Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
NÉPÚJSÁG 1986. július 5., szombat A termelőtől a fogyasztóig Hová úszik (el) a hal? Üjsághir: „Ausztráliában egy orvoskongresszuson megállapították, hogy a hosszú élet titka nem a különféle diétákban rejlik. Az orvosok azt állítják, jól kell táplálkozni és aktív életmódot folytatni. Nagyon veszélyes csökkenteni a kalóriák számát, naponta a szervezetnek legalább 1000 kalóriára van szüksége. A táplálkozásnak változatosnak kell lennie, az ételeknek kevés zsírt kell tartalmazniuk és ajánlatos halat enni.” Gondolom nem kell az olvasót különösebben győzködni arról, hogy a halhús igen egészséges táplálék. Bár — s ezt is tudjuk mindnyájan — a magyar ember inkább a sertés-, a marha- vagy a birkahúsra vágyik — halat csak legritkább esetben tesznek az asztalra. Ennek oka táplálkozási szokásainkban keresendő, és talán abban is, hogy mára visszáiára fordult az a békeidőkbeli reklámszlogen, amely azt hirdette: „Mondja, marha, mért oly bús, olcsóbb a hal, mint a hús?” Azaz, napjainkra igencsak megdrágultak a halak. így aztán, akinek halra fájdul meg a foga. annak tömött pénztárcával illik betérnie a halboltba — ám az üzletben egyre gyakrabban találkozhat a következő felirattal: „Élő hal nincs". Hol a hal? Milyen a hal- termelés. -forgalmazás, -értékesítés, helyzete? Ennek próbáltunk utánajárni több. kevesebb sikerrel. Etetögép kéne! A mi feladatunk elsősorban a kutatás, a tenyésztés, az ivadék előállítása és az új halfajok honosítása — tájékoztat dr. Müller Ferenc, a szarvasi Halászati Kutató Intézet (Haki) igazgatója. — Magyarországon körülbelül 25 ezer hektár halastó üzemel. Ezek nagy része műszaki fejlesztésre szorul. Jobban kellene gépesíteni a lehalászást, automata etetőgépekre, szivattyúkra lenne szükség. Véleményem szerint, ha a kereskedelem is érdekelt lenne a haltermelésben, akkor a nyereség egy része visszakerülhetne a halgazdaságokhoz, ez megoldaná a műszaki fejlesztést és ezzel az állandó, folyamatos termelést is. Tény, hogy az utóbbi években csökkent a haltermelés: míg 1983-ban 44 ezer, addig 1984-ben 38 ezer, ’85-ben pedig már csak 36 ezer tonna halat adtak a magyarországi gazdaságok, szövetkezetek. Ennek az az oka, hogy csökkent a jövedelmezőség, ez visszahatott a termelésre is. Nőttek a takarmányárak, a munkabér, bevezették a vízdíjat, s nem utolsósorban visszaesett a növényevő halak — a busa — tőkés exportja is. Ezért 60-70 százalékkal csökkentek a halárak, s emiatt csak veszteséggel lehetett előállítani. Tavaly 20 állami gazdaságból 11 hiánnyal zárta az esztendőt, és ez természetesen azt jelentette, hogy visszafogták a haltermelést. Ez évtől a termelők minden kilogramm értékesített hal után 8 százalékos állami ártámogatást kapnak. Ettől döntő változást nem várnak, mindenesetre segít abban, hogy a haltermelés ne csökkenjék tovább... Nincs hal! A békéscsabai Halért- üzletben legtöbbször üres az élő hal tárolására szolgáló akvárium. Szamos István fiókvezető szavai nem mentesek az indulatoktól: — valamikor még hétfőn és szerdán jött szállítmány Bihar- ugráról. Most pedig már azt sem tudom, mikor lesz hal a boltban. Van úgy, hogy két hétig nincs árunk. Hetenként minimum 25—30 mázsa halat tudnánk eladni, ám egy hónapban sem kapunk ennyit. Semmilyen előnnyel nem jár, hogy a Halérthez tartozunk. Véleményem szerint — ahogy én innen meg tudom ítélni —, a gazdaság és a mi vezetőink között szakadt meg valami. Nálam 75 forint egy kilogramm ponty, az árréssel együtt. A termelők pedig ilyen áron nem adják el az árut a Halértnek. A maszeknál szabadáras a hal. ök elkérhetnek 100 forintot is kilójáért, és a vevő kénytelen nála megvenni, mert itt az üzletben még a hal szagát sem érezni. Régen volt süllő, pisztráng, kecsege, harcsa — most már busát Is ritkán kapunk, mert a maszek többet tud fizetni érte, mint a Halért. Higgye el, nekem a legkellemetlenebb elküldeni a vevőt üres kézzel. A minap egyik rokonom ballagására készültem, kiöltöztem, és még reggel benéztem az üzletbe, hogy minden rendben van-e? Épp bejött egy vevő, hogy kell neki nyolc kiló ponty. Sajnos nincsen, uram — mutattam az akváriumra. „A fenébe is, nem kiöltözni kell, hanem halat szerezni!” — kelt ki magából a kedves vevő. És tulajdonképpen igaza van. Csakhogy én nem mehetek ki Biharúgrára — és máshová sem — halat vásárolni. .. Nem éri meg... A Hidasháti Állami Gazdaság biharugrai halászata a Gyomaendrődi Viharsarok Halászati Tsz mellett a legnagyobb a megyében. — Nekünk évek óta nincs szerződésünk a Halérttel — mondja Tóth János, az állami gazdaság közgazdasági igazgatóhelyettese. — Az általuk fizetett árak számunkra elfogadhatatlanok. Tudvalévő, hogy a hal szabadáras termék. A Halért ár- kalkulációja azonban nem követi a keresleti-kínálati viszonyokat. Az ő áraiktól nagyban eltér a termelői ár, olyannyira, hogy mi a Halért fogyasztói árán — s azon felül is — el tudjuk adni a halat másoknak. Hogy hol találunk piacot? El lehet .adni a halászati tsz-ek üzlethálózatainak, vagy például a mohácsi, vagy a paksi halászcsárdáknak, vagy akár a maszekoknak is, akik a Dunántúlról hajlandók utánfutóval idejönni. Ott mintha nagyobb kultúrája lenne a halfogyasztásnak. Hat évvel ezelőtt kipróbáltuk, hogy a megyében mennyire kelendő a hal. Akváriumokat adtunk az üzleteknek, és megkezdtük az árusítást. Az első hetekben elment mindenütt egy-két mázsa hal, de aztán nem kellett senkinek. Az az érzésem, hogy ez ügyben nagyobb a szöveg, mint a valós igény. Bennünket nem érdekel különösebben, hogy van-e a megyében hal. Ha igazán lenne rá kereslet, akkor itt adnánk elEgyébként nem éri meg ma halat termelni. Jelentős — a felhasznált vízmennyiségtől függően — évi 4—4,5 millió forint vízdíjat kell fizetnünk. Emellett 1982-ben fejeződött be a több mint 100 millió forintot felemésztő fejlesztésünk Biharugrán. Ezerhektárnyi vízfelületet — betápláló csatornákat, halágyakat — korszerűsítettünk, kövesutat építettünk. Az e célra kapott állami kölcsönök kamatai időközben megnőttek, s ez természetesen érződött a hal előállítási költségeiben is. Többször felvetettük, hogy átvesszük a csabai Halért-boltot. Nemet mondtak. Kértük a Halértet a tárgyalásokon, hogy alkalmazkodjék rugalmasabban a mindenkori árakhoz. Nemet mondtak. Bár — mint említette — nincs szerződésünk a halérttel, ennek ellenére elvállaltuk, hogy Csabára is adunk halat, persze, nem az igények szerint. Idén májusban például 141 tonna pontyból a Halért 2, a halászati tsz-ek 73, a maszekok 66 tonnát kaptak. Egyébként az állami gazdaságnak évente 10 milliós veszteséget „hozott” a halászat. Talán az idén már más lesz a helyzet... 1 Halért megy balért A Halértékesítő Vállalat (Halért) 1949. április 1-én alakult mint a hazai halászati termékek forgalmazója. Tevékenységi köre természetesen változott az évek során. „Több lábra helyezkedő” * élelmiszer-nagykereskedelmi vállalattá alakult 1968 óta. A hal meghatározó profilt jelent gazdálkodásában, de ez egyedül nem nyereséges. — Feladatunk az árpolitizálás is — kezdi a beszélgetést Leichtner Ervin, a Halért áruforgalmi főosztályának vezetője. — A haltermelőtől indíttatott árat nem fogadhatjuk el. Nem is akarjuk! Körülbelül 70—75 forintért kellene megvennünk a hal kilóját, és a fogyasztói ára az üzletekben már 80—90 forint lenne. Ezt mi túl magasnak tartjuk, bár a kiskereskedők nyugodtan emelhetik az árakat. A Halért nem teheti már a vevők miatt sem, hogy napról napra változtassa az árait. A mai érdekviszonyok nem a mi malmunkra hajtják a vizet, illetve a halat. Ha például 60 forintért vásároljuk meg az árut — akár nagytételben is — a termelőtől, az üzleteinkben 66 forintért kínáljuk. A maszek elviszi 70-ért, s hozzánk jön, hogy tartálykocsijainkkal szállítsuk fel Budapestre a 10 mázsa halat. Nyolc forintért vállaljuk kilóját, s mire a fővárosba érünk, már 78 forintba kerül egy kilogramm hal. És tudja, mennyiért adja el itt? 90—100—120 forintért! Kis tételben a Halértnek sem éri meg a Italüzlet.- Évente 3500 tonna halat dobunk piacra, s ennek a mennyiségnek duplája kéne ahhoz, hogy nyereséges legyen a halkereskedelmünk. Iraki irány... A magyar halászat a fel- szabadulástól 1968-ig elosztá- sos rendszerben működött, azaz a megtermelt halat az üzletek között osztották szét. Az új gazdasági mechanizVÁLTOZNAK AZ IDŐK... A Halért 1S7I. februári árai: 1 kg ponty 23,— Ft 1 kg sült hrkk 10,— Ft 1 adag halászlé 12,50 Ft A mai árak: 1 kg ponty 75,— FT 1 kg sült hrkk 126,— Ft 1 adag halászlé «3.30 Ft mus bevezetésével a piaci törvények kezdtek érvényesülni, és jött az úgynevezett szabadpályás értékesítési rendszer, ami azt jelenti, hogy annyit kell termelni, amennyit a vevők megvesznek. Csakhogy ezt egyeztetni kellett volna az illetékeseknek. De ez nem történt meg. A hatvanas évek elején új növényevő halak honosodtak meg. Olcsón, tömegével kerültek a piacra. A hetvenes évek első felére annyi busa volt a hazai üzletekben, hogy nem lehetett eladni. A Halért kereste a megoldást, és sorra születtek az újabbnál újabb halkonzervek. Majd rátaláltak az iraki piacra, és 1977-ben beindult az export, melyet három év múlva a Terimpex Külkereskedelmi Vállalat halirodája vett át, így közvetlenül a termelőkhöz került az árkülönbözet jó része. Minden hazai haltermelő iraki exportra kezdett termelni. Mivel a piaci hal termelése hároméves ciklusban valósul meg, 1983-ra közel 10 ezer tonna hal „jött ki” a vízből. Ezzel szemben az irakiak évente csak 2500— 3000 tonnát vásároltak. Az eladatlan mennyiség pedig a tárolókban maradt, és elfoglalta a helyet más halfajták, például a ponty tenyésztése elől. A Halért szakembere szerint ezt a helyzetet éljük most. — Megfelelően irányított, koordinált termeléssel ki lehetne védeni az ehhez hasonló helyzeteket, amely miatt most leginkább a fogyasztó érzi megkárosítva magát. Mi most is segítenénk ezt a munkát: meg tudnánk mondani a velünk szerződést kötő termelőnek, hogy milyen halfajtából, mennyit termeljen, és ezt a mennyiséget a Halért garantált áron és időben átvenné tőle. Sőt, a befektetés bizonyos — akár 50 — százalékát is finanszírozni tudnánk. — Várhatóan 1987 őszére valamivel kedvezőbb lesz a hazai halellátás — mondta végezetül Leichtner Ervin. * * * Mit tehet mindehhez hozzá e sorok írója? Várjuk a haldömpinget, de addig is dél-amerikai importból származó, konyhakész halfiiét fogunk venni, melynek kilója csak 86 forint, és még tisztítani sem kell. igaz ugyan, hogy halászlét nem lehet belőle főzni... Hornok Ernő A bőség (?) zavara... A Terimpex hallrodája foglalkozik az exportügyekkeL A Halforg Gazdasági Társulást olyan haltermelő téeszek és állami gazdaságok hozták létre, amelyek halboltot üzemeltetnek. A Halino Agrárfejlesztő Közös Vállalat a halászattal kapcsolatos műszaki fejlesztéssel foglalkozik. (E vállalaton belül működik a Halforg.) A termelők az idén létrehoztak még egy társulást azzal a céllal, hogy egy kalapba kerüljön a halimport, s ezzel együtt a belföldi ellátás. Az importból keletkezett hasznot pedig a halászat fejlesztésére igyekeznek felhasználni. Ennek a neve: Haltermelési és Forgalmazási Gazdasági Társaság. Gesztora az Agker KFT. A társaságokból tehát már v an bőven ... BÁBOLNAI NAPOK 1986 v^SZEPT. 30-QKT^ Idén szeptember 30. é* október 3. között rendezik a bábolnai napokat. Jelentős változás az előző évekhez képest, hogy a gyakorlati gépbemutató lényegesen nagyobb területet, 264 hektárt vesz igénybe. Itt mutatják be a hazai és külföldi kiállí- ók legújabb gépelt. Lehetőség nyílik az új hengeres nagybálázók összehasonlító értékelésére is. A talajmflve- lés újdonságaiként bemutatkozik jó néhány magyar és külföldi tárcsa, ásóborona, magágy-előkészítő és eke. A betakarításhoz kapcsolódó szállítóeszközök közül érdeklődésre tarthat számot a Skoda, a Tátra, a Csepel és a Rába mezőgazdasági tehergépkocsi, valamint az NBP 313 és az NBP 330 nyerges pótkocsi. Ónálló programot nyújt az „Elektronika és mikroelektronika a mezőgazdaságban” című kiállítás, ahol több mint 30, a számítástechnikában és a szabályozástechnikában működő kül- és belföldi cég mutatja be újdonságait. Közöttük szerepel majd a házigazda közös vállalat távadatfeldolgozáson alapuló számítógépes alkatrész-forgalmazásnak rendszere. Külön része a kiállításnak a gépi munkákhoz szükséges kiegészítő és segédanyagok bemutatása. A MÉM műszaki főosztálya a Komárom Megyei Üjítók Szervezetével ismét megszervezi az újítók országos kiállítását. A bábolnai napok legkiemelkedőbb fóruma október 1-én a MÉM és az Ipari Minisztérium miniszterhelyetteseinek tájékoztatója lesz a VII. ötéves terv fejlesztési és kutatási programjairól, és a várható fejlesztési eredményeiről. A gépbemutatótól éppen csak gyalogjárásnyi távolságra indul a KGST szántóverseny döntője bolgár, csehszlovák, NDK-beli, lengyel, szovjet és hazai szántómesterek részvételével. A magyar csapat tagjait nagy körültekintéssel választja ki a MAE szántóverseny-bizottsága, mert az 5 évenként megtartott vetélkedőkön magyar versenyző még nem végzett első helyen. Ami gondot jelent: kevés az ifjúsági versenyző, női traktorosunk pedig egyáltalán nincs. A Békéscsabai Május i. Mgtsz BÉRBE ADJA a békés—dobozi Összekötő út mellett levő sertéshizlalóját, 1986. augusztus 1-től. Érdeklődni: a Május 1. tsz központjában lehet, Békéscsaba. Dobozi út. Geszti történet A levél nem volt névtelen, így könnyű volt megtalálni Brandt Jánost a Geszti Egyetértés Tsz gépműhelyében. 0 néhány társa nevében azért fogott tollat, mert sérelmesnek tartotta, hogy a tsz vezetősége a hibridkukoricavetőmag-termő táblát bérnövelésre felparcellázta és mindenki számára kötelezővé tette a munkából való részvállalást, Kérdés: joga van-e a tsz vezetőségének ilyen határozatot hozni? Vajon az ilyen intézkedések összeegyeztethetők-e a tsz-demokráciával? Joga van-e a tsz vezetőségének azok szankcionálására, akik ezt a munkát megtagadják? A tsz vezetőségének joga volt a határozat meghozatalára, és joga van a munkából részt nem vállaló tsz-tagok szankcionálására. De mielőtt erre vállalkozik, kötelessége személy szerint mérlegelni a kőtelező munkát nem vállaló tagok enyhítő körülményeit. A Geszti Egyetértés Tsz vezetősége — állítjuk — körültekintően járt el a hibridkukorica-terület bérnövelésének szervezésében. Mivel látta, hogy a területen a gyomtalanítás, a tőbeállítás és a címerezés csak úgy és akkor végezhető el, ha minden tag számára előírja a munkából való részvállalást. Ezért fogalmazta meg minden tsz-tag számára azt a felhívást, amit Brandtéknak is eljuttatott. A „minden tsz-tag számára” szavakból következik, hogy a Geszti Egyetértés Tsz-ben az irodisták munkájára ugyanúgy számolnak a hlbrldkukorlca-táb- lán, mint az állattenyésztésben és a gépesítésben dolgozókéra. De tegyük hozzá: a vezetésben dolgozók munkája Is szóba került. Az elnöknek, a főagronómusnak, • párttitkárnak, a főkönyvelőnek és a főmérnöknek ugyanúgy kimérték a területet, mint a többieknek. — Amikor a hibrid kukorica munkálatait kell csinálni, kiürül a tsz-kőzpont. Csak ügyeletet tartunk, mindenki a határban lesz, mert a növényápolás munkálatai nem tűrnek halasztást — mondja Urbancsek Károly főagronómus. — Ha a vezetőség tagjai teljes erővel vállalták e munkából a részvételt, akkor úgy gondolom, jogos a visszakérdezés: a tag miért nem vállalhatja? A szövetkezet fizet ezért a munkáért elég szépen, méghozzá hektáronként 4 500— 5 000 forintot. Tehát nem valami „ajándékrobotról” van szó. De bizonyára sokan nem tudják, hogy az első számú vezetésben dolgozók számára különböző rendeletek tiltják azt, hogy az ilyen munkáért pénzt vehessenek fel. 0k valójában öntudatból vállalták a terület beművelését. Ez történt Geszten ezen a tavaszon. Még mindig kissé rezignálton állok és csak arra gondolok: 8—10 ember miért nem értette meg azt, amit a szövetkezet tagságának túlnyomó többsége magáévá tett? Brandték részéről bizonyára félreértés lehet a dologban. Hiszen miért is rekeszte- nék ki magukat a közös munkában a többiek közül, amikor több mint 20 éve jól megvannak egymással a szövetkezetben? Dupsi Károly
