Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-29 / 177. szám

*Tr flz autópályán vezetés veszélyei Orosházi Üveggyár Vélemények a munkafegyelemről Hazánkban autópályán 100 kilométer, óra sebességgel szabad haladni. Sok gépko­csivezető nem elégszik meg ezzel sem, és túllépi a meg­engedett sebességhatárt. Va­jon tudják-e a gépkocsiveze­tők, hogy 100 kilométer órás sebességnél mekkora a fék- út, és a féktávolság? A féktávolság 100 (!) mé­teres, a fékút több mint 70 méter. A megállásig eltelt idő csaknem 4 másodperc. Ezek az értékek megdöbben­tőek, és nagyon fontos len­ne, hogy a járművezetők tisz­tában legyenek vele. Az au­tópályán való közlekedés vi­szonylag veszélytelenebb az országúti forgalomhoz ké- est, és éppen a viszonylagos eszélytelensége jelent egye­sek számára bajt. Ugyanis a gépkocsivezetők egy adott kockázatvállalási szinten közlekednek. Mit jelent ez a fogalom? Két tényező határozza meg adott pillanatban a sebessé­günket: egyrészt szeretnénk' minél hamarabb célhoz érni, ezért igyekszünk minél gyor­sabban- haladni. A másik té­nyező a biztonság, emiatt vi­szont nem növelhetjük se­bességünket mindén határon túl, sőt a biztonság érdeké­ben csökkentenünk kell (kel- , lene). A két ellentétes té­nyező között kell döntenünk: melyik fontosabb adott pil­lanatban, mekkora kockáza­tot vállalunk a hamarabb célhoz érés érdekében? Azok a gépkocsivezetők kockáztat- • nak inkább, akiknél a ve­szélyérzet általában vagy pillanatnyilag csökken. Az autópályás közlekedés­nél a külső tényezők csök­kentik a veszélyérzetet: a széles, két (vagy három) sá­vos, jól kialakított útvonal- vezetés; nincs keresztező forgalom. Gyalogosokra, ál­lati erővel vont járművekre nem kell számítani — ez mind a biztonságot szolgálja, s ezek a tényezők a sebes­ségnövelés irányába mutat­nak, hiszen a vezetők biz­tonságérzete megnő, így a nagyobb sebességet is ve­szélytelenebbnek tartják. A hosszú autópályás veze­tésnél a monotónia, az egy­hangú környezet hatására bekövetkező kifáradásérzet veszélyeket hordoz magában. Az ingerszegény környezet növeli a fáradásérzetet. A vezetők egy része úgy pró­bál védekezni az egyhangú­ság ellen, hogy növeli a se­bességet, így anélkül, hogy tudna róla, növeli a kockáz­tatás, a veszély mértékét. Az időben beiktatott pihenő so­kát segít a monotóniaállapot megszüntetésénél. Célszerű kiszállni a gépkocsiból, és testmozgást végezni, majd felfrissültén folytatni az utat. Veszélyhelyzet jócskán van autópályán is. Igen gyakori a több járműves összekocca­nás, összeütközés. Az egyik jármű hirtelen manővere, hirtelen irányváltoztatása, vagy fékezése következtében a mögöttes járművek egy­másba rohannak. Nyáron az utak általában amúgy is zsú­foltak, ezért gépkocsioszlo­pok, konvojok alakulnak ki. Ez arra kényszeríti a veze­tőket, hogy a többiekhez al­kalmazkodjanak. Ez a szi­tuáció nem veszélytelen, amennyiben valamelyik ve­zető óvatlan, és lazít a fi­gyelmen. Nap mint nap hal­lani gépkocsisorokban bekö­vetkezett koccanásokról, sú­lyos összeütközésekről, mert az elöl haladó járműveket általában nem a megenge­dett távolságról követik a vezetők. Ha az elöl haladó hirtelen fékez, a mögöttük levő járművek egymásba tor­lódnak. Sokszor előfordul, hogy azt is rátolják az elöl állóra, aki meg tudott volna állni. Autópályán vezetésnél fo­lyamatosan győződjünk meg róla, hogy milyen távolságra, hol vannak járművek, nem­csak előttünk, hanem mögöt­tünk is. Ha túl közel vannak hozzánk a mögöttünk hala­dók, vagy távolodjunk el előre, amennyire lehet, vagy engedjük, hogy leelőzzenek. Esetleg féklámpa felvillantá­sával jelezzük, hogy túl kö­zel vannak. Ne haladjunk fo­lyamatosan úgy, hogy előt­tünk, mögöttünk nincs kellő távolság. Ezért fokozottabban figyeljünk a partnerek ma­nőverezésére, állandóan ke­ressük az esetleg szükséges­sé váló menekülési utakat. Külön foglalkozunk az au­tópályás éjszakai forgalom­mal is, mivel az éjszakai köz­lekedők sokkal több veszély­nek vannak kitéve, mint a nappal vezetők. A járműve­zetők döntő többsége nem használja a távolsági fény­szórót, tompítottál közleke­dik akkor is, amikor nincs szembejövő forgalom. Jó tud­ni, hogy a tompított fényszó­ró mellett csak 40—50 kilo­méter órás sebességgel sza­bad közlekedni, ha nem aka­runk bajba jutni. Ugyanis a tompított fényszóró mellett a belátható távolság nem en­ged meg nagyobb sebességet. Kísérletekkel bizonyították, hogy a tompított fényszóró használata mellett, ha 60 ki­lométer ’órás sebességgel ha­lad a jármű, a vezető féktá­volságon belül veheti észre a földön fekvő tárgyakat, embert. A legtöbb vezető át­haladt a kifektetett akadá­lyon. Autópályán különösen a hegymeneti szakaszokon cél­szerű óvatosan közlekedni, mert itt a kisebb teljesítmé­nyű járművek lelassulnak, a nagyobb kapacitásúak pedig igyekeznek leelőzni őket, mi­előtt még a lendületük csök­ken. Ilyenkor előfordul, hogy nem figyelnek eléggé hátra. Ha hegymeneti szakaszon haladunk, a belső sávon fo­kozottan figyeljük azokat a járműveket, amelyek leelőz­hetik a másikat: például ha egy Trabant mögé felzárkó­zott egy 1500-as Zsiguli, vár­ható, hogy a Zsiguli vezetője előzni fog. Ezért, ha mögé­jük értünk, főleg ha a Zsi­guli „holtterében” vagyunk, jelzéssel adjuk a vezetők tudtára előzési szándékun­kat. — sz — Bizonyára megfigyelték, napjainkban sok szó esik a társadalom munkaidőalapjá­nak védelméről, a munkafe­gyelem megszilárdításának szükségességéről. Számos in­tézkedés is napvilágot látott a közelmúltban mindezzel kapcsolatban, s ma még ko­rai lenne véleményt monda­ni ezek hatásáról. Fontos megállapítás az is, hogy a magasabb jövedelmek alapja csak a teljesítménynöveke­dés lehet üzemeinkben, gyá­rainkban. Törekedni kell a veszteségforrások (betegna­pok, igazolatlan hiányzás, törtnapi hiányzás, állásidő stb.) csökkentésére. Érdekes megfigyelni azt a magatartást, mely szerint a munkafegyelem erősítését, amíg nem az egyes érintett közösségekről van szó, szin­te mindönki egyöntetűen tá­mogatja, de amikor a saját portáján kellene sepregetni, már egészen másképpen vé­lekedik. Napjainkban az ösz­tönzés elsősorban a bérek növelésével történik, s csak elvétve találkozunk pénzle­vonással a kisebb teljesít­mények esetén. A fenti rö­vid bevezető után nézzük, hogyan vélekednek megyénk egyik legnagyobb ipari üze­mének, az Orosházi Üveg­gyárnak a dolgozói a mun­kafegyelemről. BELSŐ MUNKAERŐ-FELESLEG?! Hegedűs Antal, a gyár munkaügyi osztályvezetője kimutatásokat tesz az; asztal­ra. — Jelenleg mintegy 3100 dolgozót foglalkoztatunk, s mindez háromszázötvennel kevesebb a tíz évvel ezelőtti létszámnál. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy jó né­hány területen munkaerő- hiánnyal küszködünk. Így a több műszakos és a meleg­üzemi munkákat, mint pél­dául az üvegosztályozó, gép­kezelő stb. nem szívesen vál­lalják az emberek. Ügy ér­zem, mi sem vagyunk kivé­telek a népgazdasági átlag­tól, s ha országosan 15-20 százalékos munkaerő-feles­legről- ejtünk szót, akkor ná­lunk ez a szám mintegy 8-10 százalék lehet. A kiesett napokat illetően még csak az első negyedév­ről vannak adataink. Beteg­ség miatt a táppénzes napok száma az említett időszak­ban 4,37 volt egy főre vetít­ve. Az igazolatlan mulasz­tások száma 137 nap volt a gyárban, míg a törtnapi hi­ányzás 411 órát tett ki az el­ső negyedévben. Ebben az időszakban 3,38 nap jutott egy dolgozóra vetítve a sza­badságból. Természetesen ütemtervet készítünk a dol­gozók szabadságolására, ám ettől indokolt esetben eltér­hetünk. Tapasztalataim azt mutatják, hogy az öt évvel korábbinál lazább a munka- fegyelem. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az elmúlt fél évtized során 70-75 szá­zalékkal emelkedett a dolgo­zók fizetése, akkor máris egy élő problémával állunk szemben. Ügy látom, ha szigorúbban lépnek fel a vezetők, akkor ma könnyen itthagyják a munkahelyüket a dolgozók. Nálunk a fluktuáció évente 20 százalék körüli, az egész­séges állapot 10-15 százalék körüli lenne. Szerencsére azért a már évek, évtizedek óta itt dolgozók, a törzsgár- datagok megmaradnak. Gon­dot fordítunk a betegek el­lenőrzésére is, ezért állítot­tunk be a közelmúltban egy újabb táppénzes ellenőrt, s jelenleg ketten tevékenyked­nek ezen a területen. RUGALMAS MUNKAIDŐBEN Arról, hogy mennyire fe­gyelmezettek az üveggyáriak, talán a legtöbb információja Szatmári Györgynek, a ren­dészet vezetőjének van. Ö és munkatársai ellenőrzik a ki­belépéseket, és havonta ad­nak jelentést a gazdasági, párt- és tömegszervezeti ve­zetőknek. A legutóbbi érté­kelésekről Szatmári György a következőket mondja: — Tizenkét éve dolgozok ezen a területen, s úgy ér­zem, hogy. az utóbbi 5-6 esz­tendőben javult a munka­fegyelem nálunk. Csökkent a késések száma, és a napja­inkban oly sokat emlegetett ittasságnál is mérséklésről adhatunk számot. Ezt jól ér­zékelteti, hogy a gyárban üzemrendészeink az első fél­évben mintegy 9 ezer alko- holteszteres vizsgálatot foly­tattak, s csak hetvenketten bizonyultak ittasnak az el­lenőrzések alkalmával. Az első félévben mindössze tí­zen késtek el a munkából. A társadalmi tulajdon sé­relmére elkövetett megkáro­sítások aránya is csökkent. Az első félévben tíz esetben fordult elő lopás, ebből öt volt az ismeretlen. A kárér­ték mintegy 15 ezer forint, amiből csaknem 4 ezer meg­térült. Érdekes képet mutat a kilépések száma. Az első félévben 3 ezer 400-an hagy­ták el munkaidőben a gyá­rat, a kiesett óraszám mint­egy 4 ezer óra. Megjegyzem, ebben benne szerepel a vál­lalat érdekében végzett mun­kák zöme is, amelyeket a munkásszállón, a klubban, vagy az oktatási központban végeztek. Magánügyben csak 313-an távoztak, s a kiesett idő 530 óra. 1982 óta fokozatosan vezet­jük be a rugalmas munka­időt gyárunkban. Elsősorban az adminisztratív és műsza­ki állománynál, valamint az egy műszakos munkarend­ben dolgozóknál alkalmaz­zuk. Ennek lényege, hogy a dolgozónak délelőtt 9 óra 30- tól 13 óráig kell a gyárban tartózkodnia, a fennmaradó munkaidőt saját belátása szerint teljesíti. Tapasztala­taink kedvezőek, s bízunk abban, hogy ennek a rend­szernek a további elterjesz­tésével tovább javul a hely­zet. Véleményem szerint a munkaidő-kihasználásban még vannak tartalékaink, és a fegyelem erősítése a,mun­kahelyi vezetők fokozottabb ellenőrzésével érhető el. ÜJ MUNKASZERVEZÉSI FORMÁK Oláh István a gyárban számos területen megfordult, dolgozott már. Jelenleg a III. gyáregység vasipari tmk üzemvezetője. Jól ismeri a kialakult helyzetet. — Egy érdekes területtel, a vgmk-kkal kezdem, ame­lyek 1982-ben alakultak ná­lunk. Ezek a karbantartás területén javították az -esz­közkihasználást, gyakran dolgoztak a gmk-sok szom­baton és vasárnap is. Most mégis úgy látom, hogy a vgmk-knál is lazult a fegye­lem. Jelenleg mintegy 480- 500-an dolgoznak a gyáregy­ségben, és az utóbbi időben a technológiai fegyelem erő­södésével, az új gépek belé­pésével, az automatizáció el­terjesztésével magasabbak lettek a normák. Most egy új munkaszerve­zési repd bevezetésén dolgo­zunk, amely ' várhatóan 6-7 százalékos létszámcsökken­tést hoz maga után. Szep­temberben kívánjuk bevezet­ni a TRIDIA karbantartási rendszert, amelytől sokat vá­runk. A dolgozóink nyíltan megmondják a véleményü­ket, és az érdekeltségi rend­szer javításában látják első­sorban a gondokat. Az igaz­ság természetesen az, hogy sokkal nehezebb valamit megkövetelni másoktól, mint végrehajtani valamilyen fel­adatot. Ezért aztán csak ke­vesen vállalkoznak közép­vezetői teendők ellátására. Fudala Mihály, az I. gyár­egység vezetője, akihez az öblös-, hengereltsíküveg-hu- ták, keverőüzemrészek tar­toznak, így vélekedik: — Három éve vagyok gyáregység vezető, és nem sok változást látok. Két részre kell bontani nálunk a tevékenységi köröket, az egyikhez tartoznak a telje- sítményméréses területek, itt egyértelműen szabályozottak a normák. Előrelépés ezen a téren a jobb munka-előké­szítéssel érhető el. A másik munkaterület a karbantartó­ké, ahol eddig órabért alkal­maztunk. Most megvásárol­tunk egy angol munkaszer­vezési rendszert, az UMS-t, s ezt kívánjuk bevezetni. Ennek lényege, hogy mű­veletelemekre bontja az egyes munkafolyamatokat, és megadja a hozzájuk szüksé­ges időt, mindezt munkala­pokon rögzítik. így természe­tesen növekszik az admi­nisztráció, s nagy feladat há­rul a számítógépes feldolgo­zást végzőkre is. Hasonló rendszer bevezetésére kerül sor a III. gyáregységben, ahol a TRIDIA-val próbál­kozunk. őszintén el kell mondani, hogy a dolgozók körében vegyes ezeknek az új formáknak a fogadtatása. A jól dolgozók egyértelmű­en üdvözlik a bevezetését, míg a többiek — ez érthető részükről — ódzkodnak tőle. Már néhány házai nagy­üzemben hasznosítják ezeket a rendszereket, s a tapasz­talatok azt mutatják, hogy bevezetésük létszámcsökken­téssel, majd a későbbiekben a vgmk-k megszüntetésével jár. Ma még nehéz eldönte­ni," hogy nálunk beválik-e, egy azonban bizonyos, ha fel akarunk zárkózni a nemzet­közi élmezőnyhöz, akkor csak így tudunk előrelépni. A TOVÁBBLÉPÉS RAJTUK MÜLIK A munkafegyelemről, a munkaidőalap jobb kihasz­nálásáról négyen mondtak véleményt az Orosházi Üveg­gyárban. A napjainkban jó néhány gonddal küszködő napvüzemben a gazdasági ve­zetés jól látja a gondokat, problémákat. ' Ahhoz, hogy megfeleljenek a mind maga­sabb követelményeknek, jobb minőségű, a világpiacon is értékesíthető termékeket kell előállítaniuk. Mindehhez pe­dig magasan kvalifikált szakemberekre, és a tuda­tukban is tisztán gondolkodó d9lgozókra van szükség. Ma még nehéz lenne meg­mondani, hogy milyen hatá­sa lesz az új munkaszerve­zési formák bevezetésének, de bíznak abban, hogy jó néhány területen nő majd a teljesítmény. Jól tudják, hogy a gyár jövője, a to­vábblépés az itt dolgozók szorgalmán, felelősségérze­tén, a munkához való állá­sán múlik. A feladat egy­értelmű és világos. A vég­rehajtás azonban számos buktatót hordoz magában. Ismerve a gyár kollektívá­ját és a vezetést, reális esély van a célok elérésére. Az előrejutás több, össze­tett tényező függvénye, ame­lyek között az egyik legfon­tosabb a munkafegyelem. A fenti véleményekből is ki­cseng, hogy ennek erősítése pedig valamennyi tisztessé­gesen, becsületesen dolgozó üveggyári ember vágya. Mert teljes odaadással csak meg­felelő körülmények és igazi rend mellett lehet munkál­kodni. Verasztó Lajos REK D VILÓGGDZDflSÓGBÚL LENINGRÁDI SZŐRME- AUKCIÓ. A 103. leningrádi szőrmeaukción 65 ezer darab cobolyprém talált- gazdára. Ez azt is jelenti, hogy igen erős volt a kereslet a prém­féleségek iránt. A legna­gyobb összeg, amit az auk­ción kifizettek a prém da­rabjáért, 1700 dollár volt. A legjelentősebb tételeket az amerikai, továbbá a svájci, hongkongi és japán vevők1 vásárolták. JUGOSZLÁVIA. Jugoszlá­via 117 millió dollárt költ a következő év során nemzeti légitársasága (JAL) korszerű­sítésére. Az összeg magában foglalja öt új Boeing 737-es típusú repülőgép megvásár­lását is. A JAL a legrégibb és elavult gépeket eladja, azokat a legmodernebbekkel váltja fel, így várakozásai szerint fel tudja majd venni a versenyt az egyre éleződő nyugat-európai légipiacon is. AUSZTRIA. Ferdinand La- cina osztrák pénzügyminisz­ter szerint az állami vállala­tokban jelentős összegeket kellene befektetni, korszerű­sítési programokat kellene végrehajtani, a veszteséges részlegeket pedig le kellene építeni. Ha nem sikerül nye­reségessé tenni egyes állami vállalatokat, akkor megfon­tolandó lenne magánkézbe adásuk. Lacinát annak kap­csán szólaltatták meg, hogy az állami vállalatokat fel­ügyelő OIAG holdingtársaság tavaly 12,5 milliárd schilling veszteséget volt kénytelen el­könyvelni, és ez az összeg ötszöröse az előző évi hiány­nak. VELENCEI TURISTARI- ASZTÓ. Az idegenforgalom idei megcsappanása nem tartottá vissza Velence vá­rosának vezetését attól, hogy kemény rendeletekkel sújt­son le a kevés hasznot hozó „mezítlábas” turistákra. Ne- reo Laroni, a város polgár- mestere a Corriere Della Sera című lapnak elmondta: „ren­det és tisztaságot” akar Ve­lencében, ezért tilos lesz ut­cán és tereken ebédcsoma­got elfogyasztani, a földön ülni, feküdni vagy aludni, fürdőruhában csellengeni és nyilvánosan zenélni. A ren­deletek megszegőit a polgár- mester 300 nyugatnémet márkáig terjedő bírsággal fenyegette meg. . KÉT HÍR ROMÁNIÁBÓL. Brit pénzintézetek képvise­lőinek közlése szerint meg­egyezés született Londonban Románia és az ország bank­hiteleinek ügyét intéző koor­dinációs bizottság IfiÉeött. A megállapodás értelmében a bankárok szerint 810 millió dollárnyi, 1986-ban és 1987- ben esedékessé váló romá­niai tartozást ütemeznek át. A megegyezés akkor lép életbe, ha a RomániSnak hi­telező összes f nyugati bank hozzájárulását adja. Romániában ez idáig a be­vetett terület 79 százaléká­ról takarították be a búzát. A román sajtóban számos cikk szorgalmazza az aratás meggyorsítását, a munkála­tok szervezettségének javí­tását, az aratóeszközök jobb kihasználását. Főként az or­szág középső és északi me­gyéiben maradtak el a be­takarítási munkálatok. BORTÜLTERMELÉS SVÁJCBAN. A svájci szőlős­gazdák idén megint több bort termelnek, mint ameny- nyire kereslet van, ezért több kanton is szigorú szankciókat hozott a túlter­melés ellen: bejelentették, hogy alacsony felvásárlási árakkal büntetik azokat a termelőket, akik meghatáro­zott mennyiségen felül ter­melnek bort. Becslések sze­rint az idei termés egyhar- madát kellene megsemmisí­teni. <

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom