Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-02 / 181. szám
1986. augusztus 2., szombat NÉPÚJSÁG 0 Szovjetunió társadalmi-gazdasági stratégiája A Szovjetunió társadalmigazdasági fejlesztésének stratégiáját vázolta fel Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a habarovszki pártaktíván csütörtökön mondott beszédében. A beszéd szövegét a TASZSZ hírügynökség pénteken tette közzé. A szovjet vezető szavai szerint a gazdaság fejlesztése megköveteli az irányítás, a tervezés, a gazdasági mechanizmus átszervezését, s valóságos forradalomnak minősítette a gazdaság, az élet minden területének átalakítását. Aláhúzta: az SZKP KB 1985 áprilisában megtartott ülésén, valamint a XXVII. pártkongresszuson elfogadott határozatokban felvázolt átalakítások és reformok forradalmasítják a gazdasági és társadalmi viszonyok egész rendszerét, az emberek gondolkodását korunk értelmezését, mindenekelőtt a rendkívül gyors tudományos és műszaki haladás révén felmerülő feladatok megértését illetően. Kitért arra is, hogy nyugaton sokan hiszik: a Szovjetunióban eltérnek a szocializmus elveitől, s kapitalista módszereket vezetnek be. Hozzátette: nyugatról sok „tanács” érkezik, célzatos provokációk hangzanak el, hogy egyrészt meghamisítsák a Szovjetunióban végbemenő változások lényegét, másfelől pedig, hogy éket verjenek a pártvezetés és a nép közé. Azt sem szabad azonban megengedni — figyelmeztetett Mihail Gorbacsov —, hogy dogmák akadályozzák társadalmunk előrehaladását a jelenlegi konkrét történelmi időszakban. Sürgette a maradi gondolkodás és a múlt csökevényeinek felszámolását. Felszólított arra is, hogy vessenek véget a közönynek, a tehetetlenségnek, s mindenki tartson önvizsgálatot. Ezzel összefüggésben az utóbbi évek elfogadhatatlan gyakorlatát idézte, amely nem felel meg a szocializmus elveinek. Sok olyan vezető, magas beosztású ember van, aki csak a kiváltságokat látja posztjában, s önös érdekből kihasználja funkcióját. Le kell rázni ezeket a dolgokat, az önmegtisztulás folyamatát kell megindítani, s azoknak, akiknél ez nem megy, a pártaktívának kell segítenie — jelentette ki. A honvédelem szempontjából is létkérdés a gyorsítás — mondotta az SZKP KB főtitkára, s utalt arra, hogy a szocializmus igazi előnyeit éppen a következetes átla- kítás politikájának megvalósításával lehet kidomborítani a világ előtt. Mihail Gorbacsov beszédének egy részében azt mondotta, hogy egyenlőségjelet lehet tenni az átalakítás és a forradalom szó közé. A tudományos-műszaki haladást a gazdaság szempontjából kulcskérdésnek minősítette. Emlékeztetett a múlt eredményeire, de kijelentette, hogy a harmincas, negyvenes, ötvenes, sőt a hatvanas és a hetvenes évek tapasztalataira már nem lehet támaszkodni, hiszen ma már mások a feladatok, s mások a lehetőségek is. Mihail Gorbacsov kemény szavakkal ostorozta az egyszerű újratermelés, az extenzív fejlesztés gyakorlatát, s rámutatott, hogy világszerte éles harc folyik technológiai fronton. A korszerű technológia jelentősen meggyorsítja bármely társadalom haladásának ütemét, növeli a munka termelékenységét és gyors megtérülést biztosít. Itt tett említést arról, hogy a folyó ötéves tervidőszakban a gépgyártás külön prioritást élvez a Szovjetunióban. Minden minisztériumot, főhatóságot és vállalatot utasítottak arra, hogy vizsgálják felül műszaki felújítási terveiket, mert ha nem alkalmaznak korszerű technikát, még 15-25 évre rögzítik a műszaki lemaradást. Mihail Gorbacsov végezetül szólt arról, hogy napjainkban nagyon sok függ a párttagoktól, a káderektől, kiknek nagy többsége munkájával, tekintélyével,, személyes tetteivel kiérdemelt helyet foglal el a társadalomban. Rájuk ma, a társadalom fejlődésének ebben a nagyon nehéz szakaszában, rendkívül jelentős szerep hárul. Békejobb Szíriának ü hét eseményei képekben Amin Dzsemajel libanoni államfő pénteken a hadsereg napján mondott ünnepi beszédében békejobbot kínált Háfez Asszad Szíriái elnöknek. Közölte, hogy ő maga a libanoni parlament rendes ülésszakának összehívásán munkálkodik, ahol minden eddigi béketervet megvitatnának. „Kívánom, hogy Háfez Asszad elnök vegyen részt Libanon megmentésében” — mondotta Dzsemajel elnök. , Az elnök javasolta, hogy fokozatosan számolják fel a libanoni politikai élet vallási alapokon történő felosztását, alkotmányos keretek között rendezzék Libanon és Szíria különleges viszonyát, tisztázzák a mindenkori libanoni elnök mindenkori jogkörét, és minden libanoni vallási közösség egyenlő súly- lyal vegyen részt az őket érintő döntésekben. Bejrúti politikai megfigyelők szerint az elnök mondandójának lényege: folytatni kell a párbeszédet Szíria és Libanon között. A libanoni „hatalom” — azaz, az elnöki hivatal — készen áll a reformra — de bátorítást vár Szíriától. fl Craxi-kormány eskütétele Bettino Craxi harminctagú kormánya pénteken letette a hivatali esküt. Bettino Craxi kijelölt olasz miniszterelnök pénteken Francesco Cossiga államfő elé terjesztette megalakítandó kormánya névsorát. Ily módon véget ér a több mint négyhetes olaszországi kormányválság. Craxi visszatérőben hivatalába reményének adott hangot, hogy új kormányának — amelyben öt új miniszter van és összesen nyolc tárca élén van változás — bizalmat szavaz a jövő héten a parlament két háza. Az új kormány ugyanolyan összetételű koalíció, mint Craxi előző kormánya, amely közel három évig volt hatalmon, mígnem 1986. június 27-i lemondásával előidézte a válságot. A koalícióban kereszténydemokraták, szocialisták, szociáldemokraták, republikánusok és liberálisok vesznek részt. Mint Carxi hivatalában hozzáfűzték, Olaszország háború utáni 46. kormányának névsora alig tér el a miniszterelnök előző kormányától. Szolidaritás-vezető ismét szabadon A közkegyelem alapján szabadon bocsátották Lengyelországban Bogdan List, a feloszlatott Szolidaritás szak- szervezet egyik vezetőjét — értesült pénteken az MTI tudósítója a lengyel kormány sajtóirodájától. Lis az egykori Szolidaritás Országos Tanácsa Elnökségének volt tagja. A szükségállapot bevezetésekor, 1981 decemberében, amikor felfüggesztették a szakszervezetek tevékenységét, Lis illegalitásba vonult, s az ideiglenes koordinációs bizottság elnevezésű földalatti szervezetben tevékenykedett, sztrájkokat, tiltakozó akciókat szervezett. 1984 júniusában letartóztatták, majd decemberben az 1984-es amnesztia keretében szabadlábra helyezték. 1985 februárjában sztrájkszervezés közben ismét letartóztatták, s néhány hónappal később két és félévi szabadságvesztésre ítélték. A mostani amnesztia július 23-án lépett életbe. Keretében szabadon bocsátják az állam és a közrend elleni bűncselekmények elkövetőit, ha az illetők feltételezhetően nem követnek el újból hasonló cselekményeket. (Erről a bíróságok írásbeli nyilatkozatot is követelhetnek az érintettektől.) Kiengedik ezenkívül a társadalmilag kevésbé veszélyes köztörvényes bűncselekmények elkövetőit, illetve felezik szabadságvesztési büntetésüket. Július 31-ig összesen 5414 személyt engedtek szabadon, a közkegyelem összesen mintegy 20 ezer személyt fog érinteni az igazságügyi minisztérium becslése szerint. A Szovjetunió távol-keleti részébe látogatott a héten Mihail Gorbacsov. A képen: az SZKP KB főtitkára és felesége Vlagyivosztokkal ismerkedik (Fotó: taszsz — mti — ks) A dél-afrikai fajüldöző rezsimmel szemben folytatandó politika volt a fő témája az Afrikai Egységszervezet e héten tartott 22. csúcsértekezletének. A képen: az Addisz Abeba-i tanácskozás színhelye (Fotó: ap — MTI — KS) Genfben ENSZ-közvetítéssel folynak az afgán—pakisztáni tárgyalások. A képen balra Diego Cordovez ENSZ-közvetítő, jobbra pedig Sah Muhammed Doszt afgán külügyminiszter (Telei otó) ílmerénylet a pápa ellen A minap kora reggel, fél öt tájban Róma környékén az olasz rendőrség lelőtte a 45 éves Roberto Porfirit, mert azt hitte, hogy megpróbált merényletet elkövetni a Rómától 30 km-re levő San Gandolfo nyaralóban tartózkodó pápa ellen. Az első változatok szerint Porfiri elhajtott a pápai rezidencia előtt és az egyik bejáratnál egy köteget dobott személygépkocsijából a vasrácsokon át, s ezt kiáltotta: „A pápának és nektek.” Ezután elhajtott, de a rendőrség üldözőbe vette, s a Róma felé vezető úton elállta az útját. Porfiri kiszállt kocsijából és fejszével a kezében megindult a felfegyverzett rendőrök felé. A rend őreinek golyói azonban sokkal gyorsabbak voltak. Az első vizsgálat kimutatta, hogy a szerencsétlen Porfiri csak szemét- és hulladékcsomagot dobott át a vaskerítésen. Ezért azonban életével fizetett, mert a rendőrség azt feltételezte, hogy robbanóanyagról van szó, és hogy ez újabb merényletkísérlet a pápa ellen. (Reuter) 1 h I ■ I I I I ■ I ' I 1 ■■ ! '1 ■■[ sgt mi j J ©! yu/3ij3Ujj nJJiiiuiJ^Jiii^u -g 111 öt nappal 1956. augusztus 1-e előtt, amikor a leghivatalosabban kinyilatkoztatták, miszerint Angliának és Franciaországnak nincs szándékában katonai akciót indítani Egyiptom ellen, Edden miniszterelnök olyan táviratot küldött Eisenhower amerikai elnöknek, amelynek tartalmát semmiképpen sem lehetett félreérteni: „Meggyőződésünk szerint készen kell lennünk arra, hogy végső esetben Nasszert erőszak alkalmazásával térítsük észre. Ezért a mai napon utasítottam vezérkari főnökeimet, hogy készítsenek hadműveleti tervet.” Ezzel a június 27-ével, a Gamal Abdel Nasszer Alexandriában tartott közel négyórás beszédét követő nappal, munkában bővelkedő időszak kezdődik Sir Charles Keightley tábornok számára. A tábornok vezérkari tisztjeivel kidolgozza az A, a B és a C változatú hadműveleti tervet. Ugyanebben az időben a francia légierő tábornoka, Maurice Challe elkészíti a „Magic” elnevezésű felvonulási tervet. Mielőtt még a londoni Lancester House-ban 22 ország diplomatái megvitatták a szuezi ügyet, titokban brit—francia vezérkar alakul, hogy egybehangolja az elképzeléseket. így keletkezett a „Hamilcar” hadműveleti terv. Izrael küldöttei nemcsak Párizsba utaznak. Londonban Selwyn Lloyd külügyminiszter fogadja Ebant, az izraeli követet. A brit kormány egyik tagja inkognitóban Tel Avivba repül, hogy ott titkos tanácskozásokat folytasson, ezalatt izraeli vezérkari tisztek érkeznek Párizsba. Ciprus szigetén harckocsikat és más járműveket festenek Sivatagi terep- színre. Megszállási pénzt nyomtatnak Egyiptom számára. 1956. október 15-én Challe francia tábornok Londonba utazik és tájékoztatja Eden miniszterelnököt az izraeliek pontos támadási tervéről. Eden másnap már Párizsban van, és Guy Mollet miniszterelnökkel tanácskozik. Mindketten jóváhagyják a tervet. Az összes fontos kérdéseket eldöntötték: a katonai-stratégiai problémákat és a nyugati hatalmak beavatkozásának ürügyét is. Angliának, és Franciaországnak az 1950- ben aláírt biztonsági kötelezettségük értelmében lehetőségük van rá, hogy egy másik hatalom Egyiptom elleni támadása esetén a csatornaövezetet katonailag megszállják. Izrael befejezte katonai előkészületeit, s hadfelszerelését a legkorszerűbb színvonalra emelte. 1956. október 26-án Ben Gurion miniszterelnök kihirdeti az általános mozgósítást. Ugyanekkor izraeli rohamosztagok nyomulnak be Jordániába és Libanonba. Az egész világnak azt kell hinnie, hogy ezekkel az államokkal fognak összecsapni. Az egyiptomi határon viszont nyugalom honol. Moshe Dayan tábornok, az izraeli hadsereg vezérkari főnöke 100 000 katonával rendelkezik. Egyiptomnak 75 000 embere áll fegyverben. A két ország hadfelszerelése és légierejük körülbelül egyenlő. De Izrael, minthogy rövidebb határai vannak, nagyobb erőt összpontosíthat Egyiptom ellen. Abu Agelában, a Sínai-félszigeten két egyiptomi gyalogsági zászlóalj állomásozik, további négy Rafahnál és El Arisnál. Ugyanakkor Moshe Dayan Abu Agela ellen két gyalogezredet és egy páncélosezredet vethet be. A tábornok, aki első katonai ismereteit a brit titkosszolgálat kapitányának, Orde Charles Wingate- nek a parancsnoksága alatt szerezte, ehhez még hozzászámíthatja a titkos szövetségesek haderejét is. A Ciprus szigetén állomásozó brit hadsereg harcászati eszközeire néhány napja fekete-sárga sávos jelzést festettek. Ugyanezek a jelek díszelegnek az izraeli harci repülőgépeken is. Cipruson ugrásra készen állnak: az angolok részéről az 1. és a 3. gyaloghadosztály, a 16. ejtőernyős vadászdandár, a 3. parancsnoki dandár és a 6. királyi páncélosezred; a franciák részéről a 10. légideszant- hadosztály, a 7. gépkocsizó hadosztály és az idegenlégió egy ejtőernyős vadászezrede. A Líbiában állomásozó 10. brit hadosztály is fenyegeti az egyiptomi határt. Tizenegy órával azelőtt, hogy az első izraeli harckocsik átgördülnek az egyiptomi határon, a francia külügyminiszter, Pineau, repülőgépe még egyszer leszáll Londonban. A Foreign Office egyik hivatalnoka — nyilvánvalóan nagyon rosszul informált hivatalnok — megkérdezi a minisztert: „Lesz háború?” „Eztmég nem tudom önnek megmondani” — válaszolja Pineau. Ugyanebben az órában Tel Aviv- ban a brit követ, Sir John Nicholls, egy közleményt tart a kezében, amelyből kiviláglik a megbeszélt izraeli támadás időpontja. A hírt — rejtjelezve — azonnal továbbadják Sir Anthony Edennek. A miniszter- elnök, zsebében a távirattal, az alsóházba siet, s megígéri a képviselőknek: „A lehető legkorábbi időpontban tájékoztatni fogjuk a nyilvánosságot az eddig behívott tartalékosok leszereléséről.” Csak néhány perce virradt fel 1956. október 29-ének napja. A Neg- rev sivatagra még éjjeli sötétség borul. Az izraeli VI. hadsereg egyik gépkocsizó ezredének járművei négyszögben álltak fel. A terepjárók motorjai felbúgnak, az oszlop nyugati irányba fordul. Valamivel később — izraeli felségjellel — brit és francia vadászbombázók startolnak Ciprus szigetéről az első támadásra a Sínai-félszigeten levő célpontok ellen. A francia „Mystére” típusú sugárhajtású vadászgépek, amelyek törzsükön és szárnyaikon a trikolor jelével néhány nap előtt izraeli repülőtereken szálltak le, s amelyeket időközben ugyancsak izraeli felségjelekkel láttak el, szintén felemelkednek, hogy egyiptomi harckocsik ellen támadjanak. A botkormányoknál franciák ülnek. Hivatalosan Anglia és Franciaország semleges. Sőt a Tel Aviv-i kormánynak sincs szándékában, hogy a hadiállapotot kihirdesse. (Folytatjuk)
