Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-08 / 159. szám

1986. július 8., kedd NÉPÚJSÁG SPORT SPORT SPORT Wimbledon jubileuma után Navratilova „üldözi” Hinget Mansell harmadik győzelme Vasárnap vé­get ért a jubi­leumi, 100. wimbledoni te­nisztorna, mely méltó volt a hagyományok­hoz. A nézők remek mérkő­zéseket láthattak a tenisz- csillagok parádéján. A legna­gyobb sikert az amerikai Martina Navratilova érte el, aki egyéni győzelme után honfitársnője, Pam Shriver oldalán duplázott aj. női pá­rosban. Ez volt az ötödik bajnoki diadaluk 1981, 1982, 1983. 1984 után. (Tavaly ugyancsak finalisták voltak, de vereséget szenvedtek.) A párosban elért győzelemmel Navratilova 15. bajnoki cí­mét szerezte meg a világ legrangosabb teniszverse­nyén, így még közelebb ke­rült Billie Jean Kinghez, aki Wimbledon eddigi legered­ményesebb női játékosa volt 20 győzelemmel, amit 1961— 1979 között ért el. Navratilo­va nagyon bízik abban, hogy utoléri Kinget, aki azzal is büszkélkedhet, hogy 197-3- ban nemcsak egyéniben, ha­nem női és vegyes párosban Is első lett. Azóta sem tudta senki megismételni ezt a tel­jesítményt. A lehetőség adva volt, de ezúttal az amerikai sportoló a svájci H. Günt- hardt oldatán a vegyespáros­ban vereséget szenvedett. A férfi párosban 28 év után ismét svéd kettős ünnepelhe­tett. A hetedik helyen ki­emelt Mats Wilander, Joa- kim Nyström a 12,-ként rang­sorolt amerikai duót kény­szerítette térdre. Utoljára az Ulf Schmidt, Sven Davidson svéd kettős tudott ilyen si­kert aratni. A férfi egyesben a negye­dik helyre rangsorolt nyu­gatnémet Boris Becker dia­dalmaskodott, ezúttal 6:4, 6:3, 7:5-re nyert Ivan Lendl el­len. Becker tavalyi győzelme még nagyobb szenzációnak számított, hiszen akkor még rangsorolni sem tudták a ver­seny előtt. Most Borg 1976-os eredményét állította be azzal, hogy negyedik kiemeltként hódította el a kupát. Becker legyőzhetetlenné vált Wimb­ledonban, eddig 3 év alatt összesen 17 mérkőzést vívott, s mindössze egyszer vesztett, pontosabban kénytelen volt feladni a további küzdelmet. Az utána következő két év­ben meg sem állt a bajnoki címig. Becker vasárnap kitűnően játszott, 15 ászt ütött, s mind­össze hét kettős hibája volt. Ellenfele, a csehszlovák Ivan Lendl viszont csak 6 ászt ért el, s ugyanennyi kettős hibát vétett. A világranglis­tán első Lendl 1979 óta indul Wimbledonban, 1983-ban és 1984-ben elődöntős volt, ta­valy a nyolcaddöntőig, most a döntőig jutott. Becker győzelméért 210 ezer dollárt kapott, Lendl második helyezésére 98 ezret vett fel, s ezzel minden idők legjobban kereső teniszezője. Pályafutása során eddig 8 979 512 dollár pénzdíjat vett fel, megelőzi az amerikai John McEnroe-t, aki 8 946 688 dollárt kasszírozott. A csehszlovák teniszező ve­resége ellenére megerősítette vezető helyét a Nabisco Grand Prix-n. Jelenleg 1692 ponttal vezet a második he­lyen álló svéd Nyström előtt. Becker vasárnapi sikerével újabb 700 pontot gyűjtött, és 1462 ponttal a negyedik he­lyen áll, mindössze hét pont­tal leszakadva a francia Noah-tól. A tizennyolc éves Boris Becker második wimbledoni győzelme vasárnap a politi­kai híreket is elsöpörte az el­ső helyről a nyugatnémet té­vé- és rádióállomások hír­adásaiban. „Richard von Weizsäcker, az NSZK állam­elnöke, aki a döntő miatt egy nappal meghosszabbítot­ta hivatalos angliai látogatá­sát, állva tapsolt a királyi páholyban” — írták hétfőn szalagcímben a lapok. ötvenezer néző figyelte va­sárnap Le Castellet-ben a Francia Nagydíj küzdelmeit, a Forma 1-es világbajnok­ság idei újabb futamát. A brit Nigel Mansell a bel­giumi és a kanadai futam után ezúttal harmadszor győzött, s az összetettben ve­zető francia Prosttól már csak egy pont választja el. Prost nagy esélyesként in­dult, s úgy tűnt, első helye nem forog veszélyben. Az egyik nagy vetélytárs, a bra­zil Senna ugyanis már a ne­gyedik körben kiállt, mert egy rossz fékezés miatt ki­sodródott a pályáról. A szak­értők szerint nagy hibát kö­vetett el. Sokáig úgy tűnt, Mansell sem számíthat diadalra. Két­szer is kereket kellett cserél­nie, Prost magabiztosan ha­ladt célja felé. Amint a fran­cia a végén elmondotta, a hajrában már gondolt arra is, hogy a végére kevés lehet a benzin, nem fokozta a tempót, győzelme elintézett- nek tűnt. Mansell azonban óriási hajrát vágott ki, s végül is 17,12 másodperccel előbb ért célba, mint Prost. — Többször is kritikus helyzetben voltam — mon­dotta Mansell. — Még az ele­jén egyszer alig tudtam a Az atlétikai viadal egyik nagy csillaga az amerikai Laruy My- ricks, aki néhány éve a mont­reali Világ Kupa-aranyéremmel aratta pályafutásának eddigi leg­nagyobb sikerét. Am hiába ug­rik szinte minden esztendőben 8 és fél méter körül, honfitársa, Carl Lewis mögött csak a máso­dik számú távolugrónak számit. — Ez engem egyáltalán nem zavar, Carl tényleg a világ leg­jobbja — nyilatkozta az MTI munkatársának. — Sokkal fon­tosabb, hogy önmagamhoz viszo­nyítva mire vagyok képes, a lé­nyeg, hogy saját várakozásaim­nak megfeleljek. A Jóakarat versenyeket miért tartotta fontosnak? — Egyrészt, még soha nem jártam a Szovjetunióban, feltét­lenül el akartam már egyszer jönni. Másrészt ez a viadal poli­tikailag is igen fontos, demonst­ráció a békéért. Egy ilyen ver­senyről semmiképp sem marad­hattam le. A hírek szerint elképzelhető, pályán maradni, később pe­dig az egyik honfitársam •csaknem összeütközést idé­zett elő. Előztem, ő nem né­zett a tükörbe, s nem sok hiányzott ahhoz; hogy „talál­kozzunk”. Rendkívül értékes, hogy Prostot éppen hazájá­ban tudtam legyőzni. Óriási izgalmak következnek majd a világbajnoki címért, hiszen rendkívül szoros a mezőny. Mit mondjak? Azt, amit bár­ki mondana a helyemben, szeretnék világbajnokságot nyerni, s esélyeimet kedve­zőnek ítélem meg. A Le Castellet Grand Prix (305,040 km) végeredménye: 1. Nigel Mansell (angol) Williams—Honda, 2. Alain Prost (francia) McLaren— Porsche, 3. Nelson Piquet (brazil) Williams—Honda, 4. Keke Rosberg (finn) McLa­ren—Porsche, 5. Rene Arnoux (francia) Ligier—Renault, 6. Jacques Laffite (francia) Li­gier—Renault. Az összetett verseny állása a francia Grand Prix után: 1. Prost 39, 2. Mansell 38, 3. Senna 36, 4. Piquet 23, 5. Rosberg 17, 6. Laffite 14 pont. A csapatok versenye: Wil­liams Honda 61 pont, McLa­ren—Porsche 56, Lotus—Re­nault 36, Ligier—Renault 22, Ferrari 13, Toleman—BMW 8. hogy az augusztus 11-i Buda­pest Nagydijon is rajthoz áll. — Néhány órával ezelőtt írás­ban is rögzítettük a szerződést, ha csak egy sérülés nem gátol meg, akkor biztos utazom Buda­pestre. Járt már a magyar főváros­ban? — Két vagy három esztendő­vel ezelőtt már részt vettem egy­szer a Budapest Nagydíjon. Ha jól emlékszem, 8,30 méter, körüli eredménnyel nyertem a távolug­rást. Tervei ezúttal is hasonlóak? — Szeretném végre jobban megismerni Budapestet. A verse­nyen ismét győzelemre török, Jó lenne 8,55—8,60 méter körül ug- oani. Képesnek érzi magát ilyen eredményre? — Igaz, hogy 8,59 méteres egyé­ni csúcsom már jó néhány éves, de idén újra nagyszerű formá­ban érzem magam. Néhány nap­ja már 8,50 méterig jutottam, így lehetséges tervem valóra váltá­sa. Myricks budapesti terve: 8,55—8,60 méter A győzteseket Dorogi János szakosztályvezető köszönti Fotó: Fazekas László A nézők bírták jobban a meleget... Farkas győzött a salakon Azt nehéz megjósolni, hogy az évad hátralevő gyulai versenyei mit hoznak majd, a vasárnap délutáni nemzet­közi meghívásos egyéni via­dal azonban megérdemli az „egyik legjobb” minősítést. Dán, NSZK-beli, NDK-beli, csehszlovák és magyar ver­senyzők mérték össze tudá­sukat, utóbbiak a szegediek, illetve a házigazda Bcs. Vo­lán legjobbjai. A három „ha­rapós” dán fiatal mellett ko­rábban még nem találkoz­tunk a nordenieknél ver­senyző NSZK-beli Jan Her- tellel, aki különfutam után, némi szerencsével, de meg­érdemelten jutott fel a dobo­gó második fokára. Az 50 hí­ján 2 ezer kilométert autózó dánok közül Larson volt a legkiegyensúlyozottabb, két futamgyőzelem mellett há­rom 2. helyezést gyűjtött ösz- sze. Végül, de nem utolsó­sorban a hazaiakról. Farkas Ferenc ezúttal kellemes meg­lepetésre, igen erőteljesen és jól motorozott — jutalma ér­tékes győzelem. (Csak Hertel tudta legyőzni.) Rusz peches volt, 13 ponttal fejezhette volna be, de utolsó futamá­ban közbeszólt a géphiba. Mellesleg a verseny vége felé már igencsak prüszköltek a Jawák, GM-ek. Weslake-k, úgy látszik, a forróság a ma­sináknak jobban ártott, mint a derekasan kitartó, csaknem négyezres közönségnek. Eredmények: l. Farkas (ma­gyar) 14, 2. Hertel (NSZK-beli) 12, 3. Larson (dán) 12. 4. Ko- csó (magyar) 11, 5. Rusz (ma­gyar) 10, 6. Fórián (magyar) 8, 7. Tanhausen (csehszlovák) 8 ponttal. Totónyeremények A Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság közlése szerint a 27. he­ti totónyeremények az illeték le­vonása után a következők: 13 plusz 1 találatos szelvény 4 da­rab, nyereményük egyenként 699 676 forint: 13 találatos szel­vény 12 darab, nyereményük egyenként 299 861 forint: 12 talá­latos szelvény 473 darab, nyere­ményük egyenként 6762 forint: 11 találatos szelvény 7033 darab, nyereményük egyenként 455 fo­rint; 10 találatos szelvény 62 088 darab, nyereményük 77 forint. Mundial zárt kapuk mögött Részlet T. Ondrás Emil könyvéből O ígéretünkhöz híven szemelvényeket adunk a már sikeres­nek mondható mexikói labdarúgó világbajnokságról íródott könyvből. Lapunk mai számában folytatjuk a sorozatot, s íme a második rész. Labdarúgók, teniszezők, természetjárók Budriói sportolók Gyulán A fürdőváros olaszországi testvérvárosából, Budrióból, 56 tagú sportküldöttség érke­zett vasárnap baráti látoga­tásra. A két évtizednél ré­gebbi kapcsolat keretében rendszeresek a cserelátogatá­sok, elsősorban kulturális csoportokkal. Most másod­szor jöttek sportolók Gyulá­ra (először 1974-ben kosár­labdázókkal, úszókkal), ezút­tal serdülő-ifi korú lab­darúgókkal, teniszezők­kel és turistákkal. (A hírek szerint a gyulaiak jövőre viszonozzák a látoga­tást, ami azt jelentené, hogy másodszor nem kell több mint egy évtizedet várni a viszontutazásra ...) A hatnapos program kere­tében ma és pénteken barát­ságos mérkőzésre kerül sor a gyulaiakkal. A városi sport­telepen mindkét alkalommal délelőtt 9, illetve délután fél 6-kor lépnek pályára a te­nisz-, illetve labdarúgócsapa­tok. Természetesen a turisták sem töltik tétlenül napjaikat, a város megismerése mellett a Körös-vidék nevezetessé­geivel, a hortobágyi pusztá­val és Debrecennel is megis­merkednek. C. L. Ugyanez az érzés sokkolt akkor is, amikor a 0—6 után kollégáimmal együtt riadtan álltunk a sűrű szemöldökű, viharvert ábrázatú mesterlö­vészek között, bebocsátásra várva a Comanjilla előtt. Ilyenkor nem illik beszélni, hát csendben számolja az ember azokat a gondolatokat, mondatokat, amelyek éppen és váratlanul eszébe jutnak. Ez se okozott túl nagy örö­möt, mert csak az az átko­zott kilencven perc körül motoszkáltak emlékképeim. Hogy Péter és Róth még nem teljesen egészséges, hogy Nagy Antal érzi még a térdét, hogy Hannich még mindig sérült, hogy Kardost alig akarták elvinni Beni- dormba, s végül is úgy vehe­tett részt az edzőtáborozáson, hogy öt-hat kilót is lefo­gyott. így „dobtuk” kétezer' méter magasan a mély víz­be.,. Miért jött össze ennyi sé­rült játékos, miért történt annyi operáció, mit csinált volna Nyilasi 0—2 után? Gyanítom, nem sokkal töb­bet, mint ittlevő társai tet­ték. Talán vagy nem kellett volna ennyi sérültet elhozni, vagy nem kellett volna eny- nyi játékost megoperáltatni. Kétszer rúgtak kapura, és mind a kettő gól lett. Te jó ég, a szovjet váloga­tottnál még a kispadon, a cserejátékosok között sem ült a gólkirály Protaszov, a világsztár Blohin, a közép­hátvédkirály, a nemegyszer az év játékosának választott Csivadze. És mégis. Jöttek, mint az ördögök ... Amire három éven keresz­tül készült ez a magyar lab­darúgó-válogatott, az nem kellett. Képtelen volt a Me- zey-gárda kontrából támad­ni. Érthető, hiszen 0—3-at követően a szovjetek lazán visszavonultak, és várták, hogy jöjjenek a magyarok. Közben ’irdatlan módon letá­madtak bennünket. Gyorsab­bak voltak, erőszakosabbak voltak, már a felezővonal környékén elszedték a gyá­moltalan, labdától és ember­től egyaránt menekülő Détá- riéktól a labdát, és két hú­zással a magyar Védelem leg­utolsó sorát kényszerítették védekezésre. Ez már több volt, mint kiütés ... A játékosok csak tanácsta­lanok, Mezey csak szomorú. Ebben a „csak”-ban, azt hi­szem, nem csak az utolsó há­rom év munkája sűrűsödött össze. Kimérten, határozot­tan fogalmazva mondja: — Egy világbajnokságon négy perc alatt két gólt kap­ni felér egy megrendítő ki­ütéssel. Ezt követően már képtelen volt talpra állni a csapat. Azt mondtam a nem­zetközi sajtótájékoztatón a mérkőzés után, hogy ez a csapat akkor már nem az én csapatom volt. Tehettem vol­na bármit, cserélhettem vol­na akárhogyan, nem sok vál­tozás történt volna. A csa­pat lelkileg teljesen össze­omlott. — Nem volt a magyar szakvezetés túlzottan maga­biztos a szovjetek felkészü­lését. formáját megítélő ér­tékelése után? — Nem. Mindig tiszteltem a szovjet futballt. Itt Mexi­kóban is többször nyilatkoz­tam, hogy legalább harminc klasszis játékosuk szerepel a bajnokságukban. Csodálato­san játszottak, ilyen teljesít­mény egy válogatott életében csak egyszer, vagy legalább­is nagyon ritkán fordul elő. Ez ellenkező előjellel is ér­vényes. Az a mi tragédiánk, hogy ez utóbbi, az összeom­lás, ezen a világbajnokságon történt. — Vállalkoznál szakmai ér­tékelésre, esetleg egy-egy já­tékos egyéni értékelésére? — Nem. Talán szakszerűt­len, de az eredmény ilyetén alakulása nem teszi , indo­kolttá, hogy egy-egy játé­kost külön jellemezzek. Ezt a kiütést egy csapat szenved­te el. Edzői munkásságom so­rán még sohasem kerültem ilyen helyzetbe, még soha­sem éreztem ennyire tehetet­lennek magam a kispadon. — Mégis, mivel magyaráz­hatod, hogyan lehetséges per­cek alatt így összeomlani? — Nem tudjuk. Nem ért­jük. Felfoghatatlan. Nem tu­dunk mit mondani. A kérdések csak nem akar­nak összeállni, szakvezetők és vendégeik, az újságírók még mindig egyformán dermed­tek. Kicsivel később Mezey folytatja. — Ezek a játékosok lélek­ben amatőrök, mert otthon jó, ha félévente egyszer nyi­latkoznak, a közvélemény elé alig kerülnek. Itt van példá­ul Détári. Eddig mindössze hat komoly mérkőzést ját­szott életében. Azért ennyit, mert a bajnoki mérkőzéseket és a kupatalálkozókat más mércével mérem. Ez a hat találkozó világbajnoki selej­tező mérkőzés volt. Mind­egyikre külön-külön felké­szültünk, mindegyiknek volt visszavágója. Egy világbaj­nokságon nincs visszavágó. Itt, Mexikóban szünet nélkül reflektorfényben álltak a já­tékosok. És ezt sem bírják elviselni. — Mit lehetne azért tenni, hogy ezek a játékosok ne le­gyenek amatőrök? — Semmit. Egész környe­zetük otthon amatőr ... — Ezt miként érted? — Most kezdjem el ma­gyarázni ... Nem kértem, nem kértük rá. Nem először hallottam ezeket az érveket. Bizonyos fenntartásokkal, s egy ré­szére még lehet is magyará­zatot találni. De ez most — nem igaz. A szovjetek ugyanilyen amatőr körülmények köze­pette készültek erre a világ- bajnokságra. A félreértések elkerülése Végett ez az ama­tőr jelző is ostoba megfogal­mazás, hiszen manapság a vi­lág legfejlettebb országában sem amatőr az a sportoló, aki nemzetét világversenyeken képviseli. Gondolom, Mezey is arra célzott az amatőr jel­zővel, hogy a legjobbak bé­rezése, díjazása és a tőlük el­várható követelményrendszer teljesítése nem jelent azonos feltételeket mondjuk egy an­gol vagy francia labdarúgó­val szemben. De hát Irapuatóban nem amatőrök és nem profik ta­lálkoztak egymással. Csak profik. Akiket azért fizetnek, mert fociznak. Irapuatóban csak egy csa­pat focizott. És az nem a magyar volt... (Folytatjuk) BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. PL: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. v ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom