Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
1986. július 5., szombat Szanazug a neve annak a tájegységnek, ahol egymásba ölelkezik a délebbről érkező Fehér- meg a kicsit északabbra kanyargó Fekete-Körös. Igazán nagyszerű látványt nyújt ez a Gyulától alig néhány kilométernyire föllelhető természetföldrajzi érdekesség, ahol egyébként a horgászok pecahelyeinek százai és a környék lakóinak üdülőházai több utcahosszat megtöltve sorakoznak. Aki valóban elzarándokol erre a pihenőhelyre, annak tudnia kell, hogy történelmi vidéken lépdel. Ez a tájék ugyanis rendkívül sűrű településrendszert tartott el már ősidők óta — nyilván azért, mert halban igen gazdagok voltak a Körösök. Nagyobb ásatásra először 1933- ban került sor ezen a tájon. Több Árpád-kori falu romjaira bukkantak a régészek, akik éppen e zug — azaz összefolyás — közvetlen közelében egy román kori templom tégláit, faragványait is felszínre hozták. Levéltári kutatásokat folytató szakemberek megállapították, hogy azt a bizonyos templomos falucskát Szánnának hívták a XI. században. Később egy 1232-ből való oklevélben is feltűnt ez a településnév, majd pedig olyan iratok bukkantak elő, amelyek azt bizonyították, hogy Szánná az 1400-as évek elejétől egészen 1566-ig a gyulai váruradalom része —afféle kiszolgáló egység — volt. 1560-ban például tizenegy jobbágy és ötvenöt úgynevezett „lélek” lakta; ez utóbbiak királyi szolganépekként, halászokként, virrasztókként szolgálták a gyulai vár mindenkori uraságát. Aztán erre a lapos, de gazdag vidékre is elportyá- zott a török. Jött, zsákmányolt, pusztított; 1596-ban már nyoma sem volt Szánnának, s ugyanígy a földdel vált egyenlővé a többi, ki- sebb-nagyobb békési falucska is. Az 1600-as évek legvégén is csak romokat említenek a korabeli birtokleírások, amelyek adatait a bécsi udvar kamarai igazgatóságának emberei vetették papírra. Az újratelepítés gondolata azonban mind erőteljesebben foglalkoztatta a kormányzatot — ne feledjük: óriási elnéptelenedett területekről volt szó! — ám ahhoz, hogy a Körösöknek e vidékén az ember újra otthonra lelhessen, feltétlenül meg kellett szabályozni a zabolátlan vizeket. A regulázás első terve meglehetősen későn, csak 1850 táján készült el, ezt is többször átigazították, és csak 1855 után indultak el a gátépítő, medermélyítő kubikosok csapatai az átszabandó területekre. A földmunkások legnagyobb tette a Gyulát Békéssel összekötő, úgynevezett nagycsatorna kimélyítése volt. Ez akkora vállalkozásnak számított, hogy 1857. május 27-én még I. Ferenc József is megtekintette. Mondani sem kell, a koronás főt óriási tisztelgéssel fogadták; csupán a fölsorakozó lovasbandériumnak mintegy tízezer tagja volt... A munkálatok az 1850-es évek végére elkészültek. Eltűntek a hajdani lápok, mocsarak, így aztán megkezdődhetett az addig kihasználatlan földek feltörése, termővé alakítása. Maga a Szanazug azonban nem kapta vissza Árpád-kori képét, a falvak tőle távolabb nyújtogatták fel templomtornyaikat. Ez az idilli táj megmaradt olyannak, amilyenné a múlt századi nagy vízszabályozás alakította, tehát halfogásra kiválóan alkalmas, csöndjével máig vonzó pihenőterületnek. A parti erdők karé- lyában eszményien szép látványt nyújt a két Körösnek és az ék alakú — a szó átvitt értelmében is ékes-gyönyörű — találkozása. A. L. — És?... — A javaslatom nem talált rokonszenvre. A helyi tanácsnál elejtették ... Azután még egyszer próbálkoztam. Jó három éve fölmerült: hol legyen az új torna- csarnok? Javasoltam, legyen a szakiskola mellett, a park nyugati tisztásán. Ahol 13-14 fa körben úgy is beteg, előbb-utóbb ki kellene vágni. így minimális faveszteséggel megúszhatnánk. Sajnos, ezt is elvetették. A tornaterem a volt gimnázium mellett épül, ahol egyébként fiatal zöldterületet kellett emiatt megszüntetni... * * * A tanácselnökasszony változatlanul nem érti a dolgot. Behívatja a munkatársát, aki régóta itt dolgozik a tanácson. Dr. Kasza Gyula vb-titkár: — Ezt az egész parkügyet az akkori elnök, Sági elvtárs vette kézbe. Többször is beszéltünk róla, de nem emlékszem, hogy említette volna az erdészet fölajárilását. Beszélt akkor a megyei tanáccsal is, de a társadalmi felajánlás hivatalos elutasításáról, a tanács részéről, nem tudok ... Ami pedig a tornacsarnokot illeti, az sajnos, egy konok döntés volt. A park ügyeiben, s a helyszín ügyében is a Pécsi Erdészeti Vállalat főmérnöke mondott szakvéleményt... Kalla Gábor, a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat főmérnöke ezeket mondta: — Mi valóban javasoltuk, hogy a tornacsarnok ne az arborétum területére kerüljön; hogy emiatt ne kelljen fákat kivágni. S úgy tudom, ez az elképzelés megegyezett a helyi közvélemény óhajával is. Egy bizonyos: a parkrekonstrukciós tervet a mi mérnökünk készítette el, s nekünk van botanikus szakemberünk, aki felelősséggel megállapíthatja, hogy melyik fákat kell kivágni, ritkítani, pótolni stb., ha erre a tanács fölkéri. Mindenképpen hasznos lenne viszont, ha a kivitelezésre a sellyei erdészet kapna megbízást... * * * A sellyei arborétum rekonstrukciós terve már 1984- ben elkészült. Van tehát előbbrelépés, biztosít róla Nóránt Lászlóné dr., s a Baranya Megyei Tanács is ad hozzá támogatást. Eddig 50 ezer forintot utaltak át, amiből a beteg fák kivágását még az idei évben megkezdhetik. Az egész fölújítás azonban csak 1990-ben fejeződne be a tervek szerint. És addig? ... Ellátogatni Sellyére mégis érdemes. Wallinger Endre Fotó: Läufer László Helységneveink nyomában A település 1947-ben vette fel nevét Hunya Józsefről, aki 1897-ben az egykor Endrődhöz tartozó kisközséget alapította, s lakosainak kedvezményesen telket, templomkertet és te- metkezőhélyet juttatott: A Hunya családnév a szlovák hunya szóból (jelentése: birkabőrrel bélelt bunda) származik. Hunya korábbi neve Endrődszentlászló volt, amit 1941-ben temploma védőszentjéről kapott, és kifejezte Endrőd közelségét. A település lélekszáma 1984. január elsején 917 volt. Képünkön: a Hunyadi tsz központja. Fotó: szóke Margit U gyulai Szarvas csárda A Jókai út 10. számú ház ma lakóház, azonban megőrizte 1800 körüli karakterét. A Jókai utca jelentősége Gyulán egyre nő, hiszen nemzetközi ritkaságnak számít az 1840-ből való cukrászda, s mellette a polgárház-múzeum. Ha a Szarvas csárda helyreállításához sikerülne mecénásokat találni, a megye egy régi szálláshelye ismét megmutathatná eredeti szépségét. g __g F otó: Gál Edit — Hát, bizony, Draskovich gróf kemény leckét adott az utókornak — mutat a kastélypark-rekonstrukció kiterített tervrajzára Nóránt Lászlóné dr., Sellye nagyközség tanácselnöke. Arra utalva, hogy az arborétum nagy műgonddal, hozzáértéssel ültetett több száz fa- és cserjekülönlegességének összhangját meg akarják őrizni. A terv létezése azonban (1984-es dátumozással!) enyhén szólva meglepett. Az viszont, hogy ugyanez az elképzelés — társadalmi síkon — a helyi erdészet részéről korábban már több ízben is fölvetődött Sellyén, a tanácselnökasszonyt lepte meg, módfelett. „Hogy-hogy én erről nem tudok? ...” — néz rám csodálkozva Nóránt Lászlóné dr., aki egy éve tölti be mostani tisztségét. S mivel válaszolni magam sem tudok, elmondom, mi az, amit erről az ügyről, pontosabban közügyről, eddig sikerült megtudnom. * * * Sellye címszónál minden valamire való útikalauz foglalkozik a község centrumában álló, a XVIII, század közepéről származó, néhány éve újjávarázsolt egykori Draskovich-kastély tiszta barokk épületével. És természetesen a köréje telepített, hasonló korú, illetve folyamatosan mintegy 10 hektárosra megnövelt, nagyon szép és értékes park jó fél- ezernyi — nagyobbára megóvásra érdemes — fa- és növényféleségeivel. (Több ✓mint 300 faj!) Köztük számos ritkaság is megcsodálható. Hatalmas vér.bükkök, páfrányfenyők, magaskőris, magnóliaritkaságok ; égbe törő Douglas (Mammut)-fenyő; tuják, ciprusok és más díszcserjék; ősrégi tiszafák, fenyőfélék, és megannyi lombhullató óriás, összeérő koronáik alatt nem látni az eget. Oldalt tisztások, sétautak. Sellyére általában hosz- szabb ormánsági kirándulóút pihenőszakaszában érkeznek a kirándulócsoportok százai. Fölüdítő élmény sétával körbejárni ezt a nemzeti kincset jelentő arborétumot. Csak ... Lehangoló, hogy a nemes vonalú, 100—200 éves egzotá- kat szinte úgy kell a szemünkkel ,kihámozni” a teljes elhanyagoltság indái, dudvái, a fölverődött gyomfák ősbozótosának sűrűjéből. Bizony, ez szomorú látvány! A parkot övező szö- gesdrót-kerítés íves betonoszlopaival együtt... A parkot 1945 után a sétautak kivételével senki nem gondozta szakszerűen. A park (természetvédelmi terület) a nagyközségi tanács kezelésében van. * * * Minderről néhány hete hallottam először, véletlenül. Mint kiderült, itt egy bizonyos problémáról, s nem is csupán parkügyről van szó. Fölkerestem az illetékest. Bodor László, a Sellyei Erdészeti Vállalat igazgatója: — Ide kerülve, már 1981- ben körüljártam a parkot. Az egyetemen ugyanis kellőképpen „beoltottak” bennünket, s nekem egy kicsit hobbim is lett minden természetvédelmi terület és arborétum. Ez a sellyei különösképp hozzám nőtt. Láttam a bajait: áz elhanyagoltságát; azt, hogy itt 50—60 fa beteg, „tőkrohadt” állapotú. Ezeket ki kellene vágni, s a ’ helyükbe- újakat kellene telepíteni. Persze, szakszerűen. Megőrizve, sőt, továbbfejlesztve a növényi értékek esztétikai viszonyát egymáshoz, vagyis az összhatás harmóniáját. Ebben sokat tudnék segíteni, hiszen Sopronban, s másutt is vannak jó kapcsolataim. A ritkítás is ráférne némelyik fenyőfajra. S egyáltalán, rendbe hozás után a karbantartás. Ennek a földmérését, irányítását szívesen vállaltam volna társadalmi munkában. A munkálatokat pedig nem lett volna különösebb gond elvégezni, ha a kezelésünkbe adták volna azzal, a gondolom, minimális 100—200 ezer forinttal, amit évente úgy is rá- költenek. Nekünk vannak hozzá szakembereink, s van az erdészetnek 250 dolgozója ... Egy kastélykert kálváriája Fotó: Fazekas László Hazai tájakon Szanazug
