Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-28 / 176. szám
1986. július 28.. hétfő NÉPÚJSÁG Kubai évforduló Fidel Castro beszéde Keményen bírálta az Egyesült Államok fegyverkezési politikáját, és a világ különböző pontjain működő ellen- forradalmároknak nyújtott támogatását Fidel Castro Ruz, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára szombaton Sancti Spiritusban mondott beszédében. Fidel Castro a Moncada- laktanya ostromának harmincharmadik évfordulója alkalmából rendezett központi ünnepségen mondott beszédet. A kubai vezető beszédében feszültnek és bonyolultnak minősítette a nemzetközi helyzetet. Ezért az Egyesült Államokat tette felelőssé, amely — mind mondta — fokozza a fegyverkezési hajszát és minden eszközzel megpróbálja meghiúsítani a Szovjetunió, a szocialista országok által a feszültség enyhítése érdekében előterjesztett békekezdeményezéseket. Kubának nagyon sok gondot kellett fordítania saját védelmének erősítésére — hangsúlyozta a kubai politikus. Emiatt a termelési -feladatok időnként háttérbe szorultak, s ezen most. nemcsak a munkaerkölcs javítása érdekében kell változtatni, hanem az ország gazdasági helyzete miatt is. Fidel Castro beszédében szólt azokról a világgazdasági folyamatokról, amelyek kedvezőtlenül érintik a kubai gazdaságot. Leszögezte, hogy a fejlődő világ súlyos külföldi adósságai és a világkereskedelemben mutatkozó cserearányromlás rendkívül nehéz helyzetbe hozták ezeket az országokat. Kubáról szólva kijelentette, hogy az olajárak zuhanása, és a cukor tartósan alacsony világpiaci ára, valamint a tavalyi hurrikán okozta károk miatt ebben az évben az országnak hatszáz millió dollárral kevesebb lesz a valutaállománya. Ez rendkívül megnehezíti, hogy Kuba teljesítse pénzügyi és kereskedelmi szerződésekben vállalt kötelezettségeit. Ebben a helyzetben elengedhetetlen, hogy Kubában mindenki legfontosabb feladatának tekjntse a munkát — hangsúlyozta a Kubai KP KB első titkára. Kuba képes arra, hogy megvédje magát, senki előtt ne kelljen meghajolnia és van elég ereje ahhoz, hogy a hibáit és hiányosságait önmaga számolja fel — hangoztatta végül Fidel Castro. n brit kormányfő nyilatkozata A Nyugatot és a Keletet összefűzik bizonyos szálak, és nem szabad megengedni, hogy a köztük fennálló különbségek valaha is összecsapáshoz vezessenek — jelentette ki Margaret Thatcher brit kormányfő a The Sunday Telegraphnak adott exkluzív nyilatkozatában. A tekintélyes kormánypárti lap újságírójának kérdésére, hogy nem kellene-e Londonnak „újfajta brit— szovjet viszony kialakítására törekednie”, Thatcher kifejtette: „Nem vonzódom a kommunizmushoz . .. Világossá tettük, hogy ha szükséges, minden rendelkezésűnkre álló eszközzel harcolni fogunk, de ez olyan háború, amelyet senki sem nyerhet meg, olyan összecsapás, amit megindítani sem érdemes”. Ezután rámutatott: „Az oroszoknak is joguk van a biztonsághoz, tehát tárgyalnunk kell veüik a fegyverzetkorlátozásról.” Megerősítette, hogy — „bár nem abban az értelemben, mint Kohlt' (az NSZK kancellárját), vagy Mitterrand-t (a francia elnököt)”, de — „jó tárgyalópartnernek” tekinti Mihail Gorbacsovot, akivel „bizonyos dolgokban meg lehet, és meg kell állapodni”. II haditengerészet napja A szovjet fegyveres erők részét képező haditengerészet megbízhatóan védelmezi a szovjet emberek építőmunkáját, éberen őrzi az ország tengeri határait — jelentette ki a haditengerészet napja alkalmából közzétett napiparancsában Szergej Szokolav, a Szovjetunió marsall ja, honvédelmi miniszteij. A reakciós, imperialista erők egyre nagyobb szabású katonai előkészületeket folytatnak, tovább szítják a nemzetközi feszültséget. Az Egyesült Államok és NATO- szövetségesei veszélyes, a hadászati paritás aláásását célzó irányvonalat követnek, rakéta-nukleáris fölényt akarnak elérni a Szovjetunióval szemben. Egyre több megnyilvánulása van az imperialista erőpolitikának, a más országok belügyeibe való beavatkozásnak, s annak, hogy e beavatkozás átcsap terrorista garázdálkodásba. E körülmények közepette, a szovjet haditengerészet személyi állománya esküjéhez hűen állandó készültségben áll bármilyen agresszió elhárítására, tisztességgel teljesíti hazafias és internacionalista feladatát hazája és a szocialista közösség biztonságának szavatolása érdekében — írta napiparancsában Szergej Szokolov. * * * Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és felesége vasárnap Vlagyivosztokban részt vett a szovjet haditengerészet napja alkalmából rendezett ünnepségeken: megtekintette a csendes-óceáni flotta díszszemléjét, s az azt követő vízisportünnepélyt. Jelen volt Vlagyimir Csernavin flottatengernagy, a Szovjetunió haditengerészetének főparancsnoka. Az SZKP KB főtitkára előzőleg egy gyorsnaszádon körbejárta a felsorakozott hajóegységeket, látogatást tett a Frunze atomhajtóműves rakétahordozó cirkálón és a fedélzeten elbeszélgetett a hadi ten gerészek kel. Averell Harriman halálára Kilencvennégy éves karában elhunyt egy diplomata, politikus, üzletember, akinek a neve 50 éven át összeforrt az amerikai politikával, háborúban és békében egyaránt, aki szovjet vezetők egész sorát tekinthette személyes ismerősének. William Averell Harrimannek hívták. Harriman 1891. november 15-én született New Yorkban. Családja a leghatalmasabb amerikai vasúttársaság a Union Pacific Railroad tulajdonosa volt. Az ifjú Harriman is a társaságnál kezdte üzleti pályafutását a Yale egyetem elvégzése után. 1915 és 1940 között egy nagy New York-i biztosító társaság elnöke volt. saját bankot is alapított. Egyike volt a Newsweek című hetilap első finanszírozóinak. Üzleti kapcsolatait már az 20-as években a politika szolgálatában állította. A II. világháború kitörése után Roosevelt elnök 1941-ben Londonba küldte nagykövetnek. Harriman részt vett az Atlanti Charta megfogalmazásában, majd két évvel később ő lett hazája moszkvai nagykövete. (Először 1922-ben járt a Szovjetunióban, üzletemberként). Részt vett a teheráni, jaltai, potsdami értekezleten. Moszkvai nagykövetként végig a minél aktívabb amerikai részvétel mellett szállt síkra a fasizmus ellen vívott háborúban. Truman elnök alatt londoni nagykövet, majd kereskedelmi miniszter volt, ő irányította a Marshall-terv kidolgozását, 1950-ben az elnök külön tanácsadójává nevezte ki. Közreműködött a NATO létrehozásában is. Harrimant 1961-ben Kennedy elnök hívta vissza Washingtonba. Először utazó nagykövetként, majd a távol-keleti ügyek külügyi államtitkáraként tevékenykedett. Nevéhez fűződik az 1962-es laoszi megállapodás. Egy évvel később — már külügyminiszter-helyettesként — ő írta alá az Egyesült Államok nevében a moszkvai atomcsendegyezményt. Gazdasági agresszió Az Afgán Demokratikus Köztársaság elleni gazdasági agresz- szió tényeit tárta a hazai és a külföldi sajtö képviselői elé a Bahtar afgán hírügynökség által szervezett kabuli sajtóértekezlet, melyen a kereskedelmi minisztérium, a külügyminisztérium, az államügyészség és az állami bank képviselői tájékoztatták az újságírókat. Az afgán állami szervek képviselői a sajtóértekezleten rámutattak arra, hogy a fegyveres beavatkozás mellett az ország gazdasági és pénzügyi rendszerének aláásására való törekvés is része az Afganisztán elleni hadüzenet nélküli háborúnak. Az Egyesült Államok például törölte Afganisztánt azon országok listájáról, amelyeknek megadja a legnagyobb kedvezményt a kétoldalú kereskedelemben. Japán szigorúan korlátozza az afgán áruk importját. Pakisztán ugyancsak számos korlátot állít az afgán áruk bevitele elé, s az érvényben lévő afgán—pakisztáni kereskedelmi szerződést megszegve afgán vállalkozóknak nem biztosit raktárakat Karacsi kikötőjében — hangsúlyozták a sajtóértekezleten az afgán állami szervek képviselői. Milliók és milliárdok • MOSZKVA Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere szombaton Moszkvában fogadta Arthur Hartmant, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét. Az amerikai diplomata kérésére létrejött találkozón kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket vitattak meg. • VARSÓ A lengyel miniszterelnök felmentette Miroslaw Woj- ciechowskit, a rádió- és televízióbizottság elnökét (aki a diplomáciai szolgálatban kap új megbízatást). A rádió- és televízióbizottság új elnökévé az 58 éves Janusz Roszkowskit, a PAP lengyel hírügynökség eddigi elnökfőszerkesztőjét nevezte ki a kormányfő, köszönetét mondva neki azé*-t, hogy hosszú éveken át megbízhatóan vezette a hírügynökséget. A PAP új elnöke a 45 éves Bogdan Jacharcz, a LEMP KB propagandaosztály^nak eddigi vezetője lett. • NEW YORK Szombaton New Yorkba érkezett Daniéi Ortega, a Sandinista Nemzeti Felsza- badítási Front országos bizottságának koordinátora, nicaraguai elnök, hogy részt vegyen az ENSZ Biztonsági Tanácsának kedden kezdődő ülésén. A Biztonsági Tanács Managua kérésére ül össze, és a közép-amerikai ország ellen irányuló, a békét és biztonságot fenyegető amerikai lépéseket vitatja meg. A miniszteri szintű előkészítés után Addisz Abebában ma kezdődik az Afrikai Egységszervezett 22. csúcsértekezlete, amely a fekete kontinens országait érintő politikai és gazdasági problémák megoldásában próbál segíteni vagy legalábbis megjelölni a kiutat. Az ötven tagországot tömörítő szervezet előtt álló legfontosabb feládat ma az egység erősítése, a gazdasági függetlenség megteremtése érdekében. Hiszen csak így tudnák mielőbb orvosolni a kontinenset sújtó bajokat, például a 175 milliárd dolláros eladósodást, a milliókat éhezésre kárhoztató élelmezési gondokat. A mostani gazdasági elmaradottságért, az egyenlőtlen helyzetért kétségtelen: nagy mértékben a gyarmati rendszer hibáztatható, amely az értékeket kiszipolyozva, monokultúráiig gazdaságot erőltetve igen kevés fejlett technológiát hagyott hátra a függetlenséget előbb-utóbb kivívó afrikai államoknak. Így a politikai önállóság mellett gazdasági téren meglehetősen nagy még a kényszerű gazdasági függőség a legfejlettebb nyugati hatalmaktól, az egykori gyarmattartóktól. Eme néhai fehér birodalom utolsó bástyája a dél-afrikai köztársaság, amelynek fajüldöző politikája, a szomszédos államok elleni agressziós cselekedetei és ezzel kapcsolatban Namíbia ügye — természetesen a gazdasági helyzet mellett — szintén kiemelt napirendi pontként szerepelnek az állam- és kormányfők etiópjai tanácskozásán. Nem tudhatjuk még, miként döntenek e kérdésekben a legfőbb vezetők, az azonban már ismert, hogy a külügyminiszterek az előkészítő konferencián határozatban Ítélték el az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát és a többi nyugati államot, mert nem hajlandók gazdasági tilalmakra és ezzel haladékot adnak a pretoriai rendszernek. Feltehetően szóba kerül majd több konkrét büntető- eszköz alkalmazása is Dél- Afrikával Szemben. Elvben döntés született, s születhet a gyakorlatban is egy Össz- afrikai Védelmi Bizottság létrehozásáról — főként a Pretoriával szomszédos országok kezdeményezték ezt. E témákon túl is lesz még miről tárgyalniuk Afrika politikusainak, hiszen évek óta megosztja a tagállamokat például Csád vagy Nyugat- Seahara ügye, s már hatodik éve folyik a vita az úgynevezett afrikai valutaalap megalakításáról, amely kiinduló lépcsője lehetne a bevezetőben már említett gazdasági egység összekovácsolásának. A tavalyi csúcstalálkozó nagy lendületet adott a kontinens ügyeinek rendezéséhez, remélhetőleg ez a lendület most sem törik meg. Daróczi László iJ O ílJJuilJilJjíl^U Az alexandriai Szabadság téren 300 000 egyiptomi gyűlt össze. A hatalmas négyszög alig volt képes befogadni őket. A kikötőváros lakói már kora délután összegyűltek itt, hogy megünnepeljék a győzelmes forradalom napját. Az országát kiszipolyozó Faruk király elűzésének negyedik évfordulója ez. Az a nap, amelyen'négy évvel ezelőtt elkergették az Egyiptomot idegen hatalmaknak kiszolgáló korrupt udvari klikket. Tömött sorokban várják az emberek a gyűlés kezdetét. Pillantásuk a Szabadság tér egyik oldalának egész hosszában húzódó épület, a gyapottőzsde erkélyére irányul. Közben besötétedett. Reflektorok erős fénye árasztja el az erkélyt. Most egy mullah, egy mohamedán pap kézmozdulattal csendre int. A Korán szavaival nyitja meg a tömeggyűlést. Aztán egy magas termetű férfi lép az erkélyre. Több százezer torokból hangzik felé a kiáltás: „Yahia! Abdel Nasszer!” — „Éljen Ábdel Nasszer!” Az ezredes kénytelen többször csendet inteni, mielőtt arab torokhangon a mikrofonba, mondhatja az első szavakat: az 1952. július 26-i forradalomról, a népének nehéz harcairól való megemlékezés szavait. Az alexandriai Szabadság tér az egyiptomi történelem szimbóluma. Itt székeltek a fáraók. Itt kereste Marcus Antonius Kleopátra kegyeit. Ezen a kövezeten lépdelt Bonaparte Napóleon. Alexandria volt a kapu, amelyen keresztül behatoltak az idegen hódítók, akik sóvár pillantásokat vetettek a Nílus országára. 1882. július 11-én és 12-én angol hadihajók rommá lőtték a várost. Ezzel elkezdődött az angol megszállás, amely csak több mint hetven esztendő múlva ért véget. Huszonnégy év előtt, egy imperialistaellenes tüntetés alkalmával megsebesült ezen a téren egy 14 éves fiú, -a neve: Gamal Abdel Nasszer. Most ő a köztársaság elnöke. Polgártársainak a mindnyájukat és a kormányt aggasztó gondokról beszél. Egyiptom lakossága gyorsan növekszik, de kevés a szántóföld. Csak a Nílus két partján van belőlük. Évszázadokon át alig változott valamit a földművelés módja. Ezenkívül a manchesteri és a glasgow-i textilkirályok rákényszerítették az egyiptomiakat, hogy a gyapot termelésére szorítkozzanak. Az egyiptomi ipar fejlődése egyáltalán nem állt az«»ér- dekéhen ezeknek az uraknak. Egyiptom földje — még a sivatag homokja is — termékeny, csak vízre van szükség. S a nagy vízhiányt egy csapásra meg lehetne szüntetni. Csak a Nílust kell felduzzasztani, a víztömegeket, amelyek évente egyszer életet adó, de egyben romboló áradatként is lezúdulnak az etiópiai hegyekből, kell megfékezni, lefolyásukat elosztani az egész esztendőre. Egy duzzasztógát villamos energiát is szolgáltathatna, energiával láthatná el az újonnan létesítendő ipart. Ilyen megfontolásból született meg a Saad al Ali, az aszuá- ni nagygát terve. De egy ilyen gát építése nagyon költséges. Egyiptom nem rendelkezik a szükséges anyagi eszközökkel, saját erejéből nem képes megépíteni. Ezért a kormány külföldön keresett hitelt, és erre ígéretet is kapott. Lélegzetvisszafojtva hallgatjax az emberek Gamal Ábdel Nasszer szavait a tervezett aszuáni gátról, s közlését, hogy mi lett Egyiptom hitelkérelméből. Mister Black, az amerikaiak által ellenőrzött Világbank elnöke nála járt, és biztosította őt, hogy „a bank-kész kölcsönt nyújtani, s az Egyesült Államok és Nagy- Britannia kormánya hasonlóképpen .kész arra, hogy teljesítse ígéretét”. De később az amerikai kormány kijelentette, hogy visszavonja ajánlatát. Nasszer elmondja, hogy a brit kormány is visszávonta hitelkínálatát, s azután megmagyarázta, miért változott meg olyan hirtelen a két nagyhatalom álláspontja. A hitelnyújtást egy úgynevezett biztonsági egyezmény megkötésével akarták összekapcsolni. „Tudjátok-e, mit jelentett volna ez a biztonsági egyezmény?” — kérdi a gyapottőzsde erkélyén álló férfi. „Azt jelentette volna, hogy az egyiptomi hadsereg felett amerikai katonai misszió gyakorolna ellenőrzést.” Az emberek elégedetlenségüknek adnak kifejezést az Egyesült Államok és Anglia kormányának magatartása miatt. Egyetértenek Gamal Abdel Nasszerrel, aki visszautasította ezt a javaslatot, s ezzel megmentette az ország függetlenségét. A hatalmas téren ebben a pillanatban aligha sejti valaki, hogy az imperialista praktikának még egy másik oka is van. Hogy ezt megtudják, egy titkosszolgálati jelentésnek kellett az egyiptomiak kezébe kerülnie. 1956. július elején, amikor az aszuáni nagygát hitelügye még folyamatban volt, a titkosszolgálat főnöke, Allen Welsh Dulles egy jelentést küldött át fivérének, John Fos- ternek a State Departmentbe. A jelentés a kairói CIA-fióktól érkezett. Legfontosabb mondatai ezek voltak: „Ha Nasszertől megtagadják a gátjához megígért 200 millió dollárt, nem tudja megtartani a hatalmat. Nasz- szer-ellenes erők készen állnak^hogy akcióba lépjenek és megbuktassák az elnököt” — hogy helyére az Egyesült Államoknak megfelelő kormányzat kerülhessen. Washingtonnak egy idő óta többször is bosszúságot okozott már az új egyiptomi államelnök. Aram nemzeti érzése és imperialistaellenes külpolitikája amerikai érdekekbe ütközött a Közel-Keleten. Ez nem mindig volt így. Négy évvel ezelőtt a State Department és a Central Intelligence Agency még egészen más megvilágításban látta az egyiptomi „Szabad Tisztek Klubját”, azt a titkos szervezetet, melynek élén Gamal Abdel Nasszer állt. Miután a „Szabad Tisztek” 1952 júliusában Faruk királyt megbuktatták, s maguk vették át a hatalmat, fel akarták számolni a korrupciót, megfosztani hatalmától az udvari klikket, s ténylegesen visszaállítani Egyiptom függetlenségét, ami csak papíron létezett. A nyugati fővárosokban arra számíthattak, hogy a Nílus menti ország új urai előbb-utóbb maguk is belesüppednek a korrupció mocsarába. De reményük csalókának bizonyult. Az élet követelményei és a tömegek nyomása a „Szabad Tisztek” közül a becsületeseket- egyes reformok bevezetésére szorította. Egyszerűen kénytelenek voltak új megoldásokat keresni, hogy valamelyest is megbirkózhassanak az ország problémáival. Ez egyre kevésbé tetszett a washingtoni és a londoni uraknak, akiknek már az sem volt ínyükre, hogy az egyiptomi kormány nem engedi, hogy politikai hitelfeltételeket kényszerítsenek rá. Nasz- szer elnök visszautasította Egyiptom belépését az akkori Bagdadi Paktumba, s ezáltal azt is, hogy amerikai és brit csapatok állomásozzanak egyiptomi földön. Vonakodott, hogy hadseregében amerikai instruktoroknak kulcspozíciókat engedjen át, és kijelentette, a köztársaság nem tűri, hogy előírják neki: kinek adjon el gyapotot. Ilyen körülmények között John Foster Dulles számára nagyon is kapóra jött az ügynöki jelentés Kairóból. S amikor Londont megkérdezték, kiderült: a Foreign Office (a külügyminisztérium) az angol titkosszolgálattól hasonló jelentéseket kapott. (Folytatjuk)
