Békés Megyei Népújság, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-16 / 193. szám
1986. augusztus 16., szombat o Ruzicskay György kilencvenéves Szarvasról indult életének útja, és a mai napig egyik szeretett városa, lakóhelye Szarvas. A ligeti alkotóházban és gyűjteményházban (ha otthon van éppen) évek óta szeretettel várja látogatóit, és mindenkihez van szava, aki életművével, életútjával kíván ismerkedni. Budapest, Párizs, Szarvas: a vonzáskör egy-egy pólusa, mely a Mester művészetét meghatározta. Három város, három világ, és mégis három azonos világ abban, hogy mindhárom az ember tiszteletére, szeretetre és tiszta humánumra ösztönözte a művészt, akiről joggal és okkal írhatta André Salamon: „Ez a művész századunk egyik legjobbja...” Mi pedig még annyit ehhez, hogy ez a művész a miénk, példánk és gondolataink hű kifejezője. Kilenc évtized magasából néz minket, kilenc évtized magasába tekintve köszöntjük születésének napján. Sass Ervin A oeuvre kevésbé ismert műcsoportjai Ruzicskay-tárlat Békéscsabán — hetente egy-két alkalommal. Az Est lapok ciklus ennek megfelelően igen terjedelmes lehetett, mára azonban, sajnos, mindössze 34 darabja maradt fenn eredeti krétarajz, s pár tucat újságkivágás formájában. Az újságrajzok tematikája igen sokféle, közös vonásuk, hogy valamennyi a kor égető szociális és politikai kérdései körül vizsgálódik. Bátor, kritikai hangütésük, riporteri gyorsaságuk, emblématömörségű formarendjük méltán állja az összehasonlítást a szocialista szellemű sokszorosított grafika legnagyobb művelőinek — Masareel, Grosz, Kollwitz — teljesítményeivel. A lapok közül jónéhány bejárta az egész világot, a világválsággal, valamint a fasizmus és a háború veszélyével foglalkozó rajzokat a nagy amerikai újságok is közölték. Ruzicskay György: A „menyasszony" Ruzicskay György Pihenés című színes grafikája Ruzicskay György, a szarvasi születésű világhírű festőművész több ízben bemutatkozott már szűkebb pátriájában. Békés megyében, s így széles körű munkásságának tekintélyes része, elsősorban pikturális teljesítményei, jól ismertek a helyi művészetbarátok előtt. A festészeti főművekből sokat bemutat az az állandó kiállítás is, ami a szarvasi Ru- zicskay-rezidencián látható a szülőváros jóvoltából. Az életmű azonban — hála a Mester magas életkorának és kivételes termékenységének — szinte monumentálisnak mondható, s ebből eredően a mai napig is vannak olyan tartományai, amelyek nem, vagy csak hézagosán kerültek a nyilvánosság elé. Ez a mostani, békéscsabai ezért nem a megszokott gyűjteményes tárlat, hanem felfedezésekre vállakozó bemutató: nem összefoglaló áttekintést nyújt Ruzicskay György tnunkásságáról, hanem e munkásság kevéssé ismert és köztudott műcsoportjaira figyelmeztet. A válogatás természetesen önkényes, mert mindössze három szeletet ragad ki a csaknem hat évtizedre rúgó Ruzicskay oeuvre-ből. E három egymástól időben is távol álló szelet meggyőzően jelzi az életmű hallatlan gazdagságát, de ugyanakkor dokumentálja azt a világnézeti és esztétikai egységet is, amely Ruzicskay művészetére olyannyira jellemző. Ebből a szűkebb és speciális szempontú összeállításból is kitetszenek ugyanis a Mester legszembeötlőbb alkotói jegyei. Ruzicskay lírai, romantikus hangoltságú alkat, aki szünetelenül nyitott a világ dolgaira, ám aki egy tenyérnyi rajz keretében is cselekvésre: szociális, erkölcsi és filozófiai kérdések megválaszolására törekszik. Ebből az állandó lelki készenlétből adódik, hogy a Ruzicskay- életmű stílus tekintetében is imponáló sokarcúságot, s a formanyelvi újdonságok iránti ösztönzés érzékenységet mutat: — benne összegfüggő együttesben, azonos súllyal jelenik meg festmény és grafika, tematikus kompozíció és szubjektív látomás, dekoratív szándék és agitatív célzat, ábrázolás és absztrakció, szépség és igazság. Míg másoknál ez a változatosság többnyire sokféleségbe, bántó eklektikába csap át, Ruzicskaynál a minőség és a mennyiség sosem kerül egymással ellentmondásba, hisz dolgozzék bármely koncepció vagy műforma jegyében is, alkotásaiban egyazon eszme, a humanizmus keresi az aktivizálódás! lehetőséget. A kiállítás időben legkorábbi rétegét a Mester 1928 és 1933 között készült újságrajzainak egy kis válogatása képviseli. Ezek a rajzok annakidején a kor egyik legnagyobb sajtóvállakozása, az Est-konszern részére készültek; a konszern egyes lapjai, a Pesti Napló, az Est és a Magyarország közölte őket A tárlat derekát kitevő kisméretű olajképek és pasz- tellek különböző időszakok szülöttei, s a művész szüntelenül eleven alkotói invencióját, egész habitusának vitalitását mutatják. Komor hangulatú és oldottabb ábrázolások egyként akadnak köztük, néhány munka allegorikus-szimbolikus utalásokat rejteget, mások a permanens tájékozódásról, a formaanyag- és színkísérletekről tesznek tanúbizonyságot. A kiállítást A gyulai vár krónikája című nagyszabású grafikai sorozat zárja, ez viszonylag újabb keletű, 1979- ben rajzolt ciklus. A sorozat az alkotói fantázia és az egykorú forrásokból merített hitelesség páratlanul érdekes ötvözete — Ruzicskay egy kisebb könyvtárat olvasott el, sőt tudományos búvárkodást folytatott a vállalt feladat minél átfogóbb megoldása érdekében. A rajzok ugyancsak fekete krétával, a Mester kedvenc rajzeszközével vannak kivitelezve, s sokféle . erényük közül gondolkodást erjesztő mozgalmasságukat emelnénk ki. Tasnádi Attila Ruzicskay újságrajzai az Est-konszern lapjaiban Ruzicskay György békéscsabai kiállításán 21 darab eredeti krétarajz látható a körülbelül 1928—32. közötti évekből, a bejárat mellett elhelyezett tárlóban pedig néhány lap a Pesti Napló 1932. november-decemberi számaiból Ruzsicskay-grafi- kák reprodukcióival. A rajzok eltéveszthetetlenül utalnak a két világháború közötti időszakra, a kor jellemző politikai és társadalmi problémáira: az inflációra, a munkanélküliségre, az általános szegénységre. Utalnak a címek is: „Könyörgő kalapok”, „Állást kereső nő”, „Világválság” sorozat. Elvétve ugyan, de elővillan a humor is, mint például a villamos ütközőjén utazókat ábrázoló „A potyautasok”, vagy a „Kerékpárgyőztes” című lapokon. Sajnos, a magyar sajtógrafika feldolgozatlan, legfeljebb bizonyos típusairól esik szó egy-egy szakkönyvben. Még az iparművészeti és nyomdatörténeti áttekintések érintik leginkább a műfajt, a művészettörténeti szakirodalom csupán az illusztrációig terjeszti ki érdeklődését. A sajtógrafika nemcsak a rajzokat jelenti, hanem mindent, ami az újságban látható, így például a betűtípusokat, záródíszeket, hirdetéseket is. A leglátványosabb természetesen a rajz. Az újságban megjelenő rajzoknak rendelkezniük kell egy olyan sajátosság-' gal. amelyek bele illenek a myylennapi aktualitást szolga lo napilapok karakterébe. Kivált azokban az évtizedekben volt ez fontos, amikor még nem volt újságfotó. A Vasárnap PESTI NAPI/» nmvmbtr 29 A NŐ ÉS A VILÁGVÁLSÁG rajzok persze nemcsak tartalmilag, képi erejükkel'voltak fontosak, egy lap színvonalát emelte a rangos művészet jelenléte. Ruzicskay György Pesti Naplóban megjelent rajzaihoz érdekes adalékok a következők. Az Est-konszern három lagot jelentetett meg. Reggel a legnagyobb terjedelmű, sok színű intellektuális igényű Pesti Naplót-t, kora délután az Est-et, az esti órákban a Magyarország-ot. Az Est-lapok bulvártípusú lapok voltak, azaz a közönség igényét mindenben kiszolgáló. Művészeti igényessége és újszerűsége azonban becsülendő, a maga korában ritkának számított. (Napilapokról van szó!) Falus Elek tervezte a szokatlan — s így a figyelmet magára hívó — kézírásra emlékeztető fejlécet. de a lapdíszek, plakáttervek elkészítésére is művészek, Hermann Lipót, Kandó László, Pólya Tibor kaptak megbízást. Az Est vezette be a riportfotók fel- használását, s ez a laphármas volt az, amely rendszeresen kért fel neves képzőművészeket a részvételre. (Stróbl Alajos például a halott Mikszáthról készült portréját adta Az Est-Japok- nak.) A korszak kiváló sajtórajzokat eredményezett. Nemcsak azért, mert volt „téma”, hanem ahogyan e témákat megrajzolták a művészek. A stílus egyfajta nagyvonalúan összegző, de kellően lendületes, s néhol halványan billen karikatúraszerű megoldások felé, de mindig a művészi minőség határain bglül. Az avantgardizmus utáni időszak ez, amelyet Ruzicskay Franciaországban tanulmányozott. Ekkorra azonban már itthon is egy olyan grafikai stílus honosodott meg, amely a konstruktivizmusból, futurizmusból, expresz- szionizmusból táplálkozott. (Hasonló tájolást mutat Mol- nár-C. Pál harmincas évekbeli grafikai tevékenysége.) Ruzicskay sajátossága, hogy a későbbi bőséges epikus előadósmódja már e lapokon is érzékelhető. Rajzaival nemcsak egy állapotot jelez, hanem a történést is sejteti. S mindezt kompozíciós tisztasággal és lényegretörő ábrázolással teszi. Meglepetés ez a sorozat, most, hogy a Munkácsy Mihály Múzeumban nyilvánosság elé került, nemcsak a művész életművéhez, hanem a korszak jellemző művészi megnyilatkozásaihoz is tartozó adalékot ismerhettünk meg. I. É.
