Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-29 / 177. szám

NÉPÚJSÁG 1986. július 29., kedd Mihail Gorbacsov beszéde (Folytatás az 1. oldalról) lehető legkomolyabb módon megvitatni Kínával a jó­szomszédi kapcsolatok kiala­kítását célzó további intéz­kedéseket. A közepes hatótávolságú rakéták kérdését érintve Mi­hail Gorbacsov cáfolta azo­kat az állításokat, melyek szerint a Szovjetunió SS— 20-as típusú rakétáit nyu­gatról keletre és keletről nyugatra készül áthelyezni. „Azt javasoljuk, hogy Euró­pában számolják fel mind az amerikai, mind pedig a szov­jet közepes hatótávolságú ra­kétákat. Éppen hogy felszá­molásról van szó, nem pe­dig ide, vagy amoda történő áthelyezésükről. Teljesen vi­lágos, hogy ez minden két­séget kizáróan az ázsiai or­szágok érdekeit is szolgálja”. Kijelentette, a Szovjetunió meggyőződéses híve annak, hogy a katonai csoportosulá­sokat feloszlassák, a külföl­di támaszpontokat felszámol­ják Ázsiában és a Csendes­óceánon, s hogy az idegen területen levő csapatokat ki­vonják. Mihail Gorbacsov javasla­tot tett arra, hogy a helsinki összeurópai értekezlet min­tájára hívjanak össze konfe­renciát az ázsiai és a csen­des-óceáni térség országai­nak részvételével. Amellett szállt síkra, hogy az ázsia— csendes-óceáni térséget von­ják be az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer megte­remtésének általános folya­matába, amelyről az SZKP XXVII. kongresszusán esett szó. A térség biztonságának megszilárdítását szolgáló lé­pésekként nevezte meg a szovjet vezető a délkelet­ázsiai és az Afganisztán kö­rül kialakult helyzet rende­zését, a feszültség enyhítését a Koreai-félszigeten; a nuk­leáris fegyverzet elterjedését és további felhalmozódását akadályozó intézkedéseket; a hadiflották tevékenységének korlátozását a Csendes-óceá­non, az Indiai-óceán béke­övezetté való változtatását; a bizalomerősítő, illetve az erő alkalmazásáról való lemon­dást szolgáló intézkedések kidolgozását a térségben. Afganisztánnal összefüg­gésben Mihail Gorbacsov hi­vatalosan bejelentette, hogy az év végéig hat szovjet ez­red tér vissza hazájába: egy páncélos, két gépesített lö­vész és három légvédelmi ez­red teljes hadfelszerelésével és harci technikájával együtt. A Szovjetunió ezzel a lépés­sel a politikai rendezés meg­gyorsítására törekszik, újabb lendületet kíván adni annak — hangsúlyozta a szovjet ve­zető. Kijelentette továbbá, hogy amint véglegesen kidolgozzák a politikai rendezést, az ösz- szes szovjet katona visszaté­rését is meg lehet gyorsíta­ni. A Szovjetunió az afgán féllel egyeztette a csapatok szakaszos visszavonásának időpontjait is. Mihail Gor­bacsov azonban figyelmezte­tett arra, hogy amennyiben folytatódik az Afganisztán el­leni intervenció, a Szovjet­unió nem hagyja cserben szomszédját. A szovjet állam azzal a felhívással fordul valameny- nyi ázsiai és csendes-óceáni országhoz, hogy működjenek együtt a béke és a biztonság érdekében. Mindenki, aki ezen célok elérésére törek­szik, aki szebb jövőt remél népének, jószándékú tárgya­lópartnerekre és becsületes társakra lel bennünk — je­lentette ki az SZKP KB fő­titkára vlagyivosztoki beszé­dében. Shultz—Besszmertnih tanácskozása Megkezdődött az DESZ csúcsértekezlete A szovjet—amerikai kap­csolatok kérdéseiről, a je- lénleg folyamatban levő két­oldalú leszerelési tárgyalá­sokról és az esetleges csúcs- találkozót előkészítő külügy­miniszteri szintű megbeszé­lésekről folytatott tanácsko­zást hétfőn Washingtonban George Shultz külügyminisz­terrel Alekszandr Bessz­mertnih szovjet külügymi­niszter-helyettes. Amerikai kormánytisztvi­selők korábban azt mondot­ták, hogy a találkozó „a csúcstalálkozó előkészítésé­nek része”. A két ország külügyminisztere az eddigi elgondolások szerint szep­temberben találkozik egy­mással, az ENSZ közgyűlé­sének új ülésszaka alkal­mából. Mint ismeretes. a szovjet és az amerikai kül­ügyminiszter találkozóját eredetileg májusra tervez­ték, a Líbia ellen intézett amerikai támadás miatt azonban szovjet részről le­mondták azt. Ortega nyilatkozata A nicaraguai elnök az ABC televíziós hálózatnak hétfőn reggel adott nyilatkozatában kijelentette: országa válto­zatlanul arra törekszik, hogy normális kapcsolat jöjjön lét, re az Egyesült Államokkal, s a Reagan-kormány magatar­tása az, amely meggátolja az ilyen viszony kialakítását. „Reagan elnök sérti meg a nemzetközi jogot azzal, hogy minden eszközt felhasznál törvénysértő politikája érde­kében. Az Egyesült Államok által felbérelt ellenforradal­márok nőket, gyermekeket gyilkolnak, pusztítják az or­szágot. Az Egyesült Államok­nak, amelyet különleges fe­lelősség terhel a világban, különösen tiszteletben kelle­ne tartania a törvényeket” — mondotta a nicaraguai el­nök. Ortega emlékeztetett arra, hogy országa és az Egyesült Államok között Carter el­nöksége idején normális volt a viszony, ennek megromlá­sa a Réagan-kormány politi­kájának következménye. Pokolgép a berlini határon Hétfőn hajnalban Nyugat-Berlinben eddig ismeretlen tet­tesek nagy erejű pokolgépet robbantottak a várost és az NDK fővárosát elválasztó határon. A Friedrichstrasse—Zimmerstrasse-i határátkelő közelében végrehajtott robbantás következtében az NDK államhatárát képező fal súlyosan megrongálódott és károk keletkeztek a környék épületeiben. Az NDK külügyminisztériuma hétfőn tiltakozott a nyugat- berlini szenátusnál „a jelentős anyagi károkat okozó és az NDK-állampolgárok életét veszélyeztető súlyos, provokativ, erőszakos cselekmény” miatt. Az NDK követeli, hogy a tet­teseket szigorúan vonják felelősségre és a nyugat-berlini hatóságok tegyenek meg mindent a hasonló provokációk megakadályozása érdekében. A nyugat-berlini szenátus elítélte a robbantást és elha­tárolta magát az akciótól. A nyugat-berlini rendőrség az eddigi vizsgálatok alapján feltételezi, hogy szélsőjobboldali elemek követték el a robbantást. Mengisztu Hailé Mariam etióp államfő megnyitó be­szédével megkezdődött hét­főn az Afrikai Egységszer­vezet szokásos évi csúcsérte­kezlete, amelynek résztvevői ezúttal mindenekelőtt a le­hetséges Pretoria-ellenes in­tézkedésekkel foglalkoznak. Ezzel kapcsolatban megvi­tatják azt is. hogy milyen kényszerítő intézkedések ré­vén bírhatják rá a Dél-afri­kai Köztársasággal együtt­működő nyugati kormányo­kat szigorú szankciók alkal­mazására. Mengisztu Hailé Mariam megnyitó beszéde után a delegációvezetők zárt ajtók mögött megválasztották a szervezet új soros elnökét, Denis Sassou-Ngueso, a Kongói Népi Köztársaság ál­lamfője személyében. Az afrikai állam-, illetve kormányfők most kezdődő, háromnaposra tervezett ta­lálkozóját a külügyminiszte­rek tanácskozása készítette elő, Ennek résztvevői elítél­ték a Pretoriával együtt­működő országokat, név szerint említve az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát, Franciaországot, az NSZK-t és Izraelt. Felszólították az afrikai kormányokat, kény­szerítsék rá Nagy-Britanni­át a fajüldöző rendszer el­leni szankciókra. A Nagy-Britannia elleni lehetséges szankciók kérdé­séhez hozzászólt Desmond Tutu, Nobel-békedíjas, dél­afrikai anglikán püspök is. Nairobiban a helyi sajtónak nyilatkozva kijelentette: el­fogad minden olyan, nem erőszakos eszközt, amelynek révén a Dél-afrikai Köztár­sasággal kereskedő nyugati hatalmakat rá lehet venni politikájuk megváltoztatásá­ra. Miközben az Afrikai Egy­ségszervezet Nagy-Britannia elleni kényszerítő intézkedé­seket fontolgat, Geoffrey Howe brit külügyminiszter folytatja „közvetítő” tevé­kenységét a különböző dél­afrikai politikai erők között. Roelof Bothával, a pretoriai kormány külügyminiszteré­vel folytatott vasárnapi megbeszéléseiről Howe hét­főn elmondta: továbbra sem kapott biztosítékokat arra, hogy a dél-afrikai kormány rászánja magát a komoly párbeszédre a fekete több­ség képviselőivel. „A dél­afrikai nép változást kíván, békés úton... a megoldás kulcsa kétségkívül a dél-af­rikai kormány kezében van” — fűzte hozzá a brit külügyminiszter. Howe hét­főn Mangosuthu Buthelezi- vel, a hétmilliós zulu törzs vezetőjével tárgyalt. Buthe- lezi kijelentette Howe-nak, hogy ellenzi a Pretoria elle­ni szankciókat, mert azok — szerinte — a kormányra gyakorolt nyomás más for­máival együtt a legszélsősé­gesebb jobboldal vagy a hadsereg hatalomátvételét idézhetik elő. Buthelezit a feketék baloldali szervezetei a fajüldöző kormány cinko­sának tekintik. Bejrúti robbantás Hétfőn reggel egy 200 ki- logrammnyi robbanóanyag- » gal megpakolt 450-es Merce­des robbant fel Kelet-Bejrút Ain El Rumäne negyedében, kiújultak a harcok a fővá­rost kettészelő „zöld vonal” mentén. A halottak számát nem tudják biztosan. Becs­lések szerint a robbanás kö­vetkeztében közel 30 ember meghalt, a sebesültek szá­ma meghaladja a százat. A robbanás nyomán tüzek ke­letkeztek, több épület láng­ba borult. A robbanás után Kelet-Bejrút kórházai áldo­zatokkal teltek meg. A rob­bantást kivétel nélkül min­den politikai erő elítélte. Bejrútban nagy jelentősé­get tulajdonítanak II. Hasz- szán és Peresz izraeli mi­niszterelnök találkozójának. Libanon abban reményke­dik, hogy a marokkói talál­kozó, kiegészülve George Bush amerikai alelnök kö­zel-keleti útjával, Bejrút számára meghozza az eny­hülést. TELEX # Bl'DAPEST L.isonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üd­vözölte Alan Garcia Pérezt, a Perui Köztársaság elnökét az ország nemzeti ünnepe al­kalmából. • MOSZKVA Turgut özal török kor­mányfő hétfőn a szovjet kor­mány meghívására hivatalos látogatásra — felesége tár­saságában — Moszkvába ér­kezett. A török vendégeket a szovjet főváros repülőterén Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB PB tágja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és felesége, valamint Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, szovjet külügymi­niszter, és más hivatalos sze­mélyiségek fogadták. *** Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára vasár­nap táviratban fejezte ki részvétét a szombaton el­hunyt Averell Harriman öz­vegyének. A távirat méltatja az amerikai diplomata, ki­emelkedő közéleti személyi- • ség érdemeit a második vi­lágháború alatti szovjet— amerikai együttműködés ki­alakításában, azt, hogy életé­nek utolsó esztendeiben is a szovjet és az amerikai nép közötti megértés elmélyíté­sén, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsola­tainak javításán munkálko­dott. j] MUi'j-tiyiJiili'JJU © fírfjj IffiSSl: 11 I________________________ Ezzel a kocka el volt vetve. Július 19-én az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és a Világbank megtagad­ta a hiteleket a nagygát építéséhez. Kairóban egyik kabinetülés a má­sikat követte. A kormány tagjai egyetértettek abban, hogy Egyiptom­nak meg kell kezdenie a nagy mű­vet, mert ettől függ az ország jövő­je. Ha a két nyugati hatalom nem hajlandó segítséget nyújtani, akkor más országoktól kérnek. És Egyip­tom maga is tud majd segíteni ma­gán. Csaknem négyórás beszédének vé­gén az államelnök ismerteti a ta­nácskozás eredményét a fényesen ki­világított Szabadság téren összegyűlt százezrekkel. A meglepetés teljes, mert ezzel a megoldással aligha szá­molt bárki is, a legkevésbé a nyu­gati újságírók, akik ebben az idő­pontban már régen elhagyták a gyű­lés színhelyét. Hiszen napok óta tud­ták, hogy a hitelígéret visszavonása súlyosan érintette az egyiptomiakat. Ezért kezdettől fogva azt várták, hogy Gamal Abdel Nasszer beszédé­ben felháborodásának fog kifejezést adni. Amikor aztán a gyapottőzsde előtt az imperializmus elleni vádjait sorolja, csak legyintettek: „Nagy szavak! teátrális mennydörgés! Ugyan, mi következhet még ezután!* — s unottan távoznak. Ezért már nem hallják, hogy az egyiptomi el­nök izgalomtól elfúló hangon beje­lenti : „A kormány a következő törvényt hozta: A Compagnie Universelle du Canal Maritime de Suezt (a Szuezi- csatoma Társaságot), amely egyipto­mi részvénytársaság, nacionalizálja, annak minden tulajdona, jogai és kötelezettségei az államra szállnak át. Mindazokat a szervezeteket és bizottságokat, amelyeket a társaság jelenleg ellenőriz, feloszlattuk ... Nasszer következő szavait elnyeli a 300 000 főnyi embertömeg viharos újjongása. Miután az elnök újból csendet teremtett, az egybegyűltek ezt hallják: „A Szuezi-csatorna Tár­saság évről évre sok millió egyip­tomi fontot lopott el tőlünk. Ez a pénz a mienk. Emellett a csatornát kizárólag egyiptomiak építették, s eközben 120 000-en lelték halálukat. A pénzt arra fogjuk felhasználfli, hogy felépítsük az aszuáni duzzasz­tógátat. A gát ama 120 000 ember koponyáin fog emelkedni. Mi bízunk saját erőnkben, saját izmainkban és saját pénzünkben.” • Mialatt Gamal Abdel Nasszer az alexandriai tér hatalmas négyszöge fölött szórja vádjait, azalatt Ismai- liyában, az egyik Szuezi-csatorna menti városban, Mohamed Junesz mérnök a rádió előtt ül. Junesz ed­dig az ásványolaj-szakmában tevé­kenykedett. Most egy jelre vár az államelnök beszédében. Ujjai idege­sen babrálnak egy lepecsételt boríté­kon. Rajta kívül még két férfinak van birtokában egy-egy ijyen borí­ték: Abdel Hamid Abubakarnak és Errat Adélnak. Mindhárommal ti­tokban már közölték kinevezésüket. Néhány perc múlva Junesz az ál­lami csatornaigazgatóság elnöke lesz. Abubakr ugyanezen hatóság főtitká­ra és Abde ez utóbbi helyettese. Kevéssel 22 óra előtt Gamal Ab­del Nasszer mikrofonba mondja a megbeszélt szavakat. Junesz feltöri a pecsétet, s kiveszi a borítékból a legközelebbi órákra szóló utasításo­~tr kát. Azután a hozzá beosztott kato­náknak felolvassa a parancsot: „Meg kell szállni a Szuezi-csatorna Társa­ság kirendeltségét Ismailiyában.” A katonák rohamra indulnák. Ugyanebben a percben Kairóban, Szuezben és Port Saidban is kato­naság veszi körül a Társaság iro­dáit. Mindez a Társaság alkalma­zottait, az újságírókat és diplomatá­kat teljesen meglepetésszerűen éri. Kairóban a meghökkent amerikaiak és angolok dühösen látják követségi épületeik ablakaiból, hogyan szállja meg a katonaság az utca túlsó olda­lán a Szuezi-csatorna Társaság köz­ponti székházát. Nasszer végszavai után tíz perc-' cél az akció már befejeződött. Eb­ben a pillanatban egy íracia újság­író felhívta a Társaság kairói iro­dáját. Sikerül az eddigi vezetőt, Gróf de Graillyt a készülékhez kapnia. „Semmit sem mondhatok önnek” — mormogja a gróf. — „Rendőrök áll­nak körülöttem, s integetnek, hogy tegyem le a kagylót.” A csatorna egész hosszában egyip­tomi tisztek állnak a szolgálatot tel­jesítő alkalmazottak mellett. Nem akarnak és nem tudnak lemondani a Csatorna Társaság műszaki és ad­minisztratív személyzetének munká­járól. Az üzem nagyon bonyolult. A menetrendek ellenőrzése, a konvo­jok összeállítása és a műszak^ beren­dezések kezelése tapasztalt szakem­bereket követel. Aki hajlandó foly­tatni munkáját, az maradhat. Az egyiptomiak csak arra ügyelnek, hogy a szakemberek ne essenek kí­sértésbe, s eddigi gazdáik megbízá­sából ne lázítsanak és ne szabotál­janak. Természetesen az egyiptomiak közben majd gyorsan beletanulnak a csatornaüzem vezetésébe. A csatornaigazgatóság irodáiban a légkör nyugodt, sőt nem is barát­ságtalan. A csatornán a közlekedés tovább folyik. A Downing Street 10-es számú házát, a brit kormányfő hivatali re­zidenciáját ezen az estén ünnepé­lyesen kivilágították őfelsége mi­niszterelnöke, Anthony Eden, dísz­vacsorát ad Irak királyának, Fej- szalnak, s miniszterelnökének, Nuri esz-Szaidnak a tiszteletére. A va­csora a végéhez közeledik, amikor a miniszterelnöknek egy cédulát nyújtanak át. Eden meghökken, el­sápad, de azonnal összeszedi magát, s tovább társalog az iraki uralkodó­val. A vendégek csak a szállodában tudják meg, milyen hírt kapott Eden. Ezalatt a 10-es számú ház nyüzsgő hangyabollyá változott. Odaérkezett Foster amerikai ügyvivő és Chauval francia követ. Mindket­ten utcai ruhában sietnek egyenesen a miniszterelnök szobájába. Jönnek a brit kabinet tagjai. Megjelenik az angol vezérkar főnöke, Templer tá­bornok és a brit flotta főparancs­noka, valamint az imént kisajátított Szuezi-csatorna vezérigazgatója, a francia Jacques Picét, aki éppen Londonban tartózkodik. A rögtönzött konferencia utolsó részvevője csak hajnali 3 órakor hagyja el a házat. A sebtében megtartott tanácskozás eredményéről néhány óra múlva csupán ennyit hoznak nyilvánosság­ra: Anglia és Franciaország tilta­kozik: A tőzsde a maga módján reagál. 1956. július 27-én a csatorna­részvények árfolyama soha nem is­mert mélypontra zuhan. A tőzsdespekulánsok és a csator­narészvényesek pánikja érthető. A Compagnie Universelle du Canal Maritime de Suez részvényei tegna- pip a világ legbiztosabb papírjai kö­zé tartoztak. Semmiféle infláció, semmiféle válság nem árthatott ne­kik. És a nyereségek! 1955-ben pél­dául 34,54 milliárd francia frank bruttó jövedelmet ért el a társaság, amivel szemben csak 18,3 milliárd frank volt a kiadás. A fennmaradó 16,24 milliárdból, az Egyiptomnak történt kifizetések után a részvé­nyeseknek 10,7 milliárd maradt. 1955-ben minden 250 frank névérté­kű részvényre 10 928 frank osztalé­kot fizettek. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom