Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-26 / 200. szám
klÉDÍIICÁfl 1986. augusztus 26., kedd INCrUJJAU Pártaktívaiilés az Orosházi Üveggyárban (Folytatás az 1. oldalról) pest csak mintegy 150 millió forintos nyereséget ért el a gyár. A kiesés okai között a magas bankkamatok, a selejtezés is szerepet játszik. A továbbiakban a munkafegyelem erősítésére hívta fel a figyelmet az igazgató. — Elgondolkoztató, hogy az év első hét hónapjában csaknem ötezren léptek ki engedéllyel munkaidőben a gyárból, s a kiesett óraszám megközelíti az ötezret. A korábbi évekhez képest mérséklődött ugyan az italozás, de az év első felében 130 dolgozó ellen hoztak fegyelmi határozatot. Befejezésül a második féléves feladatokat elemezte Juhász Elemér. Szükség van a termelés stabilizálására, a technológiai fegyelem szigorú betartására, az ellenőrzések hatékonyságának javítására. Törekedjenek az egyre jobb minőségű termékek gyártására és hasznosítani kell az innovációban meglevő lehetőségeket. A vgm-ekről szólva az igazgató kifejtette, hogy csak ott működjenek, ahol munkájukra szükség van, ne játsszanak keresetkiegyenlítő szerepet. A hozzászólók közül többen hasznos javaslatokat tettek a gazdálkodás színvonalának javítására, a meglevő tartalékok feltárására. Dr. Gonda József, az orosházi városi pártbizottság első titkára felszólalásában emlékeztetett arra, hogy nehéz helyzetben van az Üvegipari Művek. Gyárai közül az egyik legjobb féléves eredményt az orosházi érte el, ennek ellenére nem lehetnek elégedettek. Az első 'féléves eredményre alapozva képesek lesznek az idei terv teljesítésére. Továbbiakban arról beszélt a városi pártbizottság első titkára, hogy korábban hoszszabb időn keresztül vezetési válság volt a gyárban. Ezért javasolta, hogy az üzemi pártbizottság és a gazdasági vezetés a közeljövőben tekintse át a gyár vezetésének helyzetét, s fogalmazza meg a követelményeket, hiszen csak egységes határozatok és közös cselekvés alapján lehet megvalósítani a célkitűzéseket. Befejezésül arról szólt, hogy a vezetés minden szintjén meg kell becsülni a rendet tartó, szigorú vezetőket, támogatni' kell munkájukban. Végezetül annak a véleményének adott hangot, hogy ismerve a gyár kollektíváját — amely korábban már sok nehéz, bonyolult feladatot oldott meg — az év hátralevő részében munkájukkal képesek lesznek megfelelni a követelményeknek. Ehhez kívánt sok sikert, erőt, egészséget dr. Gonda József V. L. Tanácsülés Kevermesen „Húsbavágó napirend” Nem véletlen, hogy Dom- sik Jánosné tanácselnök — a két tanácsülés között végzett munkáról szóló — beszámolóját követően a Kevermesi Nagyközségi Közös Tanács tagjai szokatlan élénkséggel reagáltak az első napirendi pontra. Ugyanis mind Kevermesen, mind Dombiratoson nagy hagyományai vannak a háztáji állattartásnak. A tanácselnöknő írásos beszámolója pedig az úgynevezett 1006 1976-os minisztertanácsi rendelet végrehajtásáról szólt. E rendelet a háztáji és kisegítő gazdaságok termelési és értékesítési biztonságának javítása érdekében született meg. Azóta azonban sok minden megváltozott a háztáji állattenyésztésben, így a tenyésztői kedv is. A tanácstagok — ahogyan a beszámoló is — panaszkodtak a minőségi követelményeknek nem megfelelő apaállatokra, a sertéstartás csökkenő nyereségességére, és az új, minőségihússertés-tényésztés érdekében megszületett új rendelet értelmezése körül is komoly vita alakult ki. A tanácsülésen megfogalmazódott, hogy a két településen jelentkező állattartó kedv csökkenése egyrészt a lakosság elöregedésével magyarázható, másrészt a jövedelmezőbb mezőgazdasági tevékenységre történő átállással. Dombiratoson például most a zöldség-gyümölcs termelés iránt nőtt meg az érdeklődés. A „szarvasmarhafronton” kedvezőbbnek tűnik a helyzet a Kevermesi Lenin Termelőszövetkezet hízómarhatartást segítő tevékenysége révén, valamint a 45/1984. Mt. számú rendelet alapján. A zöldségellátás javításában sokat jelentett, hogy a kevermesi termelőszövetkezet zöldségelárusító-helyet nyitott, Dombiratoson pedig ugyancsak zöldségbolt nyílt. A háztáji és kisegítő gazdaságokban folyó állattenyésztést és növénytermesztést a helyi takarékszövetkezet egyre nagyobb összegű kölcsönök folyósításával segíti. Ebben az évben eddig Kevermesen majdnem másfél millió forintot, Dombiratoson 1 millió 68 ezer forintot folyósítottak a gazdáknak. Az első napirendi ponthoz szervesen kapcsolódott a két település termelőszövetkezeteinek ez évi tevékenységét összegző beszámoló. A jó termőtalajon gazdálkodó domb- iratosi téesz elnöke, Meleg János a négyszeri jégeső okozta károk ellenére elmondhatta, hogy eddig úgy néz ki, a tervezett 9,3 millió forintos nyereséget teljesíteni tudja a Béke Termelőszövetkezet. Bővítették a növénytermesztést, és tárgyalásokat folytatnak a nők rendszeres foglalkoztatását megoldó helyi üzem létesítéséről is. A Kevermesi Lenin Téesz elnöke, Farkas Béla igen sok új, a községpolitikát is támogató lépésről számolhatott be a termelési eredmények mellett. Nyugdíjas tagjaiknak havi nyugdíj kiegészítést biztosítanak, a téli időszakban jelentkező munkaerő-felesleg lekötésére pályázatot nyújtottak be egy 60 főt foglalkoztató Mezőgép-üzemegység létrehozására, üzemi konyha létesítésén fáradoznak, amely egyben a közétkeztetésben is segítséget nyújt majd, és tervezik egy új húsbolt megnyitását i%. Ugyancsak tervezik — s ez már a szövetkezeti eredményesség javítását szolgálja — a tehenészeti telep bővítését és felújítását, két nagy teljesítményű kombájn és nehézuniverzális traktor beszerzését. A két beszámolót a tanácsülés elfogadta, majd a bejelentések között még egy fontos kérdésről döntött. Nevezetesen, hogy a dombira- tosi elöljáróság állásfoglalását figyelembe véve elfogadta a helybeliek kérését, s így ebben a tanévben nem kerül sor a dombiratosi felső tagozatos diákok körzetesítésére. Marad tehát az általános iskola felső tagozata is Dombiratoson. B. S. E Nyár volt, nyár... Lassan vége lesz a nyárnak. Nehéz elhinni, hogy nemsokára ismét ott ülünk az iskolapadokban, és hallgatjuk tanáraink magyarázatát. Annyira vártuk, hogy eljöjjön a nyár — s már itt is a vége! Amikor megszólalt az utolsó csengő, s kiléptünk az iskola ajtaján, már rengeteg tervet forgattunk a fejünkben. Olyan jó volt tudni, hogy ott az egész nyár előttünk, a kirándulások, üdülések, a felhőtlen szórakozások ideje. Most itt vagyunk megint, a tanévnyitó küszöbén. Ismét az el nem készített házi feladatok, a meg nem tanult leckék vétke jut eszünkbe. * * * Kriszta éppen magnót hallgat, amikor beállítok hozzá. Betessékel az egyik szobába és beszélgetünk, Milyen volt a nyarad, merre jártál? — kérdezem. — Suli után három hét szakmai gyakorlaton voltam a Keviépnél, utána ugyanennyi ideig Bulgáriában nyaraltam. Mondhatom, isteni volt! A tenger az csodálatos, sokat fürödtünk, napoztunk. Volt egy kis balesetünk is. Jugoszlávián keresztül mentünk, s elromlott valami a kocsinkban. Mi meg éppen csak annyi pénzt vittünk, ami az átutazáshoz szükséges. Így azután az összes dinárunk ráment az alkatrészekre. A baj nem jár egyedül, a benzinünk is elfogyott. Még szerencse, hogy egy fiatal holland házaspár adott annyit, amivel aztán kihúztuk a következő adakozó szellemű autósig ... — És most mit csinálsz? — Itthon nézem a tévét, olvasgatok, a strandra járok. Pistivel az utcán találkozom. Éppen esti edzését tartja, távgyalogló és versenyszerűen fut is. Megállni nem hajlandó, így mellette kocogva teszem fel a kérdéseimet a nyárral kapcsolatban. — Építőtáborban voltam — mondja li- hegés nélkül —, és az ott keresett pénzből, no meg, szüleim segítségével a jugoszláv tengerparton nyaraltam. — Látom, jól le is égtél... — Igen, szépen lebarnultam, az igaz, de pénzem sem maradt... Többen már nem tudok kihúzni belőle, nem bírom az iramot mellette, már csak távolodó alakját látom ... * * * Irával szintén az utcán találkozom. Rögtön elhatározzuk, hogy moziba megyünk. A film kezdéséig dől belőle a panasz: — Képzeld, nemrég értünk a babszezon végére — mondja —, ugyanis falunkban főleg babot vetettek az idén. Ez még nem is lenne rossz, de ha beérik, akkor kezdődik a haddelhadd; le is kell szedni a termést. És hát, folyamatosan segítenem kellett, most aztán egy ideig rá sem tudok nézni semmilyen babra ... — Azért csak voltál valahol nyaralni? — Nyaralni?! Ha esetleg megkértem apuékat, hogy „ugorjunk” át a gyulai strandra, néha elvittek — ez volt az én nyaralásom. * * * Van, aki az idei nyáron eljutott a Fekete-tengerig, páni aki a gyulai strandig. Lassan már mindenki a vészesen közeledő első csengőszóra gondol, s felejti a jó, avagy kevésbé kellemes nyári emlékeket ... Cserei Gerda Kulcsra kész lakások Harisnyagyárból ruhagyár A dinamikusan fejlődő Salgótarjáni Ruhagyár ’ hetvenötmillió forintért megvásárolta a Budapesti Harisnyagyár bátonyterenyei Délia leányvállalatának épületét. Ebben — a dolgozók közösségét megtartva, átképzéséről gondoskodva — konfekcióüzemet rendezett be, a legmodernebb angol, holland, japán, NSZK-ból való, és olasz gépek felszerelésével, számítógépes termelésirányítással. Az új üzem női- és férfi-felsőruházati termékeket fog előállítani — a szabástól a készáru-csomagolásig, -szállításig — dollárelszámolású piacokra. A tavaly decemberben aláírt adásvételi szerződés 1987. január elsejével lép életbe, mégpedig olyan formán, hogy az átállást már az idén, folyamatosan hajtják végre. A ruhagyár az átszervezéssel, a termelés előkészítésével és megszervezésével, vele együtt a dolgozók átképzésével — pályázat útján — a CBS svájci—magyar vegyes vállalatot bízta meg. A harisnyagyártás fokozatos leépítésével megkezdődött az új berendezések telepítése. Az első konfekcionáló szalagot szeptemberben üzembe helyezik, További két szalagon novemberben, illetve 1987. januárjában indul meg a termelés; közben berendezik a szabászatot, adjusztáló- és csomagolórészlegeket is. A Budapesti Harisnyagyár bátonyterenyei gyáregységét a hatvanas évek végén létesítették bányászcsaládok nőtagjainak foglalkoztatására. A korábban szétszórt munkahelyekről 1975-ben új, modern gyárépületbe költözött; termelése évről évre emelkedett, a nyolcvanas évek elején — az országos ellátás komoly tényezőjeként — már évente kilenc-tízmil- lió darab finom nylonharisnyát, illetve harisnyanadrágot bocsátott ki. Ezzel párhuzamosan a nyeresége is növekedett, 1984-ben megközelítette az ötvenmillió forintot. Megértek a feltételei a gyáregység nagyobb önállóságának; 1985-ben leányvállalattá szerveződött át, az évet 227 millió forint értékű áru értékesítésével zárta, és 47,5 millió forint nyereséggel. Az átállás — mind több harisnyagyártó gép leállítása — miatt ezt az eredményt az idén már nem ismételheti meg az üzem. Az első félévi nyeresége azonban így is csaknem húszmillió forint volt. A dolgozók nagy érdeklődéssel várják az új feladatot, megoldására azzal az igyekezettel készülnek, ami munkájukat eddig is jellemezte. M égy évvel ezelőtt, amikor eldördült a start- pisztoly, megmozdult a lakásépítési piac. Üj rendelkezés született, ami ma is érvényben van: az építőipari vállalatok szabad áron értékesíthetik az általuk épített lakások egy részét. Az egy részét megfogalmazás — vagy inkább megszorítás — azt jelenti, hogy a megyei építőipari vállalatok — amiként több évtizede szokás — továbbra is csak kötött, vagyis maximált áron számolhatják el az általuk épített új otthonok nagyobb hányadát. De ha azon túl maradt még fölös kapacitásuk, jogot nyertek, lehetőséget kaptak arra, hogy igényesebb — és persze drágább — lakásokat is építhessenek, ha volt, van kereslet erre a megye területén. Senki sem tagadhatja, hogy ma is nagy a lakáshiány, elég csak a várakozók országszerte hosszú listájára tekinteni. Más kérdés azonban, hogy ki, milyen otthonhoz szeretne jutni, és főleg: hogyan? A leendő vásárlóknak a piachoz viszonyított helyzetében ugyanis nemcsak a rászorultság társadalmi jellegű motivációja a fontos, hanem a gazdasági szempont „is”. A válasz egyik fele a szociálpolitikára tartozik, a másik fele viszont már az építőkre vonatkozik. A lakásra váró vagy lakásépítésire készülő emberek anyagi helyzete és igénye ugyanis igencsak eltérő. Vannak, akik állami bérlakásba szeretnének költözni; vannak, akik átmenetileg a komfort nélkülit is megfelelőnek tartanák; vannak, akik garzonházban akarnak egy kis ideig élni, hogy pénzt gyűjt- hessenek az önálló otthon megvásárlásához; mások „kiizzadják” vagy könnyen megfizetik az öröklakásokat a lakótelepeken. Nos, az utóbbiak közül kerülnek ki a megyei építőipari vállalatok új partnerei. Ezért — a maximált áras kötelezettség teljesítésén túlmenően — egyre többen vállalkoznak, hogy magasabb színvonalon és drágábban építsenek, közvetlenül a vásárlók igénye szerint. Ez úgy lehetséges, hogy a leendő lakókkal az építkezés teljes ideje alatt szoros kapcsolatban állnak, kívánságuk szerint „öltöztetik fel” a lakásokat. Ezt a vállalkozási formát nevezik közvetlen piaci ér- tékesítésű lakásépítésnek, és p négyéves tapasztalatok az építtetők piaci pozícióit erősítik. Pedig a kezdet nem volt egyszerű. Ezt bizonyítja a Hajdú-Bihar Megyei Állami Építőipari Vállalat esete: néhány lakóval a bíróság előtt kellett megegyeznie. Nem a másén, hanem a saját kárukon tanulhatták meg, hogy a több bevételért, amit vállalkozásukért kapnak, jóval többet is kell nyújtaniuk. Mert ennek, a vállalat és a leendő lakó közti szerződésnek az a lényege, hogy az építők kulcsra készen (vagy kívánság szerint szerkezet-, tehát félkészen) adják át a lakásokat, a burkolást a lakó által kiválasztott anyagokkal végzik el, és a terület-előkészítéstől a tervezésen át a postaláda felszereléséig mindent magukra vállalnak. Tehát nemcsak a kifogástalan minőségű építésért vállalnak kötelezettséget és garanciát, hanem a kötbérrel megerősített, pontos átadási határidőért is. Eközben pedig több, korábban számukra ismeretlen szakmát is meg kell tanulniuk: tervezni, kereskedni, beruházni; s az új tevékenységeket egységes szervezetbe rendezni. A gyakorlatban biztatóan indult ez a vállalkozási forma. A legtöbb tanács készségesen sietett az építők segítségére a telekkijelöléssel, és örültek a lakók is, mert végre nem kaptak zsákbamacskát. Ám az első, minden vállalkozással természetesen velejáró kudarcokból kiderült, hogy megoldhatatlan akadály az, hogy kevés és egyre kevesebb az országban az építésre alkalmas, közművesített telek, márpedig amit még közmű- vesíteni is kell, annak költségei már eladhatatlanná teszik a piacon a lakásokat. Sorozatban születtek azok a pénzügyi rendelkezések, amelyek átmenetileg segítették forgó tőkéhez jutni a vállalkozókat, hogy a kezdeti nehézségek ne ítéljék végleges kudarcra ezt az egyébként életképes vállalkozási formát. Ma már az is világosan látható, hogy amelyik építőipari vállalatnak nincsen elegendő szakiparosa, annak kockázatos idegen alvállalkozókkal ilyen nagy fába vágni a fejszéjét, de sikerre számíthat, ha csak szerkezetkészen árulja a lakásokat. a hol megtalálták stabil helyüket a piacon az építők, nem kockázatos vállalkozás lakást építeni ebben a formában — bizonyítják a jó példák Debrecentől Zalaegerszegig. Különösen a házgyáras vállalatok igyekeznek megkapaszkodni ebben a lehetőségben azért, hogy paneljüket ne csak gyártási áron, hanem teljes feldolgozottsággal tudják értékesíteni. Rajtuk kívül az építőipari szövetkezetek, amelyek egyébként is a legalkalmasabbak az egyedi igények jó kielégítésére. Szikora Katalin Megkezdődött Ladislav Ombruz bűnügyének tárgyalása Hétfőn a Fővárosi Bíróság esküdtszéki termében megkezdődött a csehszlovákiai állampolgárságú Ladislav Ambruz bűnügyének tárgyalása. Mielőtt megkezdték volna a vádlott kikérdezését, a védő, dr. Orosz Balázs — élve törvényadta jogával — észrevételt tett. Elmondotta: hogy a vádiratot nem fordították le szlovák nyelvre, holott Ladislav Ambruz szlovák nyelven tett vallomást a vizsgálat során. Kérte, hogy a Fővárosi Bíróság rendelje el a fordítást, s addig függessze fel a tárgyalást. Dr. Lehoczki János az észrevételt elutasította, s indoklásként hozzátette: a vádlott előzetesen — a vádirat kézhez vételekor — úgy nyilatkozott, hogy. a leírtakat pontosan megértette, s később sem kérte a szöveg átültetését anyanyelvére. Ezt követően dr. Kurucz Péter ügyész ismertette a vádiratot. Eszerint Ladislav Amruz április 2-áról 3-ára virradó éjjel Somoskőújfalunál szökött át az államhatáron. Magyarországon keresztül Jugoszláviába és innen Görögországba akart menekülni, hogy elkerülje a fele- lősségrevonást Csehszlovákiában elkövetett bűncselekménye miatt. Tervének végrehajtásához pénzt kívánt szerezni, ezért előbb vidéken, majd a fővárosban erőszakos bűncselekmények sorozatát követte el. Több lakásba is bekéredzkedett azzal az ürüggyel, hogy a szomszédnak üzenetet szeretne hagyni, s ehhez papírra, tolira lenne szüksége. Ha a lakásban egy nő tartózkodott egyedül, akkor pisztollyal megfenyegette, a lakást átkutatta, s a talált pénzt, ékszert elvitte. Néhány nap alatt így mintegy 20 ezer forintot, valamint külföldi fizetőeszközöket és arany ékszereket rabolt. Budapesten április 8-án a már többször eredményesen alkalmazott módszerrel bejutott egy fiatal lány lakásába. De itt már nem érte be a fegyveres rablással: a lakás átkutatása után a fiatal lányt megkötözte, majd megerőszakolta. A legsúlyosabb bűncselekményt a következő napon követte el: pisztollyal megfenyegette, kirabolta, fojtogatta, megerőszakolta, majd négy késszúrással megölte X. kerületi Gyakorló utcai lakásában Balabán Mária 22 éves ápolónőt. Mindezek alapján az ügyész a 22 esztendős Ladislav Ambruzt fegyveresen elkövetett tiltott határátlépéssel, többszörös ráblással és erőszakos közösüléssel, valamint aljas célból elkövetett emberöléssel vádolta. Ezután megkezdődött a vádlott kikérdezése. A magyarul feltett kérdésekre — anélkül, hogy egyetlenegyszer is igénybe vette volna a tolmács segítségét — Ambruz szlovákul válaszolt. Vallomásának döntő része egybehangzóit a Fővárosi főügyészség vádiratában foglaltakkal. Az elmondottakból kirajzolódott a bűncselekménysorozat teljes képe. Kiderült egyebek között, hogy Ladislav Ambruz a középiskola elvégzése után katonai főiskolába járt Kassán, de csak három szemesztert végzett el, ugyanis nem tett eleget tanulmányi kötelezettségeinek, s ezért kicsapták az intézményből. Ügy érezte, nem valósulhat meg élete álma, hogy pilóta legyen. Csalódottságában tényleges katonai szolgálatának megkezdését követően lopások sorozatát követte el. Hogy elkerülje a fele- lősségrevonást, elhatározta: Magyarországra szökik. Magához vette szolgálati fegyverét — 40 lőszerrel — s két vadászkést is a táskájába csomagolt. A tényekből kitűnik, a magyar államhatár átlépését követően Ambruz egyre erőszakosabbá vált. Így vezetett útja a legsúlyosabb bűncselekményig, az emberölésig. A bíró kérdéseire világos, értelmes válaszokat adó Ambruz vallomása végén ellentmondásba keveredett. Mint mondotta: félt a feljelentéstől, és ezért határozta el, hogy megöli Balabán Máriát. Ugyanakkor nem tudott magyarázatot adni arra, miért szúrta négyszer nyakon a fojtogatástól már elalélt fiatal nőt, illetve ezt követően miért fojtogatta tovább egy, a nyakára hurkolt nyakkendővel. „Nem volt szándékomban megölni ezt a lányt” — mondotta végezetül, ám ezt a bűncselekményt is céltudatosan követte el. A lakásból való távozáskor a bűntett felfedezésének megnehezítésére a zárba beletörte a kulcsot. Kedden a tanúk kihallgatásával folytatódik a tárgyalássorozat.
