Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-05 / 183. szám
o EQ23ES 1986. augusztus 5., kedd Bűzlik a konténer Medgyesegyházán „Tetemrehívás” Több lakó aláírásával levél érkezett szerkesztőségünkbe, hogy Medgyesegyházán, a vágóhíd környékén elviselhetetlen szagokat lenget a szél, úgyhogy ablakot, ajtót nyitni nyáron lehetetlen. ben és évek óta szagolniuk kell. Az a borzasztó, hogy az állati hulladékot kéthetente szállítják el. Addig meg áll a konténer a napon, lepik a legyek, és hozzák, terjesztik a betegségeket. Panaszáradat Szállításra várva Utam először a levelet aláírókhoz vezetett. Kit a munkahelyén, kit otthonában találtam. P. Lásziónét hivatalában. Elkeseredetten mondja, hogy szinte elviselhetetlen a helyzetük a közeli vágóhíd miatt. Jártak* már mindenütt. Hiába. Jó levegőhöz csak akkor jutnak, ha több kilométerre menekülnek az otthonuktól. K. Gyula bácsi kertes háza éppen szemben áll a vágóhíddal. — Hamarosan elköltözünk innen — kezdi a beszélgetést. — A bűz miatt? — Igen. Amiatt is. Maradunk Medgyesen, csak éppen néhány kilométerrel odébb. Ki merem jelenteni — írja le nyugodtan —, hogy itt és most nem az ember érdeke az első. Nekem senki se papoljon környézetvédelemről vagy ha papol, költözzön ide a vágóhíd környékére... Vakolatlan, emeletes családi ház. A ház asszonyát, K. Sándornét ebédkészítés közben zavarom. Szomorúan meséli, hogy több millióba kerül a ház, mire elkészül. Nem flancból építenek ekkorát — hat csemetéjének otthona ez. Érthetetlen, hogy a tanács miért adta ki a telkeket a vágóhíd környékére, hiszen tudták, hogy itt mi a helyzet — summázza. Tényleg. Vajon a tanács milyen megfontolásból osztott éppen itt telkeket? Miért nem számolt a vágóhíd közelségével ? A húsfeldolgozó közvetlen szomszédságában, a Haladás Tsz cipőüzeme 45 asszony, lány munkahelye. Kerestem a vezetőt és miután meghallják, miért, többen is körül- állnak. Mindenki mondja a magáét, és mindenki ugyanazt; tetem bűzlik a közel ük A vágóhídra úgy érkezem, hogy nem tudnak jövetelemről. Az udvaron rend és tisztaság. Igaz, a konténerig nem jutok el, mert egyszerűen a bűztől nem lehet megközelíteni. (Pedig aznap a barométer éppen esőre állt. Mérsékelte, majdhogynem elnyomta a bűzt. De ez csak az én szerencsém volt. Gondolom, mit lehet érezni akkor, ha hétágra süt a nap!) — Hát ez van — mondja lakonikus rövidséggel a vágóhíd vezetője, Kocziszki György. — Sajnos, az ÁTEV (Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalat) kéthetente, legjobb esetben 10 naponként szállítja el a teli konténert. Hiába telexezünk, telefonálunk, hiába kérünk, fenyegetőzünk, nem jönnek hamarabb. Beszélgetésünk közben érkezik dr. Lagzi László állatorvos. Ő is bekapcsolódik: — Teljesen jogszabályellenes, amit az ÁTEV csinál — kezdi mondandóját. — Szerződés Írja elő, hogy 24 óránként konténert kellene cserélniük. Hozzátartozik az igazsághoz, a szerződés azt is előírja, ha ők nem, akkor mi vagyunk kötelesek az ő költségükre elszállítani az állati hulladékot. De hát ez nem olyan egyszerű. Ugyanis nem tehetjük fel egy lovas kocsira a 80 mázsát nyomó teli konténert. Speciális szállítóeszközünk nincs, az több százezer forintba kerülne. Az ÁTEV, sajnos, monopolhelyzetben van. Szinte kilátástalan a helyzet, és nem csak közérzeti, közegészségügyi szempontból is tarthatatlan ez az állapot. Közfelháborodást keltett, amikor az ÁTEV szállítójárműve végigszórta véres, rohadt állati váladékkal a nagyközséget. Emiatt 3 napig szünetelt is a vágás. A mezőhegyesi kombinátban a húsüzem vezetője, Or ódán Lajos fogad. A MAGYAR TELEVÍZIÓ HÍRADÓ FÖSZERKESZTÖSÉGE pályázatot hirdet győri, illetve szolnoki tudósítói irodájába szerkesztőriporteri munkakör betöltésére. Feltétel: felsőfokú végzettség, több éves újságírói gyakorlat, lehetőleg nyelvtudás, 30 év körüli életkor, jó megjelenés. A pályázat tartalmazza a pályázó önéletrajzi adatait, eddigi szakmai tevékenységének, munkahelyeinek leírását. Mellékelje megjelent írásait, amennyiben lehetséges, rádiós vagy televíziós szereplését, magnó-, illetve videokazettán. Bérezés: megegyezés szerint. A pályázatot szeptember 15-ig az alábbi cimre juttassák el: Magyar Televízió, Híradó Főszerkesztőség tudósítói osztály, 1810 Budapest. A pályázókat az eredményről értesítjük, a küldeményeket pedig visszajuttatjuk. — Persze hogy tudunk a medgyesi gondokról, hiszen hozzánk tartozik a vágóhíd. Higgye el, hegyeket mozgatnék meg azért, hogy megoldódjék végre a szerintünk is áldatlan állapot. Naponta te- lexezgetünk a hódmezővásárhelyieknek, aztán várhatunk, mikor hajlandó elszállítani a konténert. Addig süti a nap, bűzlik, lepik a legyek. Ha meg kicserélik, biztos, hogy a cserekonténer üresen is bűzlik, mert nincs kimosva, fertőtlenítve. A kombinátnak nincs arra pénzügyi fedezete — sajnos —, hogy egy konténerszállító kocsit vásároljon. Bár ez biztos megoldás lenne. Hiba volt a vágóhíd közelébe telkeket kiosztani. flz érem másik oldala Hittem a medgyesi lakók panaszának, hittem a vágóhídért felelősök nyilatkozatának, és fel voltam háborodva a 10 napos, kéthetes ÁTEV-szállítás miatt. Ugyanúgy, mint ők. Közeledve a hódmezővásárhelyi ÁTEV-hez, automatikusan tekertem fel az autó ablakát. Nem volt rá szükség! Az ÁTEV fiatal vezetője, Lendvai Béla értesült látogatásomról és felkészült a kérdésekre. Nem is akárhogy. Támadó kedvem hamar elszállt, amikor a bizonyítékokat elém tette. Sajnáltam, hogy Medgyesről vagy Mezőhegyesről nem jött velem valaki, aki megfelelő vitapartner lehetett volna. Bár a tények makacs dolgok, azokkal vitatkozni nem érdemes. — Hadd kezdjem ott, hogy nekünk is, a gépkocsivezetőnek is érdeke, hogy a vágóhidakról mihamarabb bekerüljenek a konténerek. Igaz, csak teli konténert hozhatnak el, hiszen vannak előírásaink a kocsi kihasználtságával kapcsolatban. Nem kevesebb, mint 50 ezer tonna állati hulladékot és tetemet szállítunk telepünkre évente. Békés megyében 20—22 vállalattal van szerződésünk ürítési kötelezettséggel — sorolja a vezető. — Miért van az, hogy önök 10—14 naponként mennek ki például Medgyesre? Rám csodálkozik a kérdés után, mintha nem magyarul tettem volna fel. Aztán magabiztosan elneveti magát: — De hát ez képtelenség. Honnan veszi ezt az információt? Kopognak az ajtón. Fiatalember lép be — az üzem szállításvezetője —, kezében négy dosszié. — Mutasd a menetleveleket — kéri őt Lendvai, és teszik elém a dokumentumokat. Eszerint márciusban 13, áprilisban 11, májusban 13 és júniusban 11 alkalommal voltak a medgyesegyházi telepen a konténert üríteni. Itt a papír, fehéren fekete. Akárhogy osztok, szorzók, ez sehogy sem adja ki a kéthetes. de még a tíznapos szállítást sem. A lebontás szerint egy-két, maximum háromnaponként szállítanak. — Valóban piszkos, fertőtlenítés nélküli konténert hagynak a tetthelyen, ha cserélnek? Az igazgató beletúr dús, fekete hajába, nem szól, csak feláll és szól a titkárnőjének, hozzanak fehér köpenyt meg egy fóliacsizmát. Most én nézek rá furcsán, hová akar vinni? — Lemegyünk, hogy megmutassam magának a mosónkat — mondja. — Innen ugyanis egy konténer sem megy ki mosás, fertőtlenítés nélkül. Tehát ez a vád sem igaz — szögezi le. Végigmegyünk az udvaron. Itt is rend és viszonylagos tisztaság. A mosó olyan, mintha egy szervizé lenne. Egy konténeres kocsit éppen tisztítanak. Hinni kell a saját szemeimnek. — Meggyőzött — mondom búcsúzóul és végképp nem értem, hogy a két fél közül melyiknek van igaza...? Mert a fentiekből úgy tűnik, hogy mindkét félnek igaza van. Csakhogy mindentől függetlenül változatlanul bűzlik Medgyesegyházán a vágóhíd környéke. Ebből a szemszögből pedig valahol sántít az igazság. Ezt kellene úgy tisztázni a két félnek, hogy az ott élők végre nyitott ablakok és ajtók mellett élhessenek, ha úgy tetszik ... Béla Vali NŐTTEK A BEVÉTELEK SPANYOLORSZÁGBAN. Ugrásszerűen megnőttek idegenforgalmi bevételei az első fél évben, annak ellenére, hogy a baszk terrorista csoportok pokolgépes merényletekkel igyekeztek elriasztani a külföldi turistákat, s hogy az Egyesült Államokból harmadával kevesebben érkeztek. Hivatalos adatok szerint 1986. első hat hónapjában 7,1 százalékkal nőtt a Spanyol- országot felkereső turisták száma, akiknek költekezési kedve a jelek szerint igen megnőtt, hiszen a bevételek a turisták számának növekedésénél jóval nagyobb arányban, 46,3 százalékkal, 3,6 milliárd dollárra emelkedtek. A spanyol turistaközpontok főként Nagy-Britan- niában váltak népszerűvé, ahonnét 28 százalékkal többen érkeztek, mint egy évvel korábban. JÖVEDELMEZŐ ÜZLET A KASZINÓ. Mások sok apró vesztesége nagy nyereséget hoz egy osztrák vállalkozásnak, a 11 játékkaszinót üzemeltető „Casino Austria” társaságnak: tavaly nyereségük — a játékosok vesztesége — 12,3 százalékkal, 878,3 millió schillingre (60 millió dollár) emelkedett az egy évvel korábbiról. Bár az egy vendégre jutó veszteség valamelyest csökkent, ezt pótolta a játékosok, s leginkább a vesztesek számának emelkedése. USA—ROMÁNIA. Az amerikai kongresszus képviselőháza 216 szavazattal 190 ellenében állást foglalt amellett, hogy Románia esetében újabb egy évre hosszabbítsák meg a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazását. A képviselőházi szavazás után már a gyakorlatban is érvényesíthetik a kereskedelemben a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét, mivel a kormányzat is a javaslat támogatására szólította fel a kongresszust. VILÁGBANK — MEXIKÓ. A Világbank jóváhagyta a Mexikónak nyújtandó hiteleket, melyek együttes értéke 698 millió dollár. A három hitel közül a legnagyobb összegűt, félmilliárd dollárt gyorshitelként adja a pénzügyi szervezet a latinamerikai ország úgynevezett kereskedelemliberalizációs programjához. Az év során várható, hogy a világbank további hiteleket hagy jóvá Mexikó javára, összesen 700 millió dolláros értékben. VAGYONMEGOSZTÁS. A gazdagok gazdagabbak lettek az elmúlt években az Egyesült Államokban: 1963 és 1983 között a vagyoni megoszlás még jobban kiéleződött. Az amerikai családok alig fél százaléka tartja kezében a magánvagyon 35 százalékát — húsz évvel ezelőtt ez még csak 25 százalék volt. Erinek a létszámra rendkívül kis csoportnak a vagyona meghaladja a — családonkénti — két és fél millió dollárt. További fél százaléknak 1,4 és 2,5 millió dollár közötti vagyona van. Ezt követi egy olyan csoport, amelynek vagyona 200 ezer és 1,4 millió dollár között van, így együttvéve a családok tíz százaléka a magánvagyon több mint kétharmadát birtokolja, a fennmaradó kilencven százalék pedig mindössze egyharmadot. CIANID A SAAR FOLYÓBAN. Hetven tonna hal pusztult el az NSZK-beli Saar folyóban egy ciánvegyülettől. A, hatóságok vizsgálatot folytatnak, hogyan kerülhetett a mérgező anyag a folyóba. A lakosságot figyelmeztették: ne fogyassza a folyóból kifogott halat. Minderről a tartomány illetékes minisztere tájékoztatta a sajtót, hozzátéve, hogy a környék ivóvizét szerencsére nem fenyegeti veszély. A hatóságok* nem zárják ki, hogy tudatosan szennyezték be a Saar folyó vizét. FÜLÖP-SZIGETEKI GAZDASÁG. 3 százalékos volt a Fülöp-szigeteki gazdaság teljesítményének csökkenése az idei év első felében, 1985 hasonló időszakához képest. A szám nem hivatalos kormányadat, de a valós helyzetet tükrözi. A manilai kormánytisztviselő mindazonáltal növekedést jósol az idei évre a gazdaságban, az elmúlt két év recessziója után, mert eredményeket várnak a kormány 4 milliárd pesos, a foglalkoztatási helyzet javítását célzó programjától. JAPÁN — IMPORTSTOP. Japán leállította a dél-afrikai citrusfélék importját a Pretoria által életbe léptetett rendkívüli állapot miatt. A távol-keleti szigetország eddig évente 44 millió dollár ellenében vásárolt Dél-Afri- kától citrusféléket. Lapunk július 28-i számában „Milyen az építők félévi bizonyítványa?” című cikkhez írt néhány észrevételt egyik orosházi olvasónk. Egyebek között a következőket írja: „Tudom, divat szidni az építőipart, de sajnos a valóság az valóság. Orosházán a Délép Békés Megyei Leányvállalatának munkatempója, ha finom akarok lenni, „kissé lassú”. A Munkásőr utcai lakásokat, ami, ha jól tudom, 60 lakás, már az elmúlt évben át kellett volna adni a lakóknak. Túl szép dolog az, hogy a paneleket felhúzzák, s utána leáll az egész munkafolyamat. Hiába járkálunk az OTP- be, hogy az átadásról közelebbit mondjanak, sajnos, ők sem tudnak semmi biztatót, s idő múlásával egyre kevésbé mernek bármit is ígérni. Igazán türelmesen vártuk, högy egyik hónap a másik után elmúljon, hátha „csoda” történik, de valahogy az egy év elmúltával sem akar megtörténni. Arról pedig már nem is óhajtok szólni, ha a boldogító kulcsot megkapjuk, akkor sem lesz sok köszönet az összecsapott munkában. Mi, leendő lakók megértünk mindent, hogy sokfelé építkeznek, hogy rossz az anyagellátás stb ___ Télen t úl hideg volt (az elmúlt télen), tavasszal úgy látszik, korán jött a meleg, most nyáron a szabadságolások miatt nem kerül sor az átadásra. Igaz, legtöbben hitel segítségével vásárolunk, de igencsak megfizetjük annak az árát. Hiszen, ha pénzünk bőven lenne, nem kellene sorban állnunk. Az OTP-be már egy éve be kellett fizetni a beugró*, azóta „se pénz, se posztó”. Az ügyben megkerestük az illetékeseket, Puskás Imre, a Délép Békés Megyei Leány- vállalatának igazgatója a következőket mondja: — Vállalatunkat Dél-Békés megyében bekényszerítették a lakásépítési programba. Sok összeszerelt épületünk van ebben a térségben Bat- tonyától Tótkomlóson át Orosházáig. Sajnos a munkaerő szállítása súlyos összegekbe kerül vállalatunknak, mivel délen nem kapunk megfelelő munkáskezeket. A megye északi részéből (Szeghalom, Vésztő térségéből) szállítjuk a dolgozókat Dél- Békés megyébe. Mindez évente 15 millió forintjába kerül a vállalatnak. Jelenleg Battonyán 120 lakás utómunkálatainál tevékenykednek a dolgozóink, s várhatóan az augusztus közepi átadás után a teljes gárda átköltözik Orosházára. Orosházán 150 lakást építünk, ebből 60 lakást, a II— IV. jelűt már átadtuk, s augusztusban várhatóan sikerül befejezni a VII. és IX. jelű 60 lakást is. A fennmaradó XIII. jelű épületet szeptember végén kívánjuk üzembe helyezni. Orosháza után ugyanez a stáb tovább vonul Mezőkovácsházára, és ott folytatja a feladatokat. Őszintén el kell mondanunk, hogy számszerű létszámgondokkal ugyan nem küszködünk, de a szakmai összetételben jó néhány problémával nézünk szembe. Hiány van fűtésszerelőből és festőből. így a festési munkálatokat magánszakemberekkel végeztetjük, s bizony, így a költségek jóval magasabbak, mintha a vállalaton belül sikerülne megoldani ezt a gondot. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Tótkomlóson például egy évig húzódott a 120 lakás átadása, mivel az OTP nem akarta átvenni ezeket, az épületeket. Végül is húszat tudtak értékesíteni, s a többi ott állt üresen, de mivel nem vették át tőlünk, így a felelősséget a felmerült károkért, hiányokért, lopásokért, mindmind nekünk kellett vállalni. Az OTP-nek a helyi tanácsokkal együtt jobban fel kellene mérni a fizetőképes keresletet az ilyen kisebb településeken. Ami a konkrét olvasói panaszt illeti, véleményem szerint tehát a Munkásőr utcában a VII. vagy a IX. épületben igényelt lakást az olvasó, s így ennek átadása várhatóan augusztusban történik meg. Felkerestük dr. Szekeres Istvánt, az OTP megyei igazgatóhelyettesét is az ügyben. Az igazgatóhelyettes a következő tájékoztatást adta: — Orosházán, a Munkáspr utcában 1985 végén kellett volna átadni a Délép Békés Megyei Leányvállalatának a lakásokat. Az OTP a kivitelezővel szemben kötbérigényt nyújt majd be a késedelem miatt. Tudomásom szerint a hiánypótlással az említett lakásokban augusztus végére elkészülnek, s ezt követően birtokukba vehetik az új lakást a tulajdonosok. A panaszos levél íróját az OTP levélben megkeresi, és a késésből származó, felmerülő kárigényét rendezni fogja. Reméljük, hogy most már valóban elkészülnek augusztusban ezek az orosházi lakások, és így több mint fél év bosszúságokkal teli időszak után végre beköltözhet kedves olvasónk a lakásba. V. L. Visszhang Lakáshoz jutás — gondokkal
