Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-04 / 156. szám

1986. július 4., péntek SPORT SPORT SPORT SPORT „Dz állóképesség terén kell sokat előre lépni” Az új vezető edző „állomáshelyei”: Ózd, Debrecen, Eger, Békéscsaba Az 1985—86-os bajnoki labdarúgóévad utolsó mérkő­zése előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Sülé István, aki két esztendeig volt az Előre Spartacus labdarúgóinak ve­zető edzője, a klubbal köl­csönösen megegyezve, nem újítja meg vezető edzői szer­ződését. A kulisszák mögötti tárgyalásokat követően ha­marosan az is napvilágra ke­rült, hogy Csank János, az. egriek mestere veszi át a stafétabotot. A július 1-én megkezdődött újabb felké­szülési szakasztól tehát új vezető edzője van a .békés­csabaiaknak. A helyi szurkolók körében kevésbé ismert Csank János. Nem véletlen, hogy megke­restük és szóra bírtuk — egy bemutatkozás erejéig: — Ózdon születtem 1946- ban, s ott is játszottam so­káig — vallja a szakember. Középiskolai tanulmányaim után úgy döntöttem, hogy felvételizek a Debreceni Agrártudományi Egyetemre, amit el is végeztem. Ugyan­akkor játékos-edzőként sze­repeltem, a DASE NB III-as csapatában. Tanulmányaim befejeztével visszakerültem Özdra, ahol még két évet játszottam. Az NB I B-ben éppen a békéscsabaiak ellen mutatkoztam be, 1970-ben. Ózdról az utam az éppen az NB /-bői kiesett Egerbe ve­zetett, ahol 1972. és 1979. között, mint játékos gyakran szóhoz jutottam. Ez utóbbi dátum egybeesik azzal, hogy abbahagytam az aktív sport- pályafutást, egyben meg­kezdtem szakedzői tanulmá­nyaimat a Testnevelési Fő­iskolán. Már ez időszak alatt rá­bízták az egriek utánpótlá­sát, volt serdülő- és ifjúsági edző. Mire a szakedzőit be­fejezte •— 1983-ban — már az egri csapat „élén” találta magát. Vagyis a legutóbbi három esztendőben az NB I-be feljutott, majd kiesett egriek - szakvezetője volt. Legutóbb újabb dicsőségre vezette a Heves megyei csa­patot, hiszen az 1986—87-es bajnokságban a békéscsabai­ak egyik ellenfele lesz volt gárdája. Az önként vállalt változtatásról, Békéscsabára költözéséről így beszél: Az új vezető edző: Csank János — Ügy érzem, minden ed­ző esetében elsősorban szakmailag indokolt, hogy váltson. Az elmúlt bajnoki szezonban már tudtam, hogy elmegyek Egerből, mások is kerestek, végül is Békéscsa­bára esett a választásom. Több dolog is befolyásolt abban, hogy a Viharsarokba kerültem. Tudom, hogy itt a szurkolók ángyon szeretik 'a labdarúgást. Ambrus Zoli barátom is békési fiú. Játé­kosként is megfordultam a megyeszékhelyen, és mindig is szerettem itt játszani. Igaz, mondták: „a Viharsa­rokban mindig dörög az ég", de én ezt szeretem. Hogy ponotsabban fogalmazzak, a feladat nehézsége vonzott. Egyébként azt is megtud­tuk az újdonsült békéscsabai szakvezetőtől, hogy az NB I- ben és a második vonalban is szinte minden játékost is­mer. így az ittenieket is. Természetesen nem hagyhat­tuk ki a kérdést: van-e va­lami köze ahhoz, hogy most Békéscsabán viszonylag nagy a fluktuációg Sokan elmen­nek, s új arcokat is fölfedez­hetünk a pályán. — A Békéscsabáról távo­zókhoz kevesebb közöm van, több az ide érkezőkhöz. A feladat újszerűsége megkí­vánja, hogy némiképp vál­Vihar a portugál labdarúgásban Meruk József, az MTI madridi tudósítója jelenti: Lisszabonban politikai vihart kavart a Portugál Lab­darúgó Szövetség vezető testületének kedden nyilvános­ságra hozott döntése, amelynek értelmében hét játékost örökre eltiltottak a válogatottságtól. A haladó ellenzéki pártok képviselői a törvényhozásban tiltakoztak a rend­kívül szigorú intézkedések ellen. A Portugál Labdarúgó Szövetség vezetői kemény lé­péssel torolták meg a válogatott játékosok mexikói fe­gyelmezetlenségét. A Mundial idején szervezett sztrájk miatt hét sportolót örökre kizártak a nemzeti válogatott­ból. A Szocialista Párt, a Portugál Kommunista Párt, a Reformista Párt és a Demokratikus Mozgalom parla­menti képviselői önkényesnek és megengedhetetlennek nevezték a labdarúgó szövetség vezetőinek intézkedését. A képviselők szerint a döntés sérti az alapvető emberi jogokat és csorbítja a munkavállalói jogokat is. Jose Carlos de Vasconcelos szocialista párti képviselő utalt ar­ra, hogy most a játékosokból akarnak bűnbakot csinálni, holott a kudarcért mások is felelőssek. Egy másik kép­viselő parlamenti vizsgálóbizottság felállítását indítvá­nyozta annak érdekében, hogy mindkét fél véleményét meg lehessen hallgatni. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy a portugál játé­kosok által megtagadott edzőmérkőzés ugye addig nem okozott különösebb fennakadást, amíg a válogatott szé­nája jól állt. A labdarúgó szövetség vezetői azután hoz­ták meg kemény döntésüket, miután Portugália váloga­tottja kiesett a továbbjutók közül. tozzon a csapat. Bízom ab­ban, hogy a már itt lévők, Szenti, Kovalik és Pisont, könnyen beilleszkednek a régi gárdába. Az természetes, hogy e né­hány nap után a célkitűzé­sekről még nem beszélhe­tünk. Arról viszont igen, milyen tervei vannak. Erre ekképp válaszolt: — Vígh Tibor pályaedző kollégámmal együtt elsősor­ban arra törekszünk, hogy az NB I középmezőnyébe kerüljön a békéscsabai csa­pat. Ehhez elsősorban az ál­lóképesség terén kell sokat előrelépni. Taktikai téren a játékosállománynak megfe­lelő hadrendet kívánunk ki­dolgozni, úgy a hazai, mint az idegenbeli találkozókra. Valamennyi összecsapáson tudni kell alkalmazkodni az ellenfélhez, ugyanis van a mezőnyben nálunk erősebb, de van tőlünk gyengébb csapat is. Mindegyik ellen másként kell játszani. Na­gyon jó dolog lenne, ha a megyében egy stabil NB li­es háttércsapat tudna ben­nünket segíteni. Erre azért is szükség lenne, hiszen a legjobb utánpótláskorú játé­kosaink ide kerülhetnének, s egy-két év alatt itt „meg­edződnének”. Ugyanis val­lom, hogy kockázatos dolog egyszerre nagyon sok fiatalt a mélyvízbe dobni. Ez eset­ben be kell tartani a foko­zatosság elvét. Végül az iránt érdeklőd­tünk, milyen program vár a labdarúgókra az augusztus 16-i rajtig? íme: e napok­ban hazai környezetben ké­szülnek, majd július 14—19. között Gyomaendrődön edző­tábor jelleggel. Újabb egy hét itthoni felkészülés kö­vetkezik, azután augusztus 1—3. között Egerben, a Marlboró nemzetközi kupa- tornán lépnek pályára. 'Rá egy hétre a csehszlovákiai Besztercebányán, ugyancsak egy torna keretében, ahová mint a tavalyi kupagyőztes lett meghíva a lila-fehér együttes. Sőt, az új vezető edző azt is elárúlta: lesz olyan időszaka az alapozás­nak, amikor napi három ed­zést vezényel a játékosok­nak. .. Jávor Péter Focibérletek A Békéscsabai Előre Spar­tacus július 7-től, hétfőtől megkezdi az NB I-es labda­rúgó mérkőzésekre a bérle­tek árusítását. Akiknek ko­rábban is volt belépőjük, azok számára augusztus 8-ig fenntartják a helyeket. A bérleteket munkanapokon 10 és 15 óra között lehet meg­vásárolni a klub Kórház ut­cai székhazában. Kézilabda Az NB I B-s női bajnokság ta­vaszi végeredménye: I. TFSE * 2. Eger 3. PMSC 4. Postás 5. Ózdi K. 6. Lehel. 7. Goldberger 8. Húsos 9. AFOR 10. D. Közút II. Köfém 12. Szeghalom 13. CAOLA 14. Medicor 17 15 - 2 490-379 30 13 10 - 3 251-234 20 13 8 3 2 283-237 19 14 8 2 4 271-241 18 14 8 2 4 266-260 18 14 7 1 6 289-287 15 13 6 - 7 250-240 12 13 4 3 6 259-243 11 13 4 2 7 231-254 10 14 4 2 8 269-315 10 13 3 2 8 226-277 8 13 3 1 9 227-242 7 13 3 i 9 254-307 7 13 2 1 10 251-291 5 Töprengés Mexikó után D mexikói labdarúgó-világbajnoksá­gon elért „eredmény” tagadhatatla­nul lehangoló. A bosszantó azonban az, ahogyan egyesek ezt kommentálják, s az okok keresésében, vagy megjelölésében felelősség körében is nagy a tanácstalan­ság. A mexikói eredménytelenségnek az okai ugyanis — véleményem szerint — nhgyon egyszerű tényekre, mégpedig gyermekne­velésünk fogyatékosságaira vezethetők visz- sza. A mexikói, vagy ehhez hasonló sport­beli leégést évtizedek óta készítjük elő va­lamennyien, szinte tendenciózusan. Követ­kezésképpen a sikertelenségeinkért egész társadalmunk felelős. Vegyük már egyszer tudomásul, hogy mai sportoló fiataljaink — természetesen tisztelet a kivételnek — általában sem fi­zikailag, sem idegileg — egy szerény ha­táron túl — nem terhelhetők. Egyszerűen nem bírják. Ezért aztán, ha megmérettet­nek a „farkastörvényekre” épülő nemzet­közi porondon, általában olyanok, mint a „hátrányos helyzetű” csirke. Puhányak, fi­zikailag gyengék, szívósságuk nullát sem ér. Miért? Mert évtizedek óta majomsze­retettel tutujgatjuk csemetéinket. Széltől is óvjuk, munkától kíméljük, megadunk mindent nekik, amit csak tehetségünk (és pénztárcánk) enged. Most aztán csodálko­zunk, hogy nem tanultak meg lemondani, tűrni, szenvedni is, amikor a helyzet úgy kívánja. Ugyan ki lehet ezért a felelős? Néhány jellemző példán keresztül men­jünk le a gyökerekig, mivel ezek régóta intő jelek: Ugyan ki ne látott volna már üzletben hisztizésig toporzékoló kisgyereket, mivel nem vették meg részére azt az ajándékot, játékot, csokit, amit a szeme éppen meg­kívánt. Gyerekeink játékszerei ma általában mozgásszegénységre nevelnek (motor, Hi- Fi-torony, magnó, video, kirakósdi stb.). Nem is olyan régen még olyan játékaink voltak, amivel mozgni, sőt. futni kellett. Iskoláink legtöbbjében az órák közötti szünetben a kijelölt helyen legfeljebb fe­gyelmezetten sétálni lehet. Hol van már az sikolaudvaron való önfeledt hancúrozás? Kérdezzük csak meg fiataljainkat, van-e körükben előnye, becsülete, nimbusza az arányos testalkatnak, a fizikai kitartás­nak, a sportsikereknek? Másfelé tolódtak el az ideálok. De ijesztő dolgokat lehet hallani és olvasni a jó tanulókkal szem­beni diákközösségi magatartásokról is. Hányszor kell még hozzáértők részéről leírni, hogy nagy bajok vannak a diákok sportoltatása körül. Miért nem léptünk már e téren is évtizedekkel ezelőtt? Napi élő téma és valóság, hogy a csak­nem szomszédban levő óvodába, iskolába, oda-vissza autóval kocsikáztatjuk a ne­bulót, vagy éppen egy kis távolságra busz­bérletet váltunk részére. Társadalmi okát, hátterét mindenki ismeri. Mindenesetre ez is nevelési baklövés. És a katonáskodás? Dicsőségszámba megy, ha fiunkat fel tudjuk menteni a valóban férfivá nevelés eme intézményes kényszere alól. Mitől lenne hát edzett a gyerek? Hosszan lehetne még sorolni a példákat, de nincs értelme. A lényeg az, hogy elké- nyelmesedtünk, s ez az elpulhult társada­lom még a meglevőnél is szerényebb ki- tartású generációt nevel. A kivételek, a Mizsér Attilák, az általános képen mit sem változtatnak, ugyanis szerencsénkre egy-egy fanatikus hazánkban is akad. Az elmondottak mintegy következmé­nyeként nézzük meg, hol tart ma sportélet tünk: Az olimpiákon elért egyre zsugorodó eredményeink bizonyítják, hogy sportoló­ink nagy hányada nem tud lépést tartani a nemzetközi szintekkel. Nem a véletlen műve, hogy a sorozá­son fiataljaink 15—20 százaléka alkalmat­lan a katonsákodásra. Sajnos, ez az arány évről évre egyre romlik. Orvosaink tudnák megmondani, hány fiatalnál mutatható ki mozgásszervi, vagy éppen testi fejletlenségi rendellenesség. Az is következmény, hogy iskoláinkban soha nem volt ilyen nagy a testnevelés alól felmentettek aránya. Egyetemeinken, főiskoláinkon szinte egyáltalán nincs testnevelés, s úgy tűnik, mintha intézményesen megtiltották volna. A példaszerű felsorolásból is leszűrhe- tők, hogy lényegében ilyen társadalmi kö­zegben felnövekedett emberekkel számol­hatnak a magyar sport irányítói, mesterei, edzői, a legalacsonyabb szinttől a legmaga­sabbig. Az alapoknál elkövetett hibákat így aztán később- a legjobban képzett mes­teredzők erőfeszítése sem tudja korrigálni. Úgy gondolom, itt kell visszakanyarod­ni labdarúgásunkhoz, vagyis Mexikóhoz. Az lett volna a csoda, vagy mondjuk meglepetés, ha nem így szerepel csapa­tunk. Idézzünk fel néhány nagyon lényeges körülményt: Hányszor dohogott jogosan Mezey György, hogy válogatott játékosai egyesü­letükben nincsenek megfelelő edzettségi fokon (néhány hetes edzőtáborozás nyil­ván csodákat nem hozhat)? Addig, míg a magyar labdarúgó-bajnok­ság a „sétagalopp szintjét alig éri el, ne várjunk tartós nemzetközi sikereket. Ha a szív, a láb, a tüdő, vagyis a szervezet nem készül fel a teljes igénybevételhez, bein- tésre sem tud a megszokottnál többet nyújtani. Azt is Mezey György jelentette ki, hogy nehéz olyan játékosokkal együtt dolgozni, akiknek nem kenyérkérdés a jó játék, a iskeres szereplés. S valóban, miért pont a labdarúgóknak kellene hazánkban a pá­lyán a lelkűket kiadni, hogy pénzt keres­senek? Van az ellenkezőjére példa elég tár­sadalmunkban. Ne gondoljuk, hogy ez a körülmény hatástalan. A józanabbak részéről időben elhang­zott: egy-egy sikeres szereplés ellenére is, azért maradjunk meg a realitásoknál. Ugyanis a diadalmenetben valóban voltak intő jelek is. A Hollandiával lejátszott ha­zai VB-selejtező mérkőzés, a ciprusi kín­keserves győzelem, a sérüléssorozat, a vi­lágbajnokságot közvetlenül megelőzően a csapatunk körüli idegi, hangulati össze­visszaság. (A hátterét máig sem ismeri megfelelően a közvélemény.) Véletlen hát, hogy a megméretéshez könnyűnek találtattunk? Szerintem tör­vényszerű volt, bármennyire fáj is meg-- aláztatottságunk. Szívből sajnálom labda­rúgóinkat, megértem az események feletti tanácstalanságukat. Bizony nagyon kínos lehet, ha az ész ugyan tudná mit kell tenni, de valahogy a szervezet nem enge­delmeskedik. Továbbra is kivételes tisztelettel nézek fel Mezey Györgyre, mert amit egy felké­szült és jószándékú ember megtehetett^ azt megtette. Egy egész társadalom felelőssé­gét ezért ne akasszuk a nyakába. Leg­könnyebb ugyanis „bűnbakot” keresni. Nem nehéz a jövőbe látni. Lehet ennek a magyar válogatottnak maga az atyaúristen is a szövetségi kapitánya, ez ennyit tud, ennyit bír, s csak erre képes. Mi tehát a teendő? Másképp csinálni mindent, mint eddig. A példák, az ese­mények bizonyítják, hogy így nem megy. E nagy munkához viszont az egész társa­dalom hatékony összefogására, józanságá­ra van szükség. Ehhez pedig, sajnos, hosz- szú idő kemény munkája kell. M indezekből következik, hogy siker­telen szereplésünknek nem egy, ha­nem' nagyon sok felelőse van. Az lenne a természetes, ha a sikertelenségért az érdekeltek éppen olyan arányban vál­lalnák a felelősséget, mint ahogy általá­ban osztozni szoktunk a megdicsőülésben. Hankó György Ejtőernyős hírek Hajdúszoboszlón rendezték meg a n. Hüse Károly nemzet­közi ejtőernyős emlékversenyt, melyen nyolc ország — Ma­gyarország, Csehszlovákia, Szov­jetunió, Románia, Lengyelor­szág. Ausztria, Bulgária, NDK — 21 csapatának 84 sportolója indult. A békéscsabaiak szem­pontjából a viadal jól szolgálta a felkészülést a nemzeti bajnok­ságra. Az Ondrejcsik Mihály ve­zette csapatnak — Timár, Be- raczka, Bodor, Magúra összeál­lításban indult — az erős me­zőnyben ugyan nem sikerült ér­mes helyezéseket elérni, de Ti­már, Bodor, Magúra és Nagy már az első versenyen teljesí­tette az I. osztályú minősítéshez szükséges feladatot. A békés­csabaiak csapat-célbaugrásban 13. és összetett csapatverseny­ben a 13—15. helyet szerezték meg. * * * A szoboszlói verseny után a békéscsabaiak Bulgáriába utaz­tak, ahol a festői szépségű Al- benán évadnyitó nemzetközi versenyen vettek részt, ahol hat ország 12 csapattal képviseltette magát. Egyéni célba ugrásban a csa­baiak eredményei: 17. Bodor... 26. Magúra ... 30. Nagy ... 32. Beraczka. Csapat-célbaugrásban a csabaiak hatodikok lettek, összetettben az 5. helyet szerez­ték meg a Bodor, Magúra, Nagy, Beraczka. Timár, Újvári, Ond­rejcsik, Frankó összetételű együttesükkel. SZOMBAT vízilabda. Békéscsabai Előre Spartacus—Pécsi MSC, OB II. B-s bajnoki mérkőzés, Békés­csaba, Árpád fürdő, 11.00. Kosárlabda. Jubileumi emlék­ülés, Békés, MSZMP városi bi­zottsága. Ganz Mávag-Békési Afész Fontex női mérkőzés, 16.00. Ganz Mávag—Békési Afész Fontex férfi, 17.30, Békés, 3. sz. ált. isk. Tömegsport. III. megyei ci­gánysportnap, Sarkad, Kinizsi sporttelep, 7.30. Természetjárás. 25. jubileumi irodalmi-történelmi túra, Szeg­halom, Várhely. Találkozás Szeg­halmon a Kossuth téren 9.00 órakor. Túravezető: Homoki La­jos. VASÁRNAP Salakmotor. Nemzetközi ver­seny, Gyula. 17.00. BÉKÉS MEGYEI . NÉPÚJSÁG Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága és a Békés Megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyei­tes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Tele­fon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési dij:egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom