybeli közösségek, szocialista bri­gádok az utóbbi egy év alatt 362 ötletet, újítást, ta­lálmányt nyújtottak be. A bevezetett újítások népgazdasági haszna meg­haladta a 34 millió forin­tot; ez az összeg kereken tízmillióval több, mint az egy évvel korábbi. Az öt­letemberek alkotómunká­jának jutalma három és fél millió forint újítási díj volt. Az ország nagyüzemi gaz­A könnyűiparban az utób­bi időben romlott a gépek kihasználása, ennek főként a létszámhiány az oka; a munkaidő-kiesés kéthar­mad része ebből ered. Az utóbbi öt évben 13 százalék­kal csökkent a fizikai dol­gozók száma. A legrosz- szabb a helyzet a kötő-, a pamut-, a len-, a gyapjú, és a selyemiparban. További gond, hogy mind keveseb­ben vállalják a második, il­letőleg a harmadik műsza­kot, így a nagy értékű gé­pek egy része csak egy mű­szakban dolgozik. A könnyűipartól évente 2,8 százalékos termelésnö­vekedést vár a népgazdaság a VII. ötéves tervidőszak­ban. Teljesítéséhez feltét­lenül szükséges a meglevő kapacitások jobb kihaszná­lása. Ennek érdekében több vállalat néhány üzemet már korábban vidékre telepített, ahol még van szabad mun­kaerő. A Kispesti Textil- gyár Putnokon, a Pamutfo­nóipari Vállalat Bácsalmá­son, a Magyar Posztógyár pedig Nagykállón alakított daságai közül két kategóriá­ban is p Szolnok megyei gazdaságok vitték el a pál­mát, a tiszaföldvári Lenin, valamint a Mezőtúri Ma­gyar—Mongol Barátság Tsz bizonyult a legjobbnak. Az élelmiszeripari vállalatok versenyében a Szolnok Me­gyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat lett az egyik kategória győztese. Az újí­tásokat külföldön is haszno­sítják: a Mezőtúri Magyar— Mongol Barátság Tsz magas színvonalú elektronikai mé­rőműszereit, a Kisújszállá­si Tisza II. Tsz kombájnra szerelhető féllánctalpait az NDK-beli Fortschritt cég vásárolta meg, s bolgár gazdaságok is jelentkeztek néhány új műszaki megol­dás átvételére. ki fonodát, szövődét, illető­leg cérnázót. Várhatóan a VII. ötéves tervidőszakban is több könnyűipari üze­met telepítenek vidékre. Emellett a gazdaságtalanul működő gépparkot több he­lyen kiselejtezik, illetőleg ér­tékesítik, s ezek kapacitá­sát a megmaradó gépek, be­rendezések műszaki színvo­nalának. emelésével, a szá­mítástechnika és az elektro­nika alkalmazásával pótol­ják. A tervek szerint a kö­vetkező öt évben a műsza­ki fejlesztésre fordítható 32 milliárd forintból 7,5 milli­árd forintot költenek az elektronizáció bevezetésé­re. A műszaki színvonalat több vállalat bérelt gépek üzembe állításával emeli. A kapacitások jobb ki­használását több mint 1200 vgmk csaknem 18 ezer tag­ja segíti. A vgmk-k eddigi működése főként a textilru­házati iparban enyhített a gondokon, ahol erre mód nyílik, a többi ágazatban is létrehoznak ilyen szerveze­teket. Hétvégeken, szombaton, ide értve a vasárnapi fogyasz­tást is, a vendégváró kettes és hármas ünnepekről már nem is beszélve, bizony nem volt megnyugtató a kenyér­ellátás Kondoroson. Hosszú sorok, tömeg állt a sütőüzemi bolt előtt kenyérre várva. Jutott az elejének, a vége pedig bosszankodott és kény­telen volt járműre pattanni. Szarvasra, vagy Békéscsabá­ra sietett kenyérért. Nem történt semmi, senki sem szólt sem a pártnál, sem a tanácsnál, hogy hétvégeken akadozik a kenyérellátás. Az emberek törvényszerűnek vették; a pék sem győzheti az egész községet friss ke­nyérrel. A Gyomaendrődi Sütőipari Vállalatnál füzetbe vezetik, melyik pékség mikor fejezi be a sütést hét végén, szom­baton. Kondoros a sor végén foglal helyet, mivel itt rend­szeresen 13 óra körül szedik ki az utolsó kenyeret a ke­mencéből. Itt úgy tudják, hogy a kondorosi sütőüzem kielégíti az igényeket. Eddig egyszer sem kértek kenyér­erősítést a vállalattól. De a községi tanácstól sem jelez­ték a megoldatlan problé­mát. így adódott, hogy egy­szer a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályára meghívták a gyo­maendrődi igazgatót és a kondorosi tanácselnököt: nézzenek szembe közösen a gonddal. A kritikus ellátási napok­ról csakhamar egységes véle­mény alakult ki közöttük. Ök maguk sem tartották megnyugtatónak már hóna­pok óta Kondoros hét végi kenyérellátását. De • úgy vol­tak vele, amíg a lakosság nem észrevételez, a problé­ma nem probléma. De hogy ez a gond még csak a prob­léma rangjáig se jusson el, javasolta részükre Hankó László osztályvezető-helyet­tes, menjenek a leenjjő pa­nasz elébe. Ebben is meg­egyeztek. A kondorosi sütőüzemet a jelenlegihez hasonló kemen­cével kellene bővíteni, de erre a vállalátnak nincs pénze. A sütőüzemek gázfű­tésre történő átállítása a fej­lesztési forrásokat több évre lekötötte. Ha lenne pénz a fejlesztésre, akkor még min­dig van egy igazi nagy gond. Az üzem méreténél fogva nem tudja befogadni az újabb kemencét. Tehát az épületet bővíteni kellene, ez pedig területkisajátítás nél­kül —bár csak néhány tíz négyzetméterről lenne szó — elképzelhetetlen. A kóndoro- si tanács olyan kommunális fejlesztésekbe bocsátkozott, ami anyagi forrásait több év­re leköti, így erre pillanat­nyilag csak nagyon nehezen tudna pénzt áldozni. Felve­tődött egy olyan gondolat is, hogy a fejlesztési források kiegészítésére a vállalat ki­zárólag Kondoroson 3-5 év­re szóló kötvényt bocsásson ki, kérve a lakosság tehető­sebb részét a kenyérellátás gondjának mihamarabbi megoldására. Az egyezkedés során mind­ezeket a megoldásokat végül is elvetették, mert a vélemé­nyek cseréje közben találtak egy sokkal - kézenfekvőbb megoldást. Megnyújtják a sütőüzem műszakját. A pé­kek ezután Kondoroson nem hajnalban kezdenek, hanem éjféltájt. Hajnal helyett ek­kor kovászolnak, s ha bejön a hajnali kezdős műszak, da­gaszthatnak, vethetnek. Te­hát időt és teljesítményt nyernek. . Ha ez az intézkedés nem bizonyul elegendőnek, akkor Kondoros „kényérimportot” kap a vállalat valamelyik közeli sütőüzeméből. Mind­ez azonban csak átmeneti megoldás azért, hogy javít­sák a község hét végi ke­nyérellátását. Az igazi, a legbiztosabb mégiscsak az lesz, amikor a Gyomaendrő­di Sütőipari Vállalat a ki­lencvenes évek valamelyi­kén olyan anyagi alapokkal rendelkezik, mely a kondo­rosi sütőüzem bővítését saját forrásból a helyi tanács tá­mogatásával megoldja. Mindezt a község lakossá­ga tájékoztatására mondtuk el. Lássák, tudják, érezzék: a tanács és a Vállalat keresi problémájuk átmeneti és végleges megoldását. Ennek tudata bizonyosan türelmes várakozásukban valamennyi- üket megerősíti. D. K. Kapacitáskihasználás a könnyűiparban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom