Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-28 / 176. szám

1986. július 28., hétfő Tizenöt éve az öregekért Gyomaendrődön a 2-es számú öregek napközi ott­hona 15 éve jött létre. Az intézmény az elmúlt másfél évtizedben sok változáson ment át. Jelenleg 40 idős ,embert lát el, továbbá gon­doskodnak 78, arra rászo­ruló nyugdíjas étkeztetésé­ről, és 20 házi gondozottról. A 15 éves évfordulót az in­tézményben megünnepelték, s meghívták az összejövetel­re a patronálókat, a fenn­tartó szerv képviselőit, aki­ket Gellai Józsefné intéz­ményvezető üdvözölt. Külön köszöntötte a támogató szo­cialista brigádokat, köztük az Énei Gagarin brigádját, melynek tagjai 1980 óta mintegy félmillió forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztek. Beinschróth Károly tudósító, Gyomaendrőd n harcsa 51 kilogrammot nyomott! Váratlan nagy szerencse ért július 1-én hajnalban: a pár nappal korábban, hor­gászversenyen nyert új hor­gászbotommal egy 51 kilo­grammos, 194 centiméter hosszú harcsát fogtam a Hármas-Körös gyomai, hor­gászkezelésű szakaszán. A harcsát másfél órai fárasz- tás után sikerült a kiáltozá­somra összegyűlt horgász­társaimmal kiemelni a víz­ből. így sem ment könnyen, mert a szájába akasztott vá­góhorgot kiegyenesítette, és visszaesett a vízbe. Szeren­csére a horog benne maradt, s így végre sikerült, de most már többeknek, kézzel ki­emelni. Egyébként a fárasztássem ment könnyen, a zsinórsza­kadástól csak az mentett meg, hogy sikerült hörgász- ladikomat gyorsan elkötni. A nagy hal ezután több száz métert vontatott, de né­ha-néha lefeküdt pihenni a folyófenékre, és csak a fe­szes zsinór pengetésére moz­dult ismét. Remélem máskor is sike­rül még hasonló, esetleg na­gyobb halat kiemelni, mert még csak 17 esztendős, de szenvedélyesi horgász va­gyok. Braun Zsolt, Csárdaszállás * * * Gratulálunk fiatal .levél­írónknak a ritka szerencsé­hez. Sajnáljuk, hogy a fo­tót nem tudjuk közreadni, mert a felvétel bizony na­gyon gyengén sikerült. Válaszolt az illetékes A Békés Megyei Népújság Szerkesszen velünk rovatá­ban megjelent „Záróra — de mikor?!” című cikkben fog­laltakkal kapcsolatban a vizsgálatot elvégeztem. A Körös étterem a vendéglá­tóipari vállalat legkorsze­rűbb, legjobban felszerelt étterme, szellőztetésére el­húzható üvegablakok adnak lehetőséget légkondicionáló berendezés hiányában. Az étteremben a felszolgálók fehér ingben és kabátban, sötét nadrágban dolgoznak, így meg lehet különböztetni őket a vendégektől az étter­mi munkavégzés során. A virágok összeszedése záróra előtt szabálytalan. Felhív­tam a felszolgálók figyel­mét, hogy az asztalok lerá- molását csak záróra után kezdhetik meg, valamint az esetleges panaszát a ven­dégnek közöljék a szolgála­tos üzletvezetővel. A zeneszolgáltatás színvo­nalának megítélése egyéni ízlés dolga, észrevétel arra még nem érkezett. Vélemé­nyem szerint a vendégek igényét kielégíti. Magam és a kollégáim nevében is kijelenthetem, hogy azon fáradozunk, hogy kedves vendégeink maximálisan meg legyenek elégedve szol­gáltatásaink színvonalával. Továbbra is szívesen látunk minden kedves vendéget, aki szórakozni kíván. Udvardi József üzletvezető, Békéscsaba * * * (A „Záróra — de mikor?!” című írást egy olvasónk teljesi névvel és címmel el­látott levele alapján tettük közzé lapunk ez év június 16-i számában, rovatunk­ban.) Békéscsabán a közelmúltban rendezték meg a VIII. Orszá­gos Gyógyszertári Asszisztens-továbbképzői Előadói Vándor­serleg Versenyt. A verseny idején kiállítást rendeztünk a gyógyszertári központ dolgozóinak munkáiból Békéscsabán, az egészségügyi szakközépiskolában. Láthattunk itt többek között festményeket, szőtteseket, kézimunkákat, bábfigurá­kat, vesszőből fonott tárgyakat. Felvételünkön: részlet a ki­állításból Tóth, Mihály, Gyógyszertári központ analitikai laboratóriuma, Békéscsaba Köztemetői körséta Mezöberényben... Múlt heti számunkban „Ke­gyeletsértés” címmel Jelent meg Bura Sándor panasza, aki Mezőberényből, a köztemető­ben levő állapotokról írt. Más­nap reggel telex érkezett szer­kesztőségünkbe dr. Baukó Már­ton szakigazgatási szerv veze­tőjének aláírásával. „A lapjuk­ban megjelent panasz kivizsgá­lására július 23-án délután 14 órakor a mezöberényi közte­metőben helyszíni .szemlét tar­tunk, melyre t. címet meghí­vom.” Valamivel korábban érkeztem, így volt időm szétnézni. Sza­vamra mondom, hogy sok vá­ros, sok temetőjében kellett — sajnos — megfordulnom, de a mezőberényihez hasonlót keve­set láttam. A fű lekaszálva, a parkosított rész virágok özöné­vel beültetve. Feltűnt a rend, de az is, hogy sehol ennyi elő­revásárolt sírhelyet nem lát­tam. Csak a születési dátum l felvésetve, a halálozási helye kihagyva. Kicsit elszomorított. A témető különböző részei­ben az arra kijelölt helyeken elhervadt koszorúcsonkok, el­száradt virágok kazalba dobva. Temetői sétámon egy fiatal­ember állít meg. „Nem a Népújságtól?” Mon­dom: igen. Bemutatkozik, Ber­ke István főelőadó a tanácstól, ö volt aki a helyszíni szemlét velem megtartotta. Jól felké­szült, segíteni akaró fiatalem­ber benyomását keltette. Kérte, menjünk ahhoz a bizonyos cikkben szerepelt sírhoz, ott van a Bura Sándor is, a levél írója. — Ez aztán sportszerűség — állapítom meg. — En azt hiszem, ez termé­szetes, hogy neki is szóltunk feleli Berke István. Bura Sándor az egyik sír szé­lén ül. Arcán elkeseredettség. A sírhelytől, — amit ő is meg­váltott már — alig egy méterre elhervadt virágcsokrok, üveg­cserepek. — Ez nem a tanács hibája — jegyzi meg a főelőadó. Hanem az embereké. Mert nem veszik a fáradságot, hogy a kijelölt helyre szórják a sze­metet. Derogál nekik két mé­terrel arrébb vinni. A szél pe­dig odasodorja, ahova nem kel­lene. A más sírjára. Berke Ist­ván próbálja megnyugtatni Bura Sándort: kialakít a tanács egy kis zárt részt, és dróttal elkerítik. Remélhetőleg a sze­metet nem mellé szórják majd. De ezt csak remélni lehet. A koszorúmaradványokat a tanács egyébként havonta el­szállíttatja. A végleges megoldás az lesz majd — mondta a tanács kép- \ viselője — ha konténereket he­lyezünk a temető különböző ré­szeibe. De erre csak a jövő esztendőben kerülhet sor. B. V. Szerkesztői üzenetek Sajtos János, Békéssámson: A kistermelők gondjairól szól ta­nulságos levelében. Mint írja, több évtizede foglalkozik jó­szágtartással, s hogy igen szép eredménnyel, bizonyítja, hogy a Csongrád megyei pályázaton si­kerrel szerepelt. Javaslatot is tett: „Komoly jövőt látnék egy hizlalási szakcsoport létrejötté­ben itt Sámsonban” — írja, s befejezésül azt kéri, hogy „Hoz­zuk össze olyan egyénnel, aki hivatott ennek a megszervezé­sében”. Nos, a következőket javasol­hatjuk: keresse fel a Tótkomlós és Vidéke Afész sertéstenyésztő szakcsoportjának elnökét, Hor­váth Jánost. A cím: Tótkomlós, Széchenyi utca 4—6. * * * Ifj. Gurcsó András, Békés: A Megyei Társadalombiztosítási Igazgatósághoz továbbítottuk panaszát, s a válaszlevél szerint ügye rendeződött, a családi pót­lékot visszamenőleg megkapta. Mint kiderült, az Alföldi Ven­déglátóipari Vállalat a felelős a késésért, mivel a szükséges ira­tokat időben nem továbbította. Ifjúsági nap Sokunkat a kíváncsiság vitt július 19-én a vésztői ifjúsági napra. A rendező­ség előzőleg meghívót szórt szét a faluban, amelyen a program is szerepelt. Reg­gel és délelőtt kirakodóvá­sárban nézelődhettünk, és költhettük a pénzünket. Tíz órakor a zsúfolásig megtelt könyvesboltban kezdődött a Könyvről könyvért vetélke­dő. Aki a mozit választotta, a Donald kacsát nézhette, mások a fotószakkör mun­káiban gyönyörködtek a művelődési házban. Délután a Victor Jara együttes bé­kedalokat adott elő, majd a gyomaendrődi Körösmenti szövetkezeti táncegyüttes műsora következett. Dél­után 5 órától break- és pan­tomimbemutatót láttunk. Este diszkó zárta az egész napos programot. Ez volt az első ifjúsági nap Vésztőn, de reméljük továbbiak kö­vetik. Addig is elismerés il­leti a rendezőket, a KISZ nagyközségi bizottságát. Sánta Anikó, Vésztő Miért nem veszik át? A lapunk július 14-i szá­mában m.egjelent Ne a. sze­métbe! című cikkben a szerző azt írja, hogy hulla- .dékpapíron Kívül egyebek közt üveget is érdemes gyűjteni. Ezzel kapcsolatban Rozenzweig Mihály, Geren­dás, Achim L. András utca 11. sz. alatti lakos levelé­ben kérdezi, hogy a gyűjtött üveget a megye területén melyik MÉH-telep veszi meg? Ugyanis próbálkozásai ellenére sem az orosházi, sem a csabai telep nem ve­szi át a hulladéküveget. Megjegyzi még: „A vissza nem váltható üvegekkel saj­nálom az út menti környe­zetet szennyezni, mint ahogy azt nagyon sok hon­fitársunk kényszerül meg­tenni.” * * * — Valóban, a MÉH Nyers­anyag-hasznosító Vállalat dél-magyarországi (békési­csabai) telepén nem veszik át az üveget? — tettük fel telefonon a kérdést Tóth Tündének, a telep admi­nisztrátorának. — Egyelőre nem. És Oros­házán sem. — Miért? — Mert nincs konténe­rünk, nem tudjuk tárolni. —. Várhatóan mikor vesz­nek át üveget is? — Ha a központunk köz­li, hogy szükség van rá. Er­ről mi előre tájékoztatjuk majd a lakosságot. * * * Persze nem lenne rossz, ha a lakótelepeken addig is konténerben gyűjtenék és ideiglenesen tárolnák a hul­ladéküveget. Az . a Népújságban Az Ablak című televíziós műsor békéscsabai telefonügy e- lctére érkező közérdekű, illetve megyei témájú kérdések egy részére ezeken a hasábokon válaszolunk. Hívásaikat a legközelebbi, szegedi stúdióval közös adás idején is várjuk a (66) 25-173-as telefonszámon. Beliér Tibor (Békéscsaba VII. kér., Nap u. 3.) a békéscsabai urnafalról érdeklődött. Tudomá­sa szerint az építkezés leállt, mert az érdekeltek nem tudtak közös nevezőre jutni. Nos, a kérdés felvetése óta eltelt ugyan néhány hét, idő­közben televíziós felvétel is készült — jó hírrel tudunk szolgálni, s nemcsak mező­megyeri nézőnknek, hanem azoknak is, akik a mai kö­rülményeknek jobban megfe­lelő, úgymond korszerűbb te­metkezési formát szeretnék igénybe venni. Amikor a Békés Megyei Temetkezési Vállalat, a bé­késcsabai városi tanács és a békéscsabai evangélikus egy­ház képviselőivel beszélget­tünk, számunkra meggyőző­nek tetsző véleményükből az tűnt ki, hogy az építkezést pusztán a rajtuk kívül álló nehézkes anyagbeszerzési le­hetőségek és az azóta már rendezett megváltási ár kö­rüli vita miatt nem tudták a korábban megjelölt határ­időre befejezni, majd a mó­dosított időpontra sem. Akik viszont az elmúlt napokban, hetekben a békéscsabai vas­úti temetőben jártak, láthat­ják — miként ezt felvéte­lünk is alátámasztja — az urnafal elkészült, jó minő­ségben, a terveknek megfe­lelően. Mellesleg összesen 102 fülkéből ál, ebből ötven­eggyel az evangélikus egy­ház, ugyanennyivel a városi tanács rendelkezik, 21 fül­két úgynevezett díszurnafal céljára fenntart. Az urnafül­kék használatba vételével kapcsolatos adminisztrációt a sírhelyekhez hasonlóan az egyházi hivatal végzi. Előre megváltásra lehetőség nincs! Üjra megváltás, azaz hasz­nálatba vétel esetén is, tehát például a második urna be­helyezésekor a mindenkori használati díjat kell fizetni, ez információnk szerint tíz esztendőre 3 ezer forint. Ezek a leglényegesebb tud­nivalók, további felvilágosí­tásokat a temetkezési válla­lat, illetve a TÜSZSZI és az egyház illetékeséi adnak. Bár már elég messze vagyunk az április utolsó napjaiban tör­tént atomerőmű-baleset időpont­jától, úgy véljük, nem érdemte­len visszatérni arra a kérdés­re, amelyet Nagy Sándor (Ku- lich ltp., tel.: 23-677) tett fel. Kiskerttulajdonos, s az iránt érdeklődött, vajon Békéscsabá­ra és környékére, a kiskertek­ben termelt növényekre volt-e, ha igen, milyen hatással a su­gárszennyeződés? A kérdésre az Országos Sugárbiológiai és Sugár­egészségügyi Kutató Intézet-. ben kerestünk és kaptunk választ. A szennyezettség elsősor­ban az ország északi megyé­it érintette, a Nagyalföldön és a déli országrészekben lé­nyegesen alacsonyabb volt. Ennek ellenére az első na­pokban a szakértői bizottság indokoltnak tartotta a ható­ságokat megkérni, hogy ren­deljék el a legeltetési tilal­mat. Ennek a jelentősége az volt, hogy a szarvasmarhák, amelyektől a tej származik, ne vegyenek be a szerveze­tükbe radioaktív jódot, és ennek folytán a tejnek a ra­dioaktív tartalma minél ki­sebb legyen. Ezért volt az az intézkedés is, hogy csak el­lenőrzött tejet fogyasszon a lakosság, hiszen a tejipar kü­lönböző pontjain a tejnek a radioaktivitás tartalmát, a radioaktív jódtartalmát fo­lyamatosan ellenőrizték. Ami a kiskerttulajdonosokat il­leti, semmi aggodalmat nem látok, mert részben az a ra­dioaktivitás, ami akkor ki­hullott a talajra és a növé­nyekre, a radioaktív jód, az már lebomlott, tehát az már nem radioaktív jód többé, és ezenkívül az időközben le­hullott csapadék, az esők a radioaktivitás nagy részét már bemosták a talaj felső rétegébe. Onnan a növények­be rendkívül kis mennyiség kerülhet újra be, tehát sem­miképpen nem kell arra gondolni, hogy a kiskerttu­lajdonos egészsége bármilyen károsodást szenvedne. A kül­ső sugárzási szint az első egy-két napon néhányszorosa volt annak a természetes su­gárzási szintnek, ami mindig ér bennünket. Hozzá kell tenni, hogy akár tízszeres, húszszoros, vagy akár ötven­szeres sugárzási hátterek lé­teznek a földkerekség szá­mos pontján, ahol emberek, népek élnek. Tehát ez a su- gárzásszint-emelkedés nem jár semmiféle egészségkáro­sítással. Az említett mérési adatok a legszennyezettebb területekre, az északi me­gyékre vonatkoznak. A Bé­kés megyei lényegesen ala­csonyabb volt, körülbelül egy-kétszeres. Salgótarján, Budapest, Győr, Szombathely térségében mérték a legna­gyobb szennyeződést, öt-hat- szorosát a természetes ra­dioaktív szennyeződésnek. A jelenlegi adatok teljesen megegyeznek már a baleset előtti sugárzási adatokkal. Dr. Köteles György, az OSSKI főigazgató főorvos helyettese A békéscsabai vasúti temető urnafala Hz aratók köszöntése Évtizedes hagyomány, hogy a Békéscsabai Május 1. Ter­melőszövetkezetben a legnagyobb nyári munka, az aratás befejeztével a tsz vezetői saját főztjükkel vendégelik meg a munkálatokban részt vevő mintegy nyolcvan dolgozót. Ezt követi a betakarítás kiértékelése és a legjobb munkát vég­zők jutalmazása. Idén erre augusztus 1-én vagy másodikén kerül sor, attól függően, hogy mikor sikerül befejezni a ga­bona vágását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom