Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-18 / 194. szám
1986. augusztus 18., hétfő Milyen ember lettel? Piacnapi szemetelés Illetékes helyett válaszol a Sárréti Tej Közös Vállalat békéscsabai üzeme A Népújság 1986. augusztus 4-i számának Szerkesz- szen velünk rovatában megjelent a „Kleopátra is reklamálna” című írás, amely a tej szavatosságával, a lejárt fogyaszthatósági idejű tej minőségével foglalkozik. Igaz, hogy ez az írás vállalatunkat nem érinti, hiszen a Petőfi utcai gombában nem a Sárréti Tej Közös Vállalat által előállított tejet és tejtermékeket forgalmazzák, hanem a Hajdú- Bihar Megyei Tejipari Vállalat gyulai tejporgyárának a termékeit, és nem annyira a termék minősége- és eltarthatósága, mint inkább a szavatossági időn túli áruJ sítás került kifogás alá. . Az a tapasztalatunk, hogy a vevő hamar általánosít, úgy a minőséget, mint a gyártót illetően, és kevesen tudják azt is, hogy a kék- piros színű csomagban levő tejet nem ugyanaz gyártja, mint a narancssárga színűt. Ügy érezzük, hogy az írás így akaratlanul is sérti üzemünk hírnevét, amelyre kollektívánk féltő gonddal ügyel. Üzemünk — élve a szabvány adta lehetőséggel — november 1-től március 31- ig tartó viszonylag hűvösebb időszakban megduplázza a tej fogyaszthatósági idejét, és kísérleteket folytatunk arra vonatkozóan, hogy a nyári időszakban az eddigi 24 órával szemben 48 órára növekedjen az eltarthatósági idő. Ezek a kísérletek kedvező eredményt mutatnak. Mindaddig, amíg a tej fogyaszthatósági ideje rövid, üzemünk a napi szállítások sűrítésével biztosítja, hogy a vevő mindig friss tejet és tejterméket kaphasson. Márky Albert üzemigazgató Szerkesztőségünk köszöni a más helyett adott választ. Váci pedagógusok Békés megyében A váci pedagógusklub vezetőjét, Tóth Györgynét erős szálak kötik a volt Viharsarokhoz, lévén békési származású. Összeköttetései révén szállást és étkezést tudott biztosítani a gyoma- endrődi általános iskolai kollégiumban, ahova már több éve 40—50 fős csoportokat helyez el nyaranként. A fürdésen és a pihenésen kívül Sebestyén János orgonahangversenyén is részt vettek. Azután megismerhették a nagylaposi Birka csárda ínyencségeit és a Körösök vidékének legszebb, történelmi emlékeit őrző tájait is bebarangolták nyaralásuk alkalmával. A múlt évben Békés megye déli részén jártak, az idén pedig a megye székhelyével, Békéscsabával és Békéssel ismerkedtek. Nagy izgalommal készültek a békéscsabai utazásra. A csabai vasútállomáson a váciakat egv kis küldöttség várta, élükön a helyi pedagógusklub vezetőjével, Pluhár Erzsébettel és a Hazafias Népfront városi titkárával, Ba- nadicsné Lóránd Ibolyával. A városi tanács részéről Fehér Jánosné üdvözölte a látogatókat, aki egyúttal az idegenvezető szerepét is elvállalta. A városi tanács panorámabuszán járták végig a' megyeszékhely régi és új létesítményeit, nevezetességeit. Megnézték az evangélikus nagytemplomot, a Munkácsy Múzeumot és a szoborsétányt. Ezután a Hazafias Népfront székházában tapasztalataikról beszéltek a váci és a csabai klubtagok. Búcsúzáskor a vendégek börzsönyi kirándulásra hívták meg vendéglátóikat, akik a meghívást örömmel fogadták el. Ezután Békésre utaztak. A városi tanács előtt Pepó György klubvezető várta a társaságot, aki az idegenforgalmi kiadványokban szereplő látnivalókon kívül részletesen bemutatta a Durkó József utcai korszerűen felszerelt általános iskolát, a Jan- tyik János utcában levő néprajzi és helytörténeti gyűjteményt, s annak szerzőjét, aki a városra hagyja majd az egybehordott értékeket. Másnap hazautazásuk előtt friss, vidám műsoros délutánt adtak szállásadóiknak és a figyelmes alkalmazottaknak. megköszönve ezzel a gondtalan nyaralás feltételeinek biztosítását. Galambos Ferenc, Vác SOS nemcsak a gólyákért „Tisztelt Szerkesztőség! Kétegyházán a Nagy Sándor utcában lakom. Az utca egyik vili any póznájára gólyacsalád költözött. A vezetékben magasfeszültség van. Örömmel és szeretettel figyeltük a gólyacsaládot, ahol 5 kis gólya született. Sajnos, az örömünkbe hamarosan üröm is vegyült. A gólyafészek eső alkalmával mindig zárlatot okozott. Az első nagy zápor alkalmával a fészek kigyulladt, három kis gólya elpusztult. Az öt gólyából egy maradt a szüleivel, egy leesett, ezt idáig én neveltem. A viharok nemcsak azért borzalmasak, mert a gólyákban kárt tesznek, hanem azért is, mert a vezeték félelmetesen kattog, hatalmas szikrákat szór. Bizony félünk, hogy esetleg tüzet okoz. Szóltunk már a tanácsnál, jeleztük a tanácstagunknak, aki eddig már két alkalommal jelentette a Démász-ügyeleten. Eddig semmi foganatja. Ügy tudom, hogy a gólya védett madár, nem kellene akkor óvni? A Démász akkor fog intézkedni, ha baleset, szerencsétlenség történik?” Dumics Tivadarné Vízcsap — víz nélkül... Gáspár Pálné orosházi olvasónk írta az alábbi levelet szerkesíztőségünknek: „Teljes felháborodásomban fordulok örökhöz segítségért. Tűrhetetlen az állo- potunk. Orosháza külterületén, Rákóczitelepen lakunk. “Sorozatosan, heteken keresztül nincs vizünk. Van ugyan a nap valamely szakában egy- egy rövid időre, de ezt ki kell lesni. Egész nap nem lehet tisztálkodni, de még friss vizet sem tudunk inni. Főzéshez és iváshoz éjszaka kell vizet gyűjtenünk, ha ugyan felébredünk, amikor van víz. Megértjük, hogy ilyen szárazságban nem lehet vizet pocsékolni, locsolásra használni, de hogy ebben a hőségben fürödni se lehet, sőt friss vizet inni sincs lehetőségünk, ez már teljesen érthetetlen. Egyszerűen nem is tájékoztatnak bennünket a vízhiány okáról. Előfordul, hogy este nem tudjuk a jószágot itatnti, mert meg sem csurran a csap. Jó lenne, ha valaki tájékoztatna arról, hogy ezt meddig kell még elviselnünk.” Emlékszel, kislány? Sokszor, sok éven keresztül jártál hozzám. Megkerestél apró örömeiddel, bánatoddal, dicsekedtél sikereiddel és együttérzésem vártad a kudarcaidnál. Sikerült belopnod magad a szívembe, mert őszinte emberkének hittelek. Egy kis túlzással azt is mondhatnám, majdnem úgy szerettelek, mint a saját gyerekeimet. Aztán sötét felhőként homályosította el ezt a barátságot a te galádságod. Közös titkunkat júdásként árultad el illetéktelennek, ma sem vagyok biztos abban, hogy megkaptad-e a 30 ezüst sékelnek megfelelő pénzt. Emlékszel, kislány? Próbáltam hatni rád; a' becsületességet, az igazmondást sulykoltam beléd — akkor azt hittem, eredménnyel. Ügy tűnt, becsületes emberke vagy. Aztán egy buta dologért adtad el a barátságunkat. Nem kérdeztem meg akkor, hogy miért. Nem akartam, hogy sírni láss! Azóta sok idő eltelt. Nem tudom, hogy élsz, nem tudom, végül is becsületes vagy becstelen ember lett-e belőled. Mert ugye emlékszel, én csali ezt a két jellemmel megáldott embert ismerem! Ha csak ez az egy botlásod volt — megbocsátható, hiszen olyan fiatal vagy még. És én makacsul hiszem, hogy az emberek nem eredendően rosszak, galádak. Csak néha megbotlanak. Van, aki feláll és egyenes derékkal folytatja életútját. Aki viszont görnyedt derékkal továbbra is a „földet nézi”, azt előbb-utóbb eléri rossz sorsa. Hiszem azt, hogy te azóta emelt fővel jársz. Béla Vali Gyakran járok a békéscsabai. Kulich téren. Vagy a piacra megyek vásárolni, vagy csak egyszerűen - arra visz az utam, s leülök egy kicsit pihenni, nézelődni. Nos, nem mindig örömteli a látvány. Az igaz, szépen befüvesítették a teret, a fák is hűs árnyat adnak, főleg ilyen kánikulában. De, sajnos, vadvirágon kívül itt néha (?) papírzacskó, diny- nyehéj is szokott „nőni”, s más egyéb, attól függően, hogy piaci, vagy más nap van. Szerdán és szombaton reggel általában még tisztának láthatjuk a teret, eltekintve attól az egy-két eldobott csikktől, cigarettásdoboztól, ami — sajnos — már szinte „hozzátartozik” a mindennapi látványhoz. Délutánra viszont megváltozik ez az „idillikus” kép. Papírdarabok, lerágott kukoricacsutkák, tejeszacskók végeláthatatlan sora, üres gyógyszeresdobozok, papír zsebkendők, cukroszacskók tarkálla- nak az utakon, füvön. Régebben, amikor a piaci forgalom már szűnőben volt, kora délután gyakran láttam egy idős embert, aki szúrós botjával akkurátusán szedegette a szemetet, s előbb-utóbb rendbe tette a teret. Mostanában azonban — nem tudni, milyen ok miatt — nem látom a parkőrt. Azóta még szomorúbb a látvány... Hová lett ez a szorgalmas idős ember? Nem tudom. Remélem, nem beteg. Mert nagy szükség lenne még itt a munkájára. Legalábbis addig, míg megtanulunk környezetünkre vigyázni... Cserei Gerda Légy (sörben), ne légy! Személyesen látogatott el szerkesztőségünkbe P. A. békéscsabai lakos. Hét üveg sört hozott magával. Félreértés ne essék, nem a szerkesztőség dolgozóit akarta megkínálni. Az eset nem ilyen egyszerű. A kőbányai világos sört szombaton tiz és fél 11 között vásárolta a 100-as ABC-ben. Otthon észrevette, hogy az egyik üvegben valami úszkál. Ezután a többit is alaposan megnézte, és kiderült, hogy nyolc üvegben legyek úszkálnak, nem a boldogságban, hanem a sörben. (Tudjuk, hogy ebben a melegben a söripar rekordteljesft- ményekre képes. De nem lenne hátrány, ha az üvegek mosásánál kissé jobban odafigyelnének!) Számítógépes névválasztás A szülők névválasztási gondján kíván segíteni egy dél-franciaországi vállalkozó. ötletes találmánya egy számítógép, amely az újszülött névkiválasztásához nélkülözhetetlen adatok betáplálása után a szülők ízlésének legmegfelelőbb névlistát állítja össze. A gép tíz lány-, illetve fiúnevet ad meg, s ehhez tudni kívánja a szülők családi nevét, az apa és anya keresztnevét, a szülők névválasztással kapcsolatos esetleges különleges kívánságait, így például azt, hogy régies vagy modern hangzású neveket részesítenek-e előnyben. Az élelmes üzletember tapasztalatai szerint Franciaországban a fiúknak a Nicolas (Miklós), Julien (Gyula) és az Alexandre (Sándor) nevet, lányoknak pedig az Aurélie, Emilie és Julie nevet adják a legtöbben. Szerinte az is megállapítható, hogy a név kissé tükrözi a jellemet, s utalhat a foglalkozásra is: a Pierre (Péter) Franciaországban üzletemberek közkedvelt keresztneve. Jobb otthon, mint a „Jobb, mint otthon”-ban Július 14-én Vonalban voltunk, amikor Orvos György békéscsabai lakos a jaminaiak nevében azt kifogásolta, hogy romlott a Jobb, mint otthon vendéglő kínálata, színvonala. Akkor erre a panaszra Váradi Lajos, a Békés Megyei Vendéglátóipari Vállalat áruforgalmi vezetője válaszolt. Elmondta — többek között —, hogy néhány napja új üzletvezetőt neveztek ki és el kell telnie egy-két hétnek, amíg rendeződnek a vendéglő ügyei. Azóta eltelt pár hét és újabb panaszt kaptunk levél formájában. Ebben többek aláírásával a következőket írják. „Arra vagyunk kíváncsiak, hogy a régi üzletvezető miért ment el és azóta az árak miért emelkedtek 20— 30 százalékkal? Miért romlott nagymértékben a színvonal, miért dolgoznak kockás, csíkos, pepitás ruhában az eladók, miért nincs még három hét után sem az ablakon függöny, miért nem lehet 17,80-ért étkezni jegyre, mint azelőtt? Miért durva, modortalan a kiszolgálás, miért nem tudjuk az árakat ellenőrizni, miért nincsenek az új árak feltüntetve. Szóval sok a „miért”! Lehet, hogy változott az osztályba sorolás? Nem lehet tudni, mert semmilyen tábla nincs kihelyezve. Három hét óta nincs cigaretta, kávé, gyufa, csokoládé, desszert. Vasárnap nem lehet kenyeret kapni és a vásárlók könyvét sem kapjuk meg, ha kérjük, így a hiányosságokat sem tudjuk beírni. Az ide járó jaminaiak nevében kérjük ezeknek a problémáknak a kivizsgálását és elsősorban megszüntetését, hogy továbbra is zavartalanul szórakozhassunk, úgy, mint ezelőtt.” Három a — bárány Szilágyi Imre gyulai lakos állatállományában ritkaságszámba menő esemény történt. Birkája három bárányt ellett Fotó: Béla Ottó Elgondolkodóban a tsz-közgyűlésen Fotó: B. O.
