Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-29 / 203. szám
Előadáson Fotó: Gál Edit 1986. augusztus 29., péntek Az országban egyedülálló Énekes-táncos népi gyermekjáték-tanfolyam Szarvason az otthoni dolgokról, s arról, ki miért jött e tanfolyamra? — Engem úgy engedtek el Öcsáról, hogy majd tovább adom amit itt tanulok — mesél a kismama, aki egyébként Gyomaendrődről került a távoli községbe, ott kapott szolgálati lakást. — Szerencséd van. Én a szabadságom terhére, a saját költségemen vagyok itt, mert azt mondták, az én érdekem, hogy jövök... —, veszi át a szót egy Csongrád megyei óvónő... A többség persze tervezget, hogyan plántálja át az apróságokba az itt tanultakat. Ki munkahelyén... — Én csak a művelődési házban verbuválhatok össze tánccsoportot, mert az óvodámban még idegenkednek tőle. Talán ha megismerik, ha látnak másutt hasonlót. . . Hívnak minket megint. Kezdődik ismét a tánc. Már önállóan kapcsolni kellene a lépéseket, ám vállalkozó kedvű nem akad, így Gya- logh László irányítja tovább a munkát. — Egy cifra, két cifra, lenget, lenget. . . A társaság vegyes. Többen, az intézet egykori hallgatóiként, már megismerkedtek a néptánccal, mások még soha nem próbálkoztak ilyesmivel, zavarba is jönnek egy-egy új lépés láttán. Magam is kezdek izzadni, de megéri. Másképp esik a beszélgetés, ha tanfolyami hallgatónak néznek. Aztán jön a hideg'zuhany... A néhány perces újabb pihenő alatt — már levegőhöz is alig jutunk — betoppan a tanfolyam vezetője, Nagy Béláné intézeti adjunktus, s mire megsúgnám, hogy egyelőre inkognitóban vagyok, be is mutat mint az újság munkatársát... Ebéd előtt még Gyalogh Lászlóval is váltok néhány szót. Évek óta tánít a szak- kollégiumban óraadóként, így néhány tanfolyami hallgatót mint volt tanítványt fogadott. — Óriási jelentősége van ennek az oktatásnak. Ezek a pedagógusok naponta foglalkoznak a gyerekek tömegeivel. így felkészülten, az igazit, a jót tanítják, hisz a néptánc is nemzeti kincsünk, csakúgy, mint a zene, vagy mint az anyanyelv. A programfüzetből Kodály Zoltánt idézi .............Aki n em szereti a magyar népet, leghamarabb a gyermekeken át fogja megszeretni, amint e játékok varázslatos kaleidoszkópjából felé sugárzó, s a pajkos hetykeségtől gyengéd ellágyulásig váltakozó száz arcát figyeli és megismeri. Ezért a nevelő nem lehet el a játékok beható ismerete nélkül. Szomorú gyermekkora nyomait holtáig viseli, aki úgy nőtt föl, hogy nem volt része bennük. Annak nincs sürgősebb teendője, mint utólag megtanulni, beleélni magát, mert enélkül nem férkőzik a gyermek leikéhez. Csak itt látja, hogyan tükröződik a világ a magyar gyermek lelkében.” Ennek jegyében rendezik meg évről évre e tanfolyamot Szarvason. Délután a tanfolyam vezetőjét keresem fel, aki a programról beszél: — Harmadik alkalommal szervezte meg intézetünk ezt az úgy tudom, az országban egyedülálló továbbképzést. Előbb kisebb körben hirdettu-K. meg, most Heves, Szolnok, Csongrád és Békés megyei pedagógusok vesznek részt rajta. Tematikájában is gazdagodott a tanfolyam: az idén már a Népművelési Intézettől is jönnek előadók. Még lenne mit .kérdezni, lenne beszélgetnivaló, ám a tréningnek vége, s a következő előadó Nagy Béláné. Elbúcsúzunk azzal, amivel bizonyára a tanfolyam hallgatói is elköszönnek majd: Jövőre ugyanitt! Nagy Ágnes Még csak néhány perce, hogy dr. Daróczy Erzsébet, a Szarvasi Óvónőképző Intézet igazgatója megnyitotta az énekes-táncos népi gyermek- játékok tanfolyamát, s hogy kedves műsorral köszöntötték a résztvevőket az intézet gyakorlóóvodájának apróságai, máris elkezdődött a kemény munka. , Gyalogh László koreográfus a táncalapismereteket mutatja be. Mit bemutatja. .. Eltökélt szándéka, hogy meg is tanítja a népes hallgatóságával a cifrát, a tükörcsárdást és társait. Több mint negyven óvónő, alsó tagozatos pedagógus érkezett ide, hogy a tanultakat otthon, gyermekeik körében kamatoztassa. (Legalábbis én így gondolom, de erről bővebbet később.) Mindenki táncol, csupán egy kismama jegyzetel rendületlenül, papíron maradjon meg a tananyag, ha már nem tudja a többiekkel járni. Lemondani a tanfolyamról még így, babát várva sem akart, mondja később, a szünetben. Most tánc van; s hogy befogadjon a társaság, magam is beállók a hatalmas körbe —- nemes csalás —, hadd higgyék, hogy közéjük tartozók. Később, a szomszédos klubszobában, a pihenőidő alatt jóízűen elbeszélgetünk Tréning, vezeti Gyalog László Már a televíziós Ablakban is szóba került, hogy mi lesz a további sorsa Gyulán Erzsébetnek? A történethez hozzátartozik. hogy az Erzsébet-szob- rot Felek Gyula szobrász- művész, Fadrusz-tanítvány készítette carrarai márványból. és azt 1904. július 24-én leplezték le a Göndöcs kert köröndjén. A szobor gyönyörű műalkotás! A Gyulán született Felek Gyula élete főművének jegyzi az 1935- ben kiadott Művészeti Lexikon. Tiszteletre méltó epizód, hogy felállításának költségeihez Erkel Gyula, Erkel Sarolta, és a híres operaénekesnő Pewny Irén, valamint az író Pékár Gyula is hozzájárult az 1903. január 24-én Gyulán rendezett hangversennyel. A kétszeres életnagyságú szobrot később az akkori Maróti térre (ma Gróza park) helyezték át, a háború után viszont sokfelé hányódott. Évekkel ezelőtt a gyulai múzeum akkori igazgatója, dr. Dankó Imre a városi szeszfőzde hordói mögül szállíttatta be a múzeumkertbe, ahol egy terebélyes fa alatt várta újrafelfedezését. Egy esztendővel ezelőtt, 1985. június 29-i számunkban adtunk hangot először a gyulaiak kívánságának, hogy az Erzsébet szobrot restaurálni kell, és megfelelő heEGY CSERVENKAI GYILKOSSÁGGAL KAPCSOLATBAN TÉVESEN ELÍTÉLTEK ESETÉRŐL Pintér, az egyedül élő cservenkai nyugdíjas házába 1946. február elején bekopogtatott a rokonsághoz tartozó asszony. Miután a többszöri kopogásra és későbbi dörömbölésre sem nyitott ajtót, az asszony lenyomta a kilincset, s az ajtó kinyílt. Az előszobából az utcai szobába lépett, amelynek ablaka egy pokróccal volt befedve. Az ágyon feküdt a rokona, a pokróc az álláig fel volt húzva. A közelébe érve észrevette, hogy rokona halott, s mivel nem akart hozzányúlni, azonnal a községházára sietett, hogy az esetet jelentse az illetékeseknek. Míg a községháza felé haladt, megszólította egy lyet keresni számára, szépsége, és gyulai születésű alkotójának okán is. A vízügyi igazgatóság egyik szocialista brigádja közel 11 ezer forintot gyűjtött a szobor rendbe hozatalára, majd a város tanácsa is úgy határozott, hogy megfelelő ösz- szeggel hozzájárul Felek Gyula szobrának restaurálásához, és megkeresik a legmegfelelőbb helyet újbóli felállításához. Közben (egy híján) előkerültek az egykori talapzat kövei is, a talapzatot díszítő és régi fényképeken, levelezőlapokon jól kivehető bronzfríz (kb. 63x22 centiméter) eltűnt, elvesztek a fríz alatti bronzvirágok (?) is, melynek egyikében fényképfelvételeken rosszul kivehető női arc látható, feltehetően Erzsébet királyné portréja. (Itt jegyezzük meg: ha bárki bármit tud, az elveszett frízről és a bronzvirágokról, értesítse dr. Czeglédi Imrét, a gyulai múzeum igazgatóját, vagy lapunk szerkesztőségét.) A restaurálást Morgós András, a Központi Múzeumi Igazgatóság munkatársa vállalta, és kezdte el. Jelenleg a szobor teljes vegyi letisztítása van folyamatban, majd a hányattatás sérüléseit pótolják. A szobor az orrán és ruhadíszein szenvedett kisebb-nagyobb sérüHasszán nevű fiatalember, aki megkérdezte tőle, tudja-e, hol lakik a nyugdíjas Pintér. Az asszony kérdésére, miért érdekli őt, azt felelte, nemrégen Pintérnek jósolgatott, s ezért megígérte, dohányt fog érte adni. Amikor az asszony közölte vele, Pintér meghalt, Hasz- szán elcsodálkozott, és keresztet vetett magára, majd az asszony tovább sietett. Nemsokára a községi elnök néhány milicistával és a hatósági orvossal kiszállt a helyszínre. Pintér lakásához érve levették az ablakról a pokrócot, kitakarták Pintért is, és azonnal látható volt, rablógyilkosság történt. A tettesek a szekrényeket feldúlták, Pintér nyakába pedig egy nagy kést és egy bicskát döftek. Az orvos megállapítása szerint a halál 6—10 órával léseket, letört egy márvány rózsa is, a bal oldaláról. Ennek kifaragását (mint értesültünk) a gyulai művésztelep egyik szobrász résztvevője vállalta, honorárium nélkül. A szobor restaurálása tehát hamarosan befejeződik. A városi tanács — miként arról a szerkesztőségünkből sugárzott Ablak-műsorban dr. Takács Lőrinc, Gyula város tanácselnöke közölte — több helyszínt is megjelöl majd végső döntésre. Ezek között a Csigakertet és a múzeumkertet tartja a közvélemény a legmegfelelőbbnek. (Véleményünk szerint a múzeumkert lenne az igazi, hiszen a vár-környék a város idegenforgalmának fő színtere, itt sokan látnák a jeles műalkotást, míg a Csigakert kiesik a nagyobb forgalomból. A végső döntés azonban a gyulaiaké, a fontos csak az, hogy véleményüknek ne utólag adjanak hangot.) Képünk a szobor jelenlegi, restaurálás közbeni állapotáról tudósít. A carrarai márvány hófehérsége szembetűnő, láthatók a képen az alapzat megtisztított darabjai is. Erzsébet további sorsáról rendszeresen hírt adunk. • s. e. Fotó: Fazekas László azelőtt következhetett be. Az. asszony felismerte Pintér konyhakését. A községi elnök azonnal jelentette az esetet a belügyi osztálynak, valamint az ügyészségnek, a házat milicista őrizte, hogy illetéktelen személy ne közelíthesse meg, s hogy ne akadályozzák a nyomozást. Az asszony a községi elnöknek elmondta Hasszánnal kapcsolatos esetét, s feltételezte, hogy köze van az ügyhöz, mert a fiatalember érdeklődött Pintér iránt, és amikor' az asszony közölte vele, hogy Pintér halott, s hogy valószínűleg meggyilkolták, Hasszán nagy megrökönyödést és meglepetést színlelt; a fiatalembernek nem volt állandó foglalkozása. Elmondta, tudja hol lakik Hasszán, egy ismerős családnál, akinek Péter nevű fiával barátkozik. A rendőrök nem találták otthon Hasszánt, mert állítólag kiment a szállásra, de nemsokára visszajön, s ezért közölték a háziakkal, azonnal jelentkezzen a rendőrségen. Hasszán valóban jelentkezett, s amikor bevezették Pintér szobájába, a hulla láttán összeborzongott, és amikor a nyomozók megkérdezték, miért ölte meg Pintért, a legerélyesebben viszDr. Kovács Károly Az akasztófa árnyékában Téves bírói ítéletek Végül is: mi lesz Erzsébettel?
