Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-12 / 163. szám

1986. július 12., szombat Számiligépes építőtábor Békéscsabán Hz éden! kertek Francia sorozat a televízióban Tizenhárom részes fran­cia sorozat indul televíziónk­ban, címe: Edeni kertek. Né­zem a címet, és fellapozom az értelmező szótárt. Nem azért, mintha nem találkoz­tam volna már számtalan­szor ezzel a fogalommal, és nem használtam volna ma­gam is, csak kíváncsi vol­tam a szabatos jelentésére. Nos, több is van belőle. Elő­ször is a vaskos kötet átirá­nyít a „paradicsom” szóhoz, ott aztán olvashatom, hogy 1. a Biblia szerint: az első emberpár poldog életének színhelye. Ugyancsak vallá­si jelentése még: mennyor­szág. 2. Dús növényzetű, szép táj, kert. 3. Rendkívül kedvező hely valamire, majd: (szerelmi) • boldogság. A sorozat minden bizony­nyal a második értelmezés­ből indult ki, hisz az em­ber nagyon régóta nosztal­giával gondol az édenre, él benne a vágy a kertalkotás­ra, az ottani édes pihenésre. A tizenháromszor 23-24 perces filmek megismertet­nek a világ legérdekesebb kertjeivel, köztük a mecse­tek, kolostorok kertjeivel, a japán meditációs kertekkel, a reneszánsz híres, mecha­nikus szerkezetekkel ellátott kertjeivel, amelyek tulajdo­nosaik gazdagságát hirdet­ték. Láthatjuk a Napkirály, XIV. Lajos ugyancsak pom­pát fitogtató kertremekeit, a romantikus angolkerteket, a viktoriánus kerteket, üveg­házakat, amelyekben a vi­rágok, fák eredeti nagysá­gukban pompázhattak. Meg­ismerhetjük a mexikói indi­án kertépítési kultúrát. És végül láthatjuk, hogy a ma emberében világszerte él a kertalkotás vágya, erkélye­ken, utcasarkokon készítenek parányi kertecskéket, zöldet futtatnak a betonházak fa­laira. A francia filmsorozat első részét július 17-én, csütör­tökön 20 óra 30 perces kéz- « dettel láthatjuk a 2-es prog-. ramban. A kísérőszöveget, amelyet Bodor Pál írt, Józsa Imre mondja el. Esztéta­szakértő Balogh András volt, a magyar változat rendezője Aprics László. /, _) Békéscsabán, az általános iskolai diákotthonban kaptak helyet azok a fiatalok, akik a számítógépes építőtábor tagjai. A 117 fiú és lány He­ves megyéből érkezett. Van közöttük diák az egri Dobó Gimnáziumból, az Alpári Gyula Szakközépiskolából, a hatvani Bajza József Gimná­ziumból és a 213-as Számú Ipari Szakmunkásképző In­tézetből. Ez évben először szervez­tek olyan építőtábort, amely­ben számítógépes fakultáció működik. A résztvevők dél­előtt a Békéscsabai Kon­zervgyárban dolgoznak, ez­után pedig a számítástechni­kával ismerkednek. Az ab­szolút kezdők a Basic-nyelv alapjait tanulják meg, azok pedig, akjk már gyakorlot­tabb programozók, gépi kód­dal foglalkoznak. Az itt tartózkodó középis­kolások egy percig sem unatkoznak, hiszen az emlí­tett foglalkozásokon kívül részt vehetnek előadóművé­szek estjein, táncolhatnak vi- deodiszkóban/ és a már megszokott mozi- és koncert- látogatások sem maradnak el. A Heves megyeiek 1980 óta visszajárnak Békéscsabá­ra. Szeretik ezt a tábort, jól érzik itt magukat; s ami nem kevésbé fontos, a konzerv­gyár is elégedett a hevesi fiatalok munkájával. (gém) Földrengés Mese, mese, meskete. Volt egy város, Los Angeles, ha­talmas metropolis, amelynek lakóit megtizedelte a földren­gés. Hullottak az emberek, rakásra dőltek a felhőkar­colók. Örök tanulságul min­den mozinézőnek, hogy — most az egyszer nincs tanul­ság. Itt a vége, fuss el véle. Nem hinném, hogy a Föld­rengés című amerikai ka­tasztrófafilm írói, George Fox és Mario Puzo, a fenti so­roknál tartalmasabb ötlettel állítottak be Mark Robson rendezőhöz, hogy készítsen belőle szuperfilmet. Mert ha valami nem csupa felsőfok­kal mérhető, ha nem kerül be a rekordok könyvébe, jó­val kevesebb az esélye a pia­con. Bolond aki sajnálja a nagy kiadásokat, hiszen bő­ven megtérül minden cent, ha jól forgatják a tőkét. Al­kalmazni keil drága sztáro­kat —a főszereplő Charlton Heston és Ava Gardner —, jó operatőrt, pirotechnikusok légióját, építeni rombadőlés­re szánt diszletvárost, felál­dozni autókat, amelyek ég­nek, zuhannak, ripityára tör­nek. Valami nyúlfarknyi tör­ténet is kell, mondjuk egy édes-bús szerelem. Feltétlenül jelenjen meg a vásznon egy gyerek és egy kedves állat, például kutya. S ha minden együtt van, renghet a föld. Drága mulatság a filmké­szítés, csak kelendő portékát 'szabad gyártani. Ügy tűnik,, a nép ijesztgetése mindig be­válik, szeret a néző egy ki­csit borzongani, szívesen fi­zet is érte, ha csak a film­vásznon látja a szörnyűsége­ket. Olyan képeket érdemes a celluloid szalagra rögzíteni, amelyek felülmúlják a hét­köznapok riadalmait. Egysze­rű kis terrorizmust, robban­tásokat, repülőtéri véreng­zést naponta láthatunk a te­levízió képernyőjén, szinte egyenes adásban. Már a csil­lagok háborúja is elképzelhe­tő közelségbe került. Ám az elemek megvadulása mindig letaglózza az ősi félelmeket soha el nem felejtő embert. Vizek haragja, tűz pusztítá­sa, vulkánkitörés vagy éppen földrengés. Lidérces álom­képeink is ezekből építkez­nek. Miért ne futná belőlük egy nyáresti filmre is? Megfontolt, profi pénzem­bereknek hiszem a Földren­gés alkotóit. Bizonyára pon­tosan megtervezték minden vetítésre kerülő filmkocka költségét. Tudnak hatni a közönségre, figyelemmel kí­sérték a tömeglélektan ta­pasztalatait. Csodálkozom, hogy számításaik eredménye­képpen szinte semmi kulturá­lis értéket nem próbáltak lét­rehozni, teljes művészi igénytelenséggel készítették ezt a piaci terméket. Szomo­rú, ha arra lehet építeni, hogy a közönség csak ennyi­re igényes. A pénztárak előtt tolongó tömeg ezt igazolja. Makett-városban, emberi tulajdonságokat csak mímelő szereplőkkel történik a cse­lekmény. Amikor nem reng a föld, gyermeteg, unalmas a mese, amikor pedig meg­mozdulnak az épületek, ne­vetséges ugrabugrálásba kezd a népes kaszkadőrcsapat. Velük érezni, értük izgulni képtelenség. Pedig gondolat- ébresztő, valós feszültségeket is bemutathattak volna, hi­szen a technikai civilizáció csak vékony tojáshéjra épül, s a földrengések és viharok mindenütt kísértenek. (Andódy) régóta kedvet érez. A diák­otthon öreg épületének tör­ténetét megállás nélkül fúj­ja. — Ez volt Hunyadi János udvarházának az egyik szár­nya. Szilágyi Erzsébet birto­ka is itt volt, a tény nem bi­zonyított, de úgy tartják, itt is temették el... Pisti is a Népkör kutató­gárdájához tartozik, s nem véletlenül, mert a nagyapja is tagja volt a körnek. — Engem az izgat a leg­jobban, hogy a Népkör nem egy szűk társadalmi réteget vonzott magához, hanem akárki beléphetett. Voltak benne katolikus, zsidó, re­formátus vallású tagok. Most voltunk Kovács Zoltán­nál — magyarázza —, aki helytörténész és a reformá­tus egyház gondnoka. Neki van egy, a kör alapítása óta vezetett jegyzőkönyve, amit 1868-tól írtak. Érdekes, és jó lenne nyomtatásban is ki­adni. Pista hibának tartja a kö­rök megszüntetését. Különö­sen azért, mert ezzel jól mű­ködő közösségek bomlottak fel. s megszűnt ez a fajta összetartó erő. Ma csak a nyugdíjasklub működik, ami némi közös életet jelent az idősek számára. A tábor másik két lakója. Bárdi Péter, és Fehér Zoltán is elismeréssel hallgatja nem akármilyen felkészültségű társát. Ök inkább a szarvasi vízitúráról és a táborélet szépségeiről meséltek. Időközben vidám kis csa­pat érkezik a táborba Pál Miklósné vezetésével. Csak úgy sugárzik mindnyájuk ar­ca a begyűjtött, értékes zsák­mány miatt. Van a tarso­lyukban sok, az Iparoskor életét megörökítő fotó, tag­sági könyv, köri kiadványok, régi könyvek, levelek. Min­ket is lázba hoz a sok régi­ség, hát még felfedezőiket! Előkerül a magnetofon, foly­tatódik a munka. Lelkesedés­ből, noszogatás nélkül* A gyerekek érzik, hogy fonto­sat csinálnak, hogy az idős emberek, akiket kérdeznek, szeretettel fogadják őket, mert amit vállaltak, az ne­mes, s miért ne mondjuk ki: hazafias cselekedet. Megismerni a szűkebb ha­za múltját, az elődök terem­tette hagyományokat, egy más történelmi kor közössé­gi életét: felnőttnek, gyerek­nek egyaránt szép, nemes feladat. Nem volna jó bele­gondolni, hogy mindez nem jön létre, ha nem akarnak Békésszentandráson éppen az Ybl-díjas Makovecz Imrével művelődési házat építeni... B. Sajti Emese Ahogyan mondani szokták, sínre került az ötlet, meg­Pisti a kastély történetéről mesél A „zsákmány” egy muzeológust is felvillanyozna Művelödéstörléneti tábor Békésszenlandráson így is lehet népben, nemzetben gondolkodni Fotó: Gál Edit központ, hogy a Békési Mű­helyben kiadja egy összeha­sonlító, elemző írás kíséreté­ben a feltárt dokumentumo­kat és a gyűjtés anyagát. Ok­tóberben aztán tájékoztatjuk a tábor munkájában részt ve­vő gyerekeket az eredmény­ről, ami feltehetően további munkát ad majd a honisme­reti kör tagjainak. S mert gyerekekről van szó, a munka meUett jut idő a játékra, szórakozásra is. Tar­tottak vetített képes előadást fiatal építészek a visegrádi építészeti táborról, volt foci, strandolás, táncház, s sza­lonnasütés is az egykori egy­leti tagokkal. NEM JÖ BELEGONDOLNI... A szentandrási Seres Ist­ván tagja a honismereti szakkörnek, s mindenáron történész szeretne lenni. Na­gyon élvezi a tábort, hiszen azt csinálja, amihez már Térkép készül a végzett munkáról Nem lehet meghatottság nélkül írni a békésszentand- rási táborról. Ahol fontos hagyománymentés és kutatás folyik a község lakóinak lel­kes támogatása mellett. Az ötlet igen szokatlan alkalom­mal született meg, egy új művelődési ház építése kap­csán. Persze, ötletekből akár hidat is lehetne építeni, de a gyorsan megvalósulókból legfeljeb egy vékonyka pallót. S hogy Békésszentandráson mégis másképpen történt minden, az a Békés Megyei Művelődési Központ lelkes népművelőin, és a település tanácselnökének, Hegedűs Lászlónak a pártfogásán mú­lott. ÉS KIPATTANT A SZIKRA... Történt ugyanis, hogy Ma­kovecz Imre építészt kérték fel az építendő művelődési ház tervezésére. A neves épí­tész a falu szokásai, kulturá­lis hagyományai iránt ér­deklődve igyekezett megál­modni a művelődési házat. Csakhogy ezeket a hagyomá­nyokat először fel kellene kutatni — töprengtek a meg­beszélésen részt vevők, s ek­kor Pál Miklósné, a megyei művelődési központ igazgató- helyettese kiötlötte a tábor gondolatát. A tanácselnöknek megtetszett a dolog, az isko­lában pedig vállalta az egy éves felkészítő munkát s a helytörténeti szakkör vezeté­sét egy lelkes, hozzáértő pe­dagógus, Susányi István. kezdődhettek az előkészüle­tek. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa is megtá­mogatta a dolgot, olyannyira, hogy a tábor szakmai ve­zetője, Kirschner Péter, a HNF Országos Tanácsának munkatársa lett. Az ott lakók közül sem mindenki tudja, hogy Békés­szentandráson a felszabadu­lás előtt igen sok kör, egylet működött. 'A közösségi élete nagyszerű és elsorvasztott formáit próbálják felkutatni évtizedek távolából a műve­lődéstörténeti tábor résztve­vői. S nem is akárhogyan. Kitűnő interjúvázlatot kap­tak kézhez a kisdiákok és csoportvezetőik, amely alap­ján a megkérdezettek és a település több generációra visszanyúló kapcsolatát, a családok életútját, szokásait, egyleti tagságát lehet feltér­képezni egységesen. A GYŰJTÖTT ANYAG NEM VÉSZ EL Az általános iskolai diák­otthon nyújtott jó körülmé­nyeket a 14 ifjú táborlakó és vezetőik számára. A szobák­ban igazi munkaláz okozta rendetlenség fogadott min­ket,, mindenütt értékes tár­gyi emlékek, a „dolgozószo­bában” pedig több magnóról is folyt a felvett anyagok le­írása. Kovácsné Füredi Eni­kő a Népkört kutató csopor­tot vezeti, s büszkén mutat­ja a megszerzett kincseket. — Az 1866-ban alakult Bé- késsz<entandrási Népkör, amely liberális, kulturális feladatokat magára vállaló egyesület volt, több kitűnő színjátszó-előadást is rende­zett. Az egykori „sztárok” és a leszármazottak szívesen meséltek sikereikről. A sok értékes anyag, amit e tíz nap során gyűjtünk, nem megy veszendőbe. Arra készül a megyei művelődési MOZI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom