Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-11 / 162. szám

1986. július 11., péntek ti HAMM Megkezdődtek a magyar-lengyel tárgyalások Lázár György fogadta Józef Koziolt Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese és Jó­zef Koziol miniszterelnök- helyettes, a magyar—lengyel gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési bi­zottság társelnökei csütörtö­kön a Parlamentben szakér­tők bevonásával megkezdték tárgyalásaikat. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke csütörtökön hivatalában fogadta Józef Koziolt. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen részt vett Marjai József, jelen volt Andrzej Zabinski, a Lengyel Népköztársaság nagykövetsé­gének ideiglenes ügyvivője és Biczó György, hazánk varsói nagykövete. Sajtóértekezlettel ért véget Mitterrand moszkvai látogatása Csütörtökön befejeződött Francois Mitterrand francia köz- társasági elnök négynapos hivatalos szovjetunióbeli láto­gatása. Szovjet vendéglátói a Kreml György-termében rendeztek ünnepélyes búcsúztatót számára. A francia köztársasági el­nöknek és feleségének Mihail Gorbacsov, ed SZKP KB fő­titkára és felesége kívánt jó utat. A repülőtéren Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke és felesége, Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, külügyminiszter és fe­lesége, valamint más hivatalos személyiségek búcsúztatták. Francois Mitterrand és kísérete hazautazott Moszkvából. Franciaország nem fog kü­lön leszerelési tárgyalásokat folytatni, a Szovjetunióval. Egyetlen olyan kérdésben sem született konkrét meg­állapodás a szovjet—francia csúcsszintű tárgyalásokon, amely a két ország szövetsé­geseit is érinti, vagy csak globális keretek leözött old­ható meg — derült ki Fran­cois Mitterrand francia köz- társasági elnök csütörtök délelőtt tartott sajtóértekez­letén. Mitterrand látogatásá­nak zárónapján, elutazása előtt találkozott a szovjet és a nemzetközi sajtó képvise­lőivel. Az elnök hangsúlyozta: Franciaország a legnagyobb mértékben érdekelt a lesze­relésről folyó vitában. Az utóbbi időben a különböző javaslatok valóságos laviná­ja indult meg mindkét olda­lon. Szovjet részről Mihail Gorbacsov főtitkár valóban nagyszabású javaslatokkal állt elő. Ezek a fegyverzet minden összetevőjét, a hadá­szati, a hagyományos és a vegyi fegyvereket is érintik. „Lehet ezeket különbözőkép­pen értékelni, de létük, ha­tásuk tagadhatatlan” — mondta. A megállapodások útjában vannak akadályok, de nem elháríthatatlanok. Mindazon­által Franciaország nem fog külön tárgyalásokat folytat­ni. Franciaország és a Szov­jetunió egy földrészen él, azo­nos fajta fegyverekkel ren­delkezik. Van mit mondaniuk egymásnak, de nem fognak a többiektől külön tárgyalni — mondta Franeois Mitter­rand, hozzátéve: „nem va­gyunk magányosak. Szövetsé­geseink szövetségesei va­gyunk”. A francia köztársasági el­nök elmondta, hogy Mihail Gorbacsov nagyon modem­nek, a jelenkor emberének tűnt számára. Olyannak, aki úgy látja a problémákat, ahogy azok 1986-ban létez­nek. Ugyanakkor gondol a jövőre, határozott szándéka a fegyverkezési hajsza megfé- kezése.a leszerelés előmozdí­tása. Tudatában van annak, hogy a fegyverkezés máshol szükséges erőforrásokat emészt fel. A Szovjetunió pe­dig őszintén törekszik gazda­ságának fejlesztésére. Mind­azonáltal rendelkezik a leg­korszerűbb fegyverekkel, és képes gyakorlatilag bármifé­le fegyverfajta előállítására. A kétoldalú párbeszédről Francois Mitterrand hangsú­lyozta: két évvel ezelőtt járt a Szovjetunióban, majd ta­valy ősszel Párizsban fogad­ta Mihail Gorbacsovot. Már ákkor megállapították, hogy van előrehaladás a párbe­szédben, amelynek célja, hogy kölcsönösen minél job­ban megértsék egymást. Ta­lálkozóról találkozóra érzé­kelhető, hogy erősödik ez a haladás. Évről évre bővítjük együttműködésünket. „.<• Ez nemcsak a megértés elmé­lyülését, hanem konkrét ered­mények elérését is célozza. Ennek a párbeszédnek po­zitív hatása van a nemzetkö­zi légkörre. Meghatározók a történelmi hagyományok is, meghatározó' az, hogy két eu­rópai országról van szó. Mit­terrand kijelentette, Fran­ciaország ellenzi, hogy Euró­pát mesterségesen feldara­bolják, az európai kérdése­ket így kezeljék. Hangsúlyozta: a találkozók és megbeszélések Mihail, Gorbacsovval, Andrej Gro- mikóval és Nyikolaj Rizs- kovval rendkívül tartalma- masak voltak, a látogatás idejét főként konkrét tárgya­lások töltötték ki. A budapesti felhívásról megállapította, hogy az ré­sze annak a javaslatcsoport­nak, amely Franciaország számára „nagyon érdekesnek tűnik”. Franciaország min­dig kész a javaslatok meg­vizsgálására, igyekszik' ked­vező választ adni rájuk, de csak azután, ha kidolgozta saját elvi álláspontját, s an­nak fényében megvizsgálta őket. A SALT—2. szerződésről a francia álláspont az, hogy a meglevő szerződéseket be kell tartani; ami létrejött, nem szabad lerombolni. Az újabb szovjet—ameri­kai csúcstalálkozó lehetősé­géről szólva Francois Mitter­rand úgy fogalmazott: ma még nem lehet megmondani, hogy létrejön-e a találkozó, és mikor, de a diplomaták azon dolgoznak, hogy létre­jöjjön. A közel-keleti kérdésben az elnök „a béke irányába történő előrehaladás” mellett emelt szót. Elmondta, hogy Mihail Gorbacsovval folyta­tott tárgyalások során meg­vitatták a nemzetközi élet minden egyes különösen éle­sen felvetődő problémáját. A Szovjetunió álláspontjáról szólva Mitterrand hangsú­lyozta, hogy az megfelelően világosnak, jól körvonala­zottnak tűnt. Az irak—iráni háborúról szólva emlékezte­tett, hogy Franciaország e háború ellen lép fel. Kijelen­tette, a földközi-tengeri tér­ség problémái ugyan nem álltak a tárgyalások közép­pontjában, de érintették azo­kat. Egyetértettek abban, hogy a Földközi-tenger fegy­verekkel túlzottan is betele­pített zárt tenger, a térség problémáit csak közösen, az összes érdekelt felék bevoná­sával lehet megoldani. Le Duan életrajza Le Duan 1907. április 7 -én született a közép-vietnami egykori Quang Tri (ma Binh Tri Thien) tartományban, szegény iparoscsaládban. Még ifjú korában bekap­csolódott hazája forradalmi mozgalmába. 1928-ban csat­lakozott a Ho Si Minh által szervezett illegális Vietnami Forradalmi Ifjúsági Ligához, s rövid idő alatt egyik legte­vékenyebb szervezője lett. Az^ ifjúsági szövetség meg­szűnése után nyomban belé­pett az 1930. február 3-án az illegalitásban megalakult In­dokínai Kommunista Pártba (1951-től Vietnami Dolgozók Pártja, 1976-tól Vietnami Kommunista Párt). 1931-ben az ország északi területét át­fogó Bac Do-i pártbizottság propagandabizottságán tevé­kenykedett. Még ugyanebben az évben az akkor már is­mert forradalmárt a francia gyarmati hatóságok letartóz­tatták, és húszévi börtönre ítélték^ Megjárta Hanoi, Son La és- Con Dao börtöneit. 1936-ban, a franciaországi népfrontmozgalom választási győzelme után szabadult ki. 1937-ben megválasztották a közép-vietnami Trung Bo tartományi pártbizottság tit­kárává. 1939-ben tagja lett a párt Központi Bizottsága Ál­landó Bizottságának. 1940- ben ismét letartóztatták, és tízévi fegyházbüntetéssel súj­tották. 1945-ben a Ho Si Minh ál­tal vezetett augusztusi forra­dalom győzelmével szabadult ki a börtönből, és szeptem­berben már ott volt a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság megszületésénél. Rövi­desen az újra megszállt, majd elszakított Délen foly­tatta tevékenységét, mint a párt dél-vietnami irodájának titkára. Tagja lett az Indokí­nai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának. A fran­cia gyarmatosítók ellen 1946 —1954 között vívott háború időszakában ő vezette a nép­tömegek mozgósításának munkáját. 1951 februárjában a Viet­nami Dolgozók Pártjának II. kongresszusa a KB Politikai Bizottságának tagjává, a KB titkárává választotta. 1960 szeptemberében — a párt III. kongresszusán — a Köz­ponti Bizottság első titkárá­vá választották meg. Az ország 1975. évi újra­egyesítése után 1976 decem­berében, a párt IV. kong­resszusán a Vietnami Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának főtitkára lett. A VKP V., 1982. márciusi kongresszusa megerősítette ebben a tisztségében. Le Duan 1960-tól nemzet- gyűlési képviselő volt. 1980-ban a béke megőrzé­séért és megerősítéséért vég­zett kiemelkedő tevékenysé­géért neki ítélték a Nemzet­közi Lenin-békedíjat. Le Duan 1975 októberében az európai szocialista orszá­gokban tett körútja alkalmá­val Magyarországon is járt. 1982-ben, 75. születésnapja alkalmából érdemei elisme­réseként az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság Gyé­mántokkal Ékesített Zászló­rendjét adományozta Le Du- annak. A Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksé­ge 1982-ben Lenin-renddel tüntette ki. A baráti szocia­lista országok is magas ki­tüntetésekkel ismerték el a népek barátságáért folytatott tevékenységét, a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galomban betöltött szerepét. Magyarul megjelent mű­vei: A vietnami forradalom (1971.), Válogatott beszédek és írások (1981.). A VNA vietnami hírügynökség jelentése szerint Le Duan temetésének megszervezésére bizottság alakult. Tagjai: Tru­ong Chinh, a Vietnami KP KB PB tagja, az Államtanács el­nöke, Pham Van Dong, a Vietnami KP KB PB tagja, a Mi­nisztertanács elnöke, valamint több más párt? és állami sze­mélyiség. Le Duant július 15-én temetik el Hanoiban. A Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövet­sége közli, hogy mindazok a magyar szervek, illetve szemé­lyek, akik Le Duan elvtársnak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának elhunyta alkalmából a vi­etnami nép fájdalmában osztozva részvétlátogatást kívánnak tenni, július 14-én, hétfőn 9 és 17 óra között, július 15-én, kedden 9 és 12 óra között róhatják le kegyeletüket a nagy- követség VI. kerület, Benczúr utca 18. szám alatti épületé­ben. Bndreotti alakíthat kormányt Olaszországban Giulio Andreotti lett Olaszország új kijelölt mi­niszterelnöke. Francesco Cos- siga államfő csütörtökön dél­után hivatta magához a ke­reszténydemokrata párt poli­tikusát, a távozó kormány külügyminiszterét és meg­bízta őt az új kabinet meg­alakításával. A mostani kormányválság két héttel ezelőtt robbant ki, amikor Bettino Craxi kor­mánya egy másodlagos fon­tosságú ügyben, a helyi szer­vekre vonatkozó költségveté­si törvény ügyében a parla­mentben nem kapta meg a bizalmat. Bettino Craxi ak­kor megszakította hágai tar­tózkodását, és az államfőnek kénytelen volt benyújtani kormánya lemondását. Andreotti kinevezését hosszas huzavona és tárgya­lássorozat előzte meg. A ke­reszténydemokraták arra az álláspontra helyezkedtek, hogy elérkezett az idő a szo­cialista párt visszaszorításá­ra, s a miniszterelnöki poszt megszerzésére. A szocialista párti politi­kusok még szerdán is azt helyezték kilátásba, hogy amennyiben nem Craxi lesz az ország következő mininsz- terelnökQ, felmondják az ed­digi ötpárti koalíciót. Az ellenzékben lévő kom­munista párt, az ország má­sodik legerősebb pártja kez­dettől fogva azt vallotta, hogy nincs értelme az öt­párti koalíció folytatásának, s helyette olyan új demok­ratikus többséget kellene ki­alakítani, amely nem re- kesztené ki mesterségesen a hatalom felelősségéből az olasz társadalom második legerősebb pártját. Bettino Craxi, az Olasz Szocialista Párt főtitkára több mint három évig állt az ország kormánya élén. Bel­politikában az óvatos refor­mok hívének vallotta magát, kemény harcot hirdetett a maffia, a terrorizmus és ál­talában a bűnözés megféke­zéséért, az infláció leállítá­sáért, a gazdasági fejlődés meggyorsításáért. Külpoliti-' kai téren Bettino Craxi és külügyminisztere, Giulio Andreotti többször állást foglalt a kelet—nyugati pár­beszéd elmélyítése, a két nagyhatalom viszonyának megjavítása mellett. Üdvözlő távirat a mongol nemzeti ünnep alkalmából A Mongol Népi Forradalom győzelmének 65. évfordulója alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Minisztertanács el­nöke a következő táviratot küldte Ulánbátorba Dzsambin Batmönh-nek, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi bizottsága főtitkárának, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Húrálja Elnöksége elnökének és Dumágin Szodnom- nak, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének: Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és a magyar nép nevében elvtársi üdvözletünket és legjobb kívánságainkat küldjük Önöknek és a baráti Mongol Nép­köztársaság népének nemzeti ünnepük, a Mongol Népi For- rcdalom győzelmének 65. évfordulója alkalmából. Népünk tisztelettel tekint a mongol népnek a múlt súlyos örökségének leküzdésében, a társadalom átalakításában az eltelt hat és fél évtized alatt elért eredményeire. Nagyra értékeljük a Mongol Népköztársaságnak a béke megszilár­dítására, a nemzetközi biztonság erősítésére irányuló aktív külpolitikáját. Nemzeti ünnepükön újabb sikereket kívánunk Önöknek és a baráti mongol népnek a szocialista építőmunkában, a Mongol Népi ForraStilmi Párt XIX. kongresszusa határoza­tainak valóra váltásában, a szocializmus és a béke ügyének szolgálatában. *** Az évforduló alkalmából Sarlós István, az Országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Batocsirin Altangerelt, a Mon­gol Népköztársaság Nagy Népi Huráljának elnökét. Ugyan­csak táviratban köszöntötte mongol partnerszervezetét a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, az Országos Béketanács, a Magyar Nők Országos Tanácsa és a Magyar Vöröskereszt. Magyar felszólalás a Namíbia-konferencián Nagy János, Magyarország bécsi nagykövete csütörtök délelőtt kapott szót a Namí­bia-konferencián, s tolmá­csolta a magyar kormány és nép álláspontját. Magyaror­szág határozottan elítéli a fajüldöző pretoriai rezsimet, amiért a Namíbia független­ségének megadását követelő ENSZ-határozatok ellenére immár két évtizede jogtala­nul megszállva tartja a te­rületet, és obstrukciós poli­tikája meghiúsítja a világ- szervezet határozatainak, kö­zöttük a Biztonsági Tanács 435. számú határozatában el­fogadott tervnek a megvaló­sítását. Dél-Afrika magatartása nyílt kihívás az Egyesült Nemzetek Szervezetével szemben, míg az elnyomó pretoriai rezsim ellen, a sza­badságért, az önrendelkezé­sért és a nemzeti független­ségért vívott fegyveres harc jogossága megkérdőjelezhe- tetlen^ — mondta a nagykö­vet, majd rámutatott: tekint­ve, hogy a pretoriai rezsim politikája minden eddiginél nagyobb veszélyt jelent a nemzetközi békére és biz­tonságra, a nemzetek közös­ségének minden eddiginél erélyesebben kell fellépnie ellene, a Namíbia független­ségére vonatkozó ENSZ-terv azonnali és feltétel nélküli végrehajtásáért. A magyar kormány nagyra értékeli az ENSZ-nek és az ENSZ Na­míbia Tanácsának a namí- biai kérdés békés, végleges rendezése érdekében tett erő­feszítéseit. Nagy János elmondotta, hogy a magyar nép szolidá­ris a namíbiai népnek a SWAPO által vezetett nem­zeti felszabadító küzdelmé­vel, és továbbra is támogatá­sáról biztosítja azt. A nagy­követ a magyar nép nevé­ben együttérzését fejezte ki a frontállamok iránt, melyek szuverenitását a pretoriai re­zsim sorozatosan megsérti, s elítélte az állami szintre emelt terrorizmus ezen meg­nyilvánulását. ígéretet tett arra, hogy a Magyar Nép- köztársaság a jövőben is kö­vetkezetesen síkraszáll Na­míbia függetlenségének felté­tel nélküli és azonnali bizto­sítása, az ENSZ vonatkozó határozatainak tiszteletben tartása mellett, és aktívan részt vesz az apartheid elle­ni küzdelemben. Jóakarat. „A nemzetközi olimpiai mozgalom fontos szerepet játszik a népek közötti kölcsönös megértés, együttműködés és barátság erő­sítésében, a béke megszilárdításában.” Nem kisebb személyiség, mint a szovjet államfő, Andrej Gromiko szö­gezte le ezt a hét elején, amikor Moszkvában tárgyalt a Nemzet­közi Olimpiai Bizottság spanyol elnökével. Juan Antonio Sama- ranch-csal. Találkozójukba egy nagyszabású sportverseny, a Jó­akarat Játékok adta az alkalmat. A jóakarat szó vitán felül szimbolikus. Kifejezi, hogy a világ- politika bonyolult, sokszor feszült viszonyai között a jószándék­nak komoly szerepe van a legbonyolultabb kérdések megoldásá­ban is. Időszerűségét maga a nemzetközi környezet adja, amely­ben manapság igen sok a sürgősen megoldásra váró probléma. Jóindulat és bizalom nélkül aligha küzdhetök le napjaink gond­jai. A sport pedig kiváló eszköz arra, hogy növelje a bizalmat, segítse a népek, emberek, államok közeledését. Ezért sorolható ma a sport a politikában főszerepet játszó té­nyezők közé. Nem véletlenül mozdulnak mostanában oly sokszor a sportolók és a sportot kedvelők politikai célok jegyében. Má­jusban tízmilliók futottak Afrikáért, júniusban hazánkban is tö­megek vettek részt az élsakkozók által kezdeményezett szimul­tánokon. Sorolhatnánk még a példákat, de fölösleges. Aligha van valakinek is kétsége abban, hogy a spont hatalmas mozgósító ereje milyen hasznos lehet a politikában, amely persze mindig is visszahatott a sportra. Gondoljuk csak meg, hogy immár 1978 óta nem volt teljes az olimpiák mezőnye különféle politikai okokból kimondott bojkot­tok miatt. A nemzetközi olimpiai mozgalom vezetője éppen erre célzott, amikor Moszkvában kijelentette: reméli, hogy 1988-ban végre „teljes olimpiát” rendezhetnek majd. Igen komoly politikai siker lenne ez, hiszen eddig nagyon sok kétség merült fel a szöuli olimpiával kapcsolatban. Kölcsönös Jóindulattal, kompromisszumhajlammal azonban át lehet hidalni a politikai nézeteltéréseket. S nem vitás, hogy a Koreai NDK és Dél-Korea közös olimpiája rendkívül kedvező' légkört teremthetne a félsziget három és fél évtizede húzódó, a nemzetközi helyzetre is kiható válságának megoldásában. Igaza van hát Gromikónak, amikor éppen 1986 nyarán figyel­meztet a snort és az olimpiai mozgalom fontos szerepére a po­zitív politikai folyamatok erősítésében. Jóakarat egyaránt kell a sportban és a politikában. A sport pedig a kölcsönös megértés, az együttműködés, az okos segítségnyújtás és a béke jeles út­építője. 1986 minden korábbi évnél több bizonyítékkal szolgált erre. Avar Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom