Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-28 / 176. szám

IZUslUlfitá------------------------------------­E lfeledett eledelek... n „civilizációs betegségek” ellen Hazánk lakosságának mintegy 30 százaléka — kö­rülbelül 3 millió ember — kövér, fogyókúrára szorul. Több mint 3 és fél millióan szenvednek magas vérnyo­másban, szív- és érrendszeri, vese- és májbetegségekben: nekik a nátriumszegény dié­ta ajánlott .A cukorbetegek száma 400 ezerre tehető, szá­mukra a megfelelő diéta lét­kérdés. Orvosaink szerint már-már népbetegség mére­teket ölt a bélrenyheség ... A narancssárga körrel jel­zett, általában külföldről származó — szegényes vá­lasztékú — dietikus készít­mények (lekvárok, csokolá­dék, üdítők stb.) mellett a K zai malomipar is igyekszik •mékeivel a magyar ember megkövesedett táplálkozási szokásait megváltoztatni. A Békés Megyei Gabona­forgalmi Vállalat immáron négy éve gyártja és forg*al- mazza diétikus termékeit. Kukoricadarát, kukoricalisz­tet, pörkölt és natúr búzacsí­rát, búzakorpát és újabban barnarizst is kínálnak vásár­lóiknak. — Egyre többen kezdik megismerni e termékeket, s ezen élettani hatásait is — tájékoztatott Bognár István, a Békés Megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat osztályvezetője. — Ezt mu­tatja az is, hogy míg 1983- bán 1 millió 800 ezer forint, addig 1985-ben már 3 millió 200 ezer forint volt az éves forgalmunk. Nő a kereslet a megyei sütőipari vállalatok által készített korpás péksü­temények iránt is. Egyébként például a búzacsírát és a búzakorpát növekvő tételben vásárolják a nyugati álla­mok ... Ide kívánkozik egy rövid­ke, ámde tanulságos történet. Még az húszas évek végén a Üjvilágba „kitántorgott” csa­lád 1959-ben egyhónapos lá­togatásra hazatért. Itthon ki­csomagoltak: hoztak maguk­kal kukoricalisztet, szójalisz- tet, búzakorpát, zabphelyhet, s ők ebből főzőcskéztek. Lát­va a vendéglátó rokonság ál- mélkodását, megjegyezték: „Aki nálunk ad magára, az tudja, milyen veszélyes az egyoldalú táplálkozás, s mi­lyen egészséges a változatos­ság!” A rokonok erre csak legyintettek... Bizony, bizony mi idehaza valahogy elfelejtettük a pu­liszkát, a korpás kenyeret, amelyek annak idején a sze­gény ember táplálékát jelen­tették .. Bár az egészségügy, néhány lelkes orvos elkezd­te „piszkálni” az élelmiszer- ipart, a kereskedelmet, az embereket, de valahogy egyik sem akar(t) igazán vál­toztatni a megrögzött étke­zési szokásokon. Dr. Libor János, a gyulai kórház belgyógyászati osztá­lyának vezető főorvosa még egy titulussal büszkélkedhet. Több mint tíz éve ő a me­gyei dietetikus főorvos. Nála érdeklődtünk étkezési szo­kásainkról, a malomipar ké­szítményeinek élettani hatá­sairól. — A búzakorpával kezdő­dött minden. Jó tíz éve már, mikor egy 'külföldi orvosi szaklapban olvastuk, hogy az ottani kórházakban székre­kedés ellen, fogyókúrára, va­lamint különféle bélbetegsé­gek gyógyítására búzakorpát etetnek a betegekkel. Az élelmezésvezetőnk ekkor át­szólt a békéscsabai gabona- forgalmihoz, hogy ha van, akkor adjanak a kórháznak egy zsák búzakorpát, szeret­nénk kipróbálni a gyógyítás­ban. Persze ez akkor még amolyan sertéstáphoz keve­rendő búzakorpa volt, amit itt bőséges fertőtlenítés után, csak úgy por alakban — lek­várba, joghurtba keverve — egyszerűen alkalmaztuk. Egy idős vésztői ember volt az első páciens, akinek bélbe­tegségére nagyon jó hatást tett a napi 3—4 evőkanál buzakorpa. Még ma is jó egészségnek örvend. Fölvettem a kapcsolatot az Országos Dietetikai Intézet igazgatójával, és véleményt cseréltünk. Röviddel ezután megkerestek az intézettől, és hoztak egy igen „ütött-ko- pott’ korpás pogácsát, ami­nek csak egyetlen baja volt, hogy liszt híján szétesett. Az egyik dietetikus nővérünket azonban nem hagyta nyu- god ni a dolog. Egy kalocsai kartársnőjétől kapott egy I használható receptet, amivel elment a gyulai kenyérgyár­ba, ahonnan néhány nap múlván behozott a kórházba egy kosár — egyenes, dundi, tarka — kiflit. Reggelire szétosztottuk a betegek kö­zött, akik nagy tetszéssel fo­gadták az új péksüteményt. Olyan sikere volt, hogy a pé­kek már az ABC-kbe is kezdtek termelni. A búzakorpa egyik legfon­tosabb élettani hatása az, hogy kalóriaszegény. Más­részt pedig nagy mennyisé­gű. nem emészthető rost­anyaga sok vizet tud fölven­ni, ezért megduzzad, és a gyomorban a belekben teltsé- gi, jóllakottsági érzetet okoz. Ily módon az étvágy is le­csökken. A korpa harmadik -jó tulajdonsága, hogy a táp­csatornákban képes a káros baktériumokat, valamint az epesavakat és a koleszterint magához kötni, így ezek nem szívódnak fel újra a bél­rendszerből. S végül a szójalisztről va­lamit: Rengeteg jó, gyógyító í hatású anyagot tartalmaz. Mi itt a kórházban például az idült hasnyálmirigy-gyul­ladásban szenvedő betegek­nek adjuk és ajánljuk. Ma­gas az aminósav-tartalma is. Használható csontritkulás el­len és a búzafehérje-érzé- kenységben szenvedőknek is... — mondta végül dr. Libor János. Hornok Egnő Mire jó?... Az étkezési búzacsírát jelentős ásványianyag- és vitamintartal­mánál fogva a keringési betegségben szenvedők kiegészítő táp­lálékának ajánlják. Magas kálcium- és foszfortartalma miatt a leggazdagabb foszfát- és kálciumfO'qrások között tartják számon. A magas kálium- és magnézium-, valamint alacsony nátriumtar­talom miatt a magas vérnyomásban és az érelmeszesedésben al­kalmazott diétában jól felhasználható. A búzac^ra igen gazdag E- vitaminforrás is. iKálciumgazdagsága folytán terhesség idején, szoptatás alatt, amikor az anyatej kálciumtartalmának növelése fontos; és a traumás csontsérülések gyógyulási szakában ajánlható. Extrudált szója. Ajánlott lázas állapotok, májgyulladás heveny és idült formájánál, csontritkulás, gyulladásos betegség esetén, terhesség és szoptatás alkalmával. A növényi táplálékaink közül a legjobban felszívódó vastartalommal rendelkezik. Kukoricadara, kukoricaliszt, sárgaborsóliszt, rizsliszt. A felso­rolt élelmiszeriek egyformán felhasználhatók a gluténérzékeny be­tegek diétájában. A barnarizs rendszeres fogyasztása a rostszegény táplálkozásun­kat javítja. Magas rosttartalmú héja biztosítja az emésztéshez szükséges ballasztanyagokat. Komplex B-vitamin- és magas vas­tartalma a vérszegénység kezelésének kiegészítésére alkalmas. Fo­gyókúrázóknak és cukorbetegeknek ajánlott. Az idő kegyesnek mutat­kozott a nonstopműsor szer­vezőihez, s a 160 forintos be­lépőjegyet váltó néhány ezer nézőhöz. Reggel lehetett egy kicsit lubickolni, aztán 11 órakor megkezdődött az egy­mást gyorsan váltó műsorok nyitószáma, a népi bábhős, Vitéz László történeteivel. Kemény Henrik, a népmű­vészet mestere lelkes kis csapattá szervezte gyermek­közönségét, bekapcsolva a játékba az apróságokat, ne­velve, szórakoztatva őket. Laci bácsi (Mikolay Lász­ló), Kefe bohóc (Széky Jó­zsef) és Paradicsom (Benkó- czy Zoltán) tréfái nagyon is emberi történetei még a fel­nőtt nézőket is magukkal ra­gadták. E gyermekműsornál viszont régi keletű gonddal kellett megbirkóznia a vi­dámságra vágyó gyerekek­nek és felnőtteknek: a falán csak pár percre odakíván- csiskodók miatt — akiket az­tán a játék varázsa helyhez kötött hosszabb időre — az újonnan érkezők már nem láthattak semmit. Így volt ez több helyszínen is, ami aztán néhány nézőt igen ve­szélyes tornamutatványra kényszerített. Az okosak már időben nyakig merültek a dögönyö- ző körüli medencékben, hogy láthassák Felföldi Ani­kó és Galambos Erzsi Nosz­talgia műsorát. A parton ál­lók aztán mérgelődhettek, ha nem sikerült az első so­rokba verekedni magukat. Mert érdemes volt. Felföldi Anikó ellenállhatatlan tem­peramentummal adta elő táncdalokból, operettekből, világhírű dzsesszmelódiákból összefűzött műsorát. Galam­bos Erzsi pedig ismét bizo­nyította : nagyszerű művész­nő, s éppen ezért érthetetlen, hogy miért lehet oly keve­set látni, hallani mégis. (Körmendi Vilmos játéka ugyancsak részese, volt a megérdemelt sikernek.) A műsordömping délután 3 órakor az étteremben folyta­tódott, ahol a nótaműsor előtt már fél órával egy gombostűt is nehéz lett vol­na leejteni. Csanádi György énekes, no és természetesen a várva várt nagy szám, a temperamentumos előadó- művész, Jákó Vera — Berki László és népi zenekara tü­zes ritmusára — megdobog­tatta a nótakedvelők szívét. Az Univerzál-boltokban vásárolható ruhák bemutató­ja — ha bírta volna a kol­lekció — akár órákig is tart­hatott volna, mert a jelent­kezők híján elmaradt szép­ségversenyt legalább pótol­ták a csinos manekenek. A jó helyen ülő nézők már el sem mozdulnak a kastély elől, mert várják az operett­estet. Aztán szép lassan meg­telik a színpad környéke is, a nézőket a messze hangzó dallamok egyre közelebb csalogatják. Baleczky Anna­mária, mint mindig, precí­zen konferál, és az énekesek, Tiboldi Mária, Virág József, Kovács Zsuzsa és Böröndi Tamás, Benkóczy Zoltán mindent belead. A színfalak mögött izguló-figyelő művé­szek, mikor kilépnek a pó­diumra, olykor vastapsot ki­váltó, magabiztos produkció­kat mutatnak be. A hangulat kitűnő, Gyar- mathy István és kisegyütte­se jól tudja fokozni a han­gulatot, s az operettest kitű­nő előkészítőjévé válik az este 9-kor kezdődő Szuper­gálának. A nap házigazdái, Szilágyi János és Verebes István folytatják konferálá- saik közben egész napos pár­harcukat, jól bírják tréfák­kal, viccel és történetekkel a szellemi versenyt, s közben — gyorsan váltakozva —szí­nészvilágunk jeles képviselői lépnek színpadra. Vers, tréfa, dal, tánc min­den mennyiségben. A fellé­Az elmaradt szépségversenyt némiképp pótolta a divatbe­mutató, meg a két Queen- koncertjegy, amit este sor­soltak ki a szupergálán pésre váró művészek a szín­falakat helyettesítő hálók mögött figyelmesen hallgat­ják társaikat, s kitűnően szó­rakoznak maguk is. Lehr Fe- rencre nem lehetett nem fi­gyelni. Megszűnt a járkálás, a közönség olykor a színpa­di képet is zavaró mászká- lása, és Lehr kitűnő ma­gánszáma jött, látott és győ­zött. Csak úgy, beharango­zás nélkül. A szupergála nagy nyeresége volt aktuá­lis, szellemes, találó műsora. És újra a színpadon Ga­lambos Erzsi, Felföldi Ani­kó, Csurka László, majd Tordy Géza, az operettmű­sor szereplői, Bozóky István, Lukács József, Fülöp Zsig­mond, Miklóssy György, s a várszínház „férfikara”, amely finoman, de megcsip­kedi Gyula városát, a város életében fellelhető hibákat karikírozva. A Szupergálába időnként be-becsúszott néhány elcsé­pelt vagy ízléstelen poén is, és időnként nem volt annyi­ra szuper, de összességében elégedett lehetett a több száz fős nézősereg. S akinek még volt ereje — hiszen a szórakozásba is bele lehet fáradni —, az fél 11 után meghallgathatta a Kormorán együttes koncertjét, majd Dévényi Tibor szakavatott irányításával diszkózhatott is. E sorok írója bevallja: a; fiataloknak szóló éjszakai zenés műsorban már nem tudott részt venni. De ezt bizonyára elnézi majd neki a gála két rendezője, Miko­lay László és Sik Ferenc. No és a fáradhatatlan házigaz­dák: Szilágyi János és Vere­bes István. Bár ahogyan én láttam, ők is alaposan elfá­radtak a monstreműsor vé­gére. Hiába: a jóból is meg­árt a sok. Mert a várfürdő- beli idei gála összességében jó volt, szerényebb és ízlése­sebb, mint néhány korábbi társa. Ez a díszletekre, a műsorokra és a produkciók­ra egyaránt vonatkozott. S most mintha a művészek is kicsit komolyabban vették volna feladatukat, s ezáltal a közönséget is. Lehet, hogy az időjárás ezért volt kegyes hozzánk? Ám volt még egy dejlog, amit nem lehet felejteni. Fő­leg, így hónap végén. Az árakat. Mert azok is szupe­rek voltak. Kemény Henrik és Vitéz László csodáiéi körében B. Sajti Emese Galambos Erzsi a nosztalgiaműsorban, Kovács Zsuzsa és partnere, Böröndi Tamás, az ope­rett-összeállításban hódított Fotó: Kovács Erzsébet rtTTwTfTn FI RH I! iT M ImI

Next

/
Oldalképek
Tartalom